| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | ||
|
 |
|
|
|
Következő oldal: 2007 július-augusztus Olcsó poén, de nem bírok nem viccelődni ezzel, mert ezt már csak nevetve lehet kibírni. Ugye van a Bruce "Vérestrikó" Willis nevével fémjelzett sorozat: a Drágán add az életed, a Még drágább az életed, az Az élet mindig drága, illetve a most bemutatandó negyedik rész, a Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed. Ehhez képest itt van a mi magyar negyedik részünk,
nevezzük egyszerűen csak négyes metrónak. "Die U-Bahn 4.0",
ha lehet egy baromi rossz német-angol szóviccem. Viszont az amerikai
eredetihez képest, ami egyre hozta a pénzt a gyártóknak, ez csak viszi
azt. És sajnos nem a gyártókét, hanem a mienket: Más Nem szoktam valakinek-valaminek a megmentésére buzdító infókat továbbadni a neten, de ez most passzol az oldalaim témájához. A Magyar Villamosvasút-történeti Egyesületben szorgoskodó kollégák kértek meg rá, hogy tegyem közzé:
Ha valaki segít nekik, az nekem is nagy öröm lenne, ugyanis a 1031-es - mint pályaszámából is sejthető -, kedvenc "ezres" villamosaim egyik megmaradt példánya.
Urbánus
népszokások Mint minden közösségnek, a budapestieknek is vannak olyan szokásai, melyeket más tájak lakói talán soha nem értenek meg. De hát mi sem értjük a tibetiek népszokásait, és valószínűleg ők is furán néznének a mohácsi busójárás maszkos résztvevőire, vagy éppen a cirkuszi bohócainkra. Ezen habitusok azok, melyek megkülönböztetnek bennünket a máshol élőktől, illik hát büszkének lennünk rájuk, és megőrizni őket a jövő nemzedékei számára! Ezzel a céllal mutatok be most néhány tősgyökeres budapesti népszokást.
A fő izgalom a gyalogosoknak jut, akiknek ilyenkor élve kell átjutniuk a lekopott zebrán (a gyenge minőségű útburkolati jelzések használata egyébként szintén helyi népszokás) az átkelést akadályozó teherautó, a kis ívben jobbra kanyarodó autók, illetve a zebrával párhuzamosan áttörni próbáló gépjárművek között. A nyertes a képen látható esetben a kamionos, hiszen ő előrébb jutott egy lámpával, mindenki más meg forduljon fel, ahol van. Minősített eset, amikor a belógó autó egy másik autó útját állja be, aki azért rágurul amazra, ezáltal elérve, hogy egyik irány se tudjon menni. A hangulatot rendszerint népies műzene (dudaszó és családtagokkal kapcsolatos rigmusok kiabálása) teszi meghittebbé. Tömegközlekedési sáv a la Budapest Az utóbbi években sok helyütt hoztak létre úgynevezett tömegközlekedési sávokat. Ez messzi-messzi galaxisokban általában azt jelenti, hogy ott csak közösségi közlekedési járművek: busz, villamos, troli, és esetleg a taxik mehetnek. A budapesti értelmezés természetesen különbözik ettől.
Baloldalt még csak egy magányos robogós érzi magát
villamosnak, de láthatjuk a korábban bemutatott akadályverseny
haladó verzióját is, amikoris tréfás kedvű úrvezetők a villamos
elé állnak be a kereszteződésekbe (itt a körúti iránynak van ugyanis
éppen zöld, nem nekik). Jobboldalt a "tömeg" szó használatának jogosságát illusztrálják alkalmi segítőim: egy biciklista, és mögötte két személygépjármű. Utóbbiak pár másodperccel később ki is előzték előbbit, hiszen ők nem azért szegnek szabályokat, hogy aztán egy biciklista mögött tötyögjenek! A két képen egyébként talán az is látható, hogy nem több órás várakozás alkalmával készültek - a Nagykörúton alig haladt a sor a két kattintás közt. Az érintett autóknak természetesen nem volt megkülönböztető jelzésük (nem bekapcsolva, hanem úgy általában nem volt), de még egy csoró diplomáciai testületes rendszámra se telt nekik. Sétálóutcai kocsizás és parkolás
Sajnos nincs képem róla, de a minap láttam olyat, amikor egy nyilván roppant fontos szállítást végző kisiparos (mindannyian ismerjük a hotdogárusoknak és látványpékségeknek alapanyagot vivő pickupokat, amint ledudálják az embert a Keletinél vagy a Flórián térnél levő aluljáróban (!)) megsértődött, amikor egy gyalogos rászólt, mondván, hogy ne tolatgasson már az emberekkel teli járdán. Hiába, a művészemberek már csak ilyen érzékenyek! Jobboldalt azt láthatjuk, ahogyan egyesek az ország fejlett gépesített mobilitását propagálják a frissen felújított Pesti Vigadó előtt: gyakorlatilag semmit nem lehet lefotózni itt anélkül, hogy egy-két autó ne lógjon bele a képbe. Ez persze néha csak úgy kivitelezhető, ha a gyalogosoknak kiépített térségre is ráhajtanak parkolni, de szerencsére sokan vállalják ezt az áldozatot a jó ügy érdekében. A hetvenes évek elején az akkori közlekedéstervezési szakma egy része erősen kardoskodott amellett, hogy a kettes metró mellett nincs már többé szükség a Rákóczi úti villamosra, hiszen a közlekedési igényeket maximálisan kielégíti a földalatti gyorsvasút. Meg is szüntették gyorsan a tuját.
A fentebbi kép illusztrálja ennek a döntésnek az bölcsességét, ti. amikor - annak ellenére, hogy a lakosság jó része már átült autóba a hetvenes évek óta - egy lámpán három busz is áthalad a Baross tér Rákóczi út felöli kijáratán egy irányba. A negyedik pedig már ott áll a háttérben. Közben a metró közlekedik a Keletitől Buda felé, a kép előterében látható sárga csíkos sávban pedig metrópótló buszok tömkelege halad át az Örs vezér terétől a Blaha Lujza térig a Stadionok, Pillangó utca és Örs vezér tere állomások felújítása miatt (a képen láthatók tehát nem metrópótló buszok, hanem a metróval részben párhuzamos járatok). Szerény, nyomott magánvéleményem szerint az ilyen buszkaravánok létezése nem éppen azt mutatja, hogy a metró hű de nagyon megoldotta itt a felszíni tömegközlekedést. És hogy mi ebben a népszokás? Az, hogy a helyiek - talán valami genetikai eredetű szuicid hajlamtól vezérelve - továbbra is ugyanazt a közlekedésszervezési doktrínát alkalmazzák, mely szerint alulra metró kell, a felszínről meg tűnjön el a villamos. Egyes kultúrantropológiai kutatások ezt az olyan tradicionális öncsonkítási rítusok közé sorolják, mint a hegtetoválás, az ajaktányér, a nyaknyújtás, vagy az orron átszúrt csontdarab.
Disclaimer: Az itt látható esetek természetesen a képzelet szüleményei, a képek pedig bonyolult számítógépes modellezéssel készültek, ugyanazokban a műhelyekben, ahol a Csillagok háborúja trükkfelvételei is. A valósággal való bárminemű hasonlatosság csak a véletlen műve lehet. Ha esetleg mégsem így van, azon szerintem nem nekem kell(ene) elgondolkodnom :-/
No, Mindeközben a nem működő cég belül meg még örvendezik
is, mert: Különben nekem is van egy demagóg szövegem erre: az orvosnak nem kell betegnek lennie ahhoz, hogy elhiggyem róla, meg tud gyógyítani. Sőt, ha a fogászon azt látom, hogy hiányoznak a fogai, bele se ülök a fogorvosi székbe. A múltkor írtam a motoros őrültekről, erre most a
tévében láttam, hogy celebek (de utálom ezt a szót - meg a jelenséget
is, hogy ha valaki szerepel a tévében, akkor utána rögtön erkölcsi
mérce is akar lenni) akciót indítanak a "motorosok és autósok
közti súrlódások csökkentésére". Miszerint az autósok hagyjanak
nekik egy méter helyet a sávok bal oldalán, hogy ők el tudjanak menni.
Ez valahol jogos lenne, csak az a baj, hogy ők úgy kérnek KRESZ-módosítást,
hogy cserébe nem adnának semmit. Például azt, hogy a jövőben betartják
a szabályokat, vagy valami ilyen csacsiság. Gondolkodtam, hogy mit
írjak, aztán rájöttem, hogy a Total Car-os Winkler már írt egy tök
jót erről: Ez még szintén idekívánkozik: a királyi tévé hiradójában lement egy riport arról, hogy az ország villamosenergetikai rendszere halódik, mert mindenki olcsó légkondikkal szórta tele a környezetét, amik nagy hatékonytalansággal fogyasztják a delejt (mellékvágány: hőerőmű ne legyen, vizierőmű ne legyen, atomerőmű ne legyen, de áram az legyen: olcsóbban, mint eddig... na peeeeersze). Ez oké. Aztán rögtön utána jött egy másik riport, amiben az utca embere sírt, hogy miért nincs klíma minden buszon meg villamoson. Maaargit! Nóóóóóóóóórmáááális?!
Nézegettem mindenféle blogokat ma, és rácsodálkoztam, hogy azokban, amelyekben nem csak a BKV/MÁV szidásával vannak elfoglalva, téma volt kedvenc Dr. House-om kényszerű szinkronváltása. A jelek szerint a hasonló érdeklődés sokszor hasonló ízléssel is társul... Ugye a figura magyar hangját eredetileg Szakácsi Sándor kölcsönözte, de ő meghalt, így hirtelen (konkrétan egy rész közben, a reklám után) a hang Kulka Jánosra változott. Akiről ugye jelentkezzen, akinek nem nem Mágenheim doki jut eszébe a boldogult emlékű (boldogok vagyunk, hogy már csak emlék:) Szomszédokból, és ez nem igazán jó House kapcsán. Pedig játszott ám ő gonoszakat is, szóval szerintem még belerázódhat a "szerepbe". De nem is ez a lényeg, most inkább azon töprengenék, hogy Szakácsi Sándor halála miért ment el így, szinte hang nélkül az emberek mellett. Sajnos sok színész ment el mostanában, de szerintem ő is megérdemelt volna egy olyan megemlékezést, mint Kaszás Attila. Vagy ő mindenkinek csak a morgós doki harapós hangja volt a House-ból? Kár lenne, ha így lenne. Persze fura fazon lehetett, és legelőször nekem is Che szerepe ugrik be az Evitából, amit én élőben nem is láttam (már messze nem az eredeti, margitszigeti felállás volt, amikor láttam), meg az egyik köpenyegforgató magyar úr az István a királyból ("Volt is, lesz is, ez itt a praxis, mindenkinek helyzete van..." - gyakorlatilag minden benne van Magyarország történelméről abban a rockoperában), és kismillió szinkronszerep. A jelek szerint a hangja (is) emelte ki az átlagból. Durva, hogy ehhez képest gégerákban halt meg (legalábbis én így hallottam - a House második évadjának még vele készült szinkronján mindenesetre ez hallatszik: sokkal nazálisabb, egysíkúbb, mint az első évadban, ahol oltári nagy hangulati amplitúdókat (ez milyen hülye képzavar, de most már marad) vágott le a hangjával; persze a másodikban is nagyon jó volt). Mindez persze jórészt azért jutott eszembe, mert perpillanat is a House aktuális részét várom. A sorozat nagy dobása volt, hogy egy ilyen mizantróp figurát egy (angol) komikus játszik. A magyar szinkroné pedig, hogy egy drámai, depressziós, magának való magyar hangot adott neki. Kulka szerintem belerázódhat a szerepbe, de Szakácsi hangja hiányozni fog a világból... UI: Jó volt Kulka a mai részben, alakul a hanghordozása "houseosra".
Visszatértünk Barcelónából, ahová többek közt azért mentünk, hogy ne állandóan ezzel a bloggal foglalkozzak :) Majd biztosan mesélek a mesés Nyugatról, amit valamiért Délnek nevezünk, de perpillanat inkább az foglalkoztat, hogy vajon miért reméltem, hogy amíg elvagyunk, normálisabb lesz a hátrahagyott ország. Mert hát nem lett az. Példának itt vannak a
nyári lezárások. Mert hát nyár Budapesten lezárás nélkül olyan, mint
egy hónap négyes metrós ünnepség
nélkül. Ugye azt tudjuk, hogy a Szabadság hidat nyár végén lezárják,
ezzel Közép-Budapest két részre szakad. Hogy Északközép se örüljön,
hétvégente
egy sávot elvesznek a Margit hídból, nehogymár ne legyen dugó.
Mert hát hétköznap hozzászokhattunk (igen, én is: ha buszon ülök),
úgyhogy hétvégén is teljes joggal várjuk el a napi lépésben toporgást!
Na, de mit lehet még rombolni egy kicsit a két város Vagy itt van ez, a Nyugati
pályaudvar fölé építendő kormányzati negyed kapcsán: Ettől is lábrázást kaptam: De ez viszi a pálmát -
legalábbis egyelőre, mert még nem olvastam minden újságot el:
De kifogás mindig van, mi meg fogjuk a magaspadlós megoldást, és alacsonypadlósítjuk. Tipikus esete a kincstári "ha kerek: kézben visszük, ha szögletes: gurítjuk, ha pedig már lekoptak a sarkai, akkor megintcsak kézben visszük" esetének. Összefoglalva: ez az ország, különösen Budapest akkor is roppant hülye hely, ha nem vagyok itt. És ez valahol jó hír, mert azt jelenti, hogy nem tőlem/miattam hülye hely ;)
Húzd a gázt, ahhoz elég a két meglevő agysejted is... A mai nap médiaszenzációja az őrült motoros, aki
adrenalinfüggő száguldozása közben frontálisan nekiment egy szabályosan
közlekedő motorosnak. Ez sajnos nem azért szenzáció, mert egyedi eset
- sok hasonló történik; a hír itt az, hogy az ön- és gyilkos (később
ugyanis maga is belehalt sérüléseibe) őrült videóra vette életveszélyes
vagánykodásait: Nem akarok én a motorok ellen szólni, mert bár életveszélyes - és eléggé exhibicionista - marhaságnak tartom őket, több motormániás ismerősöm is van, akiken látom, hogy sok örömet okoz nekik a vasparipa. És róluk tudom, hogy nem mennek kétszázzal - már csak azért sem, mert nem olyan gépük van, amivel az lehetséges lenne. Mások viszont nem ilyen erősek: van dellájuk, hát bemennek a boltba, és vesznek maguknak egy aszfaltrakétát. És két perc után már el akarják játszani az összes "trükköt", amit filmekben, vagy más motorosok házi videóin láttak. Perpillanat a piros lámpától piros lámpáig való, üvöltő százhatvanas gyorsítás, majd erős fékezés a nagy divat a kerékhiányos fiúk és lányok közt, illetve az egykerekezés. A frász jön rám néha, amikor a Hungárián, vagy a Margit körúton egykeréken száguldozó motort látok. És ha ráfut egy kiálló csatornafedélre, felborul, és azzal a lendülettel elcsap valakit? És miért kell mindenütt száguldozni? Egyátalán miért lehet ilyen súly/teljesítmény arányú gépeket szabadon használni forgalomban? Aki ilyet megvesz, mennyi esély van, hogy sosem próbálja kihasználni a végsebességét? És vajon annak mennyi az esélye, hogy meg is vannak a szükséges képességei hozzá? És mikor lehet bárkinek is szüksége a közutakon, hogy háromszázzal tudjon menni? Mi indokolhatja azt? Szóval ha lőfegyvert, íjat, kardot csak engedéllyel lehet tartani, és csak megfelelő helyen, megfelelő vizsgálatok után használni, akkor egy ilyen motort miért szabad bármelyik hülyének megvennie és kivinni más emberek közé?
Megint sikerült egy jót vonatozni. Debrecennek indultunk, nyíregyházi tervekkel, aztán mégis Szegedről jöttem haza este. Először ugyanis elmentünk Debrecenből Nagykerekibe, onnan át akartunk menni Biharkeresztesre. A naponta mínusz kétszer közlekedő busz az érkezésünk előtt öt perccel ment el, úgyhogy csak a stoppolásban reménykedhettünk. Viszont aki felvett minket, olyan jó fej volt, hogy nem csak a nemzetközi vonali funkciója miatt kevésbé érdekes Biharkeresztesig vitt el, hanem az elveszőben levő kőrősnagyharsányi "vicinálisig" is. Ezúton is szeretnénk megköszönni a kedvességét, nagy segítség volt! Naszóval ha már ott voltunk, elmentünk Gyuláig. Ha már Gyulán voltunk, elmentünk Békéscsabáig. És ha már Békéscsabán voltam, elmentem Szegedig (útittársamnak, Perlaki Attilának korábban vissza kellett indulnia, mert neki Miskolcra kellett hazajutnia). Érdekes egy út volt, már nagyon várom a következőt! Klassz volt kedves, segítőkész emberekkel találkozni, és érdekes volt például subában-kucsmában-görbebottal nyájat őrző juhászt látni Nagylak közelében. Persze hogy meglegyen a kötelező negatív felhang, azért láttam a jövőt is: amikor mi gyerekek voltunk, a vonatot integetéssel üdvözöltük. Ma már a magasra kitartott középső ujj a divat, mindez olyan kölyöktől, aki a fűből alig látszott ki...
A villamosfotózás és az időjárás rejtett összefüggései Érdekes időjárásunk van! Bár nekem semmi okom sincs panaszra, mert az utóbbi napokban mindig sikerült zárt helyen lennem akkor, amikor megjött az aznapi monszun. Kicsit döbbenetes is ez, mert korábban - Douglas Adams nyomán - néha már azt hittem magamról, hogy esőisten vagyok, akit a fellegek mindig heveny csapadékozással üdvözölnek, ha meglátnak. Egy angol levelezőlistán konkrétan rám gondolva csak "Hamster weather"-ként emlegetik az esőt, mert volt egy év, amikor akárhol jártam, mindig esős fotókat tudtam csak csinálni. De a jelek szerint mégsem vagyok esőisten. Vagy leváltottak :) Egyébként, ha már villamosfotózásról van szó, van még egy ennél is egyértelműbb összefüggés: ha nincs villamos, süt a nap, sehol senki és semmi nem látható, aki vagy ami a tervezett képkivágásba belegurulhatna. De amint feltűnik a tuja, hirtelen felhő kerül a nap elé, a fények elromlanak, autó áll meg előttünk, vagy "csak" gyalogosok sétálnak a képbe. És ez mindig így van! KZsoci barátom ezt lazavezetékes szabályzásnak nevezi. A villamosok mifelénk ugyanis jobbára egy lazavezetéknek nevezett szerkezettel tudják jelezni, ha elérnek egy pontot: konkrétan az áramszedőjükkel érintik azt. Az érintés aztán vezethet váltó-reteszelés oldásához (szép szavak:), egy lámpa pirosra váltásához, stb. Szóval szerinte a villamos ilyenkor az áramszedőjével hozzáér egy ilyen láthatatlan lazavezetékhez, ami felhőket indukál, illetve gyalogos- és autós forgalmat. Amikor meg nincs ott, nincs lazavezetékes kapcsolás, ezért nincs felhő, gyalogos és autó. Én ezt annyival egészíteném ki, hogy Nyugaton is szoktam tapasztalni ugyanezt, ahol már nem használnak lazavezetéket, úgyhogy ennek a kellemetlen funkciónak valószínűleg van infravörös, indukciós vagy rádióhullámos távvezérelt változata is :O
Ha nem értjük, miért mondják annyit, hogy lemaradunk Prágától... például az ilyenek miatt: "Előbb
lehet fővárosi Duna-híd Csepelnél, mint Újpestnél. A városfejlesztési
programban 2007-2008-ra tervezett északi Aquincumi híd építését elhalasztották
[...]" / Index / De ez se rossz (hanem pocsék): Persze mit morgok én itt: ha az Aquincumi hidat, vagy a cinkotai közös metró-HÉV üzemet négyes metrónak hívnák, biztos belefért volna a tervekbe és költségvetésekbe. Máskor tessék okosabban nevet választani a közlekedési fejlesztéseknek!
Miközben ilyesmikről beszélgettünk, a baloldalon láthatóhoz hasonló szépséges tájak suhantak el odakint. Meg olyan vonatok, mint a jobboldali képen :-/ A "végvári" jelző azért illett túránkra, mert valahogy úgy alakult, hogy három határponti vasútállomást is meglátogattunk: Hidasnémetit, Bánrévét és Tornanádaskát. Utóbbin a nevén kívül a környező hegyek tetejére ült felhők is elég különlegesek voltak. Az időjárás sajnos nem fogadott kegyeibe minket, mert a nap csak percekre sütött ki, esni viszont annál hosszabban esett. Sok fotó emiatt aztán nem is készült, pedig, mint mondtam, tényleg szép tájakon jártunk.
Bírtam ezt a kirándulást, klassz így felfedezni az országot! Például eddig nem tudtam, hogy Abaújszántó környéke tiszta Szlovákia (jó értelemben - olyan hegyvidékies). Persze ez részben érthető, hiszen nincs messze onnan, de hogy a vasútállomásról nézve semmi "magyarfalusat" sem láttunk, azon meglepődtünk. De annak is örültem, hogy milyen takaros településeket láttunk útközben, virágágyásokkal; ráadásul az országra oly jellemző, árok mellé kiszórt szeméthegyek nélkül! És az emberek is többnyire jófejek voltak, legyen szó kalauzról vagy útitársról. Utóbbiak között persze, különösen a fiatalok közt voltak, akikról ez nem volt elmondható. Például ha kettőnél több fiatal felült, rögtön be kellett kapcsolniuk a mobilt, mint zeneszolgáltató eszközt. Bár... még ha zenét hallgattak volna, de ilyen tucctucc volt csak. És mivel a maroktelefon nem hifitorony, torz is volt piszkosul. Valószínűleg eszükbe se jutott, hogy más esetleg nem akarja a sz*rjukat hallgatni. Nem akarok 32 éves koromban "ezek a mai fiatalok"-ozni, de nem tudom, mi lesz, ha ezek a gyerekek lesznek a rangidős felnőttek a környék településein. Lehet, hogy akkor majd ezek a falvak se lesznek többet ilyen takarosak. Sebaj, addigra úgyse fog ez a vonat járni, úgyhogy ezt nem sokan fogjuk látni... A nap végén aztán majdnem elkapott minket a zuhé: irtó sötét fellegek gyülekeztek pár kilométerrel odébb, de mire odaértek volna, már vonat volt a fejünk felett, szerencsére balesetmentes értelemben :)
Elég ritkán rakok be fotót magamról, nagyrészt, mert utálom, ahogy a képeken kinézek, de most ezt be kell... Mk4047 kolléga készítette Temesváron, rólam (is):
Remélem nem haragszik, hogy beteszem a fotóját, de ez egy teljesen jó beállítás. És elég jellemző is :) Egyébként ennek a képnek a készültét sikerült megörökítenie.
A héten megnéztük Mariannal a Karib tenger kalózai c. "vicceskalandfilm" harmadik részét. Az első kettő elég szórakoztató volt, és végülis a harmadik is, de azért... Olyan "mozgóképes hakni" volt, mint mondjuk a Halálos fegyver negyedik része: elsősorban azért készült, mert volt előző rész, méghozzá sikeres. Ráadásul ezt a részt baromi hosszúra eresztették, több mint két óra volt. Ha másfél órába belenyomják, lehet, hogy jobban tetszett volna. Egyébiránt úgy néztem meg, mint az előző részeket: Keira Knigtley továbbra se a zsánerem, Orlando Bloom nagyon romantikusan meg dühöskisgyerekesen tud nézni, de máshogy se, Johnny Depp meg bármilyen hülye szerepet el tud szórakoztatóan játszani. Ezt a karaktert ráadásul szereti is, úgyhogy szó szerint játszik vele-benne. Voltaképp a majomkodásai voltak a legjobbak. Meg mondjuk a trükkök. A poénkodás is jó volt, csak nem értettem, miért kellett úgy kezdeni a filmet, hogy felakasztanak három tucat embert zeneszóra, ha ez egy vicces film. Vicces volt még Keith Richards is, mint Johnny Depp apja. Szóval meg lehet nézni, de nekem ez akkor is csak egy nyáresti filmecske. Igaz, hogy kvázi nyáreste néztük meg :)
A változatosság kedvéért újabb villamosos képek:
Ezen sorok írásakor hajnali kettő van; újgazdag, ellenben baromi laza (pojáca) kváziszomszéd (nem tudom, hol lakik, de nem először hallom már) most jött haza a chopper-jével. Amíg a garázsajtóval, vagy a fene tudja mivel szórakozott, nem állította le, így volt egy kis taktaktaktaktaktaktaktaktak az éjszakában. Mert akinek van chopperja, annak egy biztos nincsen: tekintete, másra. Aki nem tudja, a chopper egy olyan motor, ami egy kisebb mozdony hangerejét produkálja, és ezen felül még egyet lehet rajta csinálni: nevetségesen pöffeszkedni. Mert nehéz, lassú, és vélhetően sokat is fogyaszt; a gazdagoknak találták ki, hogy mutogathassák, hogy milyen laza gyerekek is ők, másra nem jó. Mi meg aludjunk majd valamikor máskor, ne akkor, amikor a krómhuszárnak pöfögni támad kedve. Mindegy, még úgyis csak indultam volna aludni, fél órával később sokkal jobban felidegesített volna; csak azt remélem, hogy Rianna nem riadt fel erre a tapló pöfögényre...
Hogy folytassam a tegnapi klímás rinyálást, ma megint jégkatlan volt az iroda. Na persze kint tíz fokkal hidegebb volt a múlt hetinél, de a hűtés ugyanúgy ment. Frankó dolog pulóverben melózni május végén... Na mindegy, további panaszkodás helyett nézegessetek inkább szegedi képeket :)
Na, tegnapra a "klímamegfázásom" még vacakabb lett, végigkómáztam a napot, orrot fújva és köhögve. Ezek után azt hittem, nem fogok tudni este elaludni. Erre mi történt? Aludtam másnap délután háromig. :O Most viszont már biztosan állíthatom, hogy utálom a klímákat. Jobban mondva azokat, melyek nem külső hőmérséklethez vannak szabályozva, és/vagy melyeket eszetlenül üzemeltetnek. Tehát az országban található klímák 99%-át. Mostanában ugye a hőingadozás egy olyan fogalom lett, amit néhány órányi intervallumon belül is lazán értelmezni lehet. Egy héten belül meg kacagva... de főleg vacogva. Mondjuk hétfőn 33 fok volt, kedden is, tehát az izzadós emberek miatt a klímát letekerték 20-22 fokra. Aztán szerdán már csak 22 fok körül volt - de a klíma úgy nyomta a hideget, mintha kint még mindig ezer fok lenne. Megpróbáltuk leállítani, de nem sikerült. Csütörtökön már csak a mi szobánkban volt hideg - ezt mindenki megjegyezte, aki bejött hozzánk. Ez persze azt is jelentette, hogy amint kiléptünk a folyósóra, melegünk lett, és ami még rosszabb, hogy amikor onnan beléptünk, hűvöset kaptunk a nyakunkba. Ergo egy vécére, vagy konyhába ugrás garantált megfázás volt. És való igaz, szerda estére kicsit berekedtem. Csütöröktre már hőemelkedésem is volt, péntekre meg Joe Cocker-i mélységekbe ment a hangom a hörghuruttól. Szombatra ennek a tetejébe orrdugulás is jött, persze lehet, hogy az csak a pollenektől. Tökre így képzelem a májust, mondhatom: Algopyrin, mézes tea, torokfájásra való szopogatós cukorka... És ezek után valakik be akarják magyarázni nekem, hogy a Combinókon sem szabad más megoldásban gondolkodni kánikula esetén, mint hogy klímákat rakjanak rájuk. Ha az a cél, hogy engem leszoktassanak a villamosozásról, akkor nyugodtan tegyék, de szerintem okosabb lenne normális méretben nyitható ablakokat felszerelni rájuk. Ha pedig valami idióta EU-norma ezt esetleg nem engedné, akkor azt az EU-normát le kell sz*rni. Egyrészt azért, mert nekem ne valami klimatizált irodában ülő, óceáni éghajlaton nevelkedett okostojás mondja meg, hogy milyen a hőérzetem, másrészt meg a kihajolás elleni biztonság semmit sem ér, ha cserébe nincs szellőzés, sé emiatt mindenki rosszul érzi magát. Nyilván nagyobb ablak mellett is lesz 5-6 nagyon meleg nap a járműveken, de a klímák nyomatása csak az emberiség kipusztulását gyorsítja. Egyrészt azzal, hogy mindenki nátha elleni gyógyszereken élve fog reumatológushoz járni az állandó megfázás miatt, másrészt meg mert elképesztő energiapazarlás egy-egy ilyen pléhkasztni folyamatos hűtése. Tudom, autóban már alapvető, de az se jó megoldás szerintem. Plusz egy átlagos autó nem nyitja ki egy percre az összes ajtaját kétpercenként a megállókban... Amúgy a Nagy Alvásprojekt(TM) befejezése után összeraktam egy rövid weboldalt pár képpel, amit öt éve készítettem a londoni közlekedési vállalat múzeumában:
Ismét repülős képek következnek:
Esélyegyenlőségtelenítés, avagy a metró, ami nem az utasoknak épül? Most látom, hogy cikk is van az Indexen a
tegnap említett új mozgólépcső átadásáról: A további részletek viszont már cseppet sem mulatságosak: Ez egyrészt egyszerű szemétség: a mozgássérültek
előbb menjenek jó távol a pályaudvartól, és ott liftezzenek le, míg
a többiek mehetnek rövidebben? Hol itt az egyenlőség? Másrészt pedig
egy volt lifttervező ismerősöm úgy emlékszik, hogy az
eredeti tervekben voltak mozgássérült-segítő felvonók, hiszen
konkrétan ő is tervezett oda ilyet egy pályázati tervben. Azokból
a tervekből ezek szerint valahol, valamikor kihúzták a liftet. Mint
gyakorlatilag az összes felújított kettes metrós állomáséból. Helyette
majd indítanak a felszínen buszt a kerekesszékeseknek. És
ez nem vicc! :( Pedig 2003-ban még hogy fogadkoztak, hogy az (azóta
már lezajlott) állomásfelújítások után lesznek liftek is: Persze biztosan meg tudják magyarázni, hogy csak
a költségek csökkentése miatt jó, hogy még nem csinálták meg a lifteket
(később lehet majd újra ásni, meg mindent lezárni). Vagy azzal, hogy
a nem mozgássérültek is szívni fognak: Miért nem lepődöm meg azon, hogy már megint "csak" az utasok (plusz az adófizetők, akiknek a pénzéből majd vissza kell fizetni az építésre felvett hiteleket) érdekeit nem vették figyelembe? Tulajdonképpen miért nem lehet bevallani, hogy ezt a metrót nem az utasoknak építik, hanem maguknak? A földalatti gyorsvasút ugyanis a kényelmesebb uatzást szolgálja: ha ilyen plusz akadályversenyeket építenek bele, akkor már nem lesz kényelmes, drágának viszont még mindig megmarad. És a lépcsőzés miatt az utazási sebesség növekedése sem lesz drasztikus mondjuk a piros hetessel buszozáshoz képest. Ergo a befektetett pénz nem hoz annyi hasznot, mint amennyit hozhatna. Innentől kezdve viszont senki ne hantázzon spórolásról, ha kérhetem :( Mielőtt mindenki azt hiszi, hogy már nem bírok semmi mást csinálni, csak a négyes metrót szidni, berakok egy újabb kéregjegyes oldalt:
Már látszik a sötétség az alagút végén... Nagy hír: holnap (szombaton) megnyitják a kettes
metró Keleti pályaudvari megállójának második kijáratát. Ez az,
amit annak idején úgy reklámoztak, hogy "épül
a négyes metró". A
Baross teret még 2004 végén, 2005 elején kezdték el szétkapni,
majd közel másfél éves túrás után 2006 tavaszán nyitották meg az új
aluljárónyúlványt - de az onnan a metrómegállóba vezető mozgólépcsőt
nem. Most ez is megtörténik. Örülni persze nem sokáig fogunk, mert
a
Baross teret megint szétverik-felássák, ezúttal az új metróállomás
miatt. Persze egy metró építését nálunk arról lehet megismerni,
hogy évekre ellehetetlenítik a környéket, többször is, nem arról,
hogy közlekedhetünk vele, szóval érthető, hogy valami nagy banzájt
kell felmutatni. És ha valakinek a környéken megrepednek a falai,
az örüljön, hiszen:
Ez se rossz, ha
idegelni akarjuk magunkat:
Szerettem volna
a változatosság kedvéért valami pozitívat írni, vagy legalább linkelni: Lejárt az emberiség szavatossága - megbuggyantunk Na, nagyjából eddig tartott pozitív kedvem, mert
aztán rámszakadt a nagy büdös valóság, ti.: Persze nálunk is akadnak ilyenek: De a vasútnál is rombolnak, mintha nem lenne elég
káros a MÁV tevékenysége önmagában is. Az Index vasutas fórumára egy
"Soldato" nevű felhasználó elrettentő képeket tett be Érdliget
megállóhelyről, melyet nemrégiben szinte osztrák minőségre modernizáltak: Ami idegesítő, hogy természetesen vannak olyan "(v)érző szívek", akik ebben is csak társadalmi feszültséget, meg elfojtott kétségbeesést látnak, és állandóan annak a felelősségét próbálják kiemelni, akit dühít az értelmetlen rombolás. Kedves ilyen Társadalom Lelkiismeretei, lehet (biztos), hogy szociológiai okai is vannak a jelenségnek, de speciel ez akkor is csak vandalizmus, amire nincs magyarázat, és amit egy fél pillanatig sem szabad védelembe venni. Egyrészt mert nem érdemlik meg, másrészt pedig mert az nem sarkall senkit megoldás keresésére. Az, hogy valakik odafent állítólag lopnak, nem jogosít fel senkit, hogy tönkretegye azt, ami az ENYÉM IS. Az, hogy nekik rossz, nem múlik el attól, mert odafirkálják az álnevüket mindenhova. És ezt még ezek a szellemileg törpék (ezt a szöveget Riannától hallottam; szerintem nagyon találó) is tudják, hiszen ők nem ilyen magasztos okok miatt karcolnak és firkálnak, hanem mert menő. Ti. az a menő, aki a leghamarabb, vagy a leglátványosabban hagyja ott a névjegyét valami új helyen. Namármost, szerintem az ember többek közt attól (is) lett ember, hogy nem a fa tövébe végzi a dolgát, meg nem pisili oda a névjegyét minden lámpaoszlop tövébe, mint egy kutya. Aki mégis ezt teszi, pláne az én dolgaimmal, pláne rendszeresen, az nem sajnálnivaló szegény (egyébként is, ha olyan rossz neki, akkor miből telik neki festékre és alkoholos filcre? mert tutira nem a Vöröskereszt osztogatja nekik!), hanem egyszerűen csak egy antiszociális elem. Miért megint a normális többségnek kell elfogadnia, megértenie, tűrnie, és még sajnálnia is őket? Moziba ne vigyük el őket?! Aki meg nagyon meg akarja érteni őket, az vigye őket haza, és engedje meg nekik, hogy összefessék az ő házát, autóját, betörjék az ő ablakát. Vagy ennyire azért ők se lennének megértők?
A hétvégéhez kapcsolódva:
az M5-ösön tapasztaltak után valamiért nem tudtam meglepődni, amikor
ma ezt olvastam: És ahogy azt már annyiszor leírtam ezen a blogon, az ilyen rallizó idióták általában meg vannak győződve róla, hogy nekik azért "kell" így vezetniük, mert mindenki más béna. Valahogy mindegyikük azt hiszi, hogy ő Daniel a Taxi-ból. Pedig csak életveszélyes barmok, akiknek olyannyira nincs önuralmuk, hogy a legkisebb szabályzást se bírják betartani. Ráadásul azt hiszik, hogy akinek rosszabb/olcsóbb autója van náluk, az nyilván egy született lúzer, egy alsóbbrendű élőlény, akinek jogai sincsenek. Csúcsragadozónak hiszik magukat ezek a barmok, holott ők nem vadak és bátrak, hanem pont túl gyengék és primitívek ahhoz, hogy belegondoljanak abba, mást milyen helyzetbe hoznak. Mert az esetek jó nagy részében nem ezeknek a próba-nájtrájdereknek az ügyességén múlik, hogy nincs baleset, hanem a másik autósén, aki beletapos a fékbe, elrántja a kormányt, lehúzódik a leállósávba, elveszti a zöld jelzést, nem tud élni az elsőbbségével, stb. A lóerő-fixált baromarcú meg büszkélkedhet a hasonszőrű haverjai előtt az így gerjesztett merevedésével, hogy "nézd milyen ügyesen előrébb jutottam a többi autónál". Ja: hamarabb odaértél a piros lámpához, gratulálok! Egyébként az egész helyzettel legfőképpen egy gond van: hogy ezek az agyilag alultunningolt véglények az én szeretteimet és barátaimat veszélyeztetik a végtelen egyszerű életmódjukkal. Mert ha egy gyorsulási versenyt játszó hülyegyerek megöli magát, hát azt le bírom sz*rni, de hogy mást veszélyeztessenek, azt nem tudom elfogadni. Szerintem ha ők lehetnek közveszélyesek, akkor én is lehetek kérges lelkű, nem? UI: Elnézést kérek, hogy így belelovalltam magam a témába, de most nyáron lesz öt éve, hogy egy nagyon kedves barátom és kollégám meghalt az úton, mert egy beláthatatan kanyarban valaki szembejött az ő sávjában . És azóta is nap mint nap halnak meg emberek így, önhibájukon kívül. Biztosan világháborús halálozási ráták kellenek ahhoz, hogy odafent valaki észbekapjon? Mert ehhez odafent kellene észbekapni, itt lent ugyanis sűrű homály van - kezdve azzal, hogy az emberek teljesen természetesnek veszik, hogy kedvenc reggeli rádióműsorjukban bemondják, hol vannak aznap traffipaxok, elősegítve azt, hogy mindenütt másutt nyugodtan száguldozhassanak a kedves hallgatók :(
Jó kis hétvége volt ez a mostani! Tegnap próbát tartottunk a zenekarral - azaz tartottunk volna, mert pár órával az időpont előtt kiderült, hogy csak Intersziti ér rá (már hogy rajtam kívül). A bérleti díjat viszont így is, úgy is elbuktuk volna, szóval inkább elmentünk a próbahelyre (ami egyébként a világ másik vége otthonról), és zajongtunk egy jót. Tényleg jó volt, bár nem baj, hogy más nem hallotta. Talán nem hetente egyszer kellene gitárt fogni a kézbe :) Ma meg Szegeden voltunk, ahol a közlekedési vállalat nyílt napot tartott. Volt ingyenes és nyilvános nosztalgiavillamos (Pesten nem hogy ingyenes, de még nyilvános sincs), meg lehetett villamos-alkatrészekre licitálni (ilyen sincs Pesten, pedig már pár éve felvetettük az egyesületünkkel (VTTE), hogy kellene). Utóbbiba nem szálltam be, de azért tanulságos volt nézni az árverést (és azt, hogy egyeseknek mi mindenre van pénzük - persze csak az irigység beszél belőlem, hogy én nem engedhettem meg magamnak, hogy hazahozzak egy Tátra-műszerfalat, és egy Bengáli-szárnyaskereket:). Megnéztük a szegedi repteret is, amit szintén a helyi önkormányzati közlekedési vállalat (SZKT) üzemeltet: érdekes volt városi busszal rohangálni a leszállópályán :) Mindenesetre jó hangulat volt: nem ittunk egy korty alkoholt se, hazafelé a kocsiban mégis hülyébbnél hülyébb játékokkal ütöttük el az időt, pl. megpróbáltuk az éppen szóló Iron Maiden és Black Sabbath számokra ráénekelni a Vuk c. rajzfilm címdalát ("Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, jön Vuk"). Jól sikerült, egy nagylemezt már biztosan meg tudnánk tölteni a "vukkosított" metál-feldolgozásokkal :)
Bár tartok tőle, hogy a túl sok - rétegérdeklődésre számot tartó - hobbioldal belinkelése miatt kevesen fogják olvasni a szövegeket mostanában, és tán a képeket se nézik végig, azért csak csináltam egy újabb vasútfotós oldalt, a szokásos morgolódásokkal körítve:
A mai nap mottója: Ne habozzunk, hanem menjünk, amerre látunk! Miközben lassan szembesülünk azzal, hogy az irigyelt osztrák környezetvédelmi tudatosság magasról tojik arra, ha a náluk keletkező szennyeződés nem náluk csapódik le, hanem mondjuk nálunk, itthon is elhangzottak nagy okosságok: A jelek szerint Új Péter, az Index főszerkje, a Népszabi
szerzője élesebben látja a problémát, pedig neki nincs is titulusa
hozzá: Megrágcsálva: amíg a fejlett világ már régóta az agglomerációs és regionális megoldásokat keresi, nálunk a az úgynevezett Dél-Buda - Rákospalota (DBR - azért "úgynevezett", mert az Etele tér még nem Dél-Buda, és a Bosnyák tér nem Rákospalota) metró külső végállomása belül lesz a városon, és ezzel a dugózónán is, csak mert "Budaörs az már vidék, mert ott már 06-tal kezdődnek a telefonszámok, a mi felelősségünk csak a Budapest tábláig tart". Vajon hányan fognak az Etele téren kiszállni a kocsiból, és átülni a metróba, ha már odaáig bejutottak? Persze a városatyák jó fejek, ők a kifelé hosszabbítást is elfogadják, "ha valaki talál rá negyvenmillió forintot". Kicsit mintha fordítva ülnének a közmondásos lovon: jobb helyeken ugyanis nem a városatyák terveznek, hanem a szakemberek. A városatyák pedig közben előteremtik a negyvenmilliárd forintokat, amiből meg tudják valósítani a szakszerű terveket.
És most picit elszakadunk az acélsíneken gördülő acélkerekektől, hogy másfajta "nagyvasakat" nézzünk. Nemrégiben veszélybe került a ferihegyi Malév Oktatási Központnál álló öreg repülőgép, a HA-MOG lajstromjelzésű Iljusin 18-as. Konkrétan félő volt, hogy felaprítják, mondván, hogy csak foglalja a helyet, de nem fizet érte senki. Az ijesztő lehetőség hallatán sok lelkes "repülős" és civil is tollat/telefont/mailt ragadott, és végül elérték, hogy a gépet átvontathatták a Ferihegy 2 melletti Repüléstörténeti Emlékpark területére. Ezzel ugyan még nem menekült meg véglegesen a turcsiorrú masina, de talán közelebb került ahhoz. Ezt ünnepeltük meg szombaton:
Azért egy kis villamososdi remélhetőleg belefér:
Két dolgot fedeztem fel nemrég: az egyik az, hogy imádom a régivágású, kartonból készült, úgynevezett kéregjegyeket, a másik pedig, hogy még rengeteg helyen adnak ki ilyeneket Magyarországon. El is kezdtem gyűjteni őket, ám ezen az oldalon most nem magyar kéregjegyeket mutatok be, hanem külföldieket, érdekesség/szépség alapján válogatva gyűjteményemből:
Már elég
régen nem adatvédtem (bár ezt a mellékvágányát a blognak sajnos
nem mindenki tudta értelmezni és értékelni), de most rámtört. Ráadásul
a legalapvetőbb szinten. Tehát a mai kérdés: "elmentette már
az ehetit?". Ti. a dolgaink, irataink, leveleink biztonsági mentéséről,
szép hunglish szóval backup-olásáról van szó. Mindig meglepődöm, milyen
sokan tartják csak egyetlen egy helyen a dolgaikat - konkrétan a gépük
merevlemezén. Aztán ha jön egy fájlzabáló vírus, vagy elszáll a vincseszter,
akkor csak néznek, mint a moziban: oda a levelek, oda a hivatalos
iratok, oda a nyaralás képei, és ki tudja, mi minden. Jó esetben innen-onnan
elő lehet régebbi állapotokat keríteni ("lééécciléécci küldd
el azt a múltkori leveledet újból!"), rossz esetben viszont lehet
mindent előről kezdeni, amit mi csináltunk, és keresztet lehet vetni
mindenre, ami máshonnan jött. Mindezt aközben, hogy fillérekbe kerül
egy DVD-író, és a hozzá tartozó lemezek se drágák. Tessék szépen kiválogatni,
hogy mi a fontos, esetleg mi pótolhatatlan, és ezeket rendszeresen
tessék kiírni diszkre! Akár simán, kimásolt fájlokként, akár valami
célprogramot használva (elvileg a Windowsban is van ilyen). Ugyan
nagy eséllyel nem lesz rá szükségünk, és talán idegesíteni is fog
a "kidobott" pénz, meg a plusz "munka", de ha
mégis történik valami, nem verjük falba a fejünket, amikor tudatosul,
mennyi plusz erőfeszítésbe fog kerülni, mire akár csak megközelítőleg
visszaállítjuk az eredeti állapotot! Persze ennek
is van folytatása, amikor az ember elkezd aggódni, hogy el ne hagyja
a másolatokat, vagy el ne lopják azokat, illetve hogy a CD-k, DVD-k
is "öregednek", olvashatatlanná válnak egy idő után, de
ez már a
Nem akarok drámázni, de perpillanat eléggé magam alatt vagyok: a próbára sietve nem elég biztosan támasztottam le a gitáromat az előszobában, így az tokostól eldőlt, és alaposan elrepedt a nyaka. Ami azt jelenti, hogy cserélni kell a nyakat, ami nem tudom, mennyibe kerülhet, mivel ragasztva van, és nem csavarozva, szóval munkaigényes. Ha "netesen" próbálnám a kedélyemet körbeírni, akkor most az jönne, hogy ":(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((", de igazából ez sem lenne elég kifejező. Végre volt egy hangszerem, amit szerettem, aminek a nyaka mintha csak a kezemhez lett volna készítve, erre nem bírok eléggé vigyázni rá. Oké, tudom, hogy a villamosfotózás és a történetírás egy kicsit valószínűleg jobban megy nekem, mint a gitározás, de akkor is sokat jelent nekem, hogy néha pengetgethetek egy jót. És ugyan van másik gitár a háznál, úgyhogy nem maradok "szárazfa" nélkül addig, amíg lesz pénzem megjavíttatni/egy másikat venni, de az nem ugyanaz. Sux :(
Nem az unatkozásról szólt ez a szombat: reggel egy kedves barátom utolsó menetrend szerinti vezetését kaptuk el kedvenc 41-es villamosvonalamon, utána pedig Ferihegyen töltöttük a nap mértékadó részét. Utóbbi a HA-MOG lajstromjelű Il-18-as repülőveteránról szólt. Ez a masina leállítása után oktatási célból a reptér területén maradt, majd a közelmúltban a flugplacc tulajdonosváltása után felröppent a hír, hogy egyszerűen szét akarják vágni, mert az új tulaj szerint vagy fizessenek azért, hogy ott van, vagy vigyék a csudába. Szerencsére a repülésben dolgozók kezt nem hagytáj, és végül elintézték, hogy szétbontás helyett átvontathassák a Ferihegy 2 melletti "skanzen"-ba. Szegényke kicsit rozzant állapotban van, de legalább egyben! És a mai napon meg lehetett látogatni, pluszban pedig befizettünk egy reptéren belüli, vezetett túrára is. Döbbenetesen sok érdeklődő volt, mintha majálison jártunk volna! Sok képet készítettem, úgyhogy reményeim szerint később még weboldal is fog készülni erről.
Reggel furcsa zajokra ébredtünk. Mintha valaki motoszkált volna az előszobában. Ez pedig nem volt megnyugtató érzés azok után, hogy a felettünk lakó szomszéd elmesélte, hogy őt nemrég teljesen kipakolták egy délelőttön. Kióvatoskodtunk, erre ki volt az? Egy mókus játszott az ablakot védő rácson, és ahogy bukfencezgetett, a farka neki-nekiverődött az üvegnek. Mivel ott semmi kaja, vagy annak látszó dolog nem volt, szerintem csak tornázott. Irtó jófej volt, kár, hogy pár pillanat múlva elszaladt. Mindenesetre aranyos egy vekker volt - legalábbis így, egyszer, mert ha minden reggel ez lenne, nem biztos, hogy örülni tudnék neki :)
Ezen a héten többször is volt alkalmam autók anyósülésének vendégszeretetét élveznem, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem féltem. Nem tudom, mit gondolnak magukról a t. autósok, de egyikük-másikuk potenciális gyilkos. Például az, aki a 4-es úton, egyenes, jól belátható szakaszon úgy előz, hogy mi éppen jövünk a szembejövő sávban. Mert ő nem akar várni előzési lehetőségre. De nem volt piskóta az a nagy fekete terepjárós se, aki bevágott elénk: balról előrepofátlankodott, amikor látta, hogy torlódik a sáv, és egyszercsak elindult felénk/elénk/a helyünkre. Mi pedagógiai céllal nem akartuk beengedni (miért mi lassítsunk, ha egyszer szabályosak voltunk, miért nem ő, ha egyszer szabálytalanul jött?), azt gondolván, hogy kicsit lassít, de nem. Ő csak jött, mert neki "jár" az a hely, akár úgy is, hogy letol onnan. Mert olyan nincs, hogy ő alkalmazkodjon máshoz. Komolyan mondom, hogy duplán elkezdtem félteni Riannát, és a szüleimet is, hiszen ők nap mint nap e sok primitív bunkó közt kénytelenek autózni. Méghogy a magyar egy csuda zseniális nép, a Szíriusz gyermekei, meg minden... ne áltassuk magunkat: egy kisebbségi komplexussal átitatott, önző csapat vagyunk, ahol már rég nem csak egy szűk kisebbség az, amely mindenkin átgázolva törtet, lazán veszélyeztetve bárkit, csak hogy előrébb legyen húsz centivel :(
Mostanában annyit jártam a 41-es villamos külső szakaszán, hogy gondoltam, ideje lenne az ilyen alkalmakkor készített fotókból és rövid videókból egy oldalt csinálni:
(Megint) olvastam a weben egy jelentést arról, hogy milyen rossz nálunk/nekünk. Igaz, tegnap ugyanott volt egy hasonló írás a növekvő gazdaságról, meg az erős forintról, ami miatt a világ közepe vagyunk. Pár órával később mellékerült egy cikk arról, hogy lemaradtunk valamiben az EU-tagországokhoz képest. Holott egy hete még bíztattak, hogy valamiben a balti államok lemaradtak, meg hogy X-hez és Y-hoz képest milyen jól állunk. Ha jól átlagolom ezeket az okosságokat, akkor igazából sehogysem állunk, mert a hátulkullogások és a dübörgések kinullázzák egymást. Most éppen dolgozom egy jelentésen, hogy ez hány százalékban érdekel engem, és hányban sz*rom le. Aztán majd két nap múlva kihozok egy újabbat, amiben az megcáfolom ezt :)
"Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma kettő." (C) Hofi Géza Csillagászok ma rövid ideig azt hitték, hogy fekete lyukat találtak a Naprendszerben, de aztán kiderült, hogy csak a budapesti közlekedők intelligenciáját látták a Holdon tükröződni. Sok mélypontot megéltem már, de lassan kezd kibírhatatlan lenni ez a Budapest nevű káoszgyűjtemény. És nem lehet mindig csak a politikusokat hibáztatni. Egyrészt őket is mi választottuk meg, másrészt nem a politikusok bunkóznak a villamoson, nem ők állnak be kocsival a busz elé a buszsávba, stb. Mi magunk is bunkók vagyunk, plusz mindenki ott árt, ahol tud - a kisember mikroszinten, a nagyember makrón. Pedig alapjában véve ma délután igyekeztem nem észrevenni a bunkókat, amikor meló után tömegközlekedős kirándulásra indultunk Almár Ákossal. Aztán a Kosztolányi Dezső téren már nehéz volt nem észrevenni a kisautót, ami úgy állt a busz előtt keresztben, mintha ott lenne a helye, miközben neki éppen pirosa van. Nem, nem terepjáró volt, hanem egy átlagos kisautó, benne fiatal anyuka, kisgyerekével. Hadd tanuljon a gyerek, hogyan kell másokra teljesen tekintet nélkül közlekedni! Kicsivel arrébb, a Hamzsabéginél egy másik géperejű jármű állta el a villamossínekre terelt pótlóbusz irányát. Nem tolatott vissza, hanem kifordult, a szembejövő villamossínre kanyarodott. A busz - azt gondolván, hogy neki szólt az irányváltoztatás - megindult volna, ám a kisautó nem elengedni akarta őt. Ehelyett egy combos gyorsítás után elébevágott, hogy húsz méterrel előrébb tolakodjon be oda, ahová eredetileg kanyarodnia kellett volna. A busz utasai meg csak várjanak, meg boruljanak a fékezéstől. Aztán láttunk középkategóriás, ún. sportos városi autót, mely egy forgalmas kereszteződésben kipörgő gumikkal tengelyben fordult meg - persze index nélkül, hiszen ha szabályos irányváltáskor nem használja, akkor miért használná pont egy szabálytalankor? Egy szabályosan jövő busz (ma ilyen busz-szivató nap volt a jelek szerint) fékezett és rádudált, de gondolom a Sportosan És Trendin Forduló Autós szerint persze a dudáló buszvezető volt a bunkó, és nem ő maga. Ja, a Kálvin téren, ahová elvileg sima autós nem is jöhet be a metróépítés miatt, a Vámház körút felől érkező pótlóbusz, amin ültünk, szintén egy bevágó autós miatt kényszerült fékezésre. Mert oké, tilos bemenni, de attól még - a jelek szerint - lehet. És ha már ott van, miért legyen pont ekkor tekintettel másra? De ne csak az autósokat oltsuk: a Bartók Béla úti villamosmegállókhoz vezető zebrákon úgy mennek át pirosban is a gyalogosok, mintha az nekik alkotmányos joguk lenne. És ha rádudál a pótlóbusz vezetője vagy rácsörög a villamosvezető, akkor az Okos Gyalogos megáll, és bociszemeivel méltatlankodva bámul. Hiszen itt mindig mindenki másnak a büdöslábú anyukáját kell szidni, és nem észrevenni magunkat. Természetesen a tömegközlekedés is felzárkózott, és hozza ezt a színvonalat: ugyancsak ma történt, hogy a metróról le akartam szállni, de ajtónyitáskor előreengedtem egy bácsit, amire a hátam mögött álló valaki gyorsan félretolt, hogy még előttem szállhasson le. Kösssz! Amúgy az egész város dugóban pöfögő, egymás elé betolakodó autókból áll, de senki sem a megoldást keresi, mert az valószínűleg mindenkitől áldozatot kivánna (például az életmódunk átalakítását), hanem anyázik, és valami csodában reménykedik, hogy 20 autó helyére hirtelen majd be fog férni 200, ha lesz M0, M4, meg toronyóra lánccal... A Dombóvári úton a villamospótló busszal például vagy húsz percet álltunk, pedig itt korábban autót is alig láttam. A Bikszádin a másik irányú pótlóbuszon megúsztuk 6-7 percnyi helyben topogással. Mert a lezárt utakon közlekedők most arra jönnek, vélhetően az itt lakók örömére. De hát mindenkinek áldozatot kell hoznia, hiszen metrót, sőt, Metrót - sőt, METRÓT - építenek, azaz fejlesztik a tömegközlekedést - amíg meg elkészül, mindenki dögöljön meg. Persze leginkább a tömegközlekedők tegyék ezt, hiszen az autósok legalább mehetnek másfele, ha elég okosak. Na nem mintha azok lennének: ismernek egyetlen utat, így minden nap ugyanarra állnak dugóban. És ugyanakkor indulnak, nem korábban, nem később. És az autóban ülve minden nap úgy szidják a dugót, mintha az nem maguktól az autóktól lenne. Szerintem ez elég jól bizonyítja, hogy nem a sumérek/szkíták/szíriusziak az őseink, hanem a lemmingek... Hm, érdekes... Benéztem az elobenavarosbol.blogter.hu-ra, és úgy látom, Matyi nagyjából ugyanerre a következtetésre jutott tegnap.
Nem kimondottan gyakori vendégek a közlekedési oldalamon a vonatfotók (legalábbis a villamosokhoz képest), de mostanában elég sok vasúti képet készítettem, és gondoltam, hátha érdekelnek valakit ezek is:
Előzmények: 2007 március-április
|
||
 |
||
 |
|
|
