Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Barcelona - a "Kék villamos"

Ha az  ember Barcelónában jár, igen valószínűtlen, hogy ne menjen fel a Tibidabo nevű hegyre, mely nevét a Bibliából kapta. Amikor az ördög meg próbálta kísérteni Jézust, felvitte egy hegyre, melyről a világ királyságaira lehetett rálátni, és ezt mondta neki: "Néked adom (tibi dabo) mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; Azért ha te engem imádsz". A barcelónaiak szerénységére utal, hogy a Serra de Collserola hegylánc legmagasabb pontját erről nevezték el :) Az ember persze ennek megfelelő kilátást vár odafentről, de sajnos a hegycsúcsot körbeépítették egy vidámparkkal, így elsősorban azt lehet onnan látni, és csak másodsorban a várost. Éppen ezért, aki a panorámában érdekelt, az inkább a szomszédos csúcson levő, Norman Foster által tervezett tévétoronyba menjen fel. Aki viszont síndöcögénymániás, az maradjon meg nyugodtan a Tibidabónál. A hegycsúcsra ugyanis egy sikló visz fel, a siklóhoz pedig a régi villamosüzem (azóta már van új, de erről később) egyetlen, nosztalgia jelleggel megmaradt vonala, az úgynevezett "Kék Villamos" (Tramvia Blau). Fontos tudni, hogy csak hétvégéken és ünnepnapokon jár: előszőr  mi is potyára mentünk fel pénteken az alsó végállomáshoz - így jár, aki nem készül fel előre :) Aztán kimentünk szombaton, hogy végre utazhassunk kék villamossal...

... erre jött egy piros. Azaz a nyitott kocsi. Sebaj, ez is felvitt. Egyébként a nosztalgiatujára nem érvényesek a bérletek, külön tarifa van rá. Aki nem akarja ezt kifizetni, mehet busszal, mely ugyanazon az útvonalon közlekedik, és amire értelemszerűen érvényesek a bérletek.

Na mindegy, kipengettük a kalauznak a jegy árát, és elindultünk felfelé. Szerény nyomott véleményem szerint ez a város élhető része: díszes villák közt vezető sugárúton kapaszkodunk fel az első pár száz méteren. Persze az öreg tuja nem bír rohanni, az autók így fel is torlódnak mögötte. Majdnem az egyenes szakasz végén van a kiágazás a kocsiszín felé. A képeken végre kék villamost is láthatunk - gyakorlatilag csak az az egy nem volt kék, amivel mi utaztunk.

Miután az út átmegy egy autópályaszerűség fölött (ami mellett egy tengeralattjáró-szobor áll egyébként, számomra kicsit érthetetlen módon), elkezdődik a kanyargás, a tempó még lassabb lesz. Amikor ott voltunk, a rúdáramszedő ("troliszedő") ráadásul minden egyes felsővezeték-felfüggesztésnél jókorát szikrázott. A kocsik elég öregnek néznek ki, természetesen közvetlen kapcsolásúak, futóvázasak (utóbbi jellemzője a kis tengelytáv és futóvázra (hordvázra) rugózva felhelyezett karosszéria).

A baloldali képen az látható, hogy miért mondtam, hogy ez egy élhető környék :) Kicsit olyan, mintha az Andrássy utat és a Rózsadombot összegyúrtuk volna, és egy mediterrán vidékre dobtuk volna át. A felső végállomástól indul a sikló, amire megint külön jegy kell.

Két kép a madzagvasútról. Jobboldalt látszik a villamos felső végállomása, mely egy sima kihúzó. Miután visszajöttünk a siklóval, úgy döntöttünk, hogy lefelé gyalog megyünk, aközben készítek pár fotót az öreg tujákról. Így is történt, bár sajnos a fényviszonyok messze nem voltak ideálisak. Tulajdonképpen örültünk, hogy nem áztunk meg.

A már látott egyenes szakasz és a felső végállomás közötti szerpentin elég fotogén, bár sajnos a legrosszabb pillanatban robognak bele a képbe az autók. Az ilyen meredek és szűk ívek az úttesten mindenesetre elég izgalmasnak tűntek. Itt tényleg elég veszélyes lenne rohanni.

Egy kép az egyik kanyarról, és még egy a lenti végállomásról, mely szintén egy szimpla kihúzó az út szélén. Amúgy az oda-vissza út nem egy hosszú program, lévén a pálya összesen 1,2 kilométer hosszú. Éppen ezért ha valaki arrajár, ne hagyja ki! Amúgy is izgalamsabb, mint az új villamosvonalak :)


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra