A Ferihegy 2-es terminál mellett néhány éve üzemel egy látogatható kiállítás, főként oltan gépekkel, amelyek a Malév, vagy valamelyik jogelődje flottájában is repültek. Érdemes elmenni, ha másért nem, a belülről is megtekinthető Tu-154 és Tu-134 miatt! [kiegészítés: 2000 nyarán már nem lehetett beülni a pilótafülkékbe két vandál fiatalkorú miatt, akik szétverték azokat, 2001 júliusában viszont igen, igaz, csak kísérettel, viszont kicsit rendbehozták az utasteret]
An-2. Nagyon kedves gép, a hangjáról megismerni (ezzel lehet egyébként a laikusabb ismerősöket lenyűgözni:). Valószínűleg a II. világháború utáni idők egyik legmegbízhatóbb repülőgépe, el se tudom képzelni az eget és a magyarországi reptereket nélküle!
Li-2. Mit is mondhatnék róla? Azt, hogy a nevét kétféleképpen is szokták magyarázni: egyrészt Liszunov Li-2-esként is láttam leírva, másrészt a "licensz" szót is szokták még emlegetni vele kapcsolatban, ugyanis a Douglas DC-3-asának SZU-ban gyártott változatáról van szó. Természetesen az első az igaz, de a második is lehet az. Egyébként a DC-3/Li-2 a repüléstörténet VW Bogara, nincs jobb hasonlat rá! Szerencsére most már repülőképes is van belőle az országban!
A Li-2-es korszak utáni, de még mindig dugattyús motoros idők egyik legsikeresebb darabja, az Iljusin Il-14. Nem tudom ki hogy van vele, én valami kedves bumfordiságot látok ezekben a kétmotoros szállítógépekben, ami jobbára hiányzik a későbbiekből, a jetekből pedig teljesen. Tudom, az aerodinamika fejlődése az ok, de akkor is :-)
Ezen a képen talán jobban érzékelhető, hogy miről beszéltem az előbb. A gép tetején és oldalán levő buborékok megfigyelői helyek, nagyszerű kilátás lehetett belőlük repülés közben! Sajnálom, hogy nem lehet belülről megnézni ezt a gépet, bár sejtem, hogy nem véletlenül, hiszen kívülről sincs túl jó állapotban...
Az Országos Mentőszolgálat Mi-2 típusú helikoptere, melyből a mai napig elég sokat látni. A gép aranyos aránytalansága jórészt a tetjén található két gázturbinának köszönhető. A képen az is látszik, hogy miért becézik sokat "Csirkecomb"-nak...
Ez a Jak-40-es 2000-ben még nem volt itt. Bemenni sajnos nem lehet, pedig érdekelne ez a kis madár!
Iljusin Il-18. Kiskorom emlékei közt megmarad négy gázturbinájának jellegzetesen mély, búgó hangja. Amikor megtudtam, hogy kivonják a Malévtól, egy darabig gondolkoztam rajta, hogy ne kérjem-e Dévényi Tibor "Három kívánság" c. műsorában azt, hogy résztvehessek az utolsó repülésén, de a szüleimnek nem tetszett az ötlet. Kár, tényleg sajnálom! A kiállított géphez egy korabeli feljáró lépcső tartozik, amelyen sajnos nem lehet a gépbe jutni, mert állítólag nagyon rossz állaptban van. Pedig már hány éve szeretném megfogni azt a furcsa félkör alakú kormányt!
A még mindig kellően aranyosan bumpszli orr alatt lokátor bújt meg.
Szerintem ritka szép formájú egy gép volt ez, és a korához képest modern is, de ezt én csak korabeli újságokból tudhatom...
Itt láthatod egy Il-18 pilótafülkéjét belülről
Tu-134, alias "Kistuskó". A Malév ezzel a géppel lépett be a jet-korszakba, és bár nem a legerősebb és legkényelmesebb gép, azért karcsúsága miatt még mindig szép. A ferihegyi kiállításon ez az egyik gép, amelynek be lehet menni a belsejébe. Ugrásra készen állónak tűnik, pedig már jó ideje földhöz van szögezve!
A Tu-134-esnek még navigátor csücsült az orrában (eredeti rendeltetés szerint esetleg még bombázótiszt), ide a két pilóta közti folyosón lehetett bejutni. Bár maga a hely nem igazán az én 188 centimre lett szabva, azért szívesen végignéztem volna innen egy repülést!
Kis ízelítő abból, miért írtam azt, hogy szűk a navigátor helye...
Ilyen a műszerfal. A cockpit meglepően szűk, számomra érdekes volt, hogy a másutt a középső konzolon levő irányító szervek máshol vannak.
Ezt látja a kapitány, ha maga elé néz, persze a repképes állapotú gépen nem volt plexivel letakarva a műszerfal.
Ugyanez kicsit közelebbről.
Ez a kapitány balkeze felé eső oldal. Nekem nagyon furcsa, hogy a gázkar, trimmkerék, stb mind nem középre esik (mivel a középső konzol helyén van a lejáró az üvegezett orrkúpba).
Az orrkúp-lejáró fülötti panel középen. Annyira tipikusak ezek az orosz/szovjet/keleti műszerek, hogy az már szép :)
A jobb első ülésnél ilyesmik vannak...
A "plafonkonzol" a két pilóta közt: automatikák, tűzoltórendszer...
Ez pedig a "Kistuskó" utasterének egy részlete. 2001-ben (az előző évekkel ellentétben) már a hátsó csomagtérbe is be lehetett nézni. A kétszer két üléses elrendezés egyébként olyan furcsán kevésnek tűnik manapság!
A már említett személyes emlékek miatt is kedves nekem a Tu-154, mindezeken felül az egyik legkecsesebb gép, ami valaha is utasokat szállított! Sőt, az idők során az is kiderült, hogy nem csak a formája sikerült jól, bár ennek megítélésében nem vagyok illetékes. Egy biztos: a sétarepülésem idejében kívülről tudtam minden paraméterét, manapság már semmire sem emlékszem belőle :) Ha lenne telkem, biztos megpróbálnék egyet szerezni rá hétvégi ház gyanánt!
Azt hiszem az egyik rajzon, amivel bejutottam erre a pályázatra, valami hasonló szögből próbáltam ábrázolni a gépet...
Ez bizony a kiállított gép műszerfala, ahol nincsenek lerögzítve a kormányok és gázkarok, tehát egy kicsit lehet képzelegni. ("Hotel-Alfa-Lima-Charlie-Papa, engedélyt kérek a kiguruláshoz!"-vagy valami hasonló) [kis megjegyzés: tudom, hogy HA-LCG a lajstroma a kiállított gépnek, az LCPéter viszont az, amivel először a levegőbe emelkedtem]
Egy kicsit távolabbi kép, a jobb átláthatóság kedvéért.
A kapitány helyéről szemlélődve. Egész jól olvashatók a feliratok és értékek a műszereken.
A másodpilóta helye. A kép jobb szélébe épp hogy csak belelógó csíkos valami a futómű vészkiengedését elindító huzantyú.
A műszerfal fölötti konzol a rádiókkal.
A fedélzeti mérnök helye, sajnos a képen nem látszanak a gázkarok a pult bal oldalán.
És végül egy kép az utastérről, az eredetinél már jóval lepukkantabb állapotban.
Vissza a nyitóoldalra
A készítőről