Nagyon megörültem, amikor megláttam ezeket a képeket: annak idején én is imádtam kijárni a ferihegyi teraszokra (főleg a régi terminált szerettem, amikor a város fele szálltak fel a gépek, ekkor ugyanis szinte az ember orra előtt emelkedtek fel), de sajnos nem fényképeztem. Krämer Ervin szerencsére igen :)

Egy Lufthansa Jumbo. Manapság már hetente több is jár ebből a típusból Pesten (bár hol van ez egy komoly repülőtértől, ahol egy óra alatt több száll le belőlük, mint Ferihegyen egy hónap alatt), annak idején viszont még komoly esemény volt a megjelenése.

Számomra az emberi leleményesség egyik jelképe az, amikor ez a sok tonna fém elszakad a földtől! Láttam már nagyobb gépeket (van ám egyfajta feelingje annak, amikor az ember feje fölött elmegy egy C5 "Galaxy" vagy An-124 "Ruszlán"), de azok önmagukban is érdekességnek, ritkaságnak számítanak, míg Jumbóból sokszor lehet egész sorokat látni a levegőben! Anno, amikor gyakran jártunk kocsival a Frankfurt am Main-i repülőtér mellett, mindig figyeltem, ahogy lassan közelednek a pálya felé, szinte állni látszottak a levegőben! Gyakran 5-6 darab is elment az ember feje fölött, mire odaért a reptér épületeihez...

Egy szintén Lufthansa Boeing 737-kevés az I-es terminál előtt. Annak idején sokszor vártunk rájuk a családdal, amikor édesanyám jött haza Németországból. Bevallom, nem is kicsit irigyeltem, hogy hol 737-essel, hol 727-ossal jött, ezek akkor a "nagy nyugati csoda" részét képezték számomra...

Egy SAS DC-9-es.

A fehér kisgép mögött az látható, ami számomra még ma is a magyar polgári repülés legszebb korszakát jelenti: egy egész sor Tu-154-es. Mivel éppen ezen sorok írása előtt pár nappal hagyta el Ferihegyet a Malév utolsó ilyen gépe, duplán is örülök, hogy repülhettem vele!

AZ utasszállító a levegőben. Remélem senki nem nevet ki (mosolyogni szabad:) e gyermeki rajongás miatt, de azt hiszem ezt a masinát semmi se fogja kimozdítani a szívemben elfoglalt helyéről...

Ez már egy British Airways 737-es, szintén a régebbi típusú hajtóművekkel.

A régi terminál, mely jellegzetes példája a hagyományos polgári reptéri építészetnek. Nagyon sajnálom, hogy ma már nem lehet bemenni, és megnézni a várócsarnokot, a teraszt! A régi festésű Ikarus busz is szép emlék.  Az előtérben egy Beech vagy Piper gép áll (a képfájl nevét elszúrtam:).

Érdemes megfigyelni, hogy a terasz teel van, és fel van lobogózva, kíváncsi vagyok, kire vártak...

Egy Beechcraft Bonanza, a jellegzetes V-farkú kisgép. A háttérben, bal szélen egy Tu-134 farka, középen pedig egy Tu-154 látható.

És egy másik "leg-kedvenc": az Il-18, itt éppen Interflug (NDK) színekben. Annak idején mindig vadásztunk arra, hogy bolgár, román vagy NDK Il-18-ast lássunk, mivel ezek voltak azok a típusból, amik még utasokat szállítottak, és így viszonylag közel álltak meg a teraszhoz. A Malév 18-asait ekkor már csak teherszállításra használták. Az is látható a képen, hogy az utasszálíltónak már csak a két, törzshöz közelebbi légcsavarja forog gurulás közben.

Egy "befalazott" orrú Interflug Tu-134.

Egy régebbi kép: Malév Il-18-asok eredeti festésükben.