| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | |||||
|
 |
|
||||
|
Következő oldal: 2007 szeptember-október Elnézést, hogy nem irogatok ide, de ha éppen van valami szabad időm, akkor vagy alszom, vagy a megváltozott budai villamoshálózatot figyelgetem :) Amíg ez elmúlik, itt van két kép az éppen bontás alatt álló Skála Budapest Nagyáruházról:
És egy kis villamosos kitekintés:
Na ez a nap se indul valami jól: először letörött a jobb felső kettes metszőfogam kétharmada, miután elfogyasztottam három vajaskenyeret (retekkel). Nem, nem a vajaskenyér tehet róla (és még csak nem is a retek), hanem az, hogy tegnap a csirkehúsban ráharaptam egy csontszilánkra. De akkor csak egy percig fájt, aztán semmi. Most meg számolgathatok, hogy mibe fog ez nekem fájni :O Második számú szívás: bár már másfél órája itt kellene lennie a kéményeseknek - akik ugye már kétszer elhalasztották a kiszállást -, még sehol sincsenek, a telefonszámuk meg nem kapcsolható. A kakukkfüttyös kerekerdőbe is, hát nem szívességből csinálják, hanem pénzért, mit szórakoznak már? Még mázli, hogy Rianna még egy hétig szabadságon lesz, és így talán meg tudja várni, hogy a fényestekintetű szerelő urak ki méltóztassanak fáradni, de mi lenne, ha külön szabit kellett volna kivennie, potyára? Meg egyébként is, az ember el tud jobb szórakozást képzelni magának, mint hogy holmi link kaminbúvárokra várakozzon egész álló nap!
Két érdekes cikk a Nyugati pályaudvarról, melyet
a város darabkáival lelkesen legózó építészek és politikusok valamiért
pusztán épületként kezelnek, és nem emberek által használt, ergo funkcionális
területként. Az első Teván Imre "tollából": Más-más stílusban, de mindketten ugyanazt hiányolják: a rendszerben való gondolkodást. Hogy ne csak tili-tolizzunk a város darabjaival, hanem figyeljünk arra is, hogy azt kik használják, mire, és főleg arra, hogy ha már változtatunk (sok-sok pénzért), akkor azt utána még többen, még jobban tudják használni.
Az UV villamosok 51 éves forgalmi sztorijának utolsó előtti fejezete, még júliusból:
Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen, hogy egyben majdnem két hetet pihenhetek. Ennyi munkától távol levés sem volt jellemző az utóbbi 5-6 évben - kivéve a nagyobb kehességeket, de azt ne számítsuk, mert egy kéthetes influenza után az ember mindennek érzi magát, csak pihentnek nem :( Na, hol is kezdjem? Igazán nagy dolgok persze nem történtek velünk, de azért ami volt, azt megpróbálom leírni: Én tényleg szeretem Budapestet™
Mert igenis egy világváros legyen szép ÉS legyen zavaros is. Legyen nagy DE legyenek elbújós zugai. Meg ilyesmik. Persze úgy is fogalmazhatnék, hogy a dolgok jelenlegi állása ellenére Budapest a kedvenc városom. Több ismerősöm, aki amúgy ismeri a fővárost, sőt, tett/tesz is érte ilyen vagy olyan értelemben, utálja, de ez szerintem nem jó, legalábbis ha nem tudnak máshova elmenni. Szerintem az ember ne utálja azt a helyet, ahol él! Ez a hely ráadásul kibírt már tatárt-törököt, kibírta osztrák helyőrségek és ukrán frontok ágyúit, árvizet és bombázást, hát ezután is lesz valahogy! Ez volt egy felfedezés, ezután rögtön elhúztunk
Persze végül "úgy esett", hogy tonnányi villamosos képet készítettem, ezekből később (több) oldal fog készülni. A nem-villamosos képeket pedig - remélhetőleg - Rianna fogja feldolgozni. Az mindenesetre érdekes felfedezés volt, hogy a magyar autópályák _mennyivel_ jobb minőségűek az osztrákoknál. Persze amazok régebbiek, de folyamatosan újítgatják fel őket, szóval rejtély, mitől lettek ilyenek. Ráadásul tele vannak százas sebességkorlátozásokkal, tehát nem lehet kihasználni őket. Persze lehet, hogy ez a cél, hiszen Bécs és Linz közt már ott a nagysebességű vasúti pálya, de az most rajtunk speciel nem sokat tudott volna segíteni. Utána hazajöttünk, Tolnán-Baranyán (-Salzkammerguton) át:
Igyekeznék nem politizálni, de most kivételesen nem megy. Tudniillik: kérem vissza az augusztus huszadikai rendezvények sokmilliós-milliárdos rendezési költségeiből a rám eső részt! Dél-Budán ugyanis olyan jól szervezték meg a tüzijáték biztosítását, hogy a nezőket szó szerint nem engedték látótávolba. És sajnos ez nem vicc: Felül a Szeged étterem és a házasságkötő terem vonalában elbarikádozott Bartók Béla útról nyíló "látvány", alul pedig a hasonló módon lezárt Budafoki úti perspektíva. Az érzés: balról magas ház, semmi rálátás, jobbról ház, semmi rálátás, szemben takarás, közben villanások és durranások, no meg a dühítő érzés, hogy az ember kimarad valamiből, holott csak száz méterre van tőle. Tehát nem a tömeg miatt nem tudtam közelebb menni, hanem a korlátok miatt, amikkel a tök üres Szent Gellért tér el volt kerítve! Nem tudom, ki volt az az észlény, aki ilyen hatékonyan védett meg bennünket a túró tudja mitől, de ez volt életem legsz*rabb augusztus huszadiki tüzijátéka! Persze biztos az építkezések bódéit akarták védeni :-/
Pedig ez a show nekem fontos, a nyár egyfajta lezárásaként szoktam megélni. Ráadásul életem első huszonpár évében szinte minden egyes ilyen tüzijátékot a Gellért térről vagy az alsó Műegyetem rakpartról néztem végig, ahova most nem tudtam lejutni. Kizártak a közösségi élményből! Ilyet mellesleg még nem láttam: megy a tüzijáték, közben az emberek csalódott arccal mennek "elfelé" ... Remélhetőleg az illetékesek azóta már gratuláltak egymásnak, megvolt a kitüntetés, prémium, ami jogosan jár nekik, hiszen Dél-Budán például senkinek sem eshetett pernye a nyakába :-/
Kezdetben kimondottan tetszett ez a háromdimenziós Forma-1-utánzat, aztán a minap a kecskeméti repülőnapon megint láttam Besenyei Petit műrepülni, és rájöttem, mennyire behatárolja őt és a többi pilótát is ez a gumiizé-kerülgetősdi. Itt ugyanis minden pilóta ugyanazt igyekszik csinálni, csak lehetőleg gyorsabban, mint a többiek. Komoly fizikai- és idegmunka, valahol veszélyes is talán (bár legfőképp csak előre nem látott események történésekor, mert ezek a pilóták azért nem tegnap kapták meg a szakszójukat), de sehol nincs ahhoz az örömteli játszadozáshoz, ami a nem-kötelező programú műrepülés öröme (legalábbis látványnak - számomra). És ez az, amiben Besenyei talán a legjobb a világon. Nem mondom, a RedBull által szponzorált régi repülőgépek és kötelékek gyönyörűek, azokat érdemes megnézni, de ez a bólyakerülgetés csak egy mesterségesen túlfeszített rágógumi. Kérem vissza a (magyar) műrepülőket augusztus huszadikán: az anno a szponzorok által cserbenhagyott Aerotrigát, akár a Huszárokat is, álom szinten a "Bukfenc Brigádot" (nem tudom, hogy tényleg ez volt a nevük-e, de volt egy három vagy négy Trénerrel repülő csapat anno, akik olyan bukfenc-kergetőzést csaptak akkor már öregecske gépeikkel, amit azóta se láttam mástól), és kérek sok-sok hengerbucskázást!!! Amíg ez meg nem történik, nézegessük a lentebb látható logót, amit az egyik mobilvécé oldalán láttam. Fantáziadús, mi? :) Szóval 20-án éjjel, de még inkább 21-én nagyon kora hajnalban elment az utolsó UV villamos is, mi pedig tizenpár órával később indultunk is a Balatonra, elmenekülni a fürdőszobát kényszerűségből (nem igazán volt használható a bojler eddig) átépítő szakik, és az óhatatlanul velük járó zaj és por elől. Sajna melegvizünk még ezen sorok írásakor sincsen, és igazán biztosra senki nem is meri megmondani, mikor lesz. Elvileg már jönnie kellett volna a kéményépítőknek, de kétszer elhalasztották. Aztán ha megvan, jönnie kell a gázosoknak, kéményseprőnek, meg a villanyszerelőknek, és talán magának a Télapónak is, hogy kiadja az üzembehelyezési papírt. Fura, hogy ezek a kisiparosok mennyire nem tepernek a kuncsaftért: mindig késnek, néha napokat is, aztán elfelejtenek ezt-azt hozni, a végén meg pluszköltségek vannak. Nem akarom megsérteni azokat, akik nem ilyenek, de a XXI. században szánalmasnak találom, hogy egy előre megvásárolt kombinált vízmelegítő/cirkókazán felszerelése hetekbe telik! Tudom, ahol gáz van és füst keletkezik, ott nagyon oda kell figyelni, ha az ember nem akar elpatkolni, de ez a "csütörtökön jövök... jaj, bocs, hogy megint telefonálok, szóval szombaton... jaj, elnézést, hogy megint telefonálok, szóval akkor majd hétfőn"-tempó olyan szocialista feeling: IKV, Javszer, Gelka, meg mittudomén. És ugye alig egy éve ugyanezt játszotta velünk a telefonszerelő, az ADSL-es, a kábeltévés - szóval reprezentatívnak érzem a tapasztalatainkat. Súgok, ha valaki nem értené: azért ez (még?) nem igazán az a vevőközpontú kapitalizmus, amit ígértek nekünk. Na nem mintha a szolgáltatóoldalon bárkinek is érdeke lenne azt megvalósítani...
Nu, megjártuk Innsbruckot, szétáztam augusztus huszadikán a viharban (ez szerencsére más volt, és hamarabb is jött, mint a tavalyi, igaz, emiatt negyedannyi ember maradt az utcákon kint), plusz elbúcsúztattuk az UV villamosokat, voltunk a Balatonon is, és most megint itt ülök a gép előtt. Amíg össze nem szedem az erőmet a webezéshez, no meg a készített képek rendezéséhez/átméretezéséhez/feltöltéséhez, imhol némi sajtószemle. Továbbra sincs semmi baj a Margit híddal - csak csendben
szétporlik: És érdekes módon (megint)
a TotalCar kelt ki egy "gumikerekű-belsőégésűmotoros" visszásság
ellen:
Tegnap voltunk a kecskeméti repülőnapon, és bár átlátszóra áztunk, azért jól éreztük magunkat. Csak megint napokba fog telni, mire kipihenjük a sok ácsorgást - a vizes fűbe ugyanis nem akartunk leülni. Sebaj, lesz elég lehetőségünk punnyadni, mert pár napra elbújunk Riannával úgymond nyaralni, és állítólag sokat fog esni az eső :) Amíg nem írok ide újra, olvassatok sokat, lehetőleg ne weboldalakat, hanem könyveket; a villamosmániások pedig menjenek sokat fotózni, mert ugye jókora változások lesznek a budai villamoshálózaton nemsokára. Fotózzanak helyettem is! :)
Olyan régen "numizmatizáltam", pedig most megint van apropója: kivonják a forgalomból a biztonsági fémcsík nélküli ezreseket. Aki nem figyeli fizetés közben, hogy mi megy át a kezén, annak itt van a sorozat négy főbb változata jobboldalt. Legfelül az 1998. szeptember elsejével bevezetett verzió látható, ez váltotta le a Bartók Bélásat, mely 15 éven át volt AZ ezresünk (bár igazából tovább is, mert 2002-ig elfogadták). Személy szerint én akkoriban nagyon örültem, hogy végre (megint) van Mátyás királyos pénzünk, de ez az arckép szerény nyomott véleményem szerint elég furára sikerült. Mondhatni csúnyára. Biztosan van oka, hogy miért tértek el a szokásos, profilból ábrázolástól, de így egy nem kimondottan bizalomgerjesztő figurát kaptunk, fura nyakkal. Igaz, a fej beállítása viszont így hasonlított a nyugatabbi pénzeken láthatóra. 2000-ben készült a felülről második bankó, melyen a bal alsó sarokban a sorszámot a "MILLENIUM" feliratra cserélték, a fölötte levő nonfiguratív rozettát pedig egy "MNB" feliratot tartalmazóra. Amúgy a pénz látható jelei alapjában véve maradtak, és ez jó is, mert maga a kék szín nagyon dögös, rajta ezekkel a sárga vagy zöld vagy milyen rajzolatokkal. Az ezredforduló elmúlt, így a következő években visszajött a sorszám a MILLENIUM felirat helyére, az MNB-rozetta viszont maradt. Persze aki nagyon odafigyel, az észreveszi, hogy az aláírások is változtak a bankókon, hiszen azok mindig a kibocsátáskor hivatalban levő illetékeseké (eleinte a pénzügyminiszter képviselőjéé, a bankelnöké, és egy másik igazgatósági tagé) voltak. Az új ezreseken eleinte szerepeltek az aláírásokhoz tartozó tisztségek (alelnök/elnök/alelnök), aztán eltűntek. Na nem mintha ezek bárkinek is sokat mondanának. Egyébként nem is ezek az igazi hitelesítő jelek, hanem a különböző mikrofeliratok, a víz/UV-jel, és társai. Akinek van nagyítója és UV-lámpája, jól elszórakoztathatja magát ezek keresésével :) Aztán 2005-ben eljött a nagy váltás, mely keretében biztonsági fémcsíkot tettek a papírba. Ezzel együtt más is változott, például a címer arrébb és lejjebb csúszott, az aláírásoknak pedig kisebb hely maradt. Érdekes, hogy bár a hivatalos kibocsátási dátum 2005-ös, ezek a bankók csak 2006-ban kerültek forgalomba. Azóta már természetesen 2006-is kiadás is van, sőt, tán 2007-es is, nem figyeltem igazán oda. Namármost szeptember elsejétől a nem-fémszálas ezreseket csak a posták és bankok fogadják el, ráadásul ők is csak beváltásra, szóval akinek van a régiből, az váltsa be vagy költse el és/vagy tegyen félre egyet emlékbe ;) A beváltás határideje egyébként elég nagyvonalú: húsz év. Aki pedig tényleg kiváncsi arra, hányféle azonosító-hitelesítő elem van az új ezresben, nézze meg ezt az oldalt. Szerintem kifejezetten dögös, bár persze lehet, hogy jobb lett volna, ha a biztonságosabb forintbankjegyek helyett már az eurót (igenis ékezettel írom) vezethettük volna be. Bár míg az euró érmék az országról-országra való különbözőségükkel kimondottan bejönnek, a tökegyforma (unalmas) euró bankók kifejezetten elkedvetlenítőek. Szerintem például ez az új ezres esztétikailag jobb (szebb) náluk. Oké, a húszezres se rossz, de abból inkább az értéke miatt szeretnék sokat bespájzolni :) Az általam valaha használt legbénább kinézetű bankjegyek egyébként szerintem továbbra is a közelmúltbeli holland guldenek maradnak - remélem holland barátaim megbocsátanak eme véleményemért. A másik kedvenc magyar fizetőeszközömről is írtam már korábban: az ötvenforintos érméről. "Neki" az a különlegessége, hogy állandóan kijönnek speciális hátoldalú változatai. Valószínűleg azért ezt a címletet használják ilyen célra, mert elég nagy, így könnyen lehet ábrákat, feliratokat verni rá. Perpillanat ilyen változataim vannak belőle:
Balról jobbra: az állandónak tekinthető előlap; a "normális" hátlap; az EU-ba való belépés örömére kiadott verzió hátlapja 2004-ből; a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 15. "szülinapjára" megváltoztatott hátlap 2005-ből; a Magyar Vöröskereszt fennállásának 125. évfordulójára, 2006-ban kiadott változat hátsó oldala; az ugyancsak 2006-os kibocsátású, az 1956-os forradalom 50. évfordulójáról megemlékező ötvenes háta; és végül a perpillanat legutóbbi "mutáció": a Róma Szerződés aláírásának 50. évfordulójára emlékeztető. Kíváncsi vagyok, mikor jön ki a következő spec változat :)
"Harminckét éves lettem én, kinek reklám jön ki könyökén, nagyon-nagyon" Köszöntöm a Névtelen Harminckétévesek Klubjának jelenlevő tagjait! Ákos vagyok, immár szintén harminckét éves. És gyantaszűz. Nincs randa kék sapkám, ezért nem szólítanak királyfinak bankreklámokban. Nem tervezek négyszáz százalékos téháemre felvenni kölcsönt, pedig a reklámok szerint enélkül élni olyan, mint Rönó nélkül csajozni próbálkozni. Pözsóm sincsen, mert abban megfáznak szegény katicabogarak, azt pedig nem akarom. Továbbá nincs szőke barátnőm, akinek ikerpárja van, és akivel veszekszünk az internetezésért, ahelyett, hogy vennénk egy routert és még egy gépet. Nem hiszek abban sem, hogy csak akkor lehetek f*sza társasági lény, ha mindenféle előkelő (nevű) röviditalokat iszom. A Hubiról nekem nem a vadászat izgalma jut eszembe, hanem az, hogy kiskoromban azt hallottam, az igazi suttyó alkeszok isznak olyat. Nem bírok elájulni az új Suzukitól, így valószínűleg nem lenne jó kerékbilincselő belőlem. Tőlem ugyan az összeset egyből be is olvaszthatnák kanálnak vagy lábosnak - annak legalább lenne értelme, mert enni szeretek. És legalább ennyire nem érdekel, hogy valamelyik újság megírja a sztárok házassági szerződéseit. Sőt, kérgeslelkű bunkó vagyok, és nem sajnálom a majdnem-öngyilkos sztárocskát, ha egy héttel később már az összes kertévét végighaknizta, hogy aztán egy nagyobb tévében juppie-sportokat népszerűsítsen. Okoskártyám sincsen, mert az okosságot a fejemben hordom. És wellness-szállodám se, így nem vagyok rákényszerülve, hogy olyan mosóport használjak, amivel egy mosással minden kijön az abroszból, és ezért rámmosolyog a vendég. A vezetékes vizem természetesen kemény, különösen, ha beteszem a jégkockakészítőbe. De valahogy a víz keménységénél jobban foglalkoztat a vécépapírom keménysége. Ha üdítőital kupakjában, csokipapíron kódszámot találok, nem írok SMS-t a megadott telefonszámra, mert az szerintem hülyeség. A sipítozós hangú nőcinek se telefonálok esténként a tévébe, hogy megmondjam neki, mi a különbség a két fotó közt, pedig mindig nagyon könyörög szegény. Így végigolvasva szinte hihetetlen, hogy nem unom szét magamat ebben a világban amiért ennyire magamnak való vagyok. De szerencsére nem teszem, mert még sok hozzám hasonló figura van, és így van kivel együtt nem érteni ezt az izét, amit XXI. századnak hívnak. Sziasztok! :)
Idén megint sikerült kijutnunk a Szigetre. A "sikerült" persze nem a körülményekre, hanem saját lustaságunkra utal. Vagy a fene tudja, hogy lustaság-e, lehet, hogy egyszerűen tényleg beleöregedtünk a munkába :) Mindenesetre az utolsó percben majdnem mégse indultunk el, aztán mégis erőt vettünk magunkon. Egyszerűen ki kellett mennem, mivel Madness koncert volt, és ez a zenekar, bár elvileg olyan stílusban utazik, ami nem áll közel hozzám, az egyik kedvencem. Valamiért azt szokták mondani rájuk, hogy ska-t játszanak, közben csak vicces pop-ot, ska beütésekkel, néhány valóban ska számmal és reaggae feldolgozással.
Aki egyébként nem tudja, milyen az a ska/2tone (mondjuk szerintem én se tudom), nos, az ungarische ska így szól (csak saját felelősségre! - nekem nem gyün be). A Madness féle hülyéskedős pedig így (ez viszont nagyon bejön, pedig ez is ilyen kontrázós dolog, csak nem veszik komolyan).
Na mindegy, talán ennyi elég zenei nevelésileg. Biztos sokaknak nem jön be, de én már tizenvalahány éve imádom ezt a bandát, és nagy dologként éltem meg, hogy élőben láthattam őket! Visszatérve a Szigetre, a koncert valami eszeveszett nagyonszuperjó volt. Nem is tudom, mikor éreztem magam koncerten ennyire jól magam. Szerintem évekkel ezelőtt. Pedig esett is közben, illetve a közönség körében is felbukkant a leggyakoribb magyar népcsoport, a hülye bunkók néhány képviselője. Utóbbiak közül volt, aki esernyővel állt a tömegben (aztán szóltak neki, hogy csukja össze, mert mögötte nem látni semmit), mások dohányoztak (úgy lóbálva az égő cigit, mintha nem is lett volna senki a közelben), és persze voltak, akik műanyagflakonokat dobáltak előre. Egyébként érdekes "felfedezés" volt, hogy a külfüldiek is pont olyan bunkók, mint a hazaiak: a jegyért való sorbanállásnál ők is próbáltak volna előrébbslisszolni az előttük levőknél. Persze az überbunkó gyerekek általában magyarok voltak, biztos a hazai terep is hozzátett az önbizalmukhoz. Azért az viszont engem, a rockmániást valahol elkeserít, hogy egyre kevesebb a rock. Sőt, az élő hangszeres zene úgy általában. Kezdetben ilyen alter/amatőr metál dolog volt ez a sziget, aztán jöttek az etnó/világzene, a jazz/blues dolgok, és közben egyre több tucctucc is (elnézést kérek, de a potmétereket és a DJ-lemezjátszót/m3-lejátszót nem tekintem hangszernek, bár tudom, hogy van díjdzsé, aki zenésznek tekinti magát). Illetve ha csak tucctucc lett volna: a nagyszínpad közelében konkrétan olyan dummdumm "zene" szólt egy sátorból, ami akár a nagyszínpadi programot is elnyomhatta volna, ha nem tekerik jól fel az ottaniak az erősítőket. Ha engem kétszáz méter távolból is zavart az a mély dübörgés, akkor milyen lehetett közelről? Aki erre vágyik, miért nem megy bányába vájárnak, vagy erőműbe generátorkezelőnek, fülvédő nélkül? Ott még fizetnének is neki az ilyen zajok hallgatásáért! Na mindegy, biztos csak arról van szó, amit már említettem, hogy öreg vagyok, és már nem értem meg a fiatalokat :) Update: Egész jól megúsztuk a tömegben lóbált égő cigik általi majdnem-megégetéssel. Volt akinek életveszélyesen elrontották a szórakozását. Kicsit kikapcsolódtak a biztonsági őrök, hát remek... :(
Reggel a Margit hídi dugó miatt lekéstem szokásos vonatomat, és a következő indulásáig a fentebbi jelmondat megvalósításával szórakoztattam magam az egyik padon ülve. Na jó, igazából persze nem az egész vasút felé voltam arccal (mert a hátam mögött is voltak vágányok:), csak egy gyorsvonat egyik személykocsija felé, de így is láthattam az egész MÁV -> MÁV Start átalakulás eredményét:
Aki esetleg nem tudja, mire gondolok: a régi "H-MÁV" felirat helyére igénytelenül felgányolt (felmatricázott?) "H-START" feliratra. Mert más nem változott: a kellemes sarki hideg ellenére a kocsi némely ablakát nem tudták az utasok kinyitni, a vécé látványától pedig egy szemmel láthatóan nem magyarvasút-kompatibilis hölgy elijedt (mondjuk ez nem baj, mivel ugye amíg a vonat az állomáson áll, a mellékhelyiség használata tilos). Közben a szomszéd padcsoporton négy vasúttakarító ült, és beszélgetett. Jól érezték magukat, még a lábukat is feltették a padra (a várakozó utas meg majd üljön ugyanoda később). Aztán kiderült, miért érnek rá: mert ők egy később beérkező vonatra vártak, nekik azt kellett takarítaniuk - az indulása előtt már legalább húsz perccel bent álló gyorsvonat az már "kész" volt. Sajnos nem volt időm végignézni, a beérkező új vonat mennyi munkát adott nekik, de általában majdnem ugyananyi idő alatt érnek végig a vonaton moppal-seprűvel-szemeteszacsival, mintha csak sétálnának. Mindez csak azért jutott eszembe, mert körülbelül
ugyanekkor ünnepélyes keretek között kitakarítottak egy kocsit a Déliben: Tudom, hogy a MÁV (-Start) ezer sebből vérzik, de pont ezért örülnék, ha reklámok meg sajtótájékoztatók helyett azt a kevés pénzt is inkább a valós dolgokra fordítanák. A javulást az utasok úgyis csak saját tapasztalat alapján fogják észrevenni, nem újságcikkek alapján. Aki egyébként igazán gyomorforgató képeket akar látni, az - saját felelősségre! - kattintson ide: nézze meg a nagytétényi vasútállomás vécéjét <- figyelem, ez egy elég szókimondó blog, a képek pedig tényleg nem valók gyenge gyomrúaknak! Aki pedig gördülőállományról akar hasonlókat látni, az itt keresgéljen. Na ez a nagy büdös (szó szerint!) valóság, nem az, hogy a Déliben takarítottak egyet.
Mai napomat többé-kevésbé a postán kezdtem. Ráadásul rögtön egy meglepetéssel: a bejáratnál egy gombot kellett megnyomni, hogy kapjunk egy sorszámot. Na nem azért, hogy leülhessünk, és csak akkor kelljen odaállni az ablakhoz, amikor mi vagyunk soron: ugyanúgy tolongani kellett, mint eddig. A cetli arra szolgált, hogy amikor odaérünk az ablakhoz, a postáshölgy beüsse a számítógépbe a számát, és ezzel statisztikázva lett, hogy mennyit kellett várakoznunk. Mert majd javítani akarják a szolgáltatási színvonalat. Először statisztika készül a várakozási időkről, az alapján valaki megszakérti a dolgot, és egy kampanivájd prodzsekt keretében majd javulást fog fakasztani a lambériából Pedig jópénzér' én is megmondtam volna, hogyan javíthatnak a színvonalon: ne csak két ablak legyen nyitva, hanem az összes. Merthogy így a sor az utcáig lógott. Ja: a sorszámadó gép mögött egy kislány ült, ő nyomta meg a gombot, és adta a kezünkbe a cetlit. Mert az emberek maguktól nem nyomtak volna gombot - a gonoszak, mert ezek az elvetemültek nem sorszámcetliért jönnek, hanem levelet feladni, pfujj! Mondjuk azért ez is egy nyomasztó munkakör lehet... A legszebb persze az volt, amikor egy öregúr összeveszett a sorban egy idős hölggyel, hogy az miért itt állt, és miért nem amott. A hölgy kérte, hogy ne veszekedjenek, mondván "én már idős vagyok, 82 éves, nem tudok vitában védekezni", erre az öregúr bedobta az aduászt: hogy ő meg biza 83 éves! Utána még egy kicsit morgott, amitől úgy elfáradt, hogy le kellett ülnie a terem szélén. Egy kedves fiatal lány mondta is neki, hogy nyugodtan álljon ki a sorból, majd ő beengedi maga elé, ha odaér az ablakhoz. Na, ez a lány bezzeg szép bókokat kapott a bácsitól, hogy "milyen szép a szandálja, meg csak úgy csillog a lába"... Lehet, hogy magával a kelet-európai Dun Juannal találkoztunk?
Elolvastam az elmúlt bejegyzéseket, és rájöttem, hogy egy "kicsit" depis az oldal perpillanat. Úgyhogy a saját morgásom helyett keresek nektek desszertként más olvasnivalót is. Konkrétan mások morgását :) A "CopyPaste" c. blogon például újabban elég jókat szoktam nyeríteni, például amikor egyik kedvenc témámról, a reklámokról ír, de nem formai, hanem tartalmi oldal felől közelítve a dolgot: Tessék csak elolvasni. Aztán emigyen lélekben megtisztulva tessék nyomban elolvasni az én alábbi hülyeségeimet is. FIgyelem: az átszokást az önkény bünteti! ;) Ha még lehetne röhögni rajta, akkor azt tenném, mert
állítólag egészségesebb önmagunk nyomorúságán nevetni, mint a hajunkat
tépni. Ugyanis újabb
baki derült ki az M4 kapcsán: az építők nem csak nem erőltetik meg
magukat, hogy betartsák a határidőket, de a technológián is változtattak,
ezek szerint önhatalmúlag (vagy a kivitelezési tervekben nem az volt,
amit felénk "kommunikáltak"): Az a baj, hogy ez a blog lassan ilyen négyesmetróramorgó izé lesz, aminek nem örülök, egyrészt mert nem szeretnék monomániás depresszióba zuhanni, másrészt meg amúgy is jó lenne vidámnak lenni, klassz dolgokról, szép Budapestről, fejlődésről írni. De nem lehet, mert a matéria egyre magasabbra hullámzik fel, és senki nem tesz semmit, csak azt bizonygatja, hogy a másik politikai oldal a nagyobb hülye :( Az Oscar-díjak átadásán valami olyasmit mondanak, hogy "The winner is..." ("A győztes pedig..."). Nos, nálunk az aktuális felkonferálás valahogy így hangzik: "And the loser is... Budapest!".
Eltűnik gyerekkorom egyik jellegzetes díszlete, az
Október 23. úti Skála: Na mindegy, ez is elmúlt, meglátjuk, mi lesz helyette. Épp hallom a hiradóban, hogy a jövő évre háromszáznagyonsok
milliárdot irányoztak elő a turizmus fejlesztésére EU-pénzből, és
ez jó nekünk. Aztán azt is mondták, hogy a fogyasztóvédelmisek ellenőrzéseket
tartottak a Balatonnál, és tíz büféből nyolcban találtak valami szabályelleneset.
Most pedig ezt olvasom: Aztán majd csak csodálkozunk, ha a románok kitakarítják a nyilvános vécéiket, kiépítik az útjaikat, felépítenek egy csomó szállodát, és onnantól kezdve senki nem hozzánk fog jönni, hanem Erdélybe meg a Partiumba, ahol csodás tájakat láthatnak, rendes áron, átverés nélkül. És mivel autópálya nem vezet arra, fapados repülőtársaságok viszont léteznek, az ilyen turisták át fognak reppenni fölöttünk, és egy fél éjszakát se fognak itt tölteni. A sok okos ügyeskedő büfés meg majd panaszkodhat a tévéhiradónak, hogy ők nem értik, hogy miért nem jönnek már a külföldiek, és miért mondják a magyarok, hogy túl drága nekik ez a hely, inkább elmenve Horvátországba. Hiába, senki nem tud annyit ártani a magyaroknak, mint a magyarok! Nem, nem az ilyen magyarok, meg az olyan magyarok, nem is a nem-magyarok. Mi, magyarok :( Itt jegyzem meg, Barcelónában járva szembesültem azzal a számomra szomorú, de amúgy mindenképpen beszédes ténnyel, hogy a világhírű Hard Rock Café étteremhálózat következő létesítménye Bukarestben fog nyílni. Nekünk meg majd maradnak a Váci utcában és a Citadellánál jó drágán árult, ráadásul értelemszerűen hamis "Hard Rock Cafe Budapest" trikók (amúgy Made in China).
Kikapcsolódós hétvégét tartottunk: szombat este elmentünk a John WIlliams filmzenéiből összeválogatott gálakoncetre a Budai Vár Oroszlános Udvarába. Hogy az milyen egy gyönyörű hely! És sötétben a kivilágítása is valami zseniális, tanítani kellene, hogyan lehet a homlokzati díszeket, csipkéket, korlátokat, oszlopokat fénnyel kiemelni! Mondjuk azt azért nem értettem, hogy a Várbusz, amit most már 10-esnek hívnak (nagyon helyesen: a külföldi turistáknak ne kelljen már számukra kiejthetetlen szavakat megjegyezniük!), miért csak a Dísz térig megy el. Régen a Várszínházig el lehetett menni vele. Gyanítom, hogy összefüggésben lehet a Sándor-palota Köztársasági Elnöki Hivatallá átlényegülésével. Tudom, manapság már mások a veszélyek, de ez elég messze áll attól, hogy annak idején Ferenc Jóska bécsi Burghofján át lehetett gyalogolni - ugyanúgy, mint most :) Szerintem Rianna a saját blogjába fog majd klassz leírást rittyenteni a koncertről, ezért én csak annyit írok, hogy imádtam a Birodalmi Indulót (ami tulajdonképpen Darth Vader bevonulója) abban a környezetben! Halivúd, nem halivúd, mese, nem mese, a zenéje komolyzene. És amíg Williams legtöbb témája inkább a Dvoráki játékosságot idézi nekem (esetleg egy kis Csajkovszkijjal), addig ez Wagnernél is Wagnerebb :) Ma pedig moziba mentünk, megnéztük az Ocen's Thirteen-t. Tipikus nyári haknifilm, de ilyenkor ez kell. Laza, nagggyon gizda, humoros, és gengszteresdi-rablósdi mivolta ellenére emlékeim szerint egyetlen lövés se dörrent benne, és senki sem halt meg. Most amúgy is szórakoztató filmeket van kedvem nézni, az se baj, ha kicsit blődek.
Na, most meg ezt olvasom a leállítandó-nem leállítandó-leállítandó-nem
leállítandó fúrópajzsról:
Kihirdették nagy nehezen, hogy kinek a tervei alapján akarnak Kormányzati Akárhanyadot (kevesebb lesz az szerintem, mint Negyed, sőt, nekünk inkább kilenced lesz) építeni a Nyugati vágányai és a Podmaniczky utca közé. A látványrajzokat nézegetve végülis nem olyan rossz a helyzet: nem csak a dülöngélő MÁV-os épületek helyett lenne jobb ez, hanem amúgy is viszonylag pofás, modern, de nem kibírhatatlanul modernkedő valamiket rajzoltak oda. Aztán megakadt a szemem ezen a rajzon, meg ezen. Dehisz' ezek villamossínek a Podmaniczky utcában! Ami persze logikus ötlet, hiszen a jelenlegi Podmaniczky (szegény!) Tervben hiába szerepel a villamos visszaépítése a Vácira és a Bajcsyra, ha a hivatalok a Podmaniczky felőli oldalon lesznek; akkor ugyanis igenis ide kell vinni a kötöttpályás közlekedést. Csak hogy ez eddig semmilyen budapesti tervben nem szerepelt, és nem tudom, a beruházók komolyan oda akarják-e tenni, vagy csak rámásoltak pár villamosképet a tervekre, mert anélkül nyugatabbra ritkán szoktak ilyen közösségi területeket tervezni. Az érdekes persze az, hogy a Váci úti sínek is mintha ott lennének, ugyanakkor nem világos, hol fejeződnének be a Podmaniczky utcai vágányok. A kiindulási pont mindkét esetben a Kiskörút/Bajcsy-Zsilinszky, és ez helyes is. A két vonal viszont teljesen más feladatokat lát el: a Váci úti Angyalföldöt, esetleg Újpestet kötné össze közvetlenül a Belvárossal és a Szabadság hídon át Budával, a Podmaniczky utcai vonal viszont talán "csak" a Kormányzati Nyolcadhoz menne. Bár ezen a rajzon mintha felmenne a vasúti sínekhez, ami azért lenne pikáns, mert a sokfele már működő tram-train (villamos-vonat) rendszer szerint így sok helyre el tudna jutni (például Újpalotára, ahol a vasúti sínről letérve bekanyarodhatna a lakótelepre). Ami azért is jó lenne, mert a tereprendezés keretében a vasúti vágányokat lehet, hogy elvágnák a mai pályaudvari csarnok bejáratánál (vagy nem - ez a jó a budapesti tervekben: annyi van belőlük, mint a rossebb, és egyik bizonytalanabb és "alátámasztottalanabb", mint a másik). Míg azon gondolkoztam, mennyi esély van arra, hogy
a jelenlegi villamosépítési tempó (=nulla) mellett hirtelen rögtön
két új vonalszakaszt is építenek, beleakadtam ebbe a cikkbe: Szóval valamiért attól félek, hogy nincsenek is igazi tervek, csak vonalakat huzogattak a térképre, és ezért a végén pont ezek fognak kimaradni, miközben elköltenek egy valag pénzt a negyedre. A hivatalnokok majd járnak autóval, a többiek meg felkapaszkodnak a túlterhelt 72-es trolira. Pénz elköltve, usernek nem lett jobb. Persze remélem, hogy tévedek, és lesz valaki, aki beleerőszakolja a rendes kötöttpályás közlekedést a tervekbe. Ha már úgyis urizálunk, és ilyen kormányzati palotákat emelünk, miközben kilóg a hátsónk a gatyából, akkor ne pont ezt spórolják ki belőle, mert ennek lehet, hogy több értelme lenne, mint a program többi részének. És az tuti, hogy nem a villamos lenne a projekt legdrágább része.
A
tegnapi hírrel ellentétben ma Demszky Gábor - szokásos Szóval ha az, hogy nem készül el időben két, sőt: három állomás, és emiatt szeptembertől a még mindig lezárt rakpart miatt tízezrek fognak szívni minden nap, nem rossz hír, akkor mindent értek. Ez az igazi sikerpropaganda: mindennek örülünk, és kész. Mi nem pofára estünk, hanem így szoktunk leszállni a lóról. Hát a boldogságtól dalolni tudnék! Például valami ósumér siratódalt :-/
Már korábban is próbáltam jelezni, hogy a Szabadság híd lezárása után át fog alakulni Dél-Buda villamosközlekedése; mostanra már kezdenek is konkretizálódni az ideiglenes átszervezések. Persze biztosan lesz, akinek kedvezőtlen lesz a változás, de nem szabad elfelejteni, hogy itt nem l'art pour l'art kavarásról van szó, hanem ideiglenesen használhatatlan lesz egy dunai átkelőhely, és a Kiskörút, tehát hacsak valaki nem varázsol síneket az Erzsébet hídra és Rákóczi útra, és/vagy a Nagykörút és a Kálvin tér közé az Üllői útra, akkor egyszerűen nem lehet az eddig meglevő forgalmi irányokat megtartani. A hirtelen szabaddá váló járműkapacitással viszont legalább addig is megpróbálnak valami pluszt adni - amit már rég meg kellett volna tenniük (ti. Észak-Dél-Buda kötöttpályás kapcsolat): Egyébként pedig ha már villamos, akkor: Ceterum censeo...
Megint erős előítélettel indítom a bejegyzést, miszerint nehezemre esik elhinni, hogy egy szabályos sebességgel közlekedő autó így meg tud pördülni, majd ütközés után atomjaira forgácsolódni, mint ma reggel egy személygépkocsi az alsó rakparton. Talán azért is van ilyen megalapozatlan érzetem, mert tudom, láttam, hogy itt éjjel, hajnalban, meg amikor nincs nagy tömeg, a csőszerű, kicsit emelkedő út egyfajta gyorsulási pálya érzetet ad, ami sokakat erőteljes gázadásra sarkall. Utasként jött már rám frász itt, amikor valaki ezerrel átszáguldott itt, és a Döbrentei térre vezető felhajtó buckáján szinte elemelkedtünk egy pillanatra az asztaltról, mint a San Francisco-i filmek üldözési jelenteiben. Csakhogy itt a Duna (és egy csatornabeömlő, alias Ördögárok) közelsége miatt gyakran van páralecsapódás, ami miatt leéréskor az úttest csúszhat :( Részvétem a halottak hozzátartozóinak, és elnézést kérek, ha tévedtem, és szerencsétlen emberek szabályosan hajtottak! Ez a hír viszont, miszerint: Persze a mai napon nem csak balesetek miatt nem lehetett
közlekedni: a Forma-1 nevű profi pénzcsináló jelenség - amit valamiért
sokan sportnak neveznek -, a budapesti városvezetéssel egyetértésben
megszüntette Közép-Buda közlekedését, ugyanis Még Besenyei
Peti repülőbemutatójára se mentem el, pedig őt azért nagyon csípem.
Annak viszont rettentesen örülök, hogy végül elvetették ezt a marhaságot,
hogy az Alagútból szálljon fel gépével. Pétert személyesen (sajnos)
nem ismerem, de már a nyolcvanas évek óta figyelem, tehát nem akkor
találkoztam először a nevével, amikor az RTL Klub benyomta a Fábry
show-ba két
Egyébként csendes napunk volt. Ugyan Sopronban tíz lövéssel kellett megállítani egy vezetőt, aki amikor mondták neki, hogy megbüntetik azért, mert öv nélkül vezetett, ámokfutásba kezdett, dehát előfordul az ilyesmi. Mint hogy az is, hogy a négyes metró egyik, nemrégiben tübingrepedések miatt leállított, majd azóta újraindított fúrópajzsát vélhetően megint le kell állítani, mert továbbra is repeszti a betonelemeket. Szerintem ez lesz a világ első metrója, aminek az átadásán a főnökök nem lent az alagútban fognak utazni, hanem fent, mert tisztában lesznek az elvégeztetett munka minőségével. Legalábbis ez most már kezd túlmenni az apró hiba kategórián. Nem kéne az egészet picit leállítani, felülvizsgálandó a használt technológiát, majd csak akkor újraindítani, amikor már teljesen ki tudták küszöbölni a repedéseket? Boros Lajos és Bochkor Gábor helyében - róluk vannak a fúrópajzsok elnevezve - pedig kérelmezném, hogy keressenek más nevet a gépeknek. Javaslatom a Beavis és Butthead. Ehhez képest viszont kiderült, hogy a hivatalok szerint a budapesti közlekedés biztonságára a legnagyobb veszélyt azok a közlekedési lámpák jelentik, amelyeken a telisárgának szemeket és mosolygó szájat rajzoltak, azaz amelyekből "smiley"-t csináltak. Pedig a legtöbb ember, akit láttam, amikor észrevették ezeket a mosolygós gömböcöket, elmosolyodott, kicsit kevésbé feszült lett. Elképzelhető, hogy egészségileg jobbat tett nekik az a pár pillanat, mint egy vagon C-vitamin, vagy egy fizetett szabadnap! Erre ezt is el kell venni tőlük. A kidöntött korlátok, a lekopott zebrák, a rossz helyre kitett, vagy értelmét vesztett táblák, azok jók, azokkal nincs baj. A Dunába omladozó Várbazárral, Margit híddal, a teligrafitizett aluljárókkal, az összetört utasváró bódékkal, a karcolások miatt alig átlátható buszablakokkal sincs. Ez a smiley bezzeg skandalum, bár nem károsítja a berendezés működését, nem akadályozza a jelzéskép értelmezését. Szóval most már nem csak buta, hanem humortalan városban is élünk.
A Stefánia-Thököly sarkon egy busznyi ember (köztük én és Almár Ákos is, újabb munka utáni UV-zásra indulva) szemtanúja volt, hogy egy igen előkelő márkájú, a Stefániáról a Thökölyre kis ívben kanyarodó autós majdnem elütött egy, a Thökölyn a Stefániával párhuzamosan átkelni kívánó biciklist. Ez ugye első körben mondhatni egyértelmű helyzet. DE: a biciklista a sima, tehát nem bicikliátkelőhelyes zebrán nem tolta kétkerekűjét, hanem hosszában tekert rajta. Ráadásul a Stefánia másik oldalán ott van a bicikliút, de ő mégsem ott ment, nem is az úttest szélén haladt, hanem a járdán. Tudom, azt a bicikliutat sokan szidják, de akkor sem lehet megoldás az, hogy a járdán tekernek! Szerintem ez sajnos egy tipikus 1:1-es helyzet volt, amiből persze a biciklista jött volna ki rosszabbul, hiszen esélye sem lett volna a böszme autóval szemben egy ütközés esetén. De félek, hogy a majdnem-balesetből egyik sem tanult: az autós valószínűleg úgy ment tovább, hogy "k*cs*g biciklista", a biciklista pedig úgy, hogy "bunkó autós". Pedig mindkettő hibázott, és bár patikamérlegen nem akarom kimérni, hogy ki tévedett nagyobbat, az lenne a jó, ha mindkettő tanulna az esetből és változtatna a szokásain. Mert ebben a városban egyszerűen hazugság azt mondani, hogy CSAK az autósok, CSAK a biciklisták vagy CSAK a gyalogosok közlekednek szabálytalanul - ahogy azt az egyes modalitások fórumain általában olvasni lehet a "mindig a másik a hibás" szemlélet jegyében. Itt mindenkinek jobban oda kellene figyelnie a másikra, és nem csak mutogatnia, hogy "én azért közlekedem szabálytalanul, mert a másik is szabálytalan velem szemben" :( Hangulatkeltésként persze ideírhatom még Almár Ákos megállapítását, amit azután tett, hogy még ugyanezen a napon majdnem elcsapott a zebrán egy másik biciklista: "ááá, az nem biciklista volt, hanem kerekesgyalogos!", de mindegy. Egyelőre többször ütöttek el majdnem biciklivel, mint autóval, és ez talán jobb is így, az én kis törékeny egészségem szempontjából. Nem más Azért még egy példa aznapról (nem az utolsó, mert láttunk még egy szintén márkás autót, mely forgalom elől kőbábukkal elzárt járdáról úgy bírt legurulni, hogy közben szépen meghúzta a saját oldalát): a Kálvin téren a metróépítés miatt csak egy két, de inkább másfél sávos sikán vezet át a Kiskörút két vége között. Itt a rászorulók mehetnek csak át: BKV, mentő, rendőr, taxi, ilyesmi. Nos, a menetrend szerinti villamospótló busz ment velünk át, ahogy kell neki, egyszercsak meg kell állnia, mert jön szembe egy sima személyautó. Nem, nem tolatott vissza elnézést kérve, hanem előbb nem mozdult, aztán ordibált egy sort, majd felhajtott a járdára, és ott került ki minket. Ő ugyan nem tér ki egy közfeladatot ellátó jármű elől! Állítólag ez elég gyakori dolog, de a jelek szerint senkit nem zavar. Demagógia, vagy sem: az illetékesek nem utaznak villamospótló busszal. És akkor ez így már rögtön "MVP" lett, ami az örökemlékű Douglas Adams világképében annyit jelent: "MásValaki Problémája". Sajnos ebben a városban minden MVP.
Remélem mostanában már mindenki odafigyel a mailjeire. Annyi .pdf kiterjesztésű melléklet jön, hogy csak na, de megnézni a tartalmukat egészségtelen/felesleges. Ugye az alap "királyság" ebben az, hogy míg a sima szöveget, a HTML-et, és most legtöbbször már a levelekben levő képeket is átnézik a filterek, hogy nem spammek-e véletlenül, a .pdf fájllal nem cselekszik meg ugyanezt, ergo a reklámüzenet átjön. Igaz, több helyet foglal a diszken, több sávszélességbe kerül a letöltése, dehát a spammerek már csak ilyen kedves emberek, akik magasról tesznek arra, hogy az ilyen túlterheléseikkel lassan működésképtelenné teszik azt a technikai rendszert, amiből élnek :-/ Mi több, újabban Excel fájlokban is küldik a hülye reklámjaikat, pedig azt - "remek" lehetőségeinek köszönhetően - eddig inkább vírusok terjesztésére használták. Persze az az ember is khm... furcsa, aki megnyitja egy olyan mail mellékletét, melynek feladóját nem ismeri, a fejléce zavaros, a szövege pedig értelmetlen, vagy nincs is. Persze vannak ravaszabb, aktuális titkokkal kecsegtető kártevők is: "ha ide elmész/ha engem megnyitsz, elmondom neked az új Harry Potter rész végét/letöltheted az új Simpsons mozit". Ez pontosan az a mechanizmus, amivel azok a cukrosbácsik operáltak, akikkel kiskorunkban rémisztgettek bennünket szüleink. Könyörgöm, ne menjünk el ismeretlen linkkel, ne fogadjunk el cukorkát ismeretlen mailtől!!! Ugyanez ajánlott a divatos chat programoknál is: ott is jöhet automatizált üzenet, amiben valami fertőző helyre küldenek bennünket. Aztán hogy a kapott fertőzés mire használja fel az így rabul ejtett gépünket, az már csak szerencse kérdése. Tessék odafigyelni erre - és biza a gyerekeket, fiatalokat is fel kell erre készíteni, mint minket anno a cukrosbácsik elkerülésére! Persze másfajta undorító alakok is léteznek a cybervilágban: nemrég lecsúszott Brazíliában a reptér betonjáról egy gép, megölve közel kétszáz embert. Na, kedves filantróp gengsztereink egyből elkezdtek maileket küldözgetni azzal, hogy aki ide kattint, az többet megtud a balesetről. Közben csak simán megfertőzték a katasztrófa-happy kíváncsiskodó gépét. És vannak esetek, amikor mások szerencsétlensége és szenvedése útján konkrétan pénzt is csalogatnak ki hasonló gazfickók. Éppen ezért óvakodjunk az ilyen, és ehhez hasonló mailektől! Ha nem dőlne be annyi buta ember az ilyen szövegeknek, már rég nem próbálkoznának ezekkel a trükkökkel a tiszteletreméltó gazemberek, és mindannyian nyugodtabban élhetnénk! Csak ismételni tudom magam: felejtsük el, hogy a számítógép játékszer, amit bárki kezelhet, vagy egy olyan passzív munkaeszköz, mint egy csavarhúzó, vagy egy írógép! Tessék odafigyelni a fura ajánlatokra, gyanús ajánlkozásokra, mert ahogy a régi UseNet-es mondás tartja, "nincs olyan, hogy ingyen reggeli". Mindennek megvan az ára, és az interneten ez néha túl magas is lehet! Egyébként a számítógépes kártevés palettája egyre szélesedik. Mostanában megint van olyan vírus, mely nem töröl, "csupán" elkódol bizonyos - értekesnek, fontosnak, személyesnek ítélt - doksikat a gépen. A jogos tulaj így nem fér hozzájuk, csak ha váltságdíjat fizet a kártevő írójának, aki ezért cserében visszaállítja az érintett dokumentumokat. Kedves, nem? Persze ezek itt elmúlt esetek, némelyik több hetes, tehát látszólag eső után köpenyeg, hogy most írok róluk. Ugyanakkor tuti, hogy hasonló rosszaságok lesznek a jövőben is, és aki a fentebbi sorok üzenetét megérti, az majd azok ellen is védettebb lesz.
Sétáltunk egyet a pesti éjszakában Riannával. Sajnos újabban ritkán volt időm, erőm, lehetőségem erre, pedig hiányzik. Az esti-éjszakai Budapest ugyanis teljesen más, mint a nappali. Persze ez is folyamatosan alakul, hiszen már most sem az, mint 5-6 éve volt, és pláne nem az, ami 14-15 éve, amikor először kezdtem el csatangolni a Tévémaci adásideje után. A régi élményekről legszívesebben könyvet írnék, de itt most inkább az aktuálisakból idéznék fel néhányat. Például az este tíz utáni élet fogalma még mindig
elég relatív. Oké, talán nem vasárnap este a legjobb mintavételezési
alkalom, ugyanakkor turistaszezonban a vasárnap is csak egy ugyanolyan
munkaszüneti nap, ami után egy másik jön: a diákoknak és turistáknak.
A helyiek által látogatott kocsmák talán ugyanúgy kiürülnek, mint
Kölnben az Altstadt vasárnap este, de azért nem kellene mindennek
leállnia. Például számomra meglepő volt, hogy a Váci utcai Burger
King tízkor bezárt - miközben a környék televolt fiatalokkal, akik
a legfőbb fogyasztói ennek a fajta kajának. A Régiposta utcai McDonald's
már okosabb volt: éjfélig nyitva tartott, így az éhesebb fiatalok
mind oda tódultak, nem kis számban. Mi több, tízperces sorok voltak
a pénztáraknál, ami eléggé értelmezhetetlenné teszi a "gyorsétterem"
kifejezést. Pénztár még lett is volna, de pénztáros nem. Hát, fura
szemlélet, hogy úgy spórolnak, hogy a vevőnek legyen rosszabb, de
mivel más kajálási lehetőség nem volt a közelben, a vevő inkább tényleg
várt. Mert hát nem mindenki akar/tud bárokba, night clubokba, vagy
baromi És mégvalamit sikerült a mérhetetlenül előrelátó, szociálisan és költségesen érzékeny, az emberek szükségleteit és igényeit mindig szem előtt tartó városvezetésnek eltüntetnie: a nyilvános vécéket és nyilvános kutakat. Végülis, ha nagy a meleg, felállítunk vízcsomagoló gépeket, az is üzlet valakinek, pisilni meg bármelyik kapualjban lehet, nem...?! Szomjas vagy? Vásárolj az éjjelnappaliban jó drágán, vagy ülj be egy presszóba! Pisilned kell? Úgy kell neked, hát miért ittál? Menj be szépen valami kajáldába, fogyassz, aztán menjél el az ottani retyóra! Meg is van oldva minden, nem? Mindeközben persze száz-kétszáz méterenként mindenfelé ott árválkodik egy-egy nyilvános vécé. Földalatti létesítmény, óvóhelyből kialakított, aluljárós, bódés, zöldvillamosos. Illetve az "árválkodik" nem jó szó, mert majdnem mindegyiknek van gazdája: a csövesek. De ugyanők alszanak a pesti-Dunakorzóról az alsó rakpartól induló hajókhoz vezető lejárók lépcsői mellett is. Meg a Március 15 tér padjain. Ahol ugye köztudottan nem jár senki, tehát nem is zavarhatnak senkit, nem? Szerintem nincs még egy hely a világon, ahol a város legelőkelőbb, legpanorámásabb, legdrágább helyein héderelnek háborítatlanul a csövesek! Tudom, lélektelen szemét alak vagyok, aki méltó arra, hogy ő is erre a sorsra jusson, mert a Jóisten majd megbünteti embertelensége miatt, de az, hogy valakinek rossz, hogy valaki alkoholista, hogy valaki maga alá vizel, szerintem még nem elég ok arra, hogy jó embernek tartsam, sajnálni kezdjem, és a legfrekventáltabb területeket ingyen neki adjam! Persze ez egy ilyen emberszerető város: a részegen anyázó barmot (a héten láttam egy ilyet, kifejezetten ijesztő volt, pedig nem voltam egyedül) védeni kell, például nem szabad közbenső karfákat tenni a köztéri padokra, mert akkor nem tudnak végigfeküdni rajtuk, pedig az nekik alkotmányos joguk. Én meg majd a/ üljek bele abba, amit maguk után hagytak b/ ne üljek le, mert én adófizető állampolgár vagyok, akit nem kell védeni, és akinek nincsenek emberi jogai. Félreértés ne essék: nem en bloc a hajléktalanokkal van bajom, ők segítségre szorulnak, és ezt a segítséget sokszor keresik is. Az ő nagy részük ha tud, szállást keres, munkát keres, próbálja nem elhagyni magát. Persze van átfedés a két halmaz között, és szerintem a csövesek közti "hatalmi csoportosulások" is megakadályozhatják, hogy valaki ki tudjon törni ebből a közegből... A baj azokkal van, akik nem akarnak mást, csak a napi pia-adagot, aztán majd lesz valami. Akik büdösek, akik húgy- és sz*rszagúan terpeszkednek félájultan a buszokon, akik elég ijesztő kinézettel kéregetnek minden forgalmasabb helyen, miközben szerencsétlen szakadt kutyáik ott punnyadnak mellettük, rövid pórázon. És akikkel nem szabad foglalkoznunk, mert akkor vagy csúnyákat gondolunk róluk, ami nem politically correct, mert liberális város vagyunk, vagy pont belegondolunk, mit lehetne tenni velük, de azt nem lehet, mert az melós dolog, pénzbe kerül, nem üzlet. Hajléktalanok talrp aálíltásából nem épül fel Közép-Európa legnagyobb plázája, abból nem lehet metrót avatni, stb. Úgyhogy inkább igyekszünk nem észrevenni őket, és ha valaki szóváteszi, hogy nem örül, hogy a kisgyerekei ilyen alakokat kénytelenek kerülgetni a játszótéren, arra gyorsan rásütjük, hogy az illető kirekesztő. Tudom, lehetne még TBC-járvánnyal és tetvekkel is sokkoln - sajnos az sem lenne a valóságtól teljesen elrugaszkodott -, de nem akarok ilyet tenni. Én csak szeretném, ha valaki érdemben megpróbálna tenni valamit annak érdekében, hogy a Világörökség részét képző dunai panoráma felé tartva ne kelljen befognom az orrom. És hogy ne kelljen szégyellnem magam, amiért egy olyan városban élek, ahol akkora szociális különbségek vannak, mint Rio de Janeiróban. Gyerekkorunk nevelő irodalmai elrettentő példákat mutattak be a szlömökről, a hajléktalanokról, az utcai bűnözésről, a mi leendő gyerekeink mindezt könyv nélkül is láthatják, és még csak beszélni se lehet róla. Nem olimpiaügyi lobbimozgalom kell ide, hanem hajléktalanság és utcai bűnözés elleni minisztérium! Szóval orrfacsaró élményeink voltak. De igazságtalan lenne csak a csöveseket hibáztatni: egy vélhetően igen drága hajóétterem hajóhídja mellett álló, szemmel láthatóan jó ideje nem ürített konténerkukának például olyan szaga volt, hogy majd' kifordult a belem tőle. Érdekes ez a magyar high society: bemennek egy drága helyre még akkor is, ha ehhez egy ilyen penetra mellett kell elmenniük. És ha jönnek kifele, finomabbnál finomabb étkekkel a gyomorban, mi a biztosíték, hogy azok nem jönnek fel rögtön? Szóval valószínűleg csak arról van szó, hogy igénytelen városlakóknak igénytelen városvezetés dukál. Update: Ennek ellentmond azonban egy felmérés, melynek
során a helybelieket kérdezték meg európai nagyvárosokban, hogy mennyire
szeretnek ott élni, ahol élnek:
Barcelona régi villamosainak (azóta már vannak újak is, de róluk majd később lesz szó) utolsó hírmondói a turisztikai céllal közlekedtetett kék villamosok - no meg az az egy piros, amivel utaznunk sikerült:
Amúgy pedig...
A repülők fel- és leszállási útvonalát inkább tervezzék szakemberek, mint főépítészek és polgármesterek, mert a fizika szabályait nem lehet pártvonalon és napirend előtti felszólalásokkal megkerülni. Az utóbbiban jeleskedő illetékesek pedig inkább tiltassák be a direkt sejtfalrepesztő hangot adó "sport" kipufogókat, az éjszaka is üveghangon-egykeréken motorozó zajbajnokokat, a "tucctucc" zenepótlékaikkal az egész utcát megörvendeztető ültetettfutóműves-szpojleres-fóliásablakos street racereket, stb. Mert ezek azok a zajok, amik csak úgy l'art pour l'art jelleggel vannak, amik okai nélkül nagyon jól elvagyunk. Míg ha mondjuk a légiforgalmat lehetetlenítjük el, azzal maximum Szlovákia vagy Románia gazdasági pozícióit erősítjük, a saját hátrányunkra. Aki pedig ezzel nem tud együttélni, az költözzön el, mondjuk Tornanádaskára, ami gyönyörű hely, és valószínűleg csendes is. Persze a Tesco kicsit messzebb van, meg lehet, hogy munkát is nehezebb ott találni, de oda biztos nem fogják a gaz budai kerületek elterelni a repcsiket.
No, a klímaallergiám eljutott odáig, hogy lebetegedtem: hőemelkedés, torokfájás, köhögés, bedugult orr. Konkrétan a melóhelyi klímával is lehet valami, mert amikor bementem a szobába, perceken át köhögtem, akkor is, ha előtte semmi gond nem volt. Orvos ismerős szerint kerüljem az orvosokat, de most ennek ellenére kidőltem a sorból. Szerintem a klíma miatt száraz levegő kikészítette a hörgőimet, aztán valami baci vagy vírus könnyen meg tudott fertőzni (bent ugyanis más nem betegedett meg, de más ismerőseim között vannak hasonló tüntetesek). Pedig nálunk odabent rendszeresen tisztítják a szűrőket meg egyebeket a kondiban - de mi lesz, ha minden buszon, villamoson és vonaton lesz ilyen? Mert azt látjuk, hogy a BKV és a MÁV még az alapvető takarítást (=felsöprést, szemét összeszedését) se képes megoldani, akkor vajon tényleg előírás szerint végig fognak mindent csinálni a kondis járműveken? Vagy inkább majd százasával halnak meg az emberek légiósbetegségben? Mindenesetre az orvosi rendelés is tanulságos volt: fél hétre mondták, hogy menjek, de mikor odaértem, még volt beteg, akit fél ötre hívtak oda. Természetesen volt paciens, aki a tömeg láttán elkezdett ilyenolyankormányozni meg horvátágikázni, de aztán másik paciensek felhívták a figyelmét, hogy ez speciel előttük is ugyanígy ment. És tényleg, a másfél évtized alatt, amióta ide "járok", mindig ez volt. Ez egyaránt rossz betegnek és orvosnak is - akkor mi ez a nagy bizalmatlanság azzal szemben, ha valaki ezen változtatni akar? Szerintem ennél rosszabb ez már nem lehet, pedig én aztán tényleg pesszimista alkat vagyok, pláne ha politikusokról van szó :( Más: Hétvégi programajánlat:
Elment az utolsó UV villamos a 41-es viszonylaton. Én is elmentem, fotózni. Aztán meg a kedvem ment el: az ilyen eseményeken való fotózástól. Egy-egy villamosos esemény az ilyen érdeklődésűeket alaposan összegyűjti. Most is legalább 50-60 ember volt ott éjfélig, hogy a klasszikus budapesti tuja utolsó szereplését figyelemmel kísérje - már hogy ezen a vonalon az utolsót. És ez baromira klassz dolog, hogy egyes emberek, főleg fiatalok (és köztük néhány hölgy is!) képesek egy nyári vasárnap estét ilyesmire áldozni. Persze sokan fotóztak is - ami sajnos nem keveseknél azt jelentette, hogy nyomták a gombot a gépükön, mint süket a csengőt. A társaságban való fotózás ugyanis kompromisszumokkal jár, de erről sokan nem tudnak. Tudniillik ilyenkor tekintettel vagyunk másokra: "normál" utasokra, a közlekedés egyéb résztvevőire - és a többi fotósra. Persze természetes, hogy a nagy izgalomban néha nem vesszük észre, hogy belógunk az úttestre, vagy a másik fotós képkivágásába, esetleg elálljuk az utat a járdán egy pár másodpercre. Az embernek nincs a háta közepén szeme, ezért megtörténik az ilyesmi. De hogy valakik ne vegyék észre, hogy vagy húsz fényképezőgép/kamera útjában állnak, miközben éppen művészi önmegvalósítanak, az már szerény nyomott véleményem szerint arcátlanság! Nem akarok elitkedni, meg eljátszani "az én képeim már megjelentek újságokban, én vagyok a szuper ász, félre az utamból" jampecot, de a hosszú estén nem egyszer megtörtént, hogy többen nem tudtuk a látványt rendesen megörökíteni, mert valaki belegyalogolt a képbe, és ottmaradt, néha egy percen túl is vacakolva. És nem mindig csak a kép szélén, mint a lentebbi, baloldali képen, mert volt, hogy valaki pont a fő objektum, az öreg tuja orra elé állt be (ez a kép amúgy alul van exponálva; nem is tettem volna be, ha nem állnának a képben ketten - volt még vagy húsz ilyen kép, de azokat letöröltem, csak itt jutott eszembe, hogy ez maradjon, tanulságként).
A három-négy méterről fotózókat (van egy becenevük is, nem én találtam ki: antizoom-bajnokok) már csak azért se szoktuk érteni, mert túl közelről egyrészt torz a kép (hordó-, párna- és ki tudja még milyen torzítás), másrészt nem is látszik a környezet. Ha meg nem látszik a környezetből semmi, akkor mi értelme van, hogy pont ott és akkor fotóz? Miért nem csinálja bárhol, bármikor? Persze ha csak a viszonylattáblát akarja befogni, akkor érthető (?), de akkor meg előtte nézzen körül, nem zavar-e valakit. Ha csak pár másodpercig tart, amit csinál, annyit mindig várunk, de ha nagyon elhúzza, akkor meglehet, hogy mi egyetlen képet se tudunk csinálni, mert a villamos nem áll a végtelenségig egy helyben, és egyszercsak egyszercsak elindul. Akkor meg lőttek az esti képünknek, amihez legalább egy másodpercnyi expozíciós idő kell (ha nem extrémkedünk - de én speciel nem szeretem a magas ISO érték miatt zajos (szemcsés) képeket)! Aztán ott van a másik hallatlanul zavaró dolog: amikor valaki belevakuzik az éjszakába. Egy átlagos vaku ugyanis nem tud egy villamos méretű objektumot lefedni. A kocsi orra valószínűleg túl fényes lesz, a többi meg eltűnik. A viszonylag élvezhető minőségű éjszakai fotózáshoz állvány kell, hogy a hosszú exponálás alatt stabil maradjon a gép (kézben tartva bemozdul, amitől elmosódik a kép). Viszont hiába exponálnak sokáig az állványosok, ha közben bele-belevillognak az állvány nélküliek: ilyenkor ugyanis a vaku fénye általában valami természetellenes fénnyel tükröződik az objektum valamely részén, a többitől ezzel még inkább elütve. A jobboldali fotó így kicsiben jónak néz ki, de nagyban nézve talán sejthető, hogy mire gondolok. Ennél persze sokkal rosszabb bevillanások is voltak, de azokat töröltem. (Ebben az esetben is sajnálom a törlést, hiszen azok jobban illusztrálták volna, milyen a mások vakuzása miatt rosszul sikerült kép!) Namármost értem én, nem telik mindenkinek állványra és/vagy normális fényképezőgépre, amivel már érdemes sötétben fotózni. És most lehet, hogy egyesek szerint bunkó leszek, de kimondom: akkor az illető ne akarjon fotózni ilyen alkalmakkor! Ha ugyanis nyomja a vakut, akkor neki lesz pár sz*r képe, nekünk viszont nem lesz semmilyen. Vagy szintén sz*r lesz, pedig lehetett volna jó is. Vagy az nem számít, csak az, hogy neki legyen akármilyen képe? Dögöljön meg a szomszéd tehene is? Kérem, próbáljunk meg tekintettel lenni egymásra! (Egyébként néha állvány ÉS vaku nélkül is lehet egész jókat fotózni!) Előre is köszönöm, szerintem sok fotós nevében!
Eme ultrabéna címmel egy újabbkeletű felismerésemet akartam felvezetni: hogy Budapest szárazföldi fekvése ellenére hajózásban is eléggé ott van. A hajók alig észrevehetően ott vannak életünkben: kisgyerekként egy-egy kirándulás képében a Petőfi gőzössel, vagy útban a Margit-szigetre valamelyik törpenevű (Hapci, Kuka, stb) átkelővel. Vagy egy romantikus Duna-parti beszélgetés közben, amikor az ember kicsit elbambul, és hirtelen azt veszi észre, hogy a lány helyett egy ideje az éppen kikötni készülő kabinost, vagy a rengeteg bárkát vontató motorost bámulja :) Konkrétan most azt észleltem magamon, hogy ülök a 19-esen, a világ egyik legklasszabb (és egyik legzötyögősebb) villamosvonalán, de nem azt figyelem, hogy a megolvadt bitumenen hogyan pörög ki a tuja kereke, hanem hogy de jól néz ki a szárnyashajó, amint magasra emelt orral hagy le bennünket. Meg azt, hogy nem az alsó rakparton vonuló hosztesszcsajokat nézem, hanem hogy mögöttük milyen jól néz ki az egykor Kassa, ma Debrecen névre hallgató Duna/tengerjáró, mely utóbbi funkciója miatt magasabb növésű, mint folyami társai:
A másik képen látható Gróf Széchényinek még nem néztem utána, hogy kicsoda-micsoda, de ő is új feltűnés errefelé. Sajnos kis kedvencem épp nem volt a környéken, cserében viszont a TotalCar-ban volt róla egy elég lelkes cikk: Zuhatagi Tigris - A Sopron vontatóhajó Amúgy a "Tigris" becenevet mindig is butuskának tartottam, hiszen milyen tigris az, amelyik málhásállatként dolgozik az embernek, pláne zuhatagon :) Viszont a hajó minden aspektusból hatalmas élmény, imádom - érdemes a cikket elolvasni!
Nem bírok elszakadni a reklámoktól. Ma láttam egy édességet, amire ez volt ráírva: "eredeti recept - most még több ezzel meg azzal". Ha több van benne, mint korábban, akkor mitől eredeti? Ez az eredetes dolog, a "minél régebbi, annál jobb"-elmélet nagyon benne van a mi kis lelkecskénkben, legalábbis a reklámszakemberek szerint. Mert hát a valóságban azért az új dolgokat szeretjük (kivéve Túró Rudiból és Sportszeletből, mert abból az eredeti a jó, de olyan már nincsen, mert az eredeti recepteket feltétlenül meg kellett szakértenie a gyártók új tulajainak). De vannak más reklámközhelyek is. Például hogy valaminek a frissességét, fiatalos mivoltát nem lehet mással érzékeltetni, csak azzal, ha a képben van pár ember, akik szinkronban capoeiráznak. Egyformán rúgdossák a levegőt az izmos legények tea-, és szélessávú mobil internet hirdetésben. Mintha ez olyan baromi közelálló lenne a magyar lelkivilághoz. Mert ugye a magyar ember sokmindent (és néha sokmindenkit) rúg, de a levegőt nem - azt csak a hivatásos magyar focisták szokták, labda helyett. És persze továbbra is divatos az a fajta reklám, amiben az egyik szereplő megszivatja a másikat, hogy csakis az övé legyen a reklámozott termék. Anno már írtam itt a blogban arról, amelyikben a jófej motoros a szakadékba hátráltatja a magukat fotóztatni akaró fiatalokat, csak hogy megkaparintsa azok chips-ét; most valami jegesteáért megy a darwini túlélőharc. Házak tetején ugrálnak a divatos szereplők, ilyen módon egyszerre harcolva a gravitációval és a bérházak viharvert tetőszerkezetét összetartó gondviseléssel... aztán az egyik majdnem győz, de a másik kikapja a kezéből a teát, amitől a hoppon maradt fickóból hirtelen jégtömb lesz. A nyertes fickó a szlogennel harmonizálva relaxál, közben jófej módon még a lábát is felteszi barátja jégbe fagyott alakjára. De most komolyan, sorozatgyilkos pszichopaták csinálják ezeket a reklámokat, vagy mi? Mi lesz a jövő szlogenje? "Öl, öl, fogyaszt, elpusztít, eltipor, megvásárol, fogyaszt, öl, gyilkol, pusztít"?! Csak én érzem ezekhez képest felüdítőnek azt az autóreklámot, amiben a klímától megfázott katicabogarak tüsszögésétől ugrál a parkoló kocsi? Bár én a fiatal tulajok helyében megnézetném azokat a lengéscsillapítókat :)
Szerettem volna legalább pár napot kibírni mérgelődés
nélkül, de a mai híreket olvasva ez igen nehezen menne, és nem a nagy
meleg miatt. Kezdjük ezzel: De nem ez volt az egyetlen remek hír ma: Egyébként a szakmailag tájékozottabbak mondták, hogy nem is maga a légkondi az, ami bonyolulttá teszi az utólagos beszerelést, hanem a készülék áramellátását biztosító berendezések. És a "gazdaságosságában" meg tényleg az a jó, hogy a klíma mondjuk három hónapot lesz aktívan használva a tujákon, de tizenkettőn át kell karbantartani, szervizelni, tisztítani, plusz cipelni (nő a kocsi tengelynyomása, nagyobb erők hatnak a kocsiszekrényre). De mindegy, hiszen az előbb már megmondtam, hogy a négyes metró alagútjainak minősége miatt úgyis biciklivel (esetleg kocsival - vagy helikopterrel) fogok járni, emiatt aztán mirelitte üzemmódú villamosra se kell majd felszállnom. Végülis csak a negyven Combinót meg a százmittudoménhány Volvót kell elkerülnöm, a többi ezersokszáz járművön marad a klímanélküliség :-/ Egy kis nagy... villamos:
Itt a viszonylagosan hűvös ("csak" 31 fok van este 11 körül) szobában most egy pillanatra félreteszem egyéb irányú gondolataimat (például hogy mennyi gyönyörű nő él ebben a városban, ami ilyenkor, a lenge ruhák idején elég nehezen nem észrevehető), és mély megrendüléssel gondolok azokra, akik ezekben a napokban is kénytelenek a szabadban dolgozni. El nem tudom képzelni, hogyan bírják! És még a szellők sem hoznak felüdülést, mint egyébként: nem hűsítenek, hanem inkább olyanok, mintha a csutkára felkapcsolt hajszárítóba néznék közelről :O
Voltaképp nem tudom, van-e olyan ismerősöm, aki lelke mélyén ne úgy gondolkozna a témáról, mint annak idején Hofi Géza, amikor azt mondta, hogy "kikérem magamnak, hogy negyedóránként elém hoznak egy menstruáló k*rvát!". Kemény szavak, de sajnos a reklámok se gyengék! Ott van például az az arckrém, ami a következő szöveggel hízelgi be magát a bizalmunkba: "Fiatal még a ráncokhoz? Nézze meg közelebbről!". Ha valaki nem tudná dekódolni, a lényeg az, hogy aki még annyira fiatal, hogy nem is ráncos (például a képeken látható tizenvalahány éves bakfisok, akik persze csak a reklámozott kígyóolajtól lettek ilyen üdék), az is vegyen a vackukból, és kenje magát, mert különben csúnya lesz. Miért nem emberiség elleni bűntett egészséges embereket ilyesmivel riogatni? Pláne hasznoszerzési célból! Vagy ott van a magas, hosszúhajú jányka, aki az egyik spotban még joghurttal gyógyítja a beleit, jólesőt kanalazva a tejtermékből, aztán egy másikban, más frizurával már azon dühöng, hogy mennyire utálja a herpeszt. Hát miért nem mostad el a barátnőd kiskanalát, mielőtt joghurtot ettél vele? :)) Aztán az undormányos "te is gyantaszűz vagy még?"-szöveg (egyébként igen, gyantaszűz vagyok - és, mi közöd hozzá?:) mellé felsorakozott egy tamponreklám, amelyből megtudjuk, hogy a reklámozott termék ideális a "kezdő menstruálóknak". Lehet, hogy csak én értettem félre - vagy elképzelhető, hogy vannak profi menstruálók is? Vajon ők csak a pénzért csinálják? Aztán ott vannak a tesztoszteronon és akciófilmeken hízlalt fogorvosok és borotvatervező mérnökök. Értem én, hogy az első ilyen reklám még valószínűleg egyfajta paródia akart lenni, de szerintem mire mások elkezdték másolni a patentet, addigra ez már elfelejtődött, és hótt komolyan veszik, hogy aki borotválkozik, az közben úgy érzi magát, mintha vadászgépet vezetne. Ha valakinek nem rémlik, mire gondolok: mutatnak féltucat fehér köpenyes embert (politikai korrektségből általában nő és távol-keleti is van köztük), amint egy hatalmas számítógépteremben ülve háromdimenziós fogsorokat és arcbőr-textúrákat forgatnak, azt sugallva, hogy a terméket ugyanazok a szuperkoponyák tervezték, akik az űrsiklót és Halálcsillagot. A legszánalmasabb, a paródia paródiájának a paródiájába hajló spot az, amelyikben helikopterrel érkezik egy ilyen übertudós, elővesz egy izzó, vélhetően radióaktív löttyöt tartalmazó üveget, beteszi egy részecskegyorsítóra hajazó izébe, valaki más a másik oldalon egy más színben izzó löttyel csinálja ugyanezt, és amikor a két löttyből kiinduló bizerga körbespunnyulódik az izében, akkor egy robbanással létrejön a világ legcsodálatosabb többször használatos eldobható borotvapengéje. Bakker, hát ki akar egy olyan pengével borotválkozni, ami izzó löttyökből van összerakva?! Személyes (anti)kedvencem perpillanat egy kutyakaja-reklám, amit valószínűleg a kutyák érzékeit megcélozva készítettek el, de valamiért mégis nekünk, szén alapú humanoid lényeknek adnak le: látjuk a kutyát, amint lassított felvételen izgul fel a kaja illatától. Gőzfelhők szállnak, nyál csattog. Aztán szintén lassított felvételen, lehetetlen szögből fényképezve látjuk, amint az eb nyalogatja a tányérját. Visszhangzó kutyaugatások jönnek a semmiből, és közben halljuk a bezabált kutya nyálcsattogását is. Nos, én elhiszem, hogy egy jól fejlett kutya ettől izgalmi állapotba kerül, de nekem például az étvágyam is elmegy tőle. A kiscica, akinek a fejére hó esik a kertben giccses, de legalább aranyos, és mi másnak kellene egy házikedvences reklámban lennie egy házikedvencnek? Tudom, attól még a valóságban szürcsögnek, meg csámcsognak, de nem ezért szeretjük őket... Talán ideje lenne, ha a fejükhöz kapnának a reklámügynökséges ún. "kreatívok", és brainstormingok meg meetingek helyett elmennének inkább valódi embereket látni, mert szerintem már fogalmuk sincsen, miként kell rájuk hatni. Mondjuk nézzék meg kiskorom néhány reklámját, kezdve a "nem megmondtam, hogy bontottcsirkét hozzál?!"-lal, a "Casco-t akarok kötni, Casco-t akarok kötni!"-ig bezárolag. Azok is blődlik voltak, de legalább aranyosak, nem ilyen embertől elrugaszkodott agyatlanságok. Ja, és mielőtt elfelejtem: Ceterum censeo...
A minap olvastam valahol, hogy az a tünet, amikor valaki nem tudja elfogadni a világ haladásának irányát, az öregekre jellemző, akik már nem tudnak lépést tartani a fiatalabbak szokásaival, és ezen persze elgondolkoztam (már amennyire a kánikula engedte, hisz nincs hűtőtoronyra kötve az agyvizem). Koravén lennék, amikor nem értem meg, miért kell a tucctucc-"zenét" úgy hallgatni az mp3-lejátszóban, hogy a busz másik sarkában ülve is jól hallom? A vénülés jele lenne, hogy nem tudom elfogadni, hogy sok gyerek azzal demonstrálja bátorságát, hogy védtelen tárgyakat rongál meg, vagy hogy kutyaként otthagyja a névjegyét minden második lépésnél? Aztán persze rájöttem, hogy az idősebekkel is épp elég bajom van :) a saját tájékozatlanságáért és ügyetlenségéért másokat hibáztató részegektől kezdve a legközelebbi ülőhely felé a lábamon átsprintelő "kedves, antipatikus" idős hölgyekig. Az extrémebb esetekről nem is beszélve (Bár ezen a videón inkább csak sejthető, hogy kikről van szó, Zugló vasútállomáson én is láttam már egy idős nénit, amint a rögtön a feljárólépcső mellett álló egyik beton virágtartón ült. Először azt hittem, hogy rosszul van, aztán láttam, hogy a szoknyája fel van húzva, a harisnyanadrágja le, és... Na de beszéljünk inkább másról.). Valószínűleg inkább egy másik közhelyes tünet az oka annak, hogy állandóan morgok és elégedetlenkedem, ti. az, amelyiknél a fiatalabb generáció úgy érzi, hogy az idősebbek elszívják előlük a levegőt és a lehetőségeket. Elég csak a hobbimra gondolni: a város képét alakító tervezőirodák vezető posztjain ugyanazok az emberek ülnek, akik anno eltüntették a Rákóczi útról a villamost, vagy akik a volt Duna Intercontinental épületét odatervezték, ahol van - és mivel ezek az események 30-40 éve történtek, szerintem aligha lehet meglepő, hogy a város csak egy dologban változott, amióta már nem Sarlós elvtárs a Fővárosi Tanács VB elnöke: hogy azóta még lassabb lett az ügyvitel, mert több kiskirályon kell egy-egy döntésnek végigmennie...
"Budapest világváros - közölte meglepetésre Demszky Gábor főpolgármester a ceremónia elején" - írják az Indexen, a (sokadik nekifutásra) tavaly őszre beígért, de csak most elkészült ferihegyi vasúti megállóhely átadásán. Ennél nagyobb poént én se tudnék kitalálni; én inkább szép csendben üzembehelyezném az egészet, nem pedig csinnadrattáznék, ha már egyszer nem sikerült időre megcsinálni azt, ami a nagyívű eredeti (2001-es) ötletből 2007-re megvalósult. Egyátalán minek kell ilyen hőségben átadóünnepségeket tartani? Ja, persze még most sincs igazán kész, hiszen a hangfogó fal nem készült el, a környékbeliek igen nagy örömére. És egy ilyen beruházást nálunk még ünnepelnek! Mondjuk az nem baj, hogy a korábbi ötlettel ellentétben nem a Keletiből indulnak az itt megálló vonatok, mert ott ma konkrétan spontán felsővezetékbeszüntetés történt :-/
Amíg mindenki csak a bulvárhíreken csámcsogott mostanában,
ez az írás valószínűleg csak igen kevesekhez jutott el: Tehát vagyunk mi, gatyából kilógó fenékkel, és erősen foghíjas tömegközlekedési infrastuktúrával. Van az EU, aki pénzt adna arra, hogy ne legyenek ilyen lerobbant funkcionalitású régiók az EU-ban, mint Budapest. Mindezt ráadásul nem úgy, hogy fizet nekünk, hogy kilépjünk :) hanem úgy, hogy felemel egy magasabb színvonalra bennünket. Ezekre a pénzekre pályázni kell. Ha az EU-nak tetszik, amivel pályázunk, a beruházások nagy részét kifizeti helyettünk. Mi azonban nem igazán készültünk tervekkel, csak a négyes metróval, abban a reményben, hogy az EU majd kifizeti nekünk. Ők azonban csak egy részét akarják kifizetni. A maradék pénzre (adott mennyiségű zsé elosztásáról lenne szó) más ötletekkel lehetne pályázni. Mi viszont, mivel mással nem nagyon készültünk, gyakorlatilag nem tudunk mást felmutatni, csak pár kilométernyi villamoshosszabbítást, a pénz nagy részét a fenntartás elhanyagolása miatt szétment pályák rendbehozására költeni akarván, plusz egy - magas peron mellett - eleve esélyegyenlőségre tervezett járműtípus, a hannoveri villamosok alacsonypadlósítására. Ha most nem kapunk pénzt, nem baj, majd a következő körben kaphatunk - de akkor már kevesebbet fognak ajánlani, mert addigra már kikerülünk a támogatandó újonc kategóriából. Mindeközben javítanivaló bőven lenne a városban, és erről még a politka is tud, hiszen időről-időre belengetett néhány gumicsontot (14-es és 47-es összekötése Bajcsyn, elővárosi vasutak) csalinak, de azok aztán valahogy mindig megmaradtak a "nem most, majd inkább a következő 15 éves tervben" szinten. Ettől még persze megépülhet a négyes metró, de nagyrészt hitelből, amit viszont vissza kell fizetni. Ha viszont azt fizetjük vissza, még kevesebb pénzünk lesz más fejlesztésekre. A legszebb egyébként az, ahogy az SZDSZ-es Lakos
Imre (amúgy XI. kerületi illetőségű politikus) is rácsodálkozik, hogy
az ún. nagyprojekt keretében csak a Budafoki útig vinnék el az 1-es
villamost. Nem, nem az Eteléig, ahogy tizenvalahány éve tervezték,
de még csak nem is a Fehérváriig, ahol legalább át lehetne szállni
a Fehérvári úti villamosokra: Csak gratulálni tudok magunknak, hogy sikerült ilyen helyzetbe ügyeskedni magunkat! :(
A délutánjaim újabban bősz villamosfotózással telnek, a blogírás rovására. Ennek azért érzem szükségét, mert a nyár hátralévő részében elég nagy változások lesznek a villamosközlekedésben. Jövő héten elkezdik visszaépíteni a metróépítés miatt feltúrt Fehérvári utat, emiatt a 41-es, 47-es és 18A villamosok csak a külső végállomás és Albertfalva kitérő között járnak. Aztán amikor helyreállt a kapcsolat, a 41-es vonal UV-it gyorsan lecserélik Ganz csuklósokra. Ez azt jelenti, hogy a július 23-tól elvileg a Batthyány térig visszahosszabbodó 41-esen már nem UV-k fognak közlekedni - azaz kedvenc villamosvonalamról valószínűleg végleg eltűnnek kedvenc villamosaim. Átmeneti öröm az ürömben, hogy a Kálvin térig "visszahosszabodó" 47-esre előreláthatóan a szokásos, háromkocsis UV szerelvények térnek vissza. Persze csak addig, amíg le nem zárják a Szabadság hidat - amit augusztus 21-re terveznek. Ekkor innen is eltűnnek az UV-k, azaz nincsen többé UV-s viszonylat a városban. Mindezt azért is írom le, mert néhányan kérték, hogy a blogon keresztül értesítsem őket a várható változásokról. Garanciát persze nem tudok adni arra, hogy tényleg minden így (és a megjelölt időpontban) fog történni, de már hetek óta ez a verzió látszik valószínűnek. De az augusztus 20. utáni időszak se lesz egyszerű: hogy Dél-Budának maradjon metrókapcsolata, illetve hogy néhány évtized elteltével ismét megpróbálkozzanak a Prágában a mai napig is sikerrel használt ún. átmérős viszonylatokkal, összekötik a 18-as illetve 47-es villamosokat az 56-ossal. Utóbbi "szupervonalat" 8-asnak tervezik hívni (bár ez még nem 100%), és természetesen Tátrák fognak közlekedni rajta. Bár félek tőle, hogy az esetleges kelletlen megvalósítással, nem megfelelő utastájékoztatással és szervezetlenséggel el fogják vacakolni. Néhányan már most morognak, hogy a Moszkva téren ezentúl nem fogja üres villamos várni őket, de ez csak részben igaz, hiszen egyrészt az 56-osok csúcsidőben most is ritkán tudnak szabad ülőhelyet felmutatni, ha az ember a felszállóhelyre való befutáskor nincs résen, másrészt a 18-as utasainak nagy része itt eddig is leszállt, tehát lesz felszabaduló ülőhely - hacsak ezentúl nem olyan emberek fognak Hűvösvölgybe utazni, akik eddig nem tették :) Kiegészítésként az 59-es sem a Moszkva téren fog végállomásozni, hanem a Szent János kórháznál, a 118-as sűrítőjárat pedig megszűnik. Én nagyon drukkolok annak, hogy ez a felállás működjön, mert az igazi utasbarát tömegközlekedésnek fontos része lehet a minél kevesebb átszállással járó utazások lehetősége (lásd átszállás nélkül Pasarétről a Móriczra, vagy Hűvösvölgyből a Délibe, stb). Pluszban kicsit kevésbé lesz dzsumbuj a Moszkva tér. Csak a lámpahangolásokra és a sínekre beálló autósokra kellene a szokásosnál jobban odafigyelni, hogy ne legyenek nagy egyenlőtlenségek a követésben! A kavarás oka egyébként részben kényszerű: a Batthyányira nem akartak a 41-es, és a - vélhetően a 49-est is pótló - 19-es mellé még két viszonylatot betenni. Mondjuk az én szívem akkor örült volna igazán, ha alternatív útvonalként a 18-as mondjuk a 61-es vonalán megy át a Móricz és a Moszkva között, további megállókat bevonva az átszállásmentes É-D tengelybe, de mivel ezt a vágánykapcsolatot már sokadszorra "felejtik el" visszaépíteni, egyelőre ennek is örülni kell. És ez még nem a változások vége: a főváros tényleges illetékesei (értsd: nem a négyesmetró fan club) szeretné, ha reggelente Budafokról lenne közvetlen kapcsolat a Nagykörútra. Ez azt jelenti, hogy néhány 4-es nem a Skálától indulna, hanem Budafokról, a Skálánál kanyarodva rá az eredeti útvonalra. Ez azért jó ötlet, mert budafokiaknak, albertfalvaiaknak átszállás nélkül biztosítana eljutást a pesti belvárosba - természetesen a megfelelő vágánykapcsolatok hiánya (már megint!) miatt ez csak a reggeli csúcsban megoldható. Az már szinte csak hab a tortán, hogy az 56+47 járatra szükséges plusz Tátrákat Pestről hoznák át, ahol emiatt a 28-asra Ganz csuklósok kerülnének. Illetve hogy ősztől, némi vágányrendberakás után hétvégénként Combino járna az 1-esen (azért csak hétvégén, mert akkor van elég kocsi erre a célra, hiszen olyankor kevesebb van kint a Nagykörúton). Szóval aki ezeken a vonalakon a mostani állapotot akarja még kiélvezni/lefotózni, hajrá! Csak vigyen magával sapkát és naptejet, mert állítólag rettentő kánikulák jönnek megint.
És megint dőzsöltünk egy sort, ezúttal a "Bruce Willis megmenti a világot" c. sorozat legfrissebb részét néztük meg. Ez is egy szokásos nyári, kicsitvicces-nagyonrobbantós film, extra adag gizdasággal, de tetszett. Ennek a kopasz gyereknek valahogy jól áll ez a műfaj. Inkább csináljon még öt ilyet, mint egyetlen Shaespeare-feldolgozást ;)
"A
Mozdonyvezetők Szakszervezete sztrájkot hirdet július 23-án reggel
6 és 8 óra között, mert azonnali intézkedéseket akar kikényszeríteni
a vasúti üzembiztonság javítása érdekében. A szakszervezet erről szerdai
küldöttgyűlésén döntött." / mfor.hu /
Ha minden jól megy, a péntek 13-áról (na, ezt is
jól időzítették:) szombatra virradó éjszakán a BKV rekordot próbál
felállítani a Nagykörúton. Össze akarják az összes Combinót kapcsolni,
így létrehozva egy, a Jászaitól az Oktogonig tartó szerelvényt. Mozogni
persze nem fognak tudni, egyrészt műszaki okok miatt, másrészt mert
szerintem ilyenre sehol nem adnának engedélyt. De azért remélhetőleg
jó kis PR-heppening lesz: Ja, és mielőtt elfelejtem: Ceterum censeo...!
"CC-cc" - avagy miért tanul meg egy 12-13 éves gyerek angolul :) Újabban úrizálunk ezerrel: egy héten belül másodszor is moziba mentünk! A múltkor a valóságosnak renderelt rajzfilmfigurát, Shreket néztük meg (a harmadikat), ma pedig a rajzfilmfigurákból valóságba renderelt Transformer-eket. Mindkettő tipikus nyári mozi, de nekem utóbbi jobban tetszett. Utána kicsit nosztalgiáztam, hiszen nem hittem volna, hogy ez a gyerekjáték-franchise (ez azt jelenti, hogy előbb megtervezik a szereplők bábuit, aztán rajzfilmsorozatot csinálnak belőle, hogy a gyerekek arra rászokva meg akarják venni azokat a bábukat) ilyen öregen ;) be fog jönni, ennek pedig történelme van. Eszembe jutott egy november végi vagy decemberi eleji szombat a prehistórikus időkből (konkrétan 1987-ből): a tévéhiradóban (akkor még nem volt olyan sok belőlük, mint most) Moldoványi Ákos bejelentette, hogy Gazdagréten már Sky Channel-t néznek a dolgozók, mire fel - helyi érintettségünk okán - ezerrel tekergetni kezdtük az Orion Viking televíziókészülék hangológombját. Pár perc múlva az Emergency c. tűzoltós sorozatot láttuk, amiből max. anyu érthetett valamit, mert neki volt nyelvvizsgája. Mi csak örültünk, hogy ilyet is láthatunk, és duplán utáltuk, hogy oroszt kell a suliban tanulnunk, és nem angolt. Az aznapi műsorból legjobban a reklámok tetszettek, pár jelmondatot ma is fújunk, pl. "Cleaner it can't be", illetve a YOKO márkájú szórakoztatóelektronikai cikkeket reklámozó energikus nagymami is rémlik. Egy órával később megtekintettük életünk első pankráció (wrestling) közvetítését, és megállapítottuk, hogy ekkora marhaságot még sose láttunk, pedig akkor már túlvoltunk jópár országgyűlési ülés közvetítésen :) Nagyjából orrvérzésig tévéztünk, aztán másnap reggel öcsémmel korán reggel felkeltünk, hogy lássuk, mi csoda van az immár nyugatiasított viziódobozban. Nos, reggel hétig főleg monoszkóp volt :) Aztán nyakunkba ömlött a Fun Factory című gyerekműsor. Leginkább az Inspector Gadget-re (amiből pár éve egy elég béna valódi-filmet csináltak egyébként) emlékszem, ez valódi kedvencünk lett, nagyjából ezen és az I dream of Jeannie-n tanultunk meg angolul. De volt ott még valami a Fun Factory végén, egy ilyen robotos izé. Aztán hétköznap további gyerekműsorokat is felfedeztünk, ott megint volt Inspector Gadget, meg voltak ezek a robotok is, de valami más kiadásban. A hétvégi verzióban az űrben voltak, itt viszont a földön éltek. Leszögezem, a mai napig jobban szeretem a magyar rajzfilmeket, humoruk, bájuk, valódi írók által megalkotott történeteik miatt, de akkor ez a robotos-lézeres-lövöldözős dolog nagyon tökösnek tűnt. Kicsit olyan csillagokháborújás dolog volt, de ezt csak mi ismertük a suliban, mert másutt még nem nagyon volt műholdas tévé, így ők csak Nils Holgersont meg Pumuklit nézhettek, amikor mi a DJ Kat Show-ban mindenféle merchandise-alapú modern cuccot. Naszóval 12-13 éves koromban (medveanyám, hogy ez már majd' húsz éve volt!) a Transformers nagyon tetszett, csak apu fanyalgott mindig. Aztán később rájöttem, hogy ez tényleg elég ergya, meg hát... Aztán most mégis itt voltak ezek a Transformerek, és nekem bejött a film. Olyan nyári vicces-lövöldözős film, dögösen fényképezett harci szekerekkel és nem sok életbölcsességgel - de vicces-lövöldözős filmnek (dögösen fényképezett harci szekerekkel és nem sok életbölcsességgel) azért bejött. Kár, hogy az a "CöCö-cöcö"-hangeffekt, ami a rajzfilmben a robotok átváltozását kísérte - és ami a látszólag totál értelmetlen napi blogcímet ihlette -, a filmben nem nagyon hallatszódott. Viszont a fő jófej robotnak, Optimus Prime-nak ugyanaz volt a hangja, mint a rajzfilmben, és ez jó volt, mert végülis ennek a hangnak a megértése volt az egyik elérendő dolog, ami elindított afelé, hogy megtanuljak angolul. Még hogy a lövöldözős rajzfilmek nem nevelő hatásúak! :) Na mindegy, kis műanyag robotfigurákat azért nem kezdek gyűjteni. Inkább tartalékolom a pénzt mozijegyre, mert nemsokára még egy rajzfilm-filmet is bemutatnak, kivételesen erdeti rajzfilm formátumban: The Simpsons Movie. Doh!
Perlaki Attila barátom írta, hogy a múltkori, "Urbánus népszokások" című szösszenetemet folytatni kellene. Persze hogy kellene, de ki kinek van energiája rá? Azért megpróbálom: Urbánus
népszokások 2.
Budapesti abszurd
Kezdetben inkább a bérházakra volt jellemző a sokszínűség:
maga az épület omladozott, barna vakolattal, de jött a földszinti
üzlethelyiség bérlője, és a saját portálja körül kifestett. Mondjuk
világoskékkel, mert az jól megy a barnához. És szigorúan nem az
egész homlokzatot; csak a saját kirakatai körül, az első emelet/magasföldszint
aljáig. A kerületi
Újabb példa a jobboldali képen látható Műegyetem. Valamiért itt is csak az aulának és díszteremnek helyet adó középső hajó újult meg, a két oldalszárny meg sötétlik úgy, ahogy addig. Szerintem az eset különös pikantériája, hogy ebben az épületben építő- és építészmérnököket is képeznek. Szép kis példát látnak nap mint nap! Tudom ám a valószínűsíthető okot: a MÁV-nak és az oktatási intézménynek nincs elég pénze a teljes renováláshoz. A szégyen inkább az, hogy a fővárosi önkormányzat nem kap észbe, és nem segít be. Végülis az ő összképét rontják az ilyen "szőke kaóla" típusú megoldások :( Ha más oka van, akkor is szégyen az egész, egyszerűen nem szabadna két hétnél tovább ilyen felemás állapotokat fennmaradni hagyni!
Amióta rendszeresen fotózom a város utcáit, tudom,
hogy két dologgal nem lehet mifelénk találkozni: vízszintes és függőleges
viszonyítási vonalakkal. A fal erre ferdül, az oszlopok arra, a
lámpaoszlopok amarra. Ez persze sehol nem olyan látványos, mint
a Margit hídon, ahol az
oszlopok tavaly közismerten majdnem lefeküdtek aludni. Kiékelték
őket akkor, szerintem nem megnyugtató eredménnyel. Sebaj, elmúlt
a
A jobboldali kép amúgy a 41-es villamos külső szakaszán készült, amihez utoljára körülbelül akkor nyúltak, amikor a törökbálinti HÉV-ből budaörsi villamost csináltak. Külön "vicces", hogy itt egy egyenes szakaszt látunk, melyen görbék a sínek, de Budafok elágazás után van egy erős görbület (konkrétan egy kanyar), ami szinte egyenes sínekből van összebarkácsolva. Már megint a dolgok elosztásánál nem stimmelt valami? Persze amíg nem szakad le egy híd, nem dől ki egy oszlop, nem siklik ki egy villamos - tehát nem írnak az újságok a problémákról -, addig senki nem foglalkozik a témával. Vagy maximum lózungok szintjén. Nem kéne lassan betiltani az ilyen-olyan nevű felújítási/városfejlesztési programok kitalálását? . Disclaimer: Az itt látható esetek természetesen a képzelet szüleményei, a képek pedig bonyolult számítógépes modellezéssel készültek, ugyanazokban a műhelyekben, ahol a Csillagok háborúja trükkfelvételei. A valósággal való bárminemű hasonlatosság csakis a véletlen műve lehet. Ha esetleg mégsem, azon viszont nem nekem kell(ene) elgondolkodnom :-/
Ja, mielőtt elfelejtem: Ceterum censeo...
Új vasúti személyszállítónk van. Illetve kicsit sem új, csak a neve. Meg a logója, a munkatársak trikója, a jegyek és pecsétek, a fejléces papírok, a feliratok a kocsikon, az igazolványok, stb, stb... Amikor még egyetlen vonat sem indult el az új név alatt, nekünk valószínűleg már akkor is sokba volt ez a váltás :) De ha már jegyekről esett szó, ezt az új oldalt elfelejtettem
belinkelni a minap:
Egy hét megint kimaradt a blogból. Szerencsére nem különösebben rossz dolgok miatt, egyszerűen csak amikor épp nem volt dolgom, akkor ismét fotózgatni próbáltam. Nem kimondottan sok sikerrel, mert a múltkor megénekelt "lazavezetékes felhők" totál lehetetlenné tették ezt. És most már tanúim is vannak arra, hogy ez így működik: sok tíz percen át izzadok a napon, várom a téma érkezését, kiszáradok, napszúrást kapok. Aztán hirtelen elmegy a nap, ebből tudom, hogy jön a kiszemelt villamos vagy vonat. És amint elmegy, megint megjön a verőfény. Szóval megint van egy rakás szürke/szórt fényes/sz*r fotóm. Meg némi egészséges lebarnultságom :)
Na nem mintha egyéb kedvenc témáim terén bármi változás
történt volna... A négyes metróról például mostanában annyi furcsaságot
lehet olvasni, hogy lassan kijelenthetjük, nem uborkaszezon van, hanem
négyesmetrószezon. Az egyik nap például ezt látjuk: Persze a megoldás is megvan már: Egyébként az a véleményem, hogy ezt a villamost meg kell menteni:
Számlaszámunk: ELLA Bank 17000019-11477325
|
|||||
 |
|||||
 |
|
||||
