Városi és nemvárosi közlekedés
Kölni kirándulásunk végeztével felszálltunk egy kusettbe (tudom, francia szó, és nem így kéne írni, de mindegy), és elindultunk visszafelé. Természetesen nem egyenesen, mivel Ícé mindenáron meg akart Linzben állni. Útközben otthon éreztük magunkat, mivel egy dunakeszi gyártású ÖBB (?) kocsiban utaztunk. Mennyivel jobb volt feküdni és aludni, mint tavaly, amikor ugyancsak Kölnből hazafele tartva a padlón ücsörögve kellett utaznunk!
És a végére egy kis Ausztria: Linz
Amikor tavaly itt jártunk Ícével, még javában építették a főpályaudvar alatt átvezető villamosvonalat (lásd ezen a képen baloldalt), ...
... mely most már szinte teljesen kész volt. A próbamenetek néhány nappal később kezdődtek, két hónappal később pedig már utasokkal is erre jártak a villamosok. Egyelőre viszont - bár úgy tűnik, mintha a tuja a rácsos szerkezettel lefedett rámpa felé tartana - még a felszínen zajlott a közlekedés.
Linz a meghosszabbított DÜWAG-licensz villamosok városa, ez itt például a német N sorozat osztrák "verziója" tíztengelyesen, ...
... míg erről messziről látszik, hogy a "gömbölyű" DÜWAG-ok családjába tartozik, de szintén tíztengelyes.
A város egyik vasutas nevezetessége a Pöstlingbergbahn, mely, mint neve mondja, a Pöstlingbergre kúszik fel. Alapvetően villamosszerű, azaz fogaskerék nélkül (adhéziósan) mássza meg a helyenként 100 ezreléknél is meredekebb pályát (a vonal 2,9 km hosszon 255 méter szintkülönbséget hidal át)! A biztonsági fék érdekes: a sínbe kapaszkodik bele két oldalról, emiatt a kitérők különleges kialakításúak.
A járművek a háború utáni átépítések stílusában készültek, de elég korosak - igazi döcögények. Jelenleg tervek vannak arra, hogy az üzemet átépítik a helyi villamosnak megfelelőre (azaz 1000 mm-es nyomtáv helyett 900 mm-re), és a járatot bevezetik a főtérre.
Mifelénk különlegességnek számít, hogy a járművek rúdáramszedősek. Átfordításuk a végállomásokon a lehúzókötél körbehurcolásával történik, ennek során a lehúzó dobot is átviszik a másik végre a vezetők.
Valami iskoláscsoport tömte tele a menetrend szerinti meneteket ottjártunkkor, emiatt megnézhettük azt, hogy milyen az, amikor másodrésszel járnak, azaz az egyik kocsi után egy másik is megy, csatolni ugyanis nem szokták őket. A forgalmi kitérők váltóit a személyzet kulccsal állítja maguk előtt, a már említett különleges kivitelű váltók miatt.
A járgány vezetőállása: baloldalt a kontroller, középen az üzemi fék karja, jobboldalt vélhetően a biztonsági fék. Utóbbit az éppen nem használt kocsivégen mindig letakarták egy sajtbúra-szerű dobbal.
Nemsokára visszaereszkedtünk a városba, ahol a 3-as villamos végállomása található egy ÖBB pályaudvar társaságában.
Azt kell mondjam, egész héten nem volt olyan fotós időnk, mint aznap: egyszerűen letáboroztunk a Hauptplatzon (=főtér), és mindenre kattintottunk, aminek áramszedője volt :)
Egy Bombardier CityRunner, ...
... no meg egy másik.
Akárcsak Grazban és Innsbruckban, itt is természetes a teljes kocsiszekrényre kiterjedő hirdetések alkalmazása. Ezek hol rosszabbul, ...
... hol jobban néznek ki.
Mélyedésben meggörbülő DÜWAG-utánépítés tíztengelyes egyszer, ...
... és kétszer.
Természetesen a CityRunnerek többsége is hirdetést hordoz.
Bár már alig volt időnk a vonatunk indulásáig, Ícé addig erőszakoskodott :) amíg meg nem néztük azt a szakaszt, amit nemsokára kivált...
... az alagút, melynek déli rámpáját láthatjuk (sejthetjük) itt.
A tiszteletünkre még egy kis villamostorlódás is összejött :) No, de ezután már tényleg rohantunk vissza a pályaudvarra, és mivel a vonatunk késett, még helyezkedni is tudunk.
Aztán valahogy hazajutottunk Budapestre. Jó kis kirándulás volt, köszönet Ícének, hogy megszervezte!