A budaörsi repülőnapok mindig a kedvenceim közé tartoztak, különösen azért, mert alig egy ugrásnyira lakunk a reptértől, így az előkészületeket is alkalmam volt követni.

Bár a repülőnapot múlt vasárnap rendezték, az Aerotriga egyik Zlin 50-esét már hetekkel előbb láttam bukfenceket vetni a konyhaablakból, amikor édesanyáméknál jártam. Azután eljött az a bizonyos vasárnap reggel, és ott találtam magam a repülőtér füvén. Érdekes módon az odavezető úton nem volt nyoma hosszú autósornak, ami eltért az eddigi gyakorlattól. Mindez nem annak volt köszönhető, hogy idén csak biciklisták látogatták a rendezvényt, hanem annak, hogy a rendőrök alaposan elterelték a forgalmat. Az előzetes pletykákkal ellentétben a belépés nem volt ingyenes, de ezt senki nem is gondolhatta komolyan...

Az Aerotriga egyik Z50-ese - a szponzor már a múlté :(

Ami szomorú volt már első pillantásra is, az a kordonon túl álló gépek száma: nem voltak valami sokan! Elsősorban sétarepülők parkoltak a közönség közelében, a program pedig egy másfél órás blokkból állt, amit délután megismételtek... azaz csak állt volna, mert néha a résztvevők se tudták, hogy mikor jönnek! Aki figyelte a reptér frekvenciáját, az hallhatta, hogy egymást kérdezgetik rádión, mikor ki következik. Ennek ellenére a "nagy nevek" fellépései jól sikerültek; kezdetnek az Areotriga motoros kötelék repülésében gyönyörködhettünk; "elsőrepülőnapos" barátnőm a többség véleményét osztotta, szerinte is nagyon klassz volt a bemutató. Bárcsak több idejük (pénzük?) lenne gyakorolni, akkor odakerülnének, ahová valók: az élvonalba! (Bár épp két hete jártam a schleissheimi repüléstörténeti múzeumban, ahol több videókazettát is lehetett kapni róluk, tehát bizonyos értelemben már ott voltak.)

Besenyei Petiről nehéz újat írni; az lenne a meglepő, ha azt mondanám, eseménytelenül repült, és senkit sem lepett meg. A Pilatus Porter is kedves volt számomra, sajnálom, hogy manapság csak ritkán lehet hallani hajtóművének jellegzetes hangját. A műsor folyamán egyébként az mindenképpen kiderült, hogy repülésben a közismert alultámogatottság ellenére a világ élvonalába tartozik a magyar nemzet, hiszen a motoros műrepülő világbajnok után egy vitorlázó Európa-bajnok, Tóth Ferenc következett, aki megmutatta, milyen gyönyörű tud lenni a repülés csöndesebbik oldala. Veres Zoli, úgy érzem, jobban repült ezen a napon, mint régebben; jó lenne, ha ez az agresszív stílus, amit repülőgépével meg lehet valósítani, további jó hírünket keltené a nagyvilágban!

A Zlin-kötelék bevetésre készen

Nagy kedvencem a repülőgépes ballonvadászat, amikor három repülőgép a légcsavarjával próbál minél több levegőbe engedett lufit kipukkasztani - most is imádtam! Külön örömömre szolgált, hogy a bemutatót három Zlin tartotta: két Tréner és egy 142-es, melyet pár héttel korábban még leszerelt szárnnyal láttam a hangár falánál, és melyről azt hittem a típus tavalyi teljes letiltásakor, hogy többet már nem repülhet.

Természetesen szerepeltek a honvédség egységei is a programban: előbb egy Mi-24-es tankvadász helikopter hallatta azt a félelmetes morgást, ami jellemző erre az égi páncélos lovagra, majd egy Mi-17-es szállítóhelikopter mutatta be, hogyan használhatják tűzoltásra. Ezenkívül fellépett egy L-39 Albatros könnyű sugárhajtású iskolagép is, hogy a "csövesek" is képviselve legyenek. Az ejtőernyősök An-2-esből és helikopterből ugrottak, ők hagyományosan a repülőnapok kedvelt színfoltjai, most is szerették őket - természetesen volt zászlóbontás is a levegőben, ahogy az illik.

A sétarepülés képezte a program gerincét, nem kis sikerrel: a Cessnák, Ancsák és az egy szem helikopter elég sokszor szálltak fel, hogy az érdeklődőknek megmutassák, milyen is az a bizonyos madárperspektíva. A zenés színpad programjáról nem tudok nyilatkozni, ugyancsak lemaradtam a neves erőművész és a rallye-sofőr kísérletéről, amikor annak próbált utánajárni, hogy ki az erősebb: a repülőgép, vagy ő...

Kellemes napot töltöttem Budaörsön, de azért nem lehet nem észrevenni azt a leépülést, ami az egész magyar repülősportra jellemző, és ennek okát, a pénzhiányt. Nem sírom vissza azokat az időket, amikor a Malév-flotta számos típusa képviseltette magát a levegőben, vagy amikor a nyitóképben tucatnyi repülőgép szántotta az eget, de örülnék, ha a média kedvencévé válna ez a sport, mely mindenképpen az egyik leglátványosabb az összes közül! És ha meggondoljuk, egy ilyen napnak is van annyi látogatója, mint egy fontosabb focimeccsnek, úgyhogy talán még reménykedhetünk is...

Itt található egy képes beszámoló ugyanerről a repülőnapról