A szép felhők még mindig nem tágítanak...
És újfent sokk: a Fairey Gannet (ez elvileg az AS.Mk4 jelzésű változat - az "AS" az "anti submarine" rövidítése) a világ egyik legcsúnyább repülőgépe, már akkor ledöbbentett, amikor Duxfordban először láttam. De hogy a nyugatnémet haditengerészetnek is volt ilyenje?! A két, egymás ellenében forgó légcsavart két összeépített gázturbina hajtotta, a pilóta gyakorlatilag ezeken ült, meglehetősen elöl, két operátor pedig hátrébb - a fegyverzet az alattuk levő, zárható bombatérben kapott helyet.
És további angolok: balra egy Hawker "Sea Hawk", ami alapvetően egy repülőgéphordozó-fedélzeti vadász volt. Érdekes módon a németeknek is volt pár darab belőlük, bár ez itt nem tartozik azok közé. A hajtóműve egyébként az a Rolls-Royce "Nene" volt, ami RD-45 jelzéssel a MiG-15-öst is hajtotta. Jobbra újabb döbbenet: a németeknek English Electric "Canberra"-juk is volt! Elvileg persze nem bombázó, hanem fényképész.
A világ egyik legérdekesebb gépe: a helyből felszálló Hawker "Harrier" GR Mk.1. Hihetetlennek találom a mai napig - kár, hogy egyre kevesebb helyen lehet találkozni vele, mert minden egyes Harrier-bemutató hatalmas élmény!
A "Mihu", az az a Mi-24-es két változata: elöl az oldalra helyezett fix gépágyús P, mögötte a forgatható géppuskatornyos D. Érdekes, hogy utóbbit kiépítették, furán néz ki így!
A Szu-17M4 exportváltozata, a Szu-22M4, vagy ahogy a NATO nevezte: "Fitter-K". Meglehetősen jól felfegyverzett, strapabíró masina, kár, hogy a nálunk rendszeresített M3 verziót olyan hamar ki bírták dobni, a feladatkör (vadászbombázó/felderítő - ez nem vadászgép, bár korlátozottan arra is használható volt) pótlása nélkül - a lengyelek a saját M4-eseiket például ma is használják, mert olcsóbbak és megbízhatóbbak, mint a MiG-29-eseik és F-16-osaik, és bizonyos feladokra alkalmasabbak is. A jelek szerint messze mi vagyunk a leggazdagabbak a környéken, hisz mindenkinél gyakrabban váltogatjuk a légierőnk gépeit...
Az NDK az európai hadszíntér egyik fő áldozatahelyszíne lett volna, így az ő haderejük többet/jobbat/elitebbet/annak gondoltabbat kapott, mondjuk hozzánk képest. Például nekik voltak MiG-23BN jelzésű földi támadóik - amiket az ember elsőre mindig összekevert a belőle később kifejlesztett MiG-27-essel.
Balra: az NSZK haditengerészete meglehetősen sok pénzből működhet, régebben például ilyen Breguet 1150 "Atlantic" típusú tengeralattjáró-vadászaik is voltak (Fairfordban egyszer jártam a torpedók tárolására szolgáló bombaterében egynek). Jobbra: Mi-9-es légi harcálláspont. Ilyenünk nekünk is volt. De aztán elmúlt.
A légi málhások: balra egy Mil Mi-8T* kutató-mentő gúnyában, jobbra egy Bell UH-1D "Huey" az NSZK csendőrségének (amit kicsit megtévesztő módon Bundesgrenzschutz-nak, azaz határőrségnek hívtak) színeiben.
*Az komoly, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon az elmúlt hetven év alatt talán a Mi-8/17 volt az egyetlen harci gép, aminek értelme is volt (pl. az 1970-es és a 2013-as árvíz is mennyivel nehezebb lett volna nélkülük - és a kettő közt történt még más is!), a magyar wikin egy fél oldal íródott róluk összesen? Ennek a típusnak szobrot kéne állítani, nem hogy wiki oldalt..! Bezzeg a Huey-ról több van, mert a vietnámi háborús filmek közelebb állnak hozzánk? :-/
Két kevésbé ismert gép: balra egy Hunting Percival P-66 "Pembroke", jobbra pedig a Nord Aviation N2501D "Noratlas". Utóbbi aligha nyerne szépségversenyt, de a személyzeteik szerették.
Az előbbiek utódai: An-26 és C-160 "Transall". Érdekes ugyanolyan színben látni a szovjet (ukrán) és a francia-nyugatnémet gépet!
Balra egy Mil Mi-4A, a korai, dugattyús motoros helikopterek szovjet képviselője. Akárcsak a szolnoki múzeumban látható, szintén NDK eredetű példánynak, ennek is van lövészfülke a hasán. Jobbra: Mi-8S, a "párnás" légitaxi, már az újraegyesült Németország színeiben.
Balra: a gurulóutak kerítésen túli, elzárt szakaszán állt ez a MiG-21M, és mögötte a még érdekesebb _nyugatnémet_ Szu-20-as. Állítólag Egyiptomból szereztek kettőt '85-ben, és az egyik megmaradt. Sajnos fotózhatatlan helyen volt, viszont az internet segít: itt van róla egy elég részletes weboldal. Jobbra már egy újabb hangárban vagyunk, ahol egy MiG-21-es oktatási célú metszetét látjuk.
Balra: egy Fokker Dr.I replikája - a háromfedeles típust nagyjából mindenki Manfred von Richthofenhez köti, pedig biztos más is használta :) Jobbra egy másik klasszikus "germán vadász: Messerschmitt Bf 109 G-2. Ahogy az az 1945 előtti gépeknél szokásos a vesztes oldalon, ez se teljesen eredeti: a spanyolok a típust a világégés után tovább gyártották, majd annak egy példányát alakították vissza a múzeum számára.
Balra: az Osztrák-Magyar Monarchia legjellegzetesebb iskolagépe volt az Etrich "Taube" ("Galamb"). Mivel a szerkezeten nem volt copyright, mindenki másolni kezdte, így a johannisthali Rumpler gyár is - az ő verziójuk helyenként fémmel volt borítva, talán a váza is az volt? Jobbra egy Me-163-ast látunk, előtérben a típus rakétahajtóművével.
Ahogy a bevezetőben említettem, nem csak teljes gépeket láthatunk, hanem például hajtóműveket is: balra például egy DB 605A, - többek közt - a Bf 109-esek dugattyús motorja Valahogy hihetetlennek tűnik, hogy 1475 lóerőt adott le, amit rövid időre trükkökkel 1800-ig fel tudtak húzni! A jobb oldali képen a következő generáció képviselői, a korai gázturbinás sugárhajtóművek: hátul egy BMW 003, elöl pedig egy JuMo 004 roncsa. A BMW-t a Heinkel He-162-es "Népvadászban" használták, a JuMo-t a Me 262-ben, az Arado 234-esben és a Horten 229-esben.
Ugorjunk a hidegháború közepébe, két iskolagéppel: balra a Jak-11, jobbra a de Havilland Canada DHC-1 "Chipmunk".
Balra: már meg sem lepődök, hogy a Boeing Vertol (Piasecki) H-21 "repülő banán" is rendszeresítve volt az NSZK-ban :) Jobbra: Saunders Roe "Skeeter" könnyű heli.
És elérkeztünk az oldal végére, ahol még két ritka madarat mutatnék. Balra egy ZLL (Zero Length Launch) konfigurációjú F-104-es: a helyből felszállást segédrakétával oldották meg - és a vicces az, hogy ez így biztonságosan működött is! Hogy azért ne legyen annyira vicces, a gép hasán ilyenkor egy atombomba is lógott volna (nekem az egészben csak az volt a meglepő, hogy mindez német lajstrommal ment). Jobbra egy Hamburger Flugzeugbau 320 "Hansa-Jet", a nyugatnémet ipar (nem túl sikeres) kísérlete, hogy a hatvanas évek közepén betörjenek a business jetek piacára. Mivel német gyártmány volt, kellett rá valami különleges megoldás: az enyhén előre nyilazott szárny :) Ha lehet hinni a wikinek, összesen 47 darab épült belőle; ezt a példányt ECM feladatkörben a 90-es évekig használták.
A végén ismét csak azt tudom mondani, hogy aki Berlinben jár, és érdeklődik a haditechnika és/vagy a repülőgépek iránt, ne hagyja ki ezt a múzeumot! És szánjon rá jó sok időt :)