A kassai repülőmúzeum
Odaát a villamosos-vonatos oldalaimon gyakran kezdődnek úgy az útibeszámolóim, hogy "jajj, ide már nagyon el akartam jutni, most végre sikerült", és itt sem tudok mással indítani. Jó tizenéve minden egyes kassai tartózkodásom - melyek általában vasúttal kapcsolatosak szoktak lenni, némi belvárosi csavargással fűszerezve - során eszembe jutott, hogy meg kellene nézni a repülőmúzeumot, de mindig csak a vonatokkal töltött idő rovására lehetett volna kijutni oda, így nem erőltettem. Aztán 2019 őszén megkeresett Somogyi-Tóth Dániel a Légiközlekedési Kulturális Központtól, hogy csatlakozzak hozzájuk egy egynapos túrára, én pedig rögtön tudtam, hogy át kell szerveznem a szabadságaimat, mert el akarok menni velük :) Ezúton is meg szeretném köszönni a meghívást!
Maga az út is érdekes volt, ugyanis az LKK Malév Tours-dizájnos Ikarus 250-esével mentünk. Végig osztálykirándulásos hangulatom volt, szerintem általánosban utaztam utoljára ennyit ilyen busszal :)
A Múzeum letectva Košice 2002-ben nyílt meg a kassai központú Szlovák Műszaki Múzeum külső telephelyeként (az intézmény több helyszínre van szétszórva Szlovákiában; egy másik telephelyén, Pozsonyban jártam is). A városnak 1927 óta van reptere, de a mostani helyszínt csak az ötvenes években alakították ki. A hetvenes évektől kezdve itt működött a légierő akadémiája, melynek jogutódjában a rendszerváltás után magyar repülőtisztek is tanultak (nem az első alkalommal, hiszen 1939-től 44-ig szintén Kassán működött a Horthy Repülő Akadémia). A katonai használat 2004-ben befejeződött, ma már csak a civileké a pálya (egy időben a WizzAir is repült innen).
Az igazán régi masinák csarnoka
A kiállított repülési emlékek néhány közepes méretű csarnokban, illetve szabadtéren helyezkednek el. Előbbiek közül az első a repülés 1945 előtti történetével foglalkozik:
A csarnok egyik oldalán repülőgépmotorok, a másikon pedig repülőgépek helyezkednek el - jellemzően replikák, tehát nem eredeti példányok. A bal oldali képen egy utánépített Deperdussin Monocoque-ot láthatunk, mögötte egy Bleriot IX replikával (lásd közelebbről jobboldalt), amögött pedig a levegőben egy Santos-Dumont Demoiselle No.21 másolattal.
Balra: a 115 lóerős Svecov M-11D régi ismerős, a típus egy másik verziójával repült például a Po-2-es, a Rubik "Kánya", meg még számos korabeli "keleti" gép. Jobbra egy Walter W-IV látható. Ez a 300 lovas soros motor a BMW IV licenszben gyártott változata volt.
További replikák: elöl egy Spad S.XIII típusú első világháborús vadászgép, mögötte egy Avia BH-1 sportgép. Jobbra egy újabb motor: Hirth HM 504, amit a Bücker "Jungmann", illetve a magyar "Levente" típusokból (is) ismerhetünk.
Kifejezetten impresszív a motorgyűjtemény: balra egy két hengerkoszorús Gnome-Rhône 14N-59 csillagmotort láthatunk, jobbra pedig egy Mikulin AM-38F V12-est, amely az Il-2-eseket hajtotta annak idején. Van Rolls-Royce Merlin és DB 605 is a gyűjteményben, csak azok rosszul fotózható helyen voltak :(
Szintén replika ez az Avia Bk-534-es. Ez a harmincas évek első felének tipikus "átmeneti" vadászrepülőgépe: az először 1933-ban felszálló prototípus még nyitott kabinnal épült. Ekkor ugyanis még nem csak az nem dőlt el, hogy a jövő a behúzható futóműves, gyors monoplánoké, nem pedig nem a fordulékony, de lassú kétfedelűeké, de a pilóták egy része is jobb szerette közvetlenül érezni a levegőt. Zárt kabinnal viszont a törzs már egész úgy néz ki, mint a második világháború sikeres vadászgépeié, nem? Ha leretusálnánk a felső szárnyat, akár egy Hawker Hurricane is lehetne, vagy egy Dewoitine D.520. Az utóbbival való hasonlóság egyébként nem teljesen légbőlkapott, ugyanis a francia gépet ugyannak a Hispano-Suiza 12Y motornak egy másik változata hajtotta, mint az Aviát.
A csarnok legnagyobb sztárja valószínűleg ez a Messerschmitt Bf 109 G-14/AS, amit egy 1988-ban megtalált roncsból állítottak helyre. A restaurálás még Németországban kezdődött el, majd miután 2012-ben megszerezte a Szlovák Műszaki Múzeum, már itt fejeződött be.
A szabadtér egy része igazából csak félig szabad tér, ugyanis egy állandó sátortető feszül fölötte. Az itt látható gépeket a kassai születésű Rudolf Schuster szerezte Szlovákia elnökeként: mivel repülőmániás volt, a külföldi partnerországoktól rendre repülőgépeket kapott ajándékba, melyeket itt lehet megnézni. A kiállításnak ezt a részét emiatt "Elnöki Gyűjteménynek" is hívják.
Kezdjük egy testvérpárral! Balra egy igazi világjáró: az amerikai Northrop F-5-ösének kanadai licensz változatát, az NF-5A-t a Canadairnél gyártották a holland légierő számára, ahonnan később a görög légierőhöz került. Most meg itt pihen Szlovákiában. Jobbra: az F-5-ös az Egyesült Államokban nem futott be túl nagy karriert, viszont a belőle kialakított T-38 "Talon" kiképzőgépből ezernél is több épült. Az itt látható AT-38B variáns kimondottan fegyveres kiképzésre szolgált. Hogy az amerikai légierő jelzései miért vannak letakarva, azt nem tudom. Egyébként szerintem nagyon szép vonalú gép.
A svájciak a balra látható Mirage IIIRS felderítővel, a franciák pedig a jobbra látható Mirage IIIE vadászbombázóval járultak hozzá a gyűjteményhez - jó volt egyszer végre közelről is látni egy ilyen masinát! Egyébként a múzeum egyik kellemes tulajdonsága, hogy nem egy messzi kordon mögül kell a gépeket nézni, hanem közel lehet hozzájuk menni.
Balra: a francia Mirage megérdemel még egy fotót, mégiscsak az egyik legsikeresebb európai fejlesztésű katonai gépről van szó! Jobbra a lengyel légierő elég kopott WSK-Mielec TS-11 "Iskra" bis D típusú oktatógépe látható. Valamikor sok éve valahol (Taszáron? Kecskeméten? valahol külföldön?) egy ilyennel repülő műrepülőcsapatot is láttam, pedig a típus már akkor is nagyon öregnek tűnt. Ugyanakkor a létezése mégiscsak azt mutatja, hogy a lengyel ipar a hatvanas évek elején saját erőből (még a hajtóművet is saját maguk tervezték) sugárhajtású katonai gépet tudott gyártani.
Balra a svédek ajándéka, egy SAAB AJSF 37 "Viggen" felderítő. Ez a típus mindig nagyon tetszett, semmi másra nem hasonlított. Tényleg, a szolnoki repülőmúzeumnak volt egy ilyenje, de nem rémlik, hogy láttam volna a RepTárban, pedig ennél érdekesebb masinát keresve se találni! Jobbra a német légierő McDonnell Douglas F-4F "Phantom II" vadásza. Most nagyon rámjött a nosztalgiázás, hogy mennyire izgalmas volt, amikor először láttam élőben Phantomokat alacsonyrepülni Bajorországban. Tudom, hogy anno a magyar katonai repülőkkel is lehetett a reptereik környékén találkozni, de '90-ben egyszerre láttam Phantomokat, A-10-eseket és talán Alphajeteket, egy évvel később Észak-Rajna-Vesztfáliában pedig Tornadókat, Chinookot, Huey-t és E-3-ast. Mindegyik alacsonyan ment, egyik se volt halk, de úgy tűnt, a helyiek számára teljesen természetes, hogy ott zajonganak. Konkrétan a düreni gimnáziumban, ahol cserediák voltam, óra közben félperces szüneteket tartottak a tanárok, amikor épp átrepült a belváros fölött a Tornado-kötelék. Ha ehhez hozzávesszük az autópályákon kötelező látványnak számító NATO konvojokat, illetve hogy több helyen is tároltak amerikai atomfegyvereket az NSZK területén, akkor azt kell mondjam, Nyugat-Németország sokkal militánsabb helynek tűnt Magyarországnál, pedig azért itt is épp eleget hallgattuk a MiG-ek hangrobbanásait, a Balaton-felvidéki hadgyakorlat tüzérségi zajait, meg láttuk a szovjet konvojokat...
A kiállítás legérdekesebb darabja valószínűleg ez a Nancsang (NAMC) Q-5D "Fantan" csatarepülőgép, amit a kínaiak a hatvanas években a MiG-19-esből fejlesztettek ki. Nem mindennapi látvány Európában!
Balra egy belga Aerospatiale SA318C "Alouette II", jobbra egy Mi-24D. Utóbbiról az internet azt mondja, hogy eredetileg a szovjet, majd a kirgiz légierőben szolgált, majd el akarták adni Libériába, de útközben a szlovák hatóságok lefoglalták. Aki többet tud erről, írja meg!
Balra: ez az olasz légierős Lockheed F-104S ASA-M "Starfighter" az Aeritaliánál épült, és annak idején a saját szárnyain érkezett a múzeumba. Az ASA-M modifikációt a kilencvenes években hozták létre a sima F-104S ASA-ból, ezután egészen 2004-ig használták, ami nem semmi egy olyan típustól, ami 1954-ben repült először! Jobbra: ezt a kopott MiG-29A-t a szlovák légierő örökölte meg a csehszlováktól.
Balra egy újabb SAAB, egy J-35Ö Mk.II "Draken". A svédek nagyon értettek a fura kinézetű gépek tervezéséhez :) Jobbra a magyar ajándék, egy Szu-22M3. Szomorú érdekesség, hogy a gépet nagygenerál után meglehetősen kevés repült órával vonták ki a hadrendből.
A múzeum másik (sokadik) nagy durranása az ukránoktól kapott Szu-15TM. Mivel a Szovjetunió ebből a típusból senki másnak nem adott, igazi ritkaság!
A múzeum novemberben elvileg már zárva volt, legalábbis a nagyközönség számára. Mivel a mi csoportunkat várták a helyiek, zavartalanul körülnézhettünk a múzeumban, még a felújító műhelyt is megmutatták:
Balesetes L-39 "Albatrosz" és (talán) egy MiG-15-ös elülső törzsrésze.
Az előbb látott sérült Albatrosz hátulról. A gép a "Fehér Albatroszok" csapatában repült. Jobbra egy egyben levő MiG-15-ös csehszlovák felségjelzéssel.
A "haragos kályhacsövek" két generációja: balra még egy kép az előbbi a MiG-15-ösről, jobbra egy MiG-21F-13.
Balra: MiG-21MA, jobbra: MiG-21MF. Elvileg a magyar légierő által nem használt R (felderítő) változatból is van a múzeumban, de valószínűleg elmentem mellette, mert egy képem sincs róla :(
A többi könnyűszerkezetes csarnokban lehet azt látni, ami nem tartozott az eddig látott kategóriákba: sportgépeket, kísérleti gépeket, oktatási metszeteket, fegyver- és elektronikai rendszereket, hajtóműveket. Sajnos ebben a két csarnokban rettentő sötét volt, még vakuval se volt egyszerű fotózni... Amúgy ezek mellett volt egy külön csarnokrész tele régi autókkal!
Balra egyik örök kedvencem, egy L-200 "Morava". Szerintem még ma is ez a legszebb kétmotoros túragép! Jobbra az Aeromobil 1.0, egy "repülő autó" prototípus (a későbbi verziók már jobban hasonlítanak egy gépkocsira).
Két fotófelderítő konténer: balra a "D", jobbra az "R" típusú.
Balra: az RP-21MA a MiG-21MF-ek (vagy MA-k? semmi konkrétat nem tudok arról a modifikációról!) lokátora volt. Jobbra: na, itt megint nem fotóztam le a táblát, ezért csak találgatok. Elsőre a kabintető előre nyitása miatt azt gondoltam, hogy ez egy MiG-21F-13 fülkéje, aztán rájöttem, hogy abban nem volt radarképernyő. Az MF változatban és társaiban viszont nem itt volt, hanem jobbra lent - no meg azokon a kabintető is oldalra nyílt. Szóval ez egy PF vagy PFM lenne?
A balra látható, ultrakönnyűnek látszó gépet nem tudtam azonosítani, de jobbra egy Trénert látunk, az tuti! A légcsavar és a merev furók alapján valószínűleg egy Z-226-et. Azért vagyok viszonytalan, mert ugyanerről a lajstromú gépről találtam a neten másféle légcsavarral is képet: ott 226MS-nek tűnt, itt viszont nem.
Balra: sajnos nem tudom megmondani, hogy ez egy Avia M-137-es vagy M-337-es motor (vagy még az elődje, a Walter Minor 6), de nagy vonalakban valami ilyesmi lehet. Jobbra: Let L-13 "Blaník" vitorlázógép.
A Tupoljev iroda annak idején nem csak utasszállítókat és bombázókat tervezett, hanem például ezt a felderítő robotrepülőgépet is, a Tu-143-ast. Mellette a hajtóműve látható.
A csehszlovák repülőgépipar tényleg mindent gyártott: balra egy Aero L-29 "Delfin", amit mi is ismerhetünk itthonról, jobbra pedig egy Moravan HC-102 "Helibaby", amit nem. Nagyon tetszik, hogy a kormányzást direktben vitték fel a botkormányról a rotoragyig!
Az igazi szabadtér egyik fő sztárja az egy ideig Győr mellett étteremként funkcionáló maléves Il-18D, a HA-MOI. Ezt nem örökbe kapta meg a múzeum (illetve hát Rudolf Schuster), hanem kölcsönbe. Mivel felújítani tervezik, szerintem itt jó helyen van, hiszen az AeroParkban rögtön két Tizennyolcas is van, plusz egy további Szolnokon pihen.
A volt szlovák kormánygépek egy része is ide került: baloldalt egy Jak-40-es, jobbra pedig egy Tu-154M. Úgy néznek ki, mint apa és gyermeke, nem? :)
A 154-es pilótafülkéjét természetesen körbe kellett fotóznom, annál is inkább, mert ez nem az otthon látható B2-es változat. Ez a verzió nyugati jellegű FMC- t kapott (lásd a középső konzolon alul), és néhány LCD képernyőt is láthatunk a műszerfalon.
Azért az összhangulat megmaradt "Nagyvasasnak" :) Viszont most kivételesen nincs kedvem egyenként minden műszert beazonosítani és leírni - szerintem a malévos HA-LCP-ről szóló oldalam alapján nagyjából minden megfejthető.
Azért ezt a gépet még így korszerűsítve is ki kellett szolgálni!
Az egykori gépállóhelyeken pihent ez a két Szu-22M4, ...
... és egy Szu-25K. Mindig furának tűnt, hogy a magyar légierő nem vásárolt ilyet, míg a csehszlovákoknak és a bolgároknak volt belőle. Jobbra egy RT-23, avagy "nátóul" egy SS-24 "Scalpel" interkontinentális ballisztikus rakéta (10 darab egyenként célra irányítható 550 kilotonnás robbanófejjel fel lehetett szerelni!) indítótubusa. Mondjuk egy ilyen Kecelen is van.
Ez pedig nem simán egy Il-14-es, hanem egy Av-14T, azaz a Csehszlovákiában gyártott teherszállító változat.
Elég hamar besötétedett, úgyhogy a fotózgatásnak vége lett. Balra egy kép az "Elnöki Gépeket" védő sátortetőről, jobbra pedig egy IAR-93A "Vultur" vadászbombázót láthatunk. A típust jugoszláv-román együttműködésben tervezték, a Mostarban gyártott gépeket Soko J-22 "Orao" néven ismerjük. Utóbbival már találkoztam párszor, míg a román verziót még sose láttam.
A napnak természetesen még nem volt vége. Először alaposan megvacsoráztunk a főutcán (sőt: a Fő utcán) egy étteremben (sajnos bryndzové halušky nem volt), ...
... aztán meghallgattunk egy koncertet a Ferences templomban.
Ráadásul nem akárhonnan hallgattam, hanem az orgona mellől - ez külön élmény volt számomra, mert bár én még zongorázni se tudok, de imádom az orgonákat!
És ezután már csak haza kellett jutni erről a minden szempontból szuper kis kirándulásról. Még egyszer köszönetet szeretnék mondani Somogyi-Tóth Dánielnek és az LKK-nak a meghívásért! Ha pedig valahol hülyeséget írtam, tessék szólni :)