Van valami irónikus abban, hogy bár az utóbbi két évben több repülőnapra is el akartam menni, nem jutottam el rájuk, miközben most egyszerűen Berlinbe szerettem volna eljutni, de valahogy belefutottam egy légiparádéba. Tulajdonképpen a potsdami kötöttpályás közlekedés 125. szülinapjára - melyet összekötöttünk egy néhány napos berlini látogatással - igyekeztünk párommal és egy barátommal. Eredetileg vonattal akartunk menni, de nem voltunk elég gazdagok hozzá, így kénytelenek voltunk repülni. Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy kétharmadannyiba kerül egy oda-vissza repülőút, mint egy (állítólag) kedvezményes vonatjegy ugyanerre az útra, valószínűleg lazán hülyének nézem. És még csak nem is a fapados társaság legolcsóbb tarifáját szereztük meg! Ráadásul otthon, az internet előtt ücsörögve kattintgattuk össze a repjegyet és a szállást is, elektronikus kártyával fizetve. Üdvözlünk a XXI. században! A vasúttársaságok a hajléktalanszállónak használt pályaudvaraik sarkaiban meghúzódó, sorbaállós pénztáraikkal sürgősen gondolkozzanak el azon, hogy milyen rövid időn belül akarnak csődbe menni - máshova ugyanis nem jutnak, ha nem szedik össze magukat!

Naszóval az Airbus 319-es (most már ilyennel is utaztam, megtörve az utazásaim során eddig tapasztalható Boeing-hegemóniát) lágyan huppant le Berlin-Schönefeld repterének betonjára, és elkezdett a terminál felé gurulni. Hirtelen feltűnt, hogy mindenféle színes gépecskék állnak az egyik gurulóút mellett, az előtéri betonplaccot pedig embertömeg foglalta el. Hoppá, egy repnap közepén sikerült landolunk!

A terminál előterén aztán nem kis meglepődéssel fedeztem fel két régi madarat: ezt a DC-3-ast (a kép már a repnap nézőteréről készült)...

... illetve ezt a Junkers 52-est. Szerencsére a többiek is úgy gondolták, hogy a városba bejutás várhat - nézzük meg előbb, mi is ez az egész!

Bár a fényviszonyok nem voltak a legjobbak, az egy eurós beugró meglepően kevés volt, és bár egy tizenöt kilós táskát cipeltünk magunkkal, elkezdtük bejárni a "Berlini Repülőtéri Ünnep" elnevezésű rendezvényt. A résztvevők közt ott voltak a német repülőterek felhasználói, így a Lufthansa is. Nem tudom, mi volt ennek a 737-esnek a belsejében, mindenesetre akkora sor állt előtte, hogy inkább nem néztük meg.

A repülőtéri szolgálatok sem hiányozhattak, így a tűzoltók számtalan járgányt felsorakoztattak, például ezt...

... és ezt a brutális tűzoltógépet. Lehet, hogy perverzió, de nekem jobban tetszettek, mint a mai sportautók :-)

A kedvencem azért ez a kis reptéri Barkas volt.

További kedvenc, ezúttal egy fokkal komolyabban: Zlin 42M. Gyönyörű masina! Tényleg, annak idején Fahegyen volt egy ilyen gép, azzal mi lett?

Itt egy másik is. Még volt egy négygépes kötelék is belőlük az állóhelyen.

Panavia Tornado. A különféle haderők (léigerő, haditengerészet, és talán még a rendőrséget is ide lehet sorolni) más gépekkel is képviseltették magukat: volt C-160 "Transall", Eurocopter EC-135, Westland Lynx, Bell 212-es.

Ő viszont civil gép: a Red Bull-féle repülőcirkusz (ezt most pozitív értelemmel írtam le, mert nagyon örülök, hogy létezik egy ilyen Európában!) egy számomra új tagja, egy Alpha-Jet. Sajnos a programját nem láttuk, de a magyarországi repnapokról is ismerős North American B-25 "Mitchell"-ét, illetve "Corsair"-ét igen.

Nocsak, az előbb látott Z-42-es éppen kigurul. Kár, hogy nem ültem benne! Mögötte látható az említett négyes Zlin kötelék, és egy Ancsa is.

És itt ismét bejött a közlekedésmániás énem: ez az oldtimer, pótkocsis IFA busz annyira különleges volt, hogy ki kellett próbálni. Egy jó órás túrán vettünk részt vele, melynek során körbevittek minket a repülőtér területén.

Az elkövetkező képek már a buszról készültek, ami jó közel vitt a különféle masinákhoz. Ennek az 1956-os gyártású Trénernek a repülését szerencsére láthattuk is; jó érzés volt megint levegőben látni a jellegzetes tarpéz formájú szárnyakat!

A PZL-106A "Kruk"-ot nem emlékszem, hogy itthon valaha is láttam volna (a PZL M18-as "Dromader"-t viszont annál inkább); az NDK-ban az Interflug, az akkori nemzeti légitársaság rendszeresítette ezt a mezőgazdasági típust.

A busszal átgurultunk a reptér másik végébe is, keresztezve jópár gurulóutat, és az egyik pályát is.

A gurulóút előtti piros lámpánál állva külön élvezetes volt a kiguruló gépeket nézegetni. Ez például egy bolgár DC-9/MD-80-as...

... ez pedig egy EasyJet B-737-es. A túra során elmentünk a különféle hangárok előtt, megnéztük az egykor a kormánygépeknek fenntartott, mára jócskán felrepedezett sarkot, és hallhattunk a reptér bővítéséről is.

Visszafele gurulva fotóztam le ezt a Messerschmitt Me-108 "Taifun"-t is (baloldalt). Nekem nagyon tetszett a levegőben is, bár Intersziti barátom szerint ormótlan masina. Én azért elfogadnám! Jobboldalt egy Beech D-175 "Staggerwing" látható - egy kétfedelű, de zárt kabinos gép. Ezen felül láttunk még a levegőben egy girokoptert, egy műrepülést bemutató Grob 115D-t, és persze az oldtimereket.

Ennek a de Havilland DH 104 "Dove"-nak a lajstromjelzése tetszett nagyon: D-INKA. A gépet az LTU (a Lufthansa charter társasága) 50. születésnapjára állították repülőképesen helyre lelkes emberek.

Oké, a végére az is kiderült, hogy a DC-3 tulajdonképpen egy C-47-es, azaz a "Dakota" szálíltóváltozata ("Skytrain"). Őt annak idején a Royal Air Force használta Nyugat-Berlin 1948/49-es blokádja alatt, amikor csak légi úton tudtak utánpótlást juttatni a mindentől elvágott városba. A jelenleg utasszállításra berendezett gépet két nappal később - azt hiszem - láttam a város fölött, sétarepültetés közben.

A repülőnap egyik nem hivatalos látványossága volt még egy Bell "Jetranger" helikopter, mely a reptér két vége közt száguldozott fel-alá, nagyjából két méteres magasságban, folyamatosan a gurulóutak vonalát követve. El is neveztük fűnyírónak...