Repülőnapi jelenet, avagy "gyertek gyorsan, ledőlt a kordon és már hordják elfele a gépeket!"

Lehet, hogy sokakat meg fogok sérteni, de úgy vélem, háromnál több ember egy helyen már nem tud kultúráltan viselkedni: valaki mindig akad, akit nem érdekelnek a körülmények, a szabályok, vagy aki nem tud önmagára vigyázni. Ehhez képest kimondott bátorságról tanúbizonyságot téve külöböző szervezetek mindig megrendezik repülőnapjaikat, annak ellenére, hogy ezzel a problémával empirikus úton már ismerik egymást. Az alábbiakban adott repnap-látogató jellemzések a magánvéleményemet képzik, mely egyébként 15 évnyi szorgos repülőnapra járás nyomán alakult ki.

Alaptézis

Az alaptézis az, hogy az emberek tömegben úgy viselkednek, mint a birkák. A birkákat terelni szokták, így az emberekkel is ez történik. Csakhogy ezt nem mindenki viseli jól. Van, aki azért lép át a kordonon, mert azt hiszi, hogy azt a szél fújta oda véletlenül, más azért, mert ő különbnek érzi magát másoknál. És persze vannak a "rendesek", a szabályokat betartók, azaz a többség, akik viszont túl unalmasak ahhoz, hogy foglalkozzunk velük :-)

Tehát lássuk: milyen emberekkel fogunk találkozni a repülőnapon?

1. Az érdeklődő

Minden látni akar, és mivel nem ért hozzá, mindent meg is akar fogni, legyen szó forró motorburkolatról vagy gyújtáskapcsolóról. A nagy nézelődésben gyakran annyira elkavarodik, hogy sikerül megtalálnia az egyetlen olyan útvonalat az indítózónához, mely nem lett elbarikádozva, illetve ahol nem állította meg senki. Ilyenkor aztán tábort is ver az első indításra váró sugárhajtású vadászgép mögött (mert onnan lehet jól látni a dolgokat), még akkor is, ha szólnak neki, hogy ez nem annyira jó ötlet.

2. Az öntudatos

A statikus soron álló gépeket övező korláton átlép, és elkezd valamilyen életfontosságú berendezést huzogatni-feszegetni. Amikor rászolnak, hogy távozzon, kijelenti, hogy ő kifizette a belépődíjat, és ezért joga van megnézni mindent, hiszen "ha azok nem azért vannak ott, hogy meg lehessen fogni-nézni őket, akkor minek?" Ha elmagyarázzák neki, hogy a gép tíz perc múlva repülni fog, és az ő gépfogdosási hajlama veszélyes helyzetekhez vezethet az előkészített gépen, elkezdi a szervezők szüleit szidni, mondván, hogy milyen repülőnap az, ahol nem lehet mindent megfogni, meg különben is, ő "Arizónában egy repülőnapon beleülhetett a földön egy F-16-osba, de ebben az országban sose fog semmi se működni, mert mindenki irigy".

3. A bennfentes

Tudja, hogy átlagembernek nem szabad bemennie a kordon mögé, na de ő nem átlagember! Hangos "helló!" felkiáltással üdvözli az értetlenül bámuló földi személyzetet, és máris bemászik a kabinba. Természetesen mindig vele tart a kisfia vagy barátnője/felesége, aki előtt rögtön ismét demonstrálhatja hozzáértését azzal, hogy megjegyzi: "persze, nyugodtan nyúlj a kapcsolókhoz, hiszen itt vagyok". Ugyancsak ő kezdi értő szemmel nézegetni a dugattyús motort, hogy utána rögtön azt is megkérdezhesse, mennyi kerozint fogyaszt.

4. A plecsnis

Nincsenek túl sokan, de mindenütt ott vannak! Míg te a kordon másik oldaláról próbálsz jó fényképeket készíteni a kiállított repülőről, azon sajnálkozva, hogy nem engedik, hogy beleülj egy fotó erejéig, ő berobog a barátnőjével, akit rögtön be is ültet a kabinba. A lány persze totál nem tudja értékelni a helyzetet, meg is kérdezi a gázkarról, hogy "ez a szivargyújtó?", míg te a fizetős jegyeddel még egy jó képet se tudsz készíteni a masináról, mert állandóan körbeállja a többi plecsnis és a barátnőik. Egy másik kategória az, aki elvileg ért valamit a repüléshez, de azért egy rosszabb pillanatában csak nekiáll a repülőgép csűrőtrimmjét piszkálgatni a statikus soron, majd amikor rászólnak, felháborodva mutogatja a plecsnijét.

5. A szülők

Sajnos sok van belőlük. Nem igazán érdekli őket a repülés, de azért elmennek a repnapra, és persze viszik a gyereküket is, aki épp csak most tanul járni, és ennek megfelelően mindenhova odamegy, mindenre fel akar mászni, és mindent meg akar fogni. A szülők liberális nevelési elveket vallanak, ami azt jelenti, hogy kétszer felültetik a kicsit a ringlispilre, utána pedig nem figyelnek rá többet. Még akkor se mozdulnak, amikor a kisded botorkálva átmászik a kordon alatt, és megindul egy forgó légcsavar halálos korongja felé. Vagy éppen csak elhagyják őt, mintha egy zsebkendő lenne.

6. A kibic

Nem csinál semmit. Általában. De ha például a szél elfújja a kordont, azonnal cselekszik! Nem, nem szedi össze, nem feszíti újra ki, hanem egyszerűen túlgyalogol rajta. Ugyanezt megcsinálja akkor is, ha a szalagkerítés kicsit ferdén áll, valószínűleg azt gondolva, hogy az csak akkor érvényes, ha teljesen vízszintesen áll. Persze méltatlankodik, amikor hátraküldik, és inkább elmegy a Favágók koncertet hallgatni a reptér másik sarkába.

7. A biztonsági őr

Neki mindent szabad, és ezt tudja. Nem enged át senkit a kordonon. Kivéve, ha már két évnél régebb óta ismeri az illetőt, esetleg kollégáról, vagy kettőnél több fiatal lányról van szó. Viszont nem téveszti meg holmi pilótaruha, így például Besenyei Pétert nem engedi oda a saját gépéhez, hogy elkezdhesse légibemutatóját. Van egy szelídebb változata, az önkéntes parkolóőr. Nem segít a tanácstalanoknak, nem figyel oda, hogy vajon a mutogatása érthető-e a parkolóba beálló kocsik vezetői számára, vagy hogy az utasításai egyátalán végrehajthatók-e, majd leáll a társaival beszélgetni, pont a kijárat kellős közepén, persze a dudálásra aztán morcosan reagál.

8. A "militeri"

Ő még a biztonsági őrnél is nagyobb embernek érzi magát, pedig az égadta világon semmi köze nincs az egész rendezvényhez. Igaz, az egyenruhája dögös, legalábbis ő annak érzi: terepszínű, hogy a tunningolt Fordban nehezebb legyen megtalálni, van rajta egy német zászló, mert hát az kell, no meg persze egy US ARMY MARINE AIR FORCE felvarró, rögtön a MIG-29 századjelvény mellett. Ezen túl van nála két túlélőkés és egy zöld sapka, hogy legyőzhetetlen legyen, pedig anno végig konyhaszolgálatos volt a seregben. Kívülről ismeri az összes hadseregben szolgáló összes repülőgépet, és fenten hangoztatja, hogy ha ő lenne a főnök, akkor már rég megoldotta volna az összes háborús konfliktust, ha pedig már nincs több, akkor kirobbantott volna pár újat. Ezen felül ő Maverick és Harmon Rebb őrnagy egyszerre, Vári Gyulának tanácsokat ad annak repülőbemutatója után, hogy legközelebb hogyan kezelje a forszázst a tripla leszúrt kobra manőver közben, hogy jobban nézzen ki.

Végső megjegyzés: az itt leírtak nem a képzeletemben játszódtak le, a valósággal való hasonlóság sem a véletlennek köszönhető. Mifelénk úgy hívják ezt: tapasztalat.

PS: Külön köszönet Ramiusnak, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy kihagytam a "militeri" típust!