A cím megtévesztő, hiszen nem az egész Deutsches Museumról szeretnék mesélni: ahhoz sokszor ennyi oldal se lenne elég! Pár képet szeretnék megosztani a müncheni "főmúzeum" repüléstörténeti részéről, mely bár csak egy kis részét alkotja az átfogó technikatörténeti tárlatnak, így is emeleteket foglal el! A fényképek sajnos még a schleissheimi kiállításon készülteknél is sötétebbek, mivel a megvilágítás itt még kevésbbé kedvezett az ilyesminek...

Amikor tizenegy éve először itt jártam, ez a Junkers "Tante", azaz Ju-52m3 tetszett nagyon: hihetetlennek tűnt ebben a szűknek tűnő csarnokban! Bele is lehet menni, megnézni, hogy milyen volt a harmincas-negyvenes évek legendás német szállítógépe. Kicsit mikrobusz-feeling...

Ez megint egy legenda: a Messerschmitt Bf-109, annak is talán E vagy G változata (Hilfe!). Nem tudom, hogy csak képzelgek, de mintha anno egy Mustang is állt volna mellette...

Az előbbi képen is látszott a mennyezetre függesztett Fiesler Fi-156 "Gólya", ezen a képen viszont jobban kivehető az alatta álló Me-108 "Taifun", mely szintén maga is egy legenda. A mai futár és túragépek nagypapái ők... A "Tájfun" szerintem máig az egyik legszebb vonalú gép ebben a kategóriában!

Ez a nem kimondottan világos kép elvileg egy Bücker Bü-131 "Jungmann"-t ábrázol, mely a korai műrepülőgépek egyik legjelesebbike. Az európai (ezen belül a német) repülőgépgyártás legnagyobb típusai megtalálhatók ezen a pár ezer négyzetméteren, talán nem véletlen, hogy elsősorban itt fényképeztem, és nem egy emelettel lejjebb, ahol pedig olyan érdekességek vannak, mint egy Airbus törzsének és szárnyának keresztbevágott metszete, hajtóművel és futóművel!

Ez egy Boeing 707 pilótafülkéje: az egész orrészt levágták, és elhelyezték itt, vécéstől, konyhástól!

Egy külön teremben egy NDK-s és egy NSZK-s légiforgalmi irányítói pult látható, magnóról korabeli ('70-es, '80-as évek) rádióforgalmazás hallható. Amikor beléptem a helységbe, elsötétültek a lámpák, azt hittem baj van, de nem: egy légiirányítással foglalkozó rövidfilm indult el automatikusan, mely meglepően jól és érthetően körüljárta a témát az útvonal megkérésétől, a hajtóműindítástól kezdve a célrepülőtéren való műszeres leszállásig!

Makettek is szép számmal láthatóak: ez itt egy Junkers G.38, egy tipikus hullámlemezből épített fém utasszállító, melynek érdekessége, hogy a szárnytőben is ülnek utasok, illetve hogy a szárnyakra szerelt motorokhoz zárt folyosó vezet, hogy a fedélzeti szerelő könnyebben ellenőrizni tudja megfelelő működésüket!

Ez pedig egy Dornier repülőcsónak, igazából egy kisebb hajó, emire szárnyat szereltek, és motorokat - nem is keveset :-) Hát igen, az óceánrepüléseknek sokáig ez volt a legbiztonságosabb módja, közbenső leszállásokkal és tankolásokkal...

A hajtómű- és motorkiállítás is érdekes: sajnos kevés képem sikerült jól, de látható itt (mármint nem itt, ezen az oldalon, hanem ott, a múzeumban) a Harrier Rolls Royce "Pegasus" hajtóműve, a Jumbo Pratt&Whitney erőforrása, vagy a Northrop F-5 "Tiger" sugárhajtóműve, mely számomra hihetetlenül kicsinek és könnyűnek tűnt, valahol a száz kiló környékén! A fentebbi képen a Me-109 (az előbb Bf-109-nek írtam, mert az a hivatalos verzió) és még néhány másik második világháborús német repülőgép dugattyús motorja, a DB601 látható, metszetben. Le a kalappal a gépészek előtt, megint csak ide lyukadtam ki az áttételeket, szelepeket tanulmányozva...

Ez pedig a Messerschmittek több ellenfelét mozgató Rolls Royce "Merlin" motor, illetve annak amerikai licensze. Korai változata hajtotta a Spitfire-eket, későbbiek a P-51 "Mustang"-ot, illetve ki tudja mi mindent még. Sejtem, hogy mindenkinek elege van már a szuperlatívuszaimból, de ez akkor is egy újabb legenda!

Ez a "jelenet" egy sajnos túl gyakran megismétlődött történést ábrázol: a katapultálást a Lockheed F-104G "Starfighter"-ből. Az említett típusból németországi pályafutása alatt több tucat zuhant le, nem kevés pilótát halálba küldve; ezért kapta a nem túl hízelgő "Özvegycsináló" becenevet!