A németes hangzású név nem véletlen: München mellett, a schleissheimi repülőtér egyik sarkában, egy múlt század elejei repülőtéri épületben kapott helyet a Deutsches Museum repüléstörténeti kiállításának kihelyezett részlege (mivel ugye a müncheni "nagymúzeumban" is lenyűgöző tárlat látható, melyről itt láthatsz képes beszámolót). Évekkel ezelőtt édesanyám mesélt erről a helyről, aztán kaptam ajándékba egy multimédiás CD-t a kiállításról, 2001 tavaszán pedig végre el tudtam jutni élőben is ide. Már maga a hely is érdekes, a reptér mivolton túl: egy XVIII. századi kastély udvarán kell áthajtani ahhoz, hogy az ember odajusson! Magát a falut egyébként Dachau környékén kell keresni; bár van egy Schleissheimer strasse Münchenben, de az nem kimondottan oda vezet, vagy csak megfelelő repülési magasság esetén.
Ez a kiállítás egyik épülete, ahogy a XX. század tizes-huszas éveiben megépítették. Magyarországon nem nagyon látni ilyet, én is csak filmen találkoztam hasonlóval, ezért már építészetileg is érdekesnek találtam!
A régi hangárba belépve rögtön egy Dakota, alias DC-3/C-47 néz szembe velünk (egy Heinkel kíséretében, amit nem sikerült lefényképeznem; később is sok gondot okozott az, hogy a szűk hely miatt nem lehetett rendesen befogni az objektívvel a gépeket: a valóságban az itt láthatóknál bővebb a kiállítás anyaga!).
Az öreg ('43-as évjáratú) Dakota utastere. Nekem elsőre az An-2-esé jutott eszembe róla :)
... és az egyik motor, jobbanmondva egy Pratt&Whitney Twin Wasp csillagmotor, amilyen a DC-3-asokat (is) hajtotta.
Egy Halb gyártmányú első világháborús kétfedelű. Sajnos róla semmit sem tudok, de nagyon hangulatosan nézett ki. (Bár a Po-2-n szerzett nyitottkabinos élményeim után nekem továbbra is jók a zártkabinú gépek:)
Egy Bücker Bestmann. A kétfedelű, egymás mögötti üléses Jungmann után ez a gép tandemüléses monoplán lett, később a cseh Zlin Tréner -> Zlin-142 is hasonló változást jelentett, úgy látszik ez a világ haladásának az iránya, persze közben eltelt majdnem 35 év...
A régi hangár mellett a reptér történetéről és a repülőterek, illetve repülőgépek műszereinek fejlődését bemutató kiállítás látható, innen utunk az új épületbe vezetett, útközben megnézhettük a műhelyben éppen rekonstruálás alatt álló Heinkel-111-est.
Az új csarnokban bizony egy kedves sárga ismerős, egy Zlin Z37A "Cmelak" nézett szembe velünk! Persze az NDK gépállományából sokminden átörökítődött a német múzeumokba, de akkor is meglepő volt, hogy milyen sok orosz, vagy legalábbis "keleti blokkos" gép van itt kiállítva, itt úgy látszik tudják, hogy egy korszakot csak akkor lehet hitelesen ábrázolni, ha minél többet megmutatunk belőle... Igaz, nálunk (is) ezek a gépek még repülnek - szerencsére :-)
Ez egy Jak-50-es műrepülőgép, anno a Zlin 726-os nagy ellenfele volt a nemzetközi bajnokságokon. Természetesen ez is egy nagy csillagmotor köré épített mozgékony repülőgép, mint az orosz műrepülőgépek (pl. Szuhoj-26) azóta is. Azt hiszem, anno Daka Olgáék sokat megadtak volna, ha ilyennel repülhettek volna!
Ez egy Porsche-boxermotoros Messerschmitt-Bölkow-Blohm repülőgép, melyet elsősorban erőt sugárzó formája miatt igyekeztem lefényképezni. A levegőben fölötte egy emberi erővel (pedálozással) hajtott ultrakönnyű repülő látható - ha nem tévedek. De lehet, hogy igen.
Egy újabb ismerős: Kamov Ka-26, a koaxiális rotorelrendezésű "szitakötők" legnagyobb számban épített példánya.
Ez a gép tíz éve még a müncheni múzeum udvarán állt a bejárat mellett: egy Dornier DO31E helyből felszálló kísérleti szállítógép. A függőlegesen mozgató hajtóművek a szárnyvégeken levő gondolába voltak beépítve. Mögötte egy VAK-131-es ugyancsak kísérleti helyből felszálló gép (nem) látható, mely már vadász volt. Végül egyik se került sorozatgyártásra.
A DO31E hátsó rámpája. A gép belsején át lehet gyalogolni, helyenként le vannak szedve a borítólemezek, hogy lehessen látni, milyen bonyolult szerkezet egy repülőgép. Helyenként megint rádöbbentem, hogy nem nekem való a gépészet...
Ez pedig a pilótafülke. Érdekes, hogy a pilóták katapultülésekben ültek. Persze egy kísérleti gépnél ez nem meglepő...
A nagy Dornier előtt egy lengyel Mig-15UTI, a koreai háborúban bevetett sugárhajtású vadász kétüléses változata.
... és egy gép, mely ugyancsak kétüléses, ugyanabból a korszakból: a T-33. És hogy miért tettem ide? Mert a gép eredetije (együléses változata), a P-80 "Shooting Star" volt a Mig-15-ösök egyik ellenfele az említett koreai háborúban. Persze azt még az amerikaiak se tagadták, hogy a Mig jobbnak bizonyult. A kiállításon az igazi ellenfél North American F-86 "Sabre"-ből is volt egy (kanadai gyártmányú) kiállítva, de az sajnos olyan helyen volt, hogy nem sikerült megörökítenem.
Egy Mig-21MF 1973-ból. Ez is egy klasszikus gép, melynek korábbi verziói sok gondot okoztak az amerikai...
... F-4E Phantom II-knek a vietnami háborúban. Most megférnek egy csarnokban; milyen furcsa is az emberi természet...
Ez a Saab "Draaken" szintén a korai szuperszónikus vadászgépek jeles képviselője, furcsa, hogy ilyet is többször láttam már repülni, mivel az osztrák légierőben a mai napig használják őket!
A Mig-21 és a Phantom közé azért be kellett tenni egy Mig-23BN-t, hogy ne kapjanak egymásba az egykori ellenfelek :-) A Mig-23-nak ez a verziója számomra érdekes volt, hiszen első látásra a lapos orr miatt Mig-27-esnek lehetett nézni. A lokátor helyett persze itt is felderítő berendezések kaptak helyet, ezeket fémborítás helyett plexi fedi, így alaposan meg lehet nézni, hogy mi is volt 20-25 éve "top secret"...
Különböző generációs katapultülések egymás mellett. Nem, kipróbálni nem lehetett őket :-)
Végül egy működő repcsi, a szabadban álló Ancsa (An-2), melyet sétarepülésre szoktak használni. Meg kell még emlékezni a múzeum ajándékboltjáról, ahol sok-sok apróság mellett többek közt akár vadászpilóta-sisakot is lehet kapni! Sőt: akár még Aerotriga-videókazettát is! Hazafias büszkeségemnek jól esett, hogy több videókazetta borítóján is felbukkantak a magyar madarak! Mindezeken túl a helyi bisztró is klassz volt, olyan kazánház és klubhelység között álló hangulattal és finom Marmorkuchen-nel :-)
Vissza a nyitóoldalra
A készítőről