2018-as ferihegyi vegyesfelvágott
Ha egymás mellé teszem a repülős és a villamosos oldalaimat, nehezen hihetőnek tűnik, hogy a repülés sokkal régebbi hobbim. 2000 körül még fej-fej mellett harcoltak az "ezzel töltöttem el a legtöbb időt a munkán kívül" címért, aztán a tuják győztek. Ennek ellenére ha lehetőségem van rá, ma is szívesen kattogtatok reptereken, csak jóval kevesebb alkalmam van rá, mint régen - már csak azért is, mert villamosmegállót sokkal hamarabb találok a lakás közelében, mint repteret :) Ehhez képest 2018 igen jó év volt: fényképeztem egy csomót Tegelen, jártam Budaörsön és Schwechaton, fotóztam-videóztam privátgépeket Ferihegyen. Sőt, ezen felül is készültek képek, amiket még nem mutattam meg itt - ezeket szeretném most megosztani mindenkivel, a villamosos website-om életképes oldalainak stílusában, tehát nem túlkomolykodva a dolgot.
Új géppel az új helyen megnyílt skanzenban
2017-ben véletlenül elkaptam az általam csak skanzennek hívott Aeropark új helyre költözésének egy pillanatát, úgyhogy 2018-ban ideje volt megnézni, milyen lett! Mivel épp ekkor vettem új fényképezőgépet, egyúttal kipróbáltam, hogyan muzsikál ebben a környezetben.
Ránézésre ez a Li-2-es olyan, mintha akár repülni is lehetne vele, pedig az a masina a Duna másik partján lakik. Gyerekkoromban egy jó állapotú példányért Besztercebányáig kellett menni; akkoriban ez a gép a farkashegyi katlanban rejtőzködött. Itt biztosan jobb helyen van!
A balra látható Il-14-est "civilek" (azért rakom idézőjelbe, mert jelentős részük a légiközlekedésben dolgozott) kezdték gatyába rázni annak idején, de a jobbra látható Il-18-as (amely a típusból a második példány a parkban) is lelkes embereknek köszönhetően került a skanzenbe, nemrég pedig a tulajdonjogát is sikerült rendezni. A szemünk előtt épül ki egy elég komoly repülőmúzeum, ami azelőtt gyakorlatilag csak egy gépekkel teli körbekerített rét volt, ahol még mosdó se volt. Ma van, plusz le lehet ülni az árnyékban, van ajándékbolt, van szimulátor, vannak programok, a gépek pedig jelentősen jobb állapotban vannak.
A Tu-134-esről két dolog szokott eszembe jutni: az egyik, hogy milyen csodálatos lehetett az üvegezett orrkúpban ülve nézelődni repülés közben, a másik pedig az, hogy milyen hangos kis masina volt. Olyan sivítós, mint egy fogorvosi fúró.
A Tu-154-est nem tudom nem imádni, hiszen én is egy ilyennel (HA-LCP) repültem először életemben. Csak az a kár, hogy 737-es nincs a parkban, annak kellene mellette állnia, úgy lenne teljes a Malév története! Na jó, teljes talán nem lenne, de mindenképpen meghatározó típus volt az előző rendszer utolsó éveitől kezdve a cég felszámolásáig. Sokan talán nem is emlékeznek rá, hogy az első még 1988-ban érkezett, amikor papíron a szocializmust építette az ország, a gyakorlatban azonban már nyugat felé kacsintgatott... A Boeing egy másik világ követének tűnt, a 154-es valahogy mégis megmaradt szerethetőnek, annak ellenére, hogy hangosabb volt, és többet fogyasztott.
Szembenézet Nagyvassal és L-410-essel.
Balra: a Jak-40-es ezzel a festéssel inkább hasonlít business jetre, mint szovjet tájak távolsági buszára, nem? Jobbra: az L-410 kevésbé elegáns masina, ennek ellenére sajnálom, hogy soha nem sikerült repülnöm vele. Pedig volt rá meghívásom, de aztán 2001 szeptembere után minden megszigorodott, én pedig a jelek szerint nem voltam elég kitartó ahhoz, hogy kitalpaljak magamnak egy hiénázást...
Az emberek többsége csak a repülőgépeket nézi, pedig a földi kiszolgálás eszközei is érdekesek! Itt szeretném egy kedves barátom nevében kifejezni abbéli reményemet, hogy egyszer félfülkés Multicar is lesz a nosztalgiaflottában. Természetesen a malévos Zaporozsec, a vizes ZiL, a vontató Dutra és a többi szépség mellett :) Ez egyébként nem feltétlenül nedves álmodozás, hiszen Zsiguli is lett, Wartburg is lett, az Ikarusokról nem is beszélve.
Nem mindig spontán módon járok a ferihegyi beton közelében, szeptemberben például a Légiközlekedési Kulturális Központ hívott meg egy bensőséges hangulatú eseményre.
A bemutató természetesen nem fentebb látható buszról szólt, hanem a Malév első Tu-154-esének keresztelőjéről. A HA-LCA lajstromjelzésű Nagyvas ugyanis felvette a típus - és később a vállalat - egykori főpilótájának, dr. Fülöp Andrásnak a nevét:
Repülőgép-keresztelő a ferihegyi betonon
Fontos tudni, hogy a gépet nem csak úgy a semmiből rántották elő, és még véletlenül se nézett ki mindig olyan gyönyörűen, mint ezeken a képeken. Az 1973 és 91 közt az utazóközönséget szolgáló, majd két éven át teherszállításra használt gép ugyanis bár a szétbontást megúszta, ...
... de ezután egy ideig kommandósok gyakoroltak rajta, majd otthagyták a repülőtér szélén. A bal oldali fotót 2007 májusában készítettem róla, akkor már 12 éve állt a senki földjén. 2014 márciusban aztán valami megmozdult: a gépet átvontatták a nagyhangárok előtti műszaki előtérre, azzal a céllal, hogy bemutatható állapotba hozzák. Ezután ismét szünet következett; a jobb oldali kép 2018 július végén készült.
Az eltelt alig pár hónaphoz képest lenyűgöző volt a változás; a magamfajta laikus rajongó nem lehet elég hálás azoknak az embereknek, akik ezt az "időutazást" lehetővé tették! Persze még messze van az, hogy ezek az emberek elérjék a célként kitűzött állapotot: a gép annak idején ki lett belezve, ezenkívül hajtóműveknek is híján volt. Bár egy ideig úgy tűnt, hogy megkapja a Thessalonikiben balesetet szenvedett "kolléga" Kuznyecovjait, ez az üzlet kútba esett. Bár a gép belsejét nem lehetett megnézni, úgy sejtem, ott is közel nulláról kell majd felépíteni az utasteret, tehát elég nagyszabású munkáról van szó.
A meghívásért köszönetet szeretnék mondani az LKK-nak és Somogyi-Tóth Dánielnek!
Ha már ott voltam, "csak úgy" is kattogtattam: a bal oldali Airbus az imént látott Tupoljev mellett állt, úgyhogy nem lehetett kihagyni, a jobbra látható pedig azért volt érdekes, mert az Air Berlin ekkor már majdnem egy éve nem működött.
Ez itt az oldal vége, ahol csak annyit javasolnék, hogy mindenki iratkozzon fel a Légiközlekedési Kulturális Központ youtube csatornájára! Döbbenetesen jó videókat készítenek, messze lekörözve az ún. ismeretterjesztő tévéadókat (Krokodil Channel, Nálunk Még Mindig Tart A Második Világháború Channel, stb), megérdemlik, hogy sokkal többen nézzék őket!