Bado, Mézga, a barátnőm és az én fotóim alapján rekonstruálva
Hosszú szervezés előzte meg az év buliját: először barátnőmnek támadt az az ötlete, hogy csinálni kellene egy szentivánéji bulit, tábortűzzel, jó hangulattal, aztán nekem támadt egy kiegészítő ötletem, hogy mindezt fekdvenc farkashegyi repteremen kellene megtenni. Rövid közvéleménykutatás után kiderült, hogy az ötlet másoknak is tetszik, sőt: Mézga barátunk még azt is vállalta, hogy bográcsgulyást főz a nemes nap tiszteletére! Ezután elkezdtük küldözgetni a meghívókat, Index Fórumos, Habostorta Fórumos, Interpestes, és egyéb ismerőseinknek. Természetesen eleinte rengetegen lelkesedtek, aztán egy részük az utolsó pillanatban mégis kibökte, hogy nem tud eljönni. Úgy kell nekik! :)
A gyülekezés délután négy körül kezdődött, bár volt, aki korábban kiment. Tűz, társaság ekkor még nem nagyon volt, cserébe kicsit gyönyörködhettek Besenyei Péter műrepülő-világ- és egyéb bajnokunk repülésében, aki éppen az areobicos Béres Alexandrának mutatta be, hogy milyenek ezek a kunsztok a gépben ülve.
Mégis, hány olyan bulin jártál eddig, ahol egy világbajnok tart műrepülőbemutatót? :))
Alexandra sajnos nem látszik a képeken...
Peti repkedését bármeddig el lehet nézegetni, persze bevallom, mi kicsit késve érkeztünk (másik programról), ezért csak a második kört láttam, amikor valaki mást vitt föl...
... azért az se volt rossz!
Zsssssssssssssssssssummm....
Vroooooouummmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm...
Közben a tűzrakóhely körül elkezdődtek a konyhai munkálatok: húsvagdosás, hagymaszeletelés, a bogrács és a tűz előkészítése. A képen Mézga éppen a tüzet inspekciózza...
... én pedig eközben leszámoltam a gitáros konkurrencióval: eredetileg azért hoztam gitárt, hogy ne maradjunk tábortüzi zene nélkül, erre Viktor barátom is hozott. Ekkor még persze nem sejtettem, hogy nemsokára három további zenész is érkezik, mind hathúrossal... A többiek (Norbi, Tanisz, Vivi@n, névtelen) érdeklődve, de abszolút szenvtelenül nézték magánszámunkat :)
Közben jim32 flekkensütésbe kezdett.
Nagggyon jól sikerült, Jim még tűzgerjesztő sárkánnyá is átváltozott, hogy a húsok megfelelően átsüljenek!
Manhattani és Neofrix Dezső beszélgetnek, utóbbi vágyakozva néz a közelben parkoló HA-JUV lajtromú Cessnára. Pedig itt olyen szé volt, hogy inkább a földön maradtunk...
Nem tudom már, hogy mi lehetett az, amire Bado és én ennyire odakaptuk a fejünket, az ölünkben gőzölgő isteni flekken ellenére, de nem nyűgözhetett nagyon le, a bambaságunkból ítélve :-)
Az étel nem csak nekem ízlett, hanem például kedvesemnek is, aki észre se vette, hogy fotózzák... Balra Vivi@n mosolyog.
Rica, amint éppen letérdel imához :) Na jó, igazából a táskájából szedett ki valamit...
... és akkor befutottak Mézga ismerősei, egy háromtagú gitárzenekar, és kísérőik, innentől kezdve nem volt megállás, a Sláger Rádió teljes CD-készletét lezenélték!
Ugyanők hátulról, közben középen integetnek nekem :)
A banda tagjai itt éppen azt a pózt keresik, amiben a legdögösebben néznek ki. Viktor közben lázasan improvizál, ő tudta, hogy hosszú lesz az éjszaka, és kapásból leült...
A Napocska lassan nyugovóra tért, ezt a látképet egyszerűen le kellett kapnom! Pár repülőt is fotóztam közben, de azok majd másik oldalakon lesznek láthatók.
A zenakarhoz tartozó csörgődobos és vokalista lány egy picit összezavarodott a szürkeségben :)
... aztán visszament a zenészekhez, és elénekelte a "Lemon tree"-t. (Nem, a lemon tree nem egy légiirányítási szakkifejezés, hanem egy dal:)
Sorbaülés: Rica, Mézga barátnője és Mézga. Balra tőlük az italkészlet. Itt kéremszépen nem volt kispályázás!
Mézga barátunk közben ellenőrizte a bogrács rotyogó tartalmát is néha. A zseblámpa nem dísznek van a kezében, ekkor már tényleg nagyon sötét volt, csak túl jó barátnőm fényképezőgépének a vakkuja, és ezért ez nem látszik :)
Jim-ék is jól érezték magukat! (meg azt hiszem mindenki, aki ott volt0, de elsősorban én is jól éreztem magam, nem pedig fotóztam)
A "perkelt" lassan elkészült, ideje is volt, mert a flekken hatása eddigre már bőven elmúlt, és újból megéheztünk!
Kollektív nyammogás: az a buta arc középen hozzám tartozik, tőlem balra Kata, jobbra barátnőm öccse.
A gitárosok közben rettenthetetlenül és fáradhatatlanul játszottak, illetve amíg pihentek, Viktor egyszemélyben szolgáltatta a muzsikát. Érdemes megfigyelni az összpontosításból adódó arckifejezést!
"Hogy micsoda?! Hogy kerül az a G oda?" - a zenekar értetlenül próbálja dekódolni a kottát...
Tanisz, Vivi@n, Öreg Hal párja és Öreg Hal.
Persze nem mindenkinek volt ideje rendezni az arcvonásait, mikor odaugrott egy fotós: Mézga barátunk kamerája elől például nem volt menekvés, így lett Bado és Neofrix Baszmacs Dezső spontán arcjátéka megörökítve...
De hogy a többiek ne mondhassák, hogy csak velük csúfolódom, elrettentésképpen ideteszek egy képet arról, hogy milyen vagyok evés közben, ha nem figyelek :-)
"Milyen hangok is vannak a Rá-mollban?" A középső gitáros éppen szólózik, és jól bele is lovallja magát :) Igaz, másként nem megy. Közben a tömeg énekelt, illetve mi barátnőmmel kicsit táncoltunk is, sajna erre nem volt teljesen alkalmas az altalaj.
A kaja fogytával körbeültük a tüzet, és olyan okos arcokat vágtunk, mint amit itt produkálok :)
Na jó, néha értelmesen is kinéztem ám a fejemből! A jobb vállam fölött Gólya néz félre, balra pedig Rica somolyog.
A többiek is erőlködtek, ez a flitteres-csillogós kép erre példa. Vagy nem tudom, most nem teljesen értem, hogy mit is akartam írni. Szóval itt névtelen látható, mellette a zenekarhoz tartozó lány (rossz az, aki rosszra gondol), és Norbi.
Az éj közeledtével, illetve elmúltával egyre hidegebb lett, előkerültek a pokrócok...
... Tanisz persze a legkellemesebb módját választotta a melegedésnek. Igaz, csak azért ő van középen, mert én fényképeztem, különben én lettem volna ott ;) Akár plakátot is lehetne csinálni ebből a fotóból, "Erről maradsz le, ha mulya módon nem jössz el!" felirattal :)
A buli ennél tovább tartott, még azután is, hogy végetvetnek a zenének, hazamennek a legények, mármint a muzsikusok. Páran egészen hajnalig maradtunk, a tűz körül beszélgettünk, néha gitároztunk (bár az én Pink Floyd feldolgozásaim nem arattak nagy tetszést:), aztán valamikor négy felé elpályáztunk haza, Bado és Mézga pedig kipróbálták a helyi szállást, amit egyébként nagyon kellemesnek találtak. Az el nem jöttek félelmeivel ellentétben senki nem maradt kint a hidegben, persze ezt mi előre tudtuk :-)
Vissza a nyitóoldalra
A készítőről