Egy időben kitaláltam, hogy bejárom Magyarország reptereit, és rövid bemutatókat írok róluk az Online Pilótába. Mielőtt azonban elkezdhettem volna, megszűnt az újság, így nem jutottam túl Budaörsön és Hármashatárhegyen...

Bár az időjárás minden létező eszközzel álcázni igyekszik ezt a tényt, itt a tavasz, a kellemes séták időszaka, és a repülőidény kezdete. Miért ne osonhatnánk néhány órára - puszta érdeklődőként - közelebb a repüléshez, mint ami repülőnapokon megadatik?

Hármashatárhegy

Fűnyíróbirkák - ennél környezetvédőbb technológia nem létezik!

Érdekes módon erről a repülőtérről viszonylag kevesen tudnak, miközben az utóbbi években a Hármashatárhegy fölött felbukkanó siklóernyősök már sok embernek szemet szúrtak. Míg utóbbiak magasabbra mennek, az itteni repülőemberek általában megmaradnak a hegyek takarásában, és nem keltenek nagy feltűnést (a közelben lakók persze lehet, hogy másképp érzékelik ezt). Pedig a Hármashatárhegy, a Vörös-kővár, az Újlaki-hegy és a Hárs-hegy találkozásánál levő katlanban "felejtett" kis repülőtér igazi kincs! Gyalog legkönnyebben az 56-os busz és villamos végállomásától lehet megközelíteni: a villamos régi leszállóhelyével és a Gyermekvasúthoz vezető lépcsővel szemben, egy eszpresszó és egy nyilvános vécé által közrefogott utacska indul el az erdő felé. Egy patak fölött áthaladva máris a zöldben vagyunk, itt egy turistaúton való negyed órás sétálás után a repülőtér szélére érünk. Ne lepődjünk meg a falusi emlékeket ébresztő illaton, mivel - ahogy a fentebbi képen is látható - a fűnyírás itt a lehető "legbióbb" módszerrel történik. Autóval az Arad utcán keresztül lehet egészen a pálya széléig bejönni.

Ne nagyon várjunk repülőtéri épületeket: az a kevés, ami van, az erdő szélébe van rejtve, az élet pedig inkább a füvön zajlik. Jó időben pár percenként csörlik fel a Műegyetemi Repülőklub Góbéit, illetve néha motorossal is felvontatnak egy-egy "nagyobb vasat" (komolyabb vitorlázógépet). Azt természetesen el lehet dönteni, hogy a starthelyhez vagy a csörlőhöz közelebb heverünk a földre, de arra azért ügyeljünk, hogy ne vágjunk át vaktában a repülőtér pályájaként funkcionáló réten, mivel ez veszélyes - a járható rész szélét piros-fehérre festett gumiabroncsok jelzik. Ha megtaláltuk a megfelelő helyet, dőljünk hanyatt a fűben, és nézzük a kis vitorlázógépek égi keringőjét!

Magányos repülő a felhők közt...

Persze nem ők az ég egyedüli birtokosai itt: a szomszédos fennsíkon repülőmodellezők reptetik masináikat, a hegyoldalon pedig siklóernyősök és sárkányosok gyakorolnak. Még feljebb a Ferihegyről felszálló, és oda igyekvő utasszállítók láthatók, ami azért érdekes, mert a hármashatárhegyi pálya iránya párhuzamos a budapesti nemzetközi légikikötőével - persze mindez nem vezet konkurrenciaharchoz :-) Aki pedig ennél is szokatlanabbat akar látni, az kapaszkodjon fel a repülőtér Hárshegy felé eső vége melletti, félig-meddig elhordott dombocska tetejére, innen ugyanis felülről láthatunk rá a pálya szélére, illetve egy-egy alacsonyan bejövő vitorlázó lehet, hogy az "alattunk" siklik el! A 31-es pályairány megközelítése ugyanis egy két domb közti szurdok fölött történik. Itt jól nyomon követhető, ahogy a pilóták helyesbítik az irányt, illetve a süllyedés szögét.

A 31-es pálya küszöbje a csörlőagregáttal

Kellemes hétvégi program az ide kilátogatás, és igazán jó alkalom arra hogy az ember a Góbék suhogását hallgatva kedvet kapjon a "repülőmániásságra". Erre e sorok írója is jó példa, hiszen kis korában valószínűleg az Újlaki-hegy oldalából láttam először repülőteret, leszállójelet, vontatást. De akit nem vonzanak annyira az említett fogalmak, a gyönyörű táj, a fák és rétek váltakozása azt is el fogja gyönyörködtetni!