A Kötött Géposztályú Műrepülő Európa Bajnokság nyitó légiparádéja
Sajnos kicsit morgósan kell ezt az oldalt kezdenem: a repülőnap megnevezése és emblémája sokkal tetszetősebb volt, mint a szervezése. Első lépésben például egy és negyed óra alatt jutottunk el Siófokról az onnan vagy négy kilométerre levő reptérhez. A parkoló persze távolabb volt, de ezt csak abból sejtettük, hogy a forgalmat irányító rendőrök továbbtereltek minket; azt már nem mondták, hogy hova menjünk. Mindegy, erről kidühöngtem magam az Online Pilóta egy cikkében... Sokkal idegesítőbb volt, hogy program alig volt, az a kevés is szét volt húzva: azért ült a sok tízezer ember órákat a dugóban, hogy aztán még több órát főjön a napon, két műsorszám közben.
Most már nem emlékszem, hogy mi volt a pontos sorrend, azt hiszem az első dolog, amit megláttam a parkolóból, kedvenc Trénerem, a HA-SDF volt, amint egy Swift típusú vitorlázót vontatott fel műrepülésre. A hangtalan, azaz inkább "motortalan" műrepülés szép volt, nem véletlenül került hozzánk a vitorlázó műrepülő világbajnoki cím... Utána a Sky Hussars szállt fel, egy elég khm, uncsi bemutatóra. Nem a szokott pilóták repültek a piros-fehér-zöld gépekkel, programjuk nem nagyon volt, kötelékben fordultak párat, egy rózsa, és ennyi.
Annál látványosabb volt Diana Britten bemutatója CAP 232-es gépével, mely itt már a földön látható.
Nem egy kimondottan csúnya gép, bár láttam már szebbet is...
Mindenesetre furcsa, hogy beengedték az országba ezzel a naaagy vörös csillaggal az oldalán :)
Diana másik gépét, egy Extra-260-ost kölcsönadta Veres Zolinak, aki ezzel a géppel vett részt az EB-n. Sőt, aranyat is szerzett vele.
Az EXTRA szemből. Besenyei Peti 330L-jéhez képest a legfeltűnőbb különbség (az egyszemélyes kabinon túl) a középszárny...
Ez is egy Extra, igaz, alig egy méteres, mivelhogy makett :)
Természetesen a Gold Timer Alapítvány Po-2-ese is feltűnt, Talabos Gábor jókat élvezkedett vele. Egy kis Po-2 is akadt mellé társnak: egy újabb repülőképes távirányítású modell!
A felsorolt programok közt rengeteg holtidő volt, amikor maximum a reptér fölött folyamatosan kerengő Piper Pawnee...
... vagy PZL Wilga gépeket lehetett nézegetni transzparens-vontatás közben. Nem egy kimondott csúcsprogram szombat délben...
A Huszárok Jak-18T-je itt épp egy gyanútlanul arrajáró szerelőt tart sakkban, aki ijedtében még a kezét is feltette :-)
Ez a Jak-52 viszont, mint aki jól végezte a dolgát igyekszik elfelé. A tőle balra látható homályos fekete tárgy mibenlétét ne kérdezze senki, nem tudom, mi az...
A rendőrség Mi-2-ese csendben pihent a fűben a reptér ekkor még csak VIP látogatók részére megnyitott részén.
A Katasztrófavédelem Mi-2-ese.
A Rendőrség MD500-as helikoptere is látványos bemutatót tartott...
Aztán következett a mára már "szokásosnak" nevezhető helikopteren lógaszkodó vitorlázógép.
Ez az aranyos kis UL (ultralight) egy TL96 "Star", cseh gyártmány, ha minden igaz (és ha Neofrix Baszmacs barátom jól súgott:).
A Rendőrség MD500-asa a bemutatója után megszomjazott, és átrepült a tankolóhoz, egyenesen a fejünk fölött, hogy aztán a kordont áttörő látogatók körbevegyék, mintha valamilyen kiállítási tárgy lenne.
A bemutatón résztvevő gépek sorában a Fehér Albatrosz csapatot kísérő, terepszínűre festett L-410 nagyon tetszett, mókásnak tűnt ez a kamuflázs...
Persze a P-51 "Mustang" se volt kutya :-)
A Primexesek két, egymást festésben némileg komplementáló Ancsája a szünetekben el-elment utasokat repteteni, mi meg unatkozva néztük őket. A mai magyar repülőnapok újabban miért csak a sétarepültetésből állnak, közben megszakítva néhány "állandó produkcióval", melyek nagyjából az alábbi listából kerülnek kiválasztásra: Besenyei Peti, Veres Zoli, Sky Hussars, helikopterről lógó vitorlázó? Félreértés ne essék, én imádom mindezt, csak kicsit gépies lett a program, mintha csak alibi lenne némi sétarepültetésre...
Ja, igen, ejtőernyősök is voltak...
... akik valószínűleg ebből a Mi-17-esből ugrottak. Azért valószínűleg, mivel az ejtőernyősökre immunis vagyok, nem nagyon nézek fölfele, ha ilyen program van.
A Honvédség részéről a Mi-17 mellett szerepelt a szentkirályszabadjaiak "Csőrikére" festett Mi-24-ese, és ez az Albatrosz is, aki a képen éppen testvéreihez, a Fehér Albatroszokhoz köszön be.
Az Albatrosz még el se tűnt a látóhatárról, már be is dübörgött a repülőtér légterébe Vári Gyula Mig-29-ese.
Fontos megjegyezni, hogy az eddig a fűben heverésző emberek legnagyobb része az érkezésére felpattant, és állva nézte végig a programját! És nem is csalódtunk, profi bemutató volt, jogos a sok trófea, amit az őrnagy nyerni "szokott"!
Ezen a képen elvileg az látszana, ahogy a pilóta infracsapdákat lő ki tüzijáték jelleggel a meredek függőleges emelkedés közben, hogy aztán a gázt lekapva farokirányban visszazuhanjon mellettük.
Aztán persze repült a "Mustang" is, elegánsan búgó-sivító hangon, elegáns programot bemutatva. Egy Jak-52-essel megpróbáltak némi légiharcot is bemutatni, bár ez elég nehezen ment, tekintve, hogy a Jak gyenge a függőleges manőverezéshez (nem erre találták ki, elég egyenlőtlen harc volt)... aztán a végén mégis a Jak nyert. 3:1-re. Döbb. Lehet, hogy nem volt mindegy, hogy a Jakot egy tapasztalt magyar-amerikai pilóta, Szabó Csaba vezette.
A "Mustang" a tankolónál. A pilóta kikászálódása után a gépet megszállták a tévések, nagyjából ez a pár pillanatnyi lehetőség állt rendelkezésemre, hogy a gépet eltakaró emberek nélkül lekaphassam...
Persze Veres Zoli is repült egy rövidet, a szokásosnál kevesebbet bohóckodva, komolyan (és magasan:).
A nap leglátványosabb programját még az egyébként kitűnő fellépők mellett is a szlovák Fehér Albatroszok mutatták be, akik szép, tágasan kirepült kötelékfigurákkal rajzolták tele az eget.
És a rajzolást kéretik szó szerint venni :)
Helyettem kis virág: egy rózsa.
Az Albatroszok fehér csíkjain túl, magasan, a Balaton fölött húzódó légiforgalmi útvonalakon közlekedő utasszállítók kondenzcsíkjai láthatók.
A leszakadt gép nem leszakadva van, hanem éppen körbepalástorsózza a hármas köteléket.
Vzzzsummmmm. (A nap képaláírása:-)
A kötelék egy nagy szívet rajzolt, a szólópilóta pedig át is szúrta, ahogy azt kell!
Ezután pedig szemberepültek egymással.
Még mindig szemben, más formációban.
Hangosélet. (Ha van csendélet, akkor lennie kell hangoséletnek is!)
Egy ötös ék...
... bukfencet vet.
Leszállás, az utolsó pöffenet a füstcsíkból a kilebegtetés előtt...
És a bónusz program: a helyükre visszaguruló Albatroszok hajtóműszele...
... elfújta a kordont. Meg pár sapkát, pokrócot és napernyőt :-) Ezután már tényleg nem nagyon történt semmi, bár meg kell említeni, hogy az utolsó felszálló gép, amit láttam a kocsiból, egy L-200 "Morava" volt, ami jó ómen a kis privát álmoskönyvem szerint ("Trénerrel kezdeni, Moravával zárni: szomjas leszel, mire hazaérsz, de aztán kialszod magad").
Itt található egy beszámoló ugyanerről a repülőnapról