Zilált beszámoló egy zilált légiparádéról
Megjelent az Index "Pilóta" Magazinjában 2001. szeptember 3-án

A rendezvényről hazaérkezés után vetettem papírra a következőket:
"Szótár a Siófok-Kilitin rendezett kötött osztályú EB megnyitó napjára
Biztonsági őr: Az az ember, aki az ismerőseit és a számára szimpatikus fiatal lányokat átengedi a kordonon, egyébként pedig felváltva tojik mindenre, vagy erőszakoskodik a nézőkkel.
Látogatók: Azok az emberek, akik eléd állnak, miközben éppen fényképezel.
Parkoló: A nézőtértől lehető legtávolabbi füves terület, ahova az embert a rendőrök szó nélkül továbbterelik egy óra sorban állás után.
Program: Két sétarepülés közti légüres tér."

Mindehhez persze tudni kell, hogy a Siófokról a repülőtérhez vezető utat egy óra alatt tettük meg autóval, pedig ez barátok közt is csak úgy négy kilométer távolság. A parkoló két kilométerrel még ennél is távolabb volt; igaz, ezt akkor még nem lehetett tudni, mert a főbejáratnál posztoló rendőrök nem mondták, hogy hova menjünk pontosan, csak annyit, hogy "tovább". Sokan nem bírták cérnával, és mivel még x darab kanyar után se látszott se parkoló, se tájékoztató tábla, visszafordultak. Közben elkezdődött a program, "vitorlázó műrepültek" nekünk. Szép volt, nem véletlen a magyar Európa-bajnoki arany ebben a műfajban!

Az Égi Huszárok repülése - sajnálom, hogy ezt írom, de - már inkább ciki volt: mintha a szép piros-fehér-zöld Jakokkal csak vízszintesen lehetne repülni, és azt is csak zárt kötelékben. Jó, egy "rózsa" is volt a programban, de azért ez kevés, pláne egy olyan műrepülőnő előtt, mint amilyen a kicsit később következő Diana Britten volt.

A kis kék CAP (vörös csillaggal, csak meg ne lássák!) szépségesen kavargó figurákat rajzolt az égre. Utána sokáig csend volt, bár az ég nem volt üres: hol egy Wilga vagy egy Piper Pawnee vonszolt át egy-egy transzparenst a reptér fölött, hol a rendőrség MD500-asa állt be a tankolóra, elfújva a sárga kordon ellenére beszivárgó látogatók napernyőit, hol a "Katasztrófavédelem" (mit kell a katasztrófán védeni?) feliratú Mi-2 ment el valahova valakiért, nagy rotorcsattogtatással.

Aztán jött a Honvédség programja: volt Mi-24 repülés (hátrafele keringőző helikoptert se minden nap látok magyar repnapon!), volt Mi-17, és egy L-39 Albatrosz is tiszteletét tette.

Amikor pedig már mindenki el volt csigázva, a tó felől bedübörgött Vári Gyula MiG-29-esével, és elkápráztatott minket. Programját állva nézte végig az is, aki eddig ült! Különösen látványos volt az, amikor infracsapdákat dobott ki függőleges emelkedés közben, hogy aztán egy laza taucherrel visszacsússzon a füstcsíkok mellett!

Újabb szünet, na nem programszerűen, csak úgy... Kicsivel később a nap embere, Veres Zoli is repkedett egyet kölcsön-Extrájával. Nem volt hosszú bemutató, kimaradt pár tőle megszokott figura, de legalább történt valami az égen, mert egyébként az volt a jellemző, hogy öt perc programra jutott fél óra üresség. Igaz, közben néha sétarepülés is volt, de ez csak keveseknek (a résztvevőknek) okozott örömet, míg százakat vett rá a hazamenetelre!

Közben r endszerváltást játszott a közönség, azaz a látogatók ledöntöttek minden kordont, és vígan bemásztak azokra a területekre is, ahova nem lett volna szabad bemenniük. A biztonsági őrök, úgy látszik kámforból voltak, de ha nem, hát kámforrá váltak - legalábbis intézkedni látni őket nem nagyon lehetett. A jobboldali képen a nézők éppen a tankolón álló rendőrségi MD500-ast állják körbe, pedig az ekkor már túl volt bemutatóján.

Persze nem szabad elfeledkezni a nap veterán sztárjáról, a P51 "Mustang" vadászgépről, mely elegáns bemutatót tartott, és utána egy Jak-52-essel még némi légiharcot is imitált, bár nem volt kétséges, hogy a háromszor erősebb II. világháborús vadász még nagyobb tömege mellett is fölényben van. Ehhez képest a Jak került hamarabb lőpozícióba. Mindenesetre a Mustang soros motorjának a hangját gyönyörűség volt hallgatni!

A nap leglátványosabb programját a szlovák "Fehér Albatroszok" mutatták be, bár mire sorra kerültek, a látogatók nagy része már elindult haza, nem bírván azt, hogy az augusztus végi melegben az üres eget bámulhatják, vagy a kevés büfé hiányos kínálatát élvezhetik...

A szlovákok látványos, szemet gyönyörködtető programot repültek, fegyelmezetten. Már két éve Kecskeméten is tetszett, ahogy kirepülték a nagyívű figurákat (egy tág negatív bukfenc is belefért), most is szíves-örömest kattogtattam el rájuk egy csomó képet. Nem tudom, mennyit gyakorol ez az egység, de profinak tűntek!

És akkor most vissza a cikk elején elkezdett kirohanáshoz: ez a repülőnap nem lett volna rossz, ha a körülbelül két órányi programot nem húzzák szét hat órára. Ha kevés a program, az se baj, volt itt néznivaló bőven, csak azt a sok üresjáratot tudnám feledni! És persze a parkolóhoz vezető egy és negyed órás utat :-/

Még gyorsan gratulálni szeretnék Veres Zolinak, aki aranyérmes lett a Kötött Géposztályú Műrepülő Európa-bajnokságon!

A Kötött Géposztályú Műrepülő Európa Bajnokság nyitó légiparádéja