Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Búcsú az UV-któl a 41-esen
Kedvenc vonal, kedvenc típus, ezért a szokásosnál is személyesebb stílusban...

Azt hiszem, csak akkor kezdtem igazán tudomást venni arról, hogy kedvenc villamostípusom még idén el fog tűnni a város utcáiról, amikor elérkeztünk a 41-es viszonylat "UV-tlanításához". Egészen addig valami elvont, absztrakt dolog volt a forgalomból való teljes kivonás ötlete, hiszen Zuglóból például már évekkel ezelőtt eltűntek ezek a tuják, itt Dél-Budán mégis megmaradtak, fenntartva a folytonosságot gyerekkorom villamosaival.. Egyfajta tili-tolinak tűnt az egész, bár persze nehéz lett volna nem észrevenni, hogy közben azért ténylegesen elbontják a feleslegessé vált kocsik jó részét.

Mindenesetre nem volt tudatos, hogy Almár Ákos barátommal az utóbbi másfél évben szabályosan odaszoktunk a 41-es villamosra, ahol az öreg járgányok a szerintem legérdekesebb közegben futottak. Persze mindketten tudtuk, hogy nem "őstípus" (ennek a szónak persze csak emberöltőkre lebontva van értelme) itt az UV, hiszen eléggé élénken emlékszem még a kiskoromban a Kamaraerdei Ifjúsági Park mellett ácsorgó 1900-as iker-, majd 1000-es szóló kocsikra, illetve az őket leváltó Tátrákra (utóbbiak valahogy  zavaróan modernnek tűntek ebben a közegben). Az UV-k 1988-as érkezésével (a Tátrákat ekkor átcsoportosították a meghosszabbított 1-esre) ennek ellenére valami olyan harmónia jött létre vonal és jármű között, ami viszonylag ritka. Egyszerűen jó volt ezekkel a járművekkel zötyögni Kőérberek már akkor se kimondottan jó minőségű vágányain!

Persze legtöbbször nem kimondott céllal zötyögtem ott, hanem mondjuk csak azért, hogy később érjek haza suliból, vagy csak zavartalanul akartam töprengeni a világ nagy dolgain (akkor még nem tudtam, hogy látens villamosmániám jele, hogy nem leültem valahol egy padra, hanem kimondottan a város egyik legfélreesőbb villamosviszonylatával utaztam:). Aztán felfedeztem a vonal fotogénségét, majd nem kevés külföldi villamosbarátot hoztam ki ide, a jelek szerint nem csak a saját örömömre (a hosszú, és nem kimondottan változatos Fehérvári úti vonalrész miatt sokuk félúton visszafordult, és nem jutott el ide magától). Na, azóta még Kaliforniában is van rajongója a vonalnak :)

A közelmúltban aztán már tudatosan fotóztam-filmeztem beszélgetéseink-sétáink közben, tudván, hogy az UV-k ideje záros határidőn belül el fog múlni. Bár egy éve még azt mondták, hogy itt fognak legtovább maradni az öreg málháslovak, végül mégse így történt: a 47-es maradt utolsó mohikánnak.

Az utolsó hónapokban hetente néha többször is kijöttem, hogy minél több képem legyen. Sajnos az időjárás nem mindig fogadott a kegyeibe, ti. a nap az esetek legalább felében elbújt, amint észrevette, hogy fotózni akarok :)

A vonal egyik jellegzetességét, a lovakat sem sikerült úgy megörökítenem, ahogy szerettem volna, de a baloldali fotón azért talán látszik pár paci a balszélen. Jobboldali az egyik kamaraerdei ív, "némi" zöldséggel körítve.

Kőérberek alaposan megváltozott az utóbbi években: aki a megbolygatatlan természet illúzióját akarja itt fotózni, annak bizony már nem a balatoni út szerpentinjére kell felmásznia, mint korábban, hanem ellenkezőleg, a lakópark miatt "tereprendezett" ellenkező oldalra.

Emlékeztetésképpen álljon itt pár kép, hogyan nézett ki azelőtt a mostani lakópark és tavacska helye.

A jobboldali képen a töltés, amin egy kőből készült áteresz is látható, vajon a hegyeshalmi vonal eredeti nyomvonala lenne, vagy egy iparvágányé? Az építkezéssel természetesen eltűnt ez is.

Vissza a mába: ilyen képeket lehetett készíteni az utolsó napokban az immár kivilágított "vízparton".

És egy vizen tükröződős videócska a viszonylag a közelmúltban létesített Kőérberek/Tóváros lakópark megállóról.

A 41-es vonalon való éjszakai fotózás legnagyobb kihivása szerény nyomott véleményem szerint a sok sötét és a kevés fény váltakozása, de szerintem ez így hangulatos.

A bevezetőben említett kőérberki vágányokon így haladtak a tuják 2007-ben: hajószerűen imbolyogva. Az itteni sínszálak közt van 1963-as gyártású, plusz pár elég régies kinézetű betonalj is; kíváncsi lennék, mikor szabályozták be ezeket a vágányokat utoljára.

Az utolsó nap: 2007. július 22.

Éles kontrasztok a Budaörsi reptér megállóhelynél. Kisebb koromban azt hittem, hogy ez egy másik repülőtér, mint amit budaörsi repülőtérként ismertem, merthogy itt kinézve a villamosból sehol sem láttam az ottani jellegzetes épületeket és hangárokat. Azt meg senki se mondta, hogy de, ez ugyanaz a reptér, csak odáig át kell gyalogolni egy laktanyán :)

Ha valakit érdekel, hogy miért pont a reptéri megállónál csináltam fotókat, és miért nem a végállomáson, annak itt a válasz: egyrészt a képbe begyalogoló kollegák (lásd baloldalt), másrészt a becses vaku-bajnokok miatt, akiknek vagy állványuk/rendes gépük nincs, vagy csak simán nem tudnak fotózni, ezért aztán lelkesen villognak, béna kékes foltokat létrehozva a mi, állványról, hosszabb expozíciós idővel készített képeinken (lásd jobboldali fotó). Ez a teljes oda nem figyelés oda vezetett, hogy a képeim 60-70%-a használhatatlan lett a frekventáltabb megállókban :( Bővebben itt.

Inkább elmentem kicsit videózgatni az utazást belülről. Nem tudom mi ez az idegesítő ciripelő hang a felvételeken, de élőben nem volt ott.

Az utolsó teljes menet Albertfalva kitérőtől indult, mivel a Kinizsi utcai ideiglenes végállomást éppen átmenő vágánnyá építették át a Fehérvári úti metróépítkezés befejeztével. Érdekes volt nézegetni, ahogy szerencsétlen tuják háromszori irányváltás után tudtak visszaindulni a másik végállomás felé - értelmesebb helyeken ilyenkor alkalmazzák a "kúszóváltó" nevű varázslatot.

A Kamaraerdőből a remizig menő csonkameneten már végképp semmi értelme.nem lett volna fotózni vagy filmezni, inkább csak élveztem a tömeget a fedélzeten :) Bónuszként még láthattuk, ahogy a dupla UV szerelvényeket rögtön szétkapcsolták, hogy pótkocsikat rakjanak közéjük, a másnaptól a Lónyay utcai ideiglenes végállomásig járó 47-eshez. Közben a villamosbarátokat beinvitálták a remizbe fotózni, amely lehetőséggel mi nem éltünk, a fentebb részletezett okok miatt.

Másnaptól a 41-esen átvették az uralmat a Ganz csuklósok. A vonal így is jópofa, de azért még hozzá kell szoknom az új járművekhez...


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra