A Német Hadsereg Haditechnikai Múzeuma, Berlin-Gatow, 1. rész
Szép gépek szép felhők alatt...
A Google Maps/Earth használata közben néha látni különböző időpontokban készült képek összeillesztésekor létrejövő furcsaságokat, de az egykori Nyugat-Berlin zöldebb részén van egy lakópark, melynek egyik utcája tényleg félbevágott kifutópályában végződik!
Az 1935-ben felavatott Gatow-i repteret előbb a Luftwaffe hadirepülő-akadémiája használta, majd - a háború után - a brit Királyi Légierő. A berlini légihíd során az ő gépeik ide szállították a Nyugat-Berlin számára létfontosságú utánpótlást (legalábbis a hagyományos gépeik, mert a hidroplánok a Wannsee-n landoltak), és egészen '94-ig itt maradtak. A Berlini Fal leomlása után aztán már kevéssé volt megindokolható egy, a lakott területekhez ennyire közel fekvő repülőtér, úgyhogy bezárták - de nem bontottak le mindent. A két betonpálya nagy részét persze eltüntették, de a gurulóutakat, előtereket, és persze az épületeket meghagyták. Sőt, nem csak meghagyták, de használatba is vették: múzeumot csináltak belőlük. Helyből nincs hiány, talán csak a tető hiányzik a masinák fölül - persze vannak hangárok (nem is kicsik), de nem fér el minden bennük.
Ezen az oldalon hely- és időhiányból kifolyólag a kiállított dolgoknak csak egy részét tudom megmutatni, elsősorban a repülőgépekre koncentrálva. Ezeken kívül azonban a múzeumban bemutatásra kerül a légiirányítás (a teherautókra épített mobil tornyoktól kezdve a fedett álláspontok berendezéséig), a légvédelem, a(z atom)rakétás tüzérség, illetve a német katonai repülés, különös tekintettel a második világháború után keleti és nyugati oldalra szakadt területek eltérő történetére. De "apróbb" dolgokból, például hajtóművekből is tisztességes felhozatal van. Legalább négy órát töltöttem a múzeum meglehetősen nagy területén, de nyilván sokkal többet is el tudtam volna!
A gyűjtemény legérdekesebb jellemzője, hogy az említett kettéosztottság miatt be tudja mutatni a nyugati oldal, a NATO rendszereit, majd a keletit, a Varsói Szerződését is. A szabadtéri részen például szó szerint szemben áll egymással a...
... MiG-15bisz (balra), és a Canadair CL-13B Mk.6 (jobbra), azaz a licenszben gyártott "Sabre" (North American F-86E).
Már régóta meg akartam kérdezni, de most meg is fogom: miért olyan üresek a magyar wiki oldalak? Miért van az, hogy tetszőleges témában a magyar verziót senki se csinálja meg ugyanarról, amiről még a szlovák vagy a horvát wiki is bőven ír? Szégyellhetjük magunkat, az internet közösségi használata mintha nem is létezne itthon! (Ugyanez van mirrorok terén is... a magyarok csak pornót néznek a neten?) Persze nekem éppenséggel az angol, német források is megfelelnek, de jó lenne néha magyar nyelvű információkat belinkelni magyarázatként. És senki se mondja nekem, hogy "ha hiányzik, csináld meg te magad", mert úgy érzem, a magyar nyelvű internetes tartalmak készítése kapcsán aligha érhet szemrehányás :-/
Apróbb szintet ugrunk: balra egy MiG-17 PF, a lokátorantennák jellegzetes kitüremkedéseivel a beömlőnyílásban, jobbra pedig egy F-86K, a Sabre továbbfejlesztése (de ez még nem a "Super Sabre" - az egy teljesen másik gép volt).
Ahogy a bal oldali képen látható, elég komolyan átalakult a Sabre, a wikipedia szerint az alkatrészeknek csak 28%-a volt azonos. Jobbra: Republic RF-84F "Thunderflash" - ez a múzeum már csak azért is jó, mert felnyitotta a szemem, hogy milyen sok olyan típust használt a nyugati oldal, amiről nem nagyon tudtam. Az RF-84F például felderítő volt, amit az F-84F "Thunderstreak" vadászbombázóból fejlesztettek ki - amit viszont (elvileg) az F-84 "Thunderjet"-ből. A jelek szerint ekkoriban az Egyesült Államokban a gyártók szerettek gyakorlatilag teljesen új gépeket ugyanazokon a típusszámokon futtatni...
A francia megszállási zóna emlékét őrzi ez a Dassault Super Mystere és Mirage III.
Ismét szembenálló felek: balra egy MiG-21F-13-ast, jobbra pedig egy Lockheed F-104G-t láthatunk. Utóbbiból, a "Starfighter"-ből legalább 4-5 darabot láttam a múzeumban, ami egy kicsit furcsa ahhoz képest, hogy a Luftwaffénál 1960-tól 1991-ig rendszerben álló típusból 269 darab zuhant le (a biztonság kedvéért leírom, hogy nem a világban összesen, hanem csak az NSZK légierejénél), 116 pilótát megölve. Az okok persze szerteágazóak, a gép pedig gyönyörű a maga nemében, de azért egy kicsit fura ez nekem. Persze az is igaz, hogy ez a típus (pontosabban az eredetileg vadásznak szánt gépből kialakított "G" altípus) adta meg az NSZK-nak az nukleáris csapásmérésben részvétel képességét, így a hidegháború nyugati oldalának egyik jelképe lett.
Nem igazán párok, csak így jöttek ki a képek: balra egy MiG-23MF, jobbra pedig McDonnel Douglas RF-4E, a "Phantom II" elektronikai felderítőváltozata.
Az eddigi képeken talán észrevehető volt a nem éppen jó időjárás. Mivel a felhőket kimondottan szeretem, igyekeztem azokat is "belekomponálni" a képekbe. Néha az eső is eleredt, olyankor néztem a beltéri részeket, hangárokat. Amikor aztán elállt, folytattam idekint.
Balra: a Fiat G.91-ese (beceneve: "Gina") német repülésbarátok közt legenda, mások meg nem is nagyon ismerik. A NATO egy könnyű, de robusztus vadászbombázóra írt ki pályázatot az ötvenes években, amire az olasz mérnökök ezzel álltak elő (szerintem tervezés előtt túl sokat nézegették az F-86D/K/L-t:). A Luftwaffe felderítő, támadó és tréner változatokat használt belőle; az itt látható G.91T3 utóbbiak közé tartozott. Jobbra megint egy "jé, a németeknek ilyenjük is volt" masina: Rockwell OV-10B "Bronco". A típust eredetileg felkelők elleni küzdelemre, akarom mondani könnyű fegyveres felderítőnek tervezték, a németek inkább célzsákokat vontattak vele lövészetek során.
Balra: Lockheed T-33A, a P-80 "Shooting Star" oktató változata. Kimondottan kellemes, régimódi vonalvezetésű gép; ha jól emlékszem, Arthur Hailey "Repülőtér" című könyvében találkoztam vele először, egy ilyen csapódik egy utasszállítónak... azt hiszem? Hű, de rég volt! Jobbra: MiG-21UM, a 21-es egy viszonylag későbbi oktatóváltozata.
Ahogy ezen a panorámán látható, egyelőre a múzeumnak csak egy rettentő kis részét láttunk ;)
Balra: az English Electric "Lightning" F.2A elég csúnya gép, de nem is arra tervezték, hogy szép legyen, hanem hogy egymás fölött (!) elhelyezkedő hajtóművei segtségével gyorsan (100 m/s) nagy magasságba emelkedjen, és ott elfogja a szovjet bombázókat. A képen egyébként nem látszik a szokatlan szárny kialakítás, sem az, hogy a légiharc-rakétákat nem a szárny alá, hanem a törzs oldalához rögzítették, de a szárny tetején is volt pilon. Ezen a gépen semmi se volt szokványos! :) Jobbra: Republic F-84F "Thunderstreak", a korábban látott "Thunderflash" alapja - azért az az átalakítás se egyszerű optikai tuning volt...
Két könnyű "lökös": balra a Fouga Magister CM 170, jobbra a Dassault/Dornier "Alpha Jet". Az előbbit a Heinkel és a Messerschmitt még csak licenszben gyártotta, utóbbi már részben német (Dornier) tervezés. Érdekes, hogy ezek a klasszikus német "márkák" akkoriban magukhoz térni látszottak, majd gyakorlatilag eltűntek. Igaz, ez minden "oldalon" így történt: nemzetközi konzorciumok, és pár gigacég maradt csak.
Sikorsky H-34G (S-58), az ötvenes évek közepének jellegezetes kinézetű helikoptere - a bumpszli orrban a csillagmotor kapott helyet. Jobbra: az MBB Bo-105 remekül sikerült helikopter, ezt bárki megmondja, aki látta műrepülni a típust - de természetesen nem az örömrepkedés (volt) az egyetlen feladata.
Két harciasabb madár a Vasfüggöny két oldaláról: balra a Panavia "Tornado" IDS, jobbra egy MiG-29G, azaz a nálunk is ismert típus NATO-sított (az NDK légierejétől megörökölt) változata.
Ugyanebben a hangárban állt ez a McDonnel Douglas F-4F "Phantom II", a típus NSZK-ban használt vadász változata. A látványos - és meglehetősen nagy - madarakat a németek csak 2013-ben vonták ki véglegesen a szolgálatból.
Az oldal végére két kevésbé harcias, de legalább annyira fontos gép: balra egy North American T-6 "Harvard" kiképző, jobbra pedig egy Bristol 171 HR.52 "Sycamore" mentő. Ha minden igaz, előbbiben az az érdekes, hogy ez a típuscsalád a második világháború során előbb repült a Luftwafféban, majd a háború után az új Luftwafféban is: először a francia légierő NAA-57 és NAA-63 típusú kiképző gépeit zsákmányolták és használták, majd újonnan rendeltek.
Folytatás: vissza a szabadtérre