Előző oldal

Kölni kirándulásunk végeztével felszálltunk egy kusett-kocsiba (tudom, francia szó, és nem így kéne írni, de mindegy), és elindultunk visszafelé, természetesen nem egyenesen, mivel Ícé mindenáron meg akart Linzben állni. Mindenesetre útközben otthon éreztük magunkat, hiszen egy dunakeszi gyártású ÖBB (?) kocsiban utaztunk. És mennyivel jobb volt feküdni és aludni, mint tavaly, ugyancsak Kölnből visszafele tartva a padlón ücsörögve utazni!

És a végére egy kis Ausztria: Linz

Amikor tavaly itt jártunk Ícével, még javában építették a főpályaudvar alatt átvezető villamosvonalat (lásd ezen a képen baloldalt)...

... mely most már szinte teljesen kész volt. A próbamenetek pár nappal később kezdődtek, és két hónappal később már utasokkal is erre jártak a villamosok. Egyelőre viszont - bár úgy tűnik, mintha a tuja a rácsos szerkezettel lefedett rámpa felé tartana - még a felszínen zajlott a közlekedés.

Linz a hosszabbított DÜWAG-licensz villamosok városa, ez itt például a német N sorozat osztrák "verziója", tíztengelyesen...

... míg erről ugye messziről látszik, hogy a "gömbölyű" DÜWAG-ok családjába tartozik.

A város egyik vasutas nevezetessége a Pöstligbergbahn, mely, mint neve mondja, a Pöstlingberg-re kúszik fel. Alapvetően villamosszerű, azaz fogaskerék nélkül (adhéziósan) mássza meg a helyenként 100 ezreléknél is meredekebb pályát (a vonal 2,9 km hosszon 255 méter szintkülönbséget hidal át)! A biztonsági fék érdekes: a sínbe kapaszkodik bele kétoldalról, emiatt aztán a kitérők nem szokásosak.

A járművek a háború utáni átépítések stílusában készültek, de valóban elég korosak - igazi döcögények. Jelenleg tervek vannak arra, hogy az üzemet átépítik a helyi villamosnak megfelelőre (azaz 1000 mm-es nyomtáv helyett 900 mm), és a járatot bevezetik a főtérre.

Mifelénk különlegességnek számít, hogy a járművek rúdáramszedősek. Átfordításuk a végállomásokon a lehúzókötél körbehurcolásával történik, ennek során a lehúzó dobot is átviszik a másik végre a vezetők.

Valami iskoláscsoport tömte tele a menetrend szerinti meneteket ottjártunkkor, emiatt megnézhettük azt, hogy milyen az, amikor másodrésszel járnak, azaz az egyik kocsi után egy másik is megy - csatolni ugyanis nem szokás őket. A forgalmi kitérők váltóit a vezetők kulccsal állítják maguk előtt, a más említett különleges kivitelű kitérők miatt.

A járgány vezetőállása: baloldalt a kontroller, középen az üzemi fék karja, jobboldalt vélhetően a biztonsági fék, ezt ugyanis az éppen nem használt kocsivégen mindig letakarták egy nagy sajtbúra-szerű dobbal.

És visszaereszkedtünk a városba, ahol a 3-as villamos végállomása található egy ÖBB pályaudvar társaságában.

Azt kell mondjam, egész héten nem volt olyan "fotós időnk", mint aznap: egyszerűen letáboroztunk a Hauptplatz-on (Főtér), és mindenre kattintottunk, aminek áramszedője volt :)

Egy CityRunner...

... no meg egy másik.

Akárcsak Grazban és Innsbruckban, itt is természetes a teljes kocsiszekrényre kiterjedő hirdetések alkalmazása. Ezek hol rosszabbul...

... hol jobban néznek ki.

Mélyedésben meggörbülő DÜWAG-utánépítés tíztengelyes egyszer...

... és kétszer.

Természetesen a CityRunnerek többsége is hirdetést hordoz.

Bár már alig volt időnk a vonatunk indulásáig, Ícé addig erőszakoskodott :) amíg meg nem néztük azt a szakaszt, melyet nemsokára kivált...

... az alagút, melynek déli rámpáját láthatjuk (sejthetjük) itt.

A "tiszteletünkre" még egy kis villamostorlódás is összejött. Ha minden igaz, pár év múlva véglegesen eltűnnek a villamossínek ebből az utcából (egy ideig még maradnak az alagúttal "párhuzamosan"). No, de ezután már tényleg rohantunk vissza, mázlinkra odaértünk időben a pályaudvarra, és mivel a vonatunk késett, még helyezkedni is tudunk.

Aztán valahogy hazajutottunk Budapestre. Jó kis kirándulás volt, köszönet Ícének, hogy megszervezte!

És ez itt a

VÉGE...