Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 


Jegyek: Kéregjegyek 4.

Az előző oldal: Kéregjegyek 3.

Németország

Egészen a közelmúltig ki mertem volna jelenteni, hogy több német jegyem van, mint magyar. Mára kéregjegyekre ez már nem igaz - másokra (elsősorban Németország nagysága miatt) viszont igen. Ezzel együtt azért német kéregből is elég sok van a gyűjteményemben. Az innen jövő jegyek az ország több évtizedes kettéosztottsága miatt ráadásul duplán is érdekesek. Mi több, néha nem is vagyok biztos abban, mi is egy-egy jegy pontos származása. Bár próbáltam a weben utánajárni a részleteknek, ez nem mindig sikerült, különösen a Kelet- és Nyugat-Berlin körüli kavarásoknál. Aki hibát talál, vagy némely levegőben lógó kérdésemre tudja a választ, kérem írjon!

A baloldali kéreg az én szívemnek különlegesen kedves: kedvenc német városom, Köln nevét ugyanis még C-vel írják rajta. Ez körülbelül 1919-ig volt divat, szóval valószínűleg ez a legrégebbi német kéregjegy a gyűjteményemben. A tőle jobbra levő jegy se mindennapi: az NDK-ban adták ki, a célállomás viszont Pécs. Ez is egy nemzetközi egyezményes jegy, de míg a hasonlókat nálunk általában rubelben számolták, ez NDK márkában van árazva. A rákövetkező darab egy minta, nemzetközi viszonylatra Essen és Luxemburg közé.A következő nem nemzetközi (nem zetközi?) jegy valahol mégis nemzetközi: Nyugat-Berlinből Hamburgba mehetett vele felmutatója, át az akkori NDK-n, ami eléggé más világ volt akkoriban. A következő két jegy teljesen "nyugati", S-Bahnokra szól mindkettő. Az esseni hagyományos kéreg, míg a másik inkább csak kéreg jellegű: vékony papírra automata nyomtatta.

 

A nyugati oldal

A mutatóba bescannelt jegyeket megpróbáltam keleti (NDK) vagy nyugati (NSZK) eredet szerint szétválogatni, kezdjük az utóbiakkal!

Lövésem sincsen, mi ez a fura keresztcsík ezen a '71-es személyvonati jegyen, de nem néz ki rosszul! Mellette két gyerekjegy látható, a baloldali a Moerser Kreisbahnen vonalán került kiadásra, amely társaság ma már nem végez vasúti személyszállítást. A jobboldali két tépett jegy azt mutatja, hogy milyen volt az a kéreg, amit az alsó szelvényrész nélkül adtak ki (amelyiken alul keresztben van egy vonal, az mind kiadható volt így is).

További jegyfajták: "duplajegy" személyvonatra, menettérti jegy, egynapos menettérti, kirándulójegy, gyerekjegy, különleges (alkalmi) menettérti.

További jegyek. Valaki megsúghatná, mit jelentenek azok az "N" betűk!

Zónajegyek Deutsche Budesbahn-módra. Az ötödik jegy, a "keretes" félárú.

Persze nem csak a menetjegyeket adták kéreg formátumban, hanem minden mást is: helyjegy, pótdíjmentes helybiztosítás, résztvevőkártya csoportos utazáshoz, ellenőrzőkártya csoportos utazáshoz, és a kedvencem: egy étkezési jegy DB-alkalmazottaknak.

További pótjegyek: gyorsvonati pótjegyek és egy IC-pótjegy (na vajon melyik lehet az:).

Magántársaságok jegyei: Osteroder Kreisbahn, Harzer Schmalspurbahnen (már a rendszerváltás utánról), Hohenzollerische Landesbahnen.

 

A keleti oldal

A keleti oldal vasútja a kettéválasztás után megtartotta a Birodalmi Vasút (Deutsche Reichsbahn) elnevezést, ami szerintem elég abszurd hangzású lehetett egy szocialista roszágban, de vélhetően senki se merte ezt felemlegetni :-/

Namármost a két baloldali jeggyel kicsit gondban vagyok, mert semmit nem tudok származásukról. Csak az "M" mint márka elnevezés miatt gondolom, hogy keletnémetek lehetnek (a nyugatnémetek a DM jelölést használták a saját fizetőeszközükre), pedig akár háború előttiek is lehetnének amúgy. A harmadik egy sebesvonati pótjegy, amit Drezdában adtak ki, a mellette levő pedig egy 33%-os személyvonati jegy Weimar-ba. A jobboldali, lipcsei jegyet vagy az NSZK-ban adták ki, vagy az NDK-ban is maradt pár olyan, háború előtti pénztári jegykiadó gép, mint az NSZK-ban, mert a nyomásképe eléggé úgy néz ki, mint a "nyugati" jegyeknél bemutatott brémai "automatás" jegy (itt, balról a harmadik). Utóbbi amúgy könnyen elképzelhető, már többen meséltek nekem a háború előtti, jókora és zajos (mechanikus) kiadógépekről, amikkel az NDK-ban találkoztak. C-megoldás lehet még, hogy ők is Nyugatról vettek gépeket, mint Magyarország. Mindenesetre ennek a jegynek a minősége elég vacak, mintha már szétesőben lett volna a gép, amin készült.

Érdekesek az üresnek ható, viszonylag szép írásképű, fehér papírra készült kérgek a bal oldalon. Ezek amúgy nálunk a "dolgozók hetijegye" feliratot viselték volna. Aztán van itt még "részhetijegy", tanuló havibérlet, és egy tanulók hetijegye. Utóbbi egyébként NSZK-s eredetű, nem tudom, miért tettem ide, de most már maradjon :)

A berlini S- (mint Stadt-) Bahn egy eléggé átláthatatlan sztori számomra, ugyanis mind a város szétdarabolása, mind a Berlini Fal felépítése után (ami a népszerű tévhittel ellentétben meglehetősen későn, 1961-ben történt) megmaradt a DR, azaz a keletnémet vasút üzemeltetésében (legalábbis 1984-ig, amikoris a nyugati oldal maradékát átvette a BVG, a "nyugatberlini BKV"). Az mindenesetre világosnak látszik, hogy az üzemeltető igyekezett megmaradni a kéregjegyeknél, bár idővel eltolódott a nagyjából hasonló méretű, de vékonyabb, automata által kiadott papírdaraboknál. Ilyen S-Bahn-jegyem százon felüli darab van, és a tipográfián, feliraton, árkategórián túl még a kalauzok lyukasztója által hagyott lyuk alapján is lehetne szortírozni őket, ha lenne rá erőm...

Pár érdekesebb, a berlini Stadtbahn környékén kiadott kéreg: kedvezményes személyvonati jegy a Stadtbahn vonalára, közvetlen DR-forgalmi pótjegy (nyilván olyan vonatra, mely csak részben ment DR vágányon), és a BVB (a "keletnémet BKV") havijegye, mely az S-Bahnra is érvényes volt.

Helyjegyek "Keletről". A második és harmadik érdekes lehet, hiszen Nyugat-Berlinben adták ki őket, "démárk"-ért (DM). A történetnek ez a része számomra még homályosabb, mint a Stadtbahn helyzete, hiszen a jegyek nem DR, de nem is DB jelzéssel lettek kiadva. Egy nyugat-berlini ismerősöm mesélte, hogy hivatalosan nem lehetett DB iroda az egyetlen nyugat-berlini pályaudvaron, a Zoologischer Garten-en, ezért valami más néven futottak. Vagy csak szimplán a "Deutsches Reisebüro" nevű utazási iroda (mely DER néven rövidítette magát) volt a kiadó? Aki többet tud, kérem segítsen! A mellette levő "sima" lipcsei helyjegy, és a jobbszélső gyorsvonati pótjegy ezekhez képest mindenesetre tiszta ügynek tűnnek.

 

Nagyalakú kérgek

Ezek a jegyek kéreg jellegűek, kivéve méretükben: a jellegzetes karton az Edmondson által preferált nagyság többszörösét teszi ki.

Baloldalt kicsit visszatérünk az előbbi berlini kavarásokhoz: ez a tanuló havibérlet a berlini S-Bahn nyugati részére szól, míg a mellette levő dolgozói havibérlet Hamburg környékére. A harmadik "óriáskéreg" 1979 harminchatodik hetében tette lehetővé tulajdonosának a német Saarbrücken és a francia Sarreguemines közti mozgást. A jobbszélen egy feltűnő színezésű tanulóbérletet látunk.

Úgy tűnik, különutakra is előszeretettel adtak ki ilyen formátumú jegyeket: baloldalt két nemzetközi különvonatos menettérti, jobboldalt turistajegyek.

A Mannheim-Weinheim-Heidelberg háromszögben működő OEG egyik kedvenc helyiérdekű villamosüzemem, a fentebbi óriáskérgek az ő vasúti és buszjárataikra voltak érvényesek. Azaz csak lettek volna, ha kitöltötték volna őket :)

A végére két, különleges alkalomra szóló "óriás". A baloldalit a Frankfurt am Main környéki S-Bahn-rendszer megnyitásának örömére adták ki '78-ban. A jelek szerint ekkor adták át a metró (U-Bahn) egy újabb szakaszát, valamint a főpályaudvar is 90 éves volt. Jól összehozták ezt mind egy ünnepre :) A jobboldali jegy története dióhéjban: 1965-ben nemzetközi közlekedési kiállítás volt Münchenben, a DB ennek örömére egy 103-as (akkor még E 03) sorozatú mozdony (amit én anno mindig csak "tojásmozdonynak" neveztem alakja miatt) által vontatott szerelvényt közlekedtetett a bajor főváros és Augsburg között, mely elérte a 200 km/h-s sebességet. Erre szólt egy az óriáskéreg, kemény 3 márkás áron.

"Tovább is van, mondjam még?" (már amikor lesz időm)


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra