HamPage - Repülőmánia

Legutóbbi változtatás: 2020. október 18.

Kiskorom óta megmagyarázhatatlan mértékű érdeklődést mutatok a repülés iránt, melyet valószínűleg édesapám ragasztott rám (apai nagyapám vitorlázórepülő volt, Farkashegyen repült a második világháború előtt; a családban ő volt az egyetlen pilóta), és amit mégse éltem ki soha "élesben", a felhők között. Megmaradtam "gyalogbékának"... Az előbbi mondatban található "megmagyarázhatatlan mértékű" azt jelentette, hogy folyamatosan bújtam a szak- és barbárirodalmat, repülősfüzetekben rögzítettem a lecsapódott tudást, modelleztem, apuval kint voltam minden Budapest környéki repülőnapon, és egyébként is mindig az eget figyeltem... Ja igen, amikor megírtam első befejezett regénykémet, a főszereplők természetesen pilóták voltak :-)

A lelkesedés ellenére meglehetősen ritkán szeltem a levegőt, sokáig életem egyetlen repülőélménye egy sétarepülés volt, melyet a Malév repülőpályázatán nyertem 1985-ben: Tu-154-essel (tulajdonképpen Tu-154B2) lajstromjel: HA-LCP) körbevittek 147-edmagammal a Dunántúl felett. Azt mindenképpen elmondhatom, hogy különleges út volt, egyrészt a Tupoljevnek sem éppen a normális utazómagassága volt az a pár száz méter magasság, ahol haladtunk, másrészt mi se erre számítottunk: egyik légzsákból a másikba estünk, volt sikongatás, és sápadozás a fedélzeten! (Én élveztem, bár azért a felszolgált sütihez nem nyúltam:-) A Tihanyi-félsziget felett aztán a pilóta megszólalt: -Hogy jobban lássátok az apátságot, most oldalra döntöm a gépet! És egy darabig így mentünk tovább! Elmondhatatlan élmény volt, hogy egy pillantással végigláttam az addig hatalmasnak hitt Balaton fölött (mielőtt valaki beleköt: odafelé magasabban mentünk, csak itt ereszkedtünk lejjebb, az elején még tényleg végig lehetett látni az egészet)! A nagy nap után aztán megint nem maradt más, csak a könyvek bújása, és a konyhaablakban való lógás, onnan ugyanis rá lehetett látni a budaörsi reptér feletti légtérre, ahol akkoriban például Besenyei Péter is gyakorolt. Hah, hova tűntek azok a Zlin 50-esek, Trénerek..!

Legutóbbi oldal: látogatás a kassai repülőmúzeumban

Sok-sok évvel (13) később döbbentem rá, hogy milyen régen repültem utoljára, így gyorsan be is fizettem egy Wilgás (felsőszárnyú, dugattyús motoros lengyel kisrepülőgép) Kecskemét-nézésre, majd egy másik repülőnapon valami hasonlóra egy Cessna 172-essel. A Cessna (HA-SJC) később visszatért, néhány újabb repülés alkalmával... A 2000-es év "trófeái" egy Z-142 (HA-SGC), egy Cessna-152 (HA-SJK, HA-SKS), egy Cessna-182 (HA-SLH), egy Cessna-177RG (HA-JDU), egy Morane MS883 (HA-SJQ), egy An-2 (HA-ABN), egy Mi-2-es helikopter (HA-BCF), egy Piper Cherokee Warrior II (PA-28-valami; D-EBCD), egy 1966-os Cessna 172G (HA-SLZ), egy újabb Wilga (HA-SES) és egy Zlin Z726 Tréner (HA-SDF) voltak, utóbbival egy fél órás műrepülésen vettem részt. A 2001-es év számomra új típusai: Po-2 (HA-PAO), Cessna-177(HA-JUV), egy Cessna-150-es (HA-SLP; annyi 152-es után; na nem mintha annyira rossz lenne!), egy Zlin Z226T "Tréner 6" (HA-TRM), ez egy igazi "oldtimer": 1960-as gyártású, de a közelmúltban elvégzett nagyjavításnak köszönhetően műrepülhető, és egy Zlin Z526F (HA-SAM)! Ezen felül persze repkedtem mással is (Cessna-152 (HA-SKS, HA-SJG), An-2 (HA-ANK, HA-ANR, HA-DAC, HA-YHD), Wilga (HA-SEJ), Piper Warrior (D-EBCD)). 2002-ben a legérdekesebb repüléseim a Li-2-eshez (HA-LIX) fűződnek, vele több, mint négy órát tartózkodtam a levegőben. Volt egy Boeing 767-es is, de az inkább távolsági busz, mint repülőgép, illetve egy Wilga, egy Piper és egy C177 is, de azokkal már repültem korábban is. 2003 egyetlen "trófeája" egy csodálatos Zlin Z43 (HA-FBA) volt, ha nem számítunk be egy 300-as és egy "új generációs" Boeing 737-et, 2004-ben sajnos egyátalán nem szakadtam el az anyaföldtől. 2005-ben szerencsém volt megismerkedni egy I.A.R.-823-assal (HA-JDM) Budaörsön, egy Cessna 175-össel (HA-SAP) Fahegyen, illetve az Airbus 319-es típussal Budapest és Berlin közt, persze ezek közül az előbbieket jóval nagyobb élményként éltem meg. 2006 a "nagy fehér távolsági buszok" évének tűnik: ki lett próbálva két Sky Europe B737-es és két Germanwings A319-es, "fapadilag". Továbbra is úgy érzem, hogy közlekedési eszköznek zseniálisak, de nem nagyon hasonlítanak repülőgépre :) Ugyanezt érzem 2007-ben is, amikor további fapados társaságok Boeingjei voltak terítéken. 2008 egy rövidke Li-2-esezéssel indult - bár jó későn, májusban; utána két helyközi röppenés jött Fokker-100-assal. 2009-ben ismét csak "távolsági buszok" voltak: egy Fokker-70-es, és egy 737NG. 2010/11-re pedig már biztosnak tűnik, hogy túl messzire kerültem a kisgépes repüléstől, mint hobbitól: ismét csak légibuszok jutottak - az A320-as fajtából (rögtön négyszer is, bár lehet, hogy ebből kettő 319-es volt). Pedig mocskosul hiányzik ám a kisgépek hangja, vibrációja, a benzin illata! 2012-ben az ostravai repnapon nem bírtam az elvonási tüneteimmel, úgyhogy most már elmondhatom, hogy R44-essel (OK-VSE) is repültem, ha nem is túl hosszan. Egy évvel később ismét nem bírtam magammal, úgyhogy újabb fizetős sétakör következett, egy Cessna 172-essel (HA-SKD). 2014/2015-re ismét csak utasszállítózás jutott: A319-es és B737-esek. 2017-ben mindenesetre csak pislogok, mivel nem hogy típuskavalád nem jut mostanában (csak egy Airbus-os retúr), de kisgépet is jó, ha évtizedenként egyszer látok belőlről... Ugyanez 2018-ra elmondható, amikor ismételten csak pár távolsági(air)buszos út keretében emelkedtem levegőbe. 2019-ben aztán kipróbáltam a Ryanairt. Az út sokkal kellemesebb volt, mint a weboldaluk :)