Bado, Mézga, Manhattani, a barátnőm és az én fotóim alapján rekonstruálva
Hosszú nap volt ez, hiszen még csak pár órája volt, hogy végignéztük, ahogy Besenyei Peti átrepül a Lánchíd alatt, és már indultunk is Budaörsre az Aviator hangárbulijára. Pontosan nem tudtuk, hogy mire is hívott Mézga barátunk, de azért ott voltunk, hiszen alapvetően arról volt szó, hogy megismétli szentivánéji bográcsgulyás-bravúrját, tehát az máris ki volt zárva, hogy potyára megyünk ki :-) Az időjárás pont megfelelő volt - egy kiadós napszúrásra, leégésre, hőgutára, úgyhogy eleinte csak a volt RSZ-es hangárból átalakított tánctér/filmvetítőhely/büfé helységben hűsöltünk.
A nap első műsorszáma az volt, hogy segítettünk kitolni a hangárból a Po-2-est, aztán reppentünk egyet egy Wilgával, majd ráakadtunk Badora, aki gépész lévén tudta, hogy a folyadékhűtés milyen hasznos dolog a melegben :-)
Napi egy repülés kevés, tehát befizettem a Po-2-re is, úgyis évek óta ki akartam próbálni... Utólag azt mondom, hogy érdemes kipróbálni, mert jó érzés, hogy nincsen a kabinfal az ember és a környező szabad levegő körül, de a nem megfelelő méretű "haube" mellett befújó szél szanaszét ráncigálta a hajamat, és vele együtt a fejbőrömet, nem is beszélve a hunyorgásról, amit a szembeszél okozott (az a kis plexi szélvédő kevésnek bizonyult számomra).
... itt éppen indulni készülünk, már oda vagyok kötözve az üléshez. A robogó jobboldalt nem tartozik a kis kétfedelű standard felszerlései közé.
Ráfordulunk a 9-es pályairányra, és... Fanatsztikus, hogy ez a masina milyen hamar fent van a levegőben, és hogy fent is milyen lassan halad: úgy éreztem, mintha csak sétálnék a levegőben!
Tizenöt perc múlva már megint a földön voltam, és a húst aprítottam a pörkölthöz. Amikor végre egy "működő" kést is kaptam, kapásból gyorsabb lett a tempó!
Mézgának nagyon tetszett ez a román gyártmányú ultrakönnyű gép, mi tagadás, nekem is, pedig én nem nagyon bírom ezt a gépkategóriát! Valahogy olyan emberi kinézete volt a kabinjának...
Eközben a pörkölt bőszen rotyogott a tüzön, de mivel mi két órával később kezdtük el, mint a többiek, kimaradtunk a főzőversenyből, melynek zsűrizője a nap hőse, Besenyei Peti volt.
Itt nem tudni, hogy Peti ráharapott egy csípős paprikára, vagy csak ízlik neki, amit kóstolt :-) Egyébként ő egy szép bemutatót is repült a jelenlevőknek, melynek során sokkal vadabb dolgokat produkált, mint délelőtt a Parlamentnél! Annál a pontnál, amikor a gép oldalával előre repült vízszintesen, kifejezett morgolódás támadt a hangárnál, ahol elég sok szakmabeli volt jelen...
Közben Mézga is repült egyet a Po-2-vel...
... ő is várt már erre egy ideje :-)
Aztán csak elkészült a pörkölt, jót falatoztunk belőle, talán még jobb is volt, mint a múltkori! A képen: párom, én, Manhattani. Miután mi jóllaktunk, a fél reptér sorbaállt nálunk, mivel ők már olyan régen befejezték a saját pörköltjük fogyasztását, hogy újra megéheztek... Másnak is jó napja volt!
Az est végefelé még résztvettünk egy esti repülésen An-2-essel, gyönyörű volt a kivilágított budaörsi pálya, és a város fényei is! Manhattani indulás előtt készítette ezt a képet a még üres pilótafülkéről. Némi tévedéseknek köszönhetően egyébként negyed órát ücsörögtünk a napon átforrósodott Ancsában, de aztán a sétarepülés közbeni látvány kárpótolt minket!
Sőt: annyira fel voltunk dobva, hogy még kicsit táncoltunk is :-) Ez is egy olyan nap volt, amit havonta egyszer megismételnék!
Vissza a nyitóoldalra
A készítőről