Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Kamaraerdő, Kőérberek - no és persze a 41-es villamos

Nem szeretném nagyon túlszövegezni ezt az oldalt, de kedvenc 41-es villamosvonalamnak, és a sajnos már eltünedezőben levő UV típusnak igazán jár egy külön oldal. Jól tudom persze, hogy ez a fajta tuja nem "őshonos" itt, hiszen kiskoromban én is épp eleget láttam az ezreseket és hasonló kéttengelyűket errefelé, és az őket követő néhány évnyi Tátra-uralom is megmaradt. Mégis, a régi villamos és az érdekes (városi közlekedési eszközhöz képest szokatlan) környezet manapság már csak csak itt találkozik Budapesten, emiatt pedig igenis van valami speciális bukéja az itt való "tramspotterkedésnek" - vagy éppen az utazásnak. A következő néhány kép és videócska 2006 decembere és 2007 májusa közt készült, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy minél többet megörökítsen a mostani állapotokból.

Alapvetően az ember valami ilyesmit lát, ha Kőérberekben (Kőérbereknél? Kőérberken?) leszáll, és begyalogol két megálló közé. Ha ehhez a környezethez hozzávesszük a nem hegesztett vágányzat okozta csattogást, akkor megállapíthatjuk, hogy ez bizony nem igazi közúti vasút (ami a villamos kódneve a szakmában), hanem inkább kisvasút - ami persze érthető, ha tudjuk, hogy itt eredetileg HÉV járt.

A kamaraerdei végállomásnak más hangulata van: a mezők és füves domboldalak helyett a fák dominálnak. Bár igazából csak fél megállónyi távolság az, ahol tényleg erdőnek érezhetjük a környezetet, így is erősen "városon túli" érzésünk lehet. Különösen sötétben, amikor a fentebb látható módon lopakodik be a villamos a harmadik, félreálló vágányra.

A közvilágítás itt csak csíkokat vág a sötétbe...

... ami mozgás közben nagyon dögösen tud kinézni :)

A vonal karaktere átalakulóban van: Kőérbereken a nádas helyén egy (fél) lakópark nőtt ki a földből, plusz némi sportlétesítmények. No meg egy új megálló.

Ha az ember innen átmegy a hídon a tavacskává duzzasztott patak fölött, nagyjából így láthatja, ahogy a kifelé és befelé tartó villamosok találkoznak a vízparton.

Ezen sorok írásakor még kicsit félkész érzete van a környéknek: a vad nádas már nincs meg, de a tereprendezést sem fejezték be. Vadkeleties.

És ugorjunk vissza megint a végállomáshoz, csak hogy megelőzzük az unalmas, megállóról-megállóra ritmus kialakulását: így néz ki a fák közül, amikor egy villamos a tárolóvágányról beáll az indulóhelyre.

Mivel ez a beállítás nagyon tetszett nekem, állóképet is csináltam róla. Nem akarom túldícsérni magam, de ez szerintem nagyon jó kis háttérkép :)

A félig neon, félig izzós belső világítás szerelvény mellől így látható a tárolóvágány.

Ezt a képet direkt túlexponáltam, hogy valami a környezetből is sejthető legyen, ...

... mert amúgy inkább...
 

... a sötétség uralkodik itt naplemente után.

Ha van egy kis pára is a levegőben, akkor a végállomásra kanyarból megérkező villamos fényszórója még a szokásosnál is hatásvadászabb tud lenni.

Fény-sötét-fény-sötét-fény-sötét :)

Ismét a tároló/tartózkodóvágányt látjuk. Ezt a közelmúltban vették ismét használatba, előtte le volt zárva (illetve csak egy irányból volt járható?). Manapság a 41-es vezetői itt pihennek, nem a belső végállomáson, ezért volt szükség itt kint némi plusz kapacitásra.

Ha valakinek megfeküdte a gyomrát a sok esti kép, itt van ismét egy napfényes.

Sajnos ez is a 41-es villamos: ferde tábla, firkák, gaz, burkolatlan járda.

Igaz, utóbbi mintha helyenként változni látszana: ezt a ledöngölt sávot 2007 tavaszán alakították ki. Hogy vajon a környéken gyakran előforduló lovasok kedvéért, vagy valami más céllal, azt nem tudom. (van egy gyanúm, hogy valami közmű, talán csatorna húzódik alatta, de ha az megvan, simán visszatemethették volna, mégse azt tették)

És még valami jellemző a 41-esre - sajnos: a régi sínek. Bár ezen a képen a betonalj viszonylag újnak tűnik, azért helyenként 1962-es, '63-as sínszálakkal is találkozhatunk. És ez (plusz a pálya karbantartásának szorgalmas elhanyagolása) bizony az utazási komforton is érződik :(

Ez a macs nem tartozik közvetlenül a vonalhoz, de olyan jófej módon ült a sín mellett, hogy le kellett fotóznom :)

És az oldalt egy sápadt alkonyi képpel zárom. Nem szimbolikusan - legalábbis remélem, hogy a vonalnak még korántsem alkonyult be -, hanem azért, mert így jött ki.

Az oldal végére lezárásképp írhatnék valami hangzatos szöveget, hogy miért is raktam fel ezeket az álló- és mozgóképeket, de nem igazán van oka - már úgy értem azon túl, hogy szeretem azt a környéket. Nem akarok amellett kardoskodni, hogy itt örökké meg kellene az öreg UV-knak maradnia, egyszerűen csak szerettem volna pár képet mutatni kedvenc villamosvonalam kedvenc szakaszáról - remélem, másnak is sikerült ezzel legalább némi örömet okoznom :)


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra