Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Életképek 2001 novemberéből,
avagy hogyan szervezzünk városi közlekedést akkor, ha azt akarjuk, hogy ne működjön

Az ősz azzal jár, hogy rövidebbek lesznek a nappalok, hűvösebb az időjárás, mindez pedig oda vezet, hogy az ember még idegesebb lesz akkor, amikor még tíz perc után se jön az elvileg öt percenként járó villamos...

Mert hogy nem jön, például azért, mert valami autós valahogyan felkeveredett az Árpád híd úttesttől elválasztott vágányaira, és ott tengelytörést szenvedett. A villamosok ilyenkor hosszú, tömött sorokban szomorkodnak...

... és miután a szembejövő irányba az összes - még a baleset előtt átjutott - villamost is elindították már a végállomásról, hirtelen megszűnik az 1-es viszonylat létezni. Ilyenkor jó csak igazán, hogy a BKV eldobta az óbudai kocsiszínt, mert ha még meglenne, lehetne onnan pótolni, és az milyen rossz is lenne!

Az állásra kényszerített villamosok utasai gyalog kénytelenek folytatni útjukat, közben néha ilyen veszélyhelyzettel kell szembesülniük... Mérleg: két ember (gy.k.: az autóvezetők) figyelmetlensége miatt több százan, akár ezren is szívnak!

Csak pár nappal később vagyunk, és máris újabb vonalbénulásnak lehetünk szemtanúi: a Róbert Károly körúti felüljáró lehajtóján történt baleset mögött az Ajtósi Dürer fasorig álltak a szerelvények! Szintén jó ok arra, hogy ne zárják el erőszakosabb módszerekkel a villamospályát az úttesttől (annyira, hogy gyalogos se tudjunk átszaladni): ha el lenne zárva, nem lett volna baleset, és a tömegközlekedés esetleg gyorsabb lehetett volna a minden egyes délután dugóban tötyörgő autóknál!

A villamosok utasai most is a sínek közt kénytelenek haladni, hosszú, hol jobban, hol kevésbbé tömött sorban. Normális pótlás persze nem lehetséges, hiszen háromnegyed óra, mire átcsoportosítanak valami buszt a környező viszonylatokról ide; egy olyat, aminek a kapacitása a villamosok töredékét se éri el, és ami a kocsik közt, a dugóban ácsorog - mivel nem szabad a síneken haladnia. Ja, kerülőút nincs.

Az Árpád hídnál a megállóban várakozó embereknek természetesen senki nem szólt, hogy ne várjanak, mert gond van, azt se mondták nekik, hogy esetleg szálljanak fel a szemből induló 106-os buszra, ami átviszi őket legalább a Duna túloldalára! Persze azt meg kell említeni, hogy - a vélhetően szakemberek által kiszámolt - menetrend szerint közlekedő villamosok esetén is szinte mindig van utaslemaradás ebben a megállóban délutánonként, de legalábbis olyan tülekedés, hogy az ajtók nem tudnak becsukódni a lépcsőn lógó emberektől...

Ezek a képek számomra szomorúak: a túlontúl sok működőképes járművel rendelkező BKV 2001. novemberében megkezdte az UV-k selejtezés után fémbontóba eladását.

Innen már nincs kiút szegény sárga döcögényeknek, nemsokára csak fémlemezek és törmelék marad belőlük :(

És a végére egy kis pozitívum: az 50-es villamos vonalán végre feltűntek az ex-hannoveri Banánok! Persze amivel én utaztam egy vasárnap délután, az tömve volt (ülőhely egy szál se, de állóból se sok). Dehát aki nem szeret állni, vagy tíz percet várni a hidegben, az menjen kocsival, erről szól a tömegközlekedés, nem?

1534 most még szépen csillog, de milyen lesz pár hónap múlva? Meg lehet nézni, milyen állapotban vannak az itt közlekedő UV-pótkocsik, vajon a TW6000-esekre is hasonló sors vár?

Megjegyzés: pesszimistának bizonyultam, az egyterű, ezáltal könnyen végiglátható kocsikat kevésbé rongálták meg a grafitisek és üvegkarcolók.


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra