Ferihegyi csúcsforgalom a magyar nagydíj után
Sose volt megfelelő gépem a spotterkedéshez, és nem is vagyok az a típus, aki valami fán vagy patakparton gubbaszt órákig, hogy elcsípjen egy a normálistól kicsit eltérő festésű utasszállítót .Ennek ellenére amikor megkérdeztek, hogy érdekelne-e egy ferihegyi reptéri túra a Forma-1 magyar nagydíjának utolsó napján, amikor a versenyzők és sleppjük továbbindulnak, nos, az azért érdekelt. Többek közt azért, mert az orrom előtt álló repülőgépeket még talán az évek óta betegeskedő Canonommal is el tudom kapni :)
Kezdjük rögtön egy nagyvaddal: a balra látható Bombardier Global 6000 nagyobb, mint a Malév CRJ-i voltak, ehhez képest 50 helyett csak 13 utasra van berendezve. Ja, és 11000 kilométer a hatótávja, szóval nem az a kifejezett fapados ráhordó. Jobbra a típus vetélytársát, egy Gulfstream G550-est láthatjuk; ez a masina úgy 60 millió dollárba kerül újonnan.
Kettővel kisebb kategórát képviselt a Cessna 650 Citation VII (balra - vegyük észre a magyar lajstromot!) és a Cessna 525A CitationJet CJ2+ (jobbra) - ezeknek a fedélzetén nem lehet úgy felegyenesedve járkálni, mint az előbbi két gépen. A 650-es kicsit öregebb modell, 6-9 utast tud négyezer-párszáz kilométer távolságra eljuttatni, míg az 525A hatótávja "csak" 3300 km. Ahogy elnézem, előbbi kabinja lehet, hogy kicsit tágasabb is.
Ezen az oldalon sokszor találkozhatunk a kanadai Bombardier gyártmányaival. Ez tulajdonképpen ugyanaz a cég, mint amelyik mozdonyokat, motorvonatokat és villamosokat készít; a repülőgépgyártást az akkor épp állami tulajdonban levő Canadair felvásárlásával vették fel a termékpalettára 1986-ban. A gyárral együtt egyben bevásárolták magukat a regionális és üzleti gépek piacára is, a Canadairnek ugyanis ez volt a fő profilja. A Challenger 600-as sorozatot a hetvenes évek második felében a LearJetek által (is) elhíresült Bill Lear koncepciója alapján fejlesztették ki, illetve fejlesztik tovább a mai napig. Itt fentebb a Challenger 605-ös modellt láthatjuk, ami egy viszonylag aktuális verzió.
És itt egy személyes kitérő: életem első repülését egy Maléves rajzpályázaton nyertem 1985-ben. Emlékeim szerint három A3-as méretű rajzot küldtem le, melyek közül az egyik Cessna Citationöket és Challengereket ábrázolt. Egy repülős könyvben láttam ezeket, és rettentően megtetszettek, pedig elvileg okosabb lett volna a béketábor Iljusinjait és Tupoljevjeit megörökíteni (egy másik rajzon Lufthansa gép szerepelt, talán a harmadik lehetett Maléves témájú). Mindenesetre így is feljutottam a sétarepültető Tu-154-esre, életemben először elrugaszkodva az anyaföldtől, többek közt a tőkés elnyomók játékszereinek (ti. business jetek) köszönhetően ;D Ennek az emléknek köszönhetően még ma is jól esik ezeket a típusokat látni.
Eddig főleg helyben várakozó gépeket láttunk, de nem mindegyik Budapestről indult: volt néhány, amelyik máshonnan repült ide, leszállt, felvette az utasokat, és ment is tovább. Az egyik ilyen a balra látható Beechjet 400A volt. Ez egy érdekes típus: eredetileg a Mitsubishi kezdte fejleszteni MU-300 "Diamond" néven, aztán eladták az amerikai Beechcraftnak, amely Beechjet 400 néven gyártotta. A Beechcraftot aztán megvette a Raytheon, mely a business jet üzemágat összevonta az angol Hawker business jet termékcsaláddal Hawker Beechcraft néven. Ez a cég 2012-ben csődbe ment, és bár aztán Beechcraft Corporation néven megmentették egy részét, a sugárhajtású kisgépek gyártásával felhagytak. Ilyen formában a jobbra látható Hawker 400-as egy elmúlt korszak emléke.
Balra egy újabb Cessna, egy 560XL Citation XLS, ami bár ránézésre különbözik a korábban látott Citationöktől, ugyanúgy 9 embert tud háromezerpárszáz kilométer távolságra eljuttatni. Hogy a Cessnának miért jó ennyi hasonló kapacitású modellt gyártani, az nem teljesen világos :) Jobbra ismét egy Bombardiert láthatunk: egy Global 5000-est, a 6000-es kicsit szűkebb változatát.
Balra egy Cessna 525 Citation CJ4, jobbra pedig az oldal elején látott Global 6000-es, vontatón. Talán spóroltak a kerozinnal, hogy nem önerőből gurultak ki?
A balra látható British Aerospace 146-100 neve gyerekkoromban a hihetetlen halk (elnézést az indokolatlan szóviccért) utasszállító szinonimája volt. Persze erről csak olvastam, aztán '88-ban hirtelen megjelent egy ilyen masina Ferihegyen, (részben) a Malév színeiben, teherszállítóként. Ez a "Jumbolino" (ez a típus beceneve) a képen a Formula One Management szolgálatában állt, tehát valószínűleg fontos emberek ültek rajta. Jobbra: még egy Challenger, ezúttal egy 604-es.
Balra: vontató, azért mert csak. Állítólag Schopf F210 a típusa, de nem értek hozzá :) Jobbra: ez az American Boeing 767-es itt éjszakázott az egyes terminál közelében.
És eljött a naplemente! Hátul egy Global 6000-es fürdik a térvilágítás nátriumlámpáinak fényében, elöl pedig egy Gulfstream G550-est láthatunk. Jobbra: néha hátulról is kell fotózni a gépeket (később majd lesz róluk rendes fotó).
A naplemente körüli egy-másfél óra élőben nagyon szép volt, de fotózni nem nagyon tudtam: sötétnek még túl világos volt, világosnak meg túl sötét.
Balra egy ide nem annyira illő gép, de ő is ott állt: egy ATR 72-202. Jobbra - ha minden igaz - Lewis Hamilton Challenger 605-öse. Pontosabban azt mondják, hogy eladta Niki Lauda cégének, és onnan bérli.
És itt az előbb hátulról meglőtt másik gép, egy Dassault Falcon 900EX. Mindig érdekesnek találtam, hogy míg az amerikai bizjetek általában kéthajtóművesek, ez a család ilyen régimódi kinézetűen három hajtánnyal rendelkezik. Az "EX" egyébként a megnövelt hatótávot jelenti, ami jelen esetben valamivel több, mint 8000 kilométer. Jobbra az imént még szürkületben látott 767-es immár szép esti színekben (és képernyőháttér méretben).
A reptér kijárata felé tartva rövid időre megálltunk a nagyhangároknál is, ahol a balra látható két Air Berlin festésű Airbus állt. Ez azért volt érdekes, mert ez a légitársaság akkor már majdnem egy éve csődbe ment. Sőt, az egyik légibuszon (lehet, hogy a másikon is) a Fly Niki logója díszelgett - ez a cég is csődbe ment 2017-ben! Jobbra a Malév első Tu-154-ese, amin korábban éveken át a reptéri kommandósok gyakoroltak, és ami néhány hónappal később újjá lett varázsolva kívülről. Jó volt egy ismerős formát látni!
És persze videóztam is, ha már fotózni nem tudtam az egyre gyengébb fényviszonyok közt. Amit sajnálok, az az, hogy nem nagyon voltak helikopterek; állítólag régebben folyamatosan pörögtek a reptér és a Hungaroring közt, de most a jelek szerint mindenki közúton jött a privát gépéhez...