| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | ||
|
 |
|
|
|
Tegnap elvileg családi ünnepre lettünk volna hivatalosak, de az bárányhimlő miatt elmaradt, így NZA-val inkább kiugrottunk Brno-ba (vagy "Brnóba"? esetleg "Brünnbe") hármasban. Köd volt, hideg volt, de azért jó volt. Még egy jobbfajta knédlire is jutott idő :) A villamosokról később majd biztos csinálok egy villamosos oldalt, most mesélés helyett inkább boldog, egészségben eltöltött, sikerekben gazdag és jókedvű új évet szeretnék mindenkinek kívánni!
No, elmúlt a Karácsony, megint lehet magamat idegesíteni a hülye reklámokkal :) Például azzal, amiből kiderül, hogy egy bizonyos sörmárka fogyasztói tök gyagyák, akik - a jelenetből sejthetően ráadásul rablással szerzett - pénzüket inkább hagyják elégni, csak mert sajnálják a sörrel eloltani a lángokat. Hogy a megmenekített pénzből hány sört tudtak venni, az senkit nem érdekel, a jelek szerint még a reklám készíttetőjét sem :O Aztán van az a szívhezszóló családi mosóporhirdetés, melynek a végén a katarzist az "egyszer (márkanév), mindig (márkanév)" sor lírai eldúdolása hivatott okozni. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a multikulti álláspont szerint a karácsonyi ajándékot nálunk a Télapó(k) hordja (hordják) ki. Igaz, hogy nekem gyerekkoromban, az akkori államrend közepette is Jézuska hozta, meg Riannának is, és vélhetően még sokaknak. De ezek az idők elmúltak, megint előkerült a politikailag korrekt Mikulás... Na mindegy, következzék egy másik téma: egyfajta utó-karácsonyi utó-ajándékként át szeretnék nyújtani nektek ötvenvalahány olyan villamosos és vonatos képet, amely valamiért kimaradt a weboldalra felkerülésből. Van, akinek rövid távú időutazás lesz, más talán talál neki tetsző képet. Alább tessék kattintani:
Ma megátkozott bennünket egy koldus a Móriczon, mert úgy gondolta, hogy ki akarjuk kerülni, pedig csak másfele vitt az utunk, mint ahol ő állt. Én pedig már majdnem nyúltam a pénztárcám után (általában nem szoktam, mert nem vagyok benne biztos, hogy a pénz tényleg arra a célra fordul, amit mondanak, de így télen, hidegben kicsit más a helyzet), de addigra az idős hölgy száját már kellemetlen szavak hagyták el. Betegséget kívánt nekünk, sújtson le ránk Isten, legyen nekünk rossz. Azt hittem, rosszul hallok, meg is álltam döbbenetemben egy pillanatra. Ő erre felbátorodotott, és kijelentette, hogy félhetünk, mert Isten meghallgatja őt, mert ő Jézus tanítványa, mi viszont istentelenek vagyunk. Meg kell mondjam, elég vacakul esett. Megértem, hogy biztos meggyűrte a sors őt, sajnálom is, de hogy pont Karácsony másodnapján, pont Isten nevét felhasználva szenvedést kívánjanak nekünk, az felkavart :( Egyébként viszont nagyon kellemeset sétáltunk a városban, élveztük a napfényt. Igaz, azt igazságtalannak tartom, hogy míg az autók felmehetnek közvetlenül a Citadella alá, a turistabuszok plusz pénzért pedig körbe is gurulhatnak, addig a tömegközlekedés (azaz a 27-es busz) csak a Búsuló Juhászig megy. Pont a tömegközlekedésnek kellene körbemennie, ahogy régen. Mi persze könnyen felsétálunk, nem távolság, de az idősebbek mit csináljanak? Ők ne akarjanak panorámázni? A köznapi ember gyalogoljon csak? Magáncég magándíjat szed a buszoktól, magának - kérdés, hogy mi fordul ebből vissza a karbantartásra. Igaz, a város még rossabb tulaj, a Gellért-hegy oldalában levő utak elég ramaty állapotban vannak. Hiányzó lépcsőfokok, csorba kövek... Amiért nem lehet közvetlenül pénzt beszedni, az egyelőre nem számít senkinek, azzal nem foglalkoznak.
Boldog Karácsonyt mindenkinek! Az utóbbi napokban direkt kerültem a blogozást, mert nem akartam az ünnepi előkészületekkel kapcsolatban semmi olyan cinikusat írni, ami netán sérthette volna valaki ízlését :) Szép volt az ünnep, Szenteste Mariann szüleinél, másnap családi ebéd nálunk, mindenki aranyos volt, tényleg olyan jó karácsonyi hangulatom lett. Sokat beszélgettünk - talán egy séta a (nem létező) havazásban még hiányzott volna, de ne legyünk telhetetlenek!
Kifárasztott a karácsonyra készülődés, boltban tolongás, pénztárnál sorbaállás, úgyhogy mára megmenekültök az adatvédelmi okoskodástól... Tulajdonképpen a blogíráshoz se sok kedvem van, inkább zabálnám két pofára a bejglit, miközben ülök egy vonaton, ami valahol az Alpokon robog keresztül. Aztán ha elértünk a célállomásra, ami egy luxusfogadó, ott beülni egy melegvizes pezsgőfürdőbe, forraltbort kortyolgatni, ahhoz lenne kedvem :)) Helyette van ez a tolongás a városban. Nem csak a boltokban, hanem mindenütt, mert az összes közterület kirakodóvásárrá változott. Kezdek ettől tiszta zombi lenni; teljesen csőlátásom van, csak azt nézem, merre van a viszonylag legkisebb tömeg, ahol átférek, mert nem akarok még több gagyit és giccset látni. Még az ismerős villamosvezetőket is alig veszem észre, amikor rámintegetnek a vezetőfülkéből, tőlük ezúton is elnézést kérek. Az egész agyam(helye) kicsit zsibbadt valahogy: az ismerősöket fel nem ismerés is épp elég kellemetlen, de néha a szavak sem jutnak az eszembe. Dolgokat megjegyezni meg még annyira se megy: tegnap felhívtam Riannát, kérdeztem tőle valamit, aztán öt perccel később megint felhívtam, hogy mit is mondott? :O Mindegy. Még pár nap, és aztán pihenés van, örömünnep és meghittség, és akkor teljesen átadhatom magam a Nagy Kérdésen való merengésnek: mikor adja le végre a tévékettő a Dr. House második évadját??? ;-)
Az imént megígértem, hogy kifejtem, miféle számítógépes kórokozókat érdemes megkülönböztetni. Nem mondom, hogy nem lehet több fajtát, de nem feltétlenül érdemes :) Ezek persze logikai kategóriák, így kicsit összefolynak: Van a jól ismert fájl vírus: olyan program, mely parazitaként más programhoz csatolja magát, és így terjed. Saját belső definícióm szerint a ma divatos vírusok nagy részét nem lehet így nevezni ezen leírás alapján, viszont mivel a szó elterjedt, úgy általában használható mindenféle kórokozóra. Ezen felül vannak még boot-szektor vírusok, makróvírusok, meg még pár alfajta, de ha jobban meggondolom, ezek jobbára logikai nüanszokban különböznek ezektől (ti. abban hogy mit nevezünk fájlnak). Féreg: kvázi önálló működésre képes program, mely önerejéből keres terjedési lehetőséget és fertőz. Például elindul a hálón, valami nem javított biztonsági lyukat kihasználva megtámad egy gépet, majd ott rögtön elindulva arról a gépről elkezdi a következőt is megfertőzni. Nem feltétlenül kifinomult jószág, pár éve az SQL SLAMMER nevű féreg csak 376 bájtos volt (figyelem: sima bájt - nem megabájt, nem kilobájt!), mégis a fél világot átfertőzte. Semmi mást nem csinált, csak elindítása után véletlenszerű címekre elküldte magát hálózati csomag formájában. Ha a címzett gép véletlenül olyan volt, amelyről hiányzott egy biztonsági javítás, az illető masina már meg is volt fertőződve, és innentől kezdve már ő is küldözgette tovább saját magát "véletlenszerűen"* kitalált címekre. (*Az idézőjel annak szól, hogy a számítástechnikában nincsenek igazi véletlenek;) Spyware avagy kémprogram: olyan huncutság, mely nem közvetlen rombolással (tehát például nem fájlok törlésével) okoz kárt, hanem csendben figyel, és mondjuk nézi, mit gépelünk be, milyen weboldalakat nézünk, vagy egyszerűen ellopja a jelszavainkat, bankkártya PIN-kódunkat, és bármi értékes adatot, ami átmegy a gépen, mondjuk a böngészőn át. Trójai: letöltünk egy programot, ami csinál valamit, de amellett csinál valami mást is, és utóbbinak nem annyira örülünk. Mint anno a görögök a falovas trükknél, valami huncutság itt is rejtve kerül a gépünkre. Például letöltünk egy programot, ami azt mondja, hogy gyorsítja az internetünket. Vagy szép háttereket varázsol a képernyőre. Vagy vicces egérkurzort varázsol az unalmas nyilacska helyére. Hogy ezek mellett még mit csinál, az gyakorlatilag csak az adott program írójától függ. Adware: olyan huncutság, mely nem konkrét lopással vagy megfigyeléssel árt nekünk, hanem valaminek az eladására próbál rávenni. Például állandóan feldob elénk egy adott weboldalt. Vagy egyes weboldalak helyett egy másik weboldalt hoz fel - egy olyat, aminek az üzemeltetője fizetett az adware írójának. "Usage tracking" avagy nyomjelzők: ezek legtöbb esetben a böngésző által adott-kapott kis adathalmazok, ún. cookie-k. Normál esetben nélkülük egy csomó weboldal használata nehézkessé válna, de persze lehet őket kevésbé jó célra is használni: például arra, hogy kövessék, valaki milyen weboldalakat látogat. Alapvetően persze ez sem feltétlenül negatív dolog: az így gyűjtött statisztikákból mondjuk kiderülhet, hogy az illető sok vasutas oldalt nézeget, így a statisztikát felhasználó rendszerek gondoskodhatnak arról, hogy a látogatott weboldalakon látható reklámok vasutas dolgokat próbáljanak eladni az illetőnek, mondjuk vasútmodelleket. Másrészről viszont az is igaz, hogy kinek mi köze van ahhoz, hogy ki milyen weboldalkat nézeget? Itt most abba is hagynám a listát, és rátérnék arra, hogy "felhasználói" szempontból mi a leglényegesebb különbség köztük. Hát az, hogy mivel lehet ellenük védekezni. Bár a vírusirtók elindultak abba az irányba, hogy a spyware/adware programokat is felismerjék, sőt, a Windowshoz is készült az ilyesmire ügyelő komponens, azért a vírusirtók többsége alapvetően elsősorban a vírusokat tudja jól irtani. Egyéb huncutságokhoz érdemes kifejezetten azokra szakosodott programokat beszerezni. A SpyBot például ingyen van, de sajnos nem mindent ismer fel. Az Ad-Aware csak otthoni használatra van ingyen, és sokmindent felismer, de szintén nem tökéletes, néhány hasznos kiegészítője pedig csak a fizetős változatban van benne. Manapság körülöttem sokan a CounterSpy c. programot istenítik, nekem még nincs elég tapasztalatom vele, hogy véleményt alkossak. No, nem akarok túladagolást okozni, ezért itt abba is hagyom egy rövid időre. Egy nyilvánvalóan téves, mégis népszerű vélemény, miszerint csak az Internet Explorerrel van csak probléma, cáfolataként azért egy hírecske a végére: Kritikus javítások a Firefox böngészőhöz. Igazából persze nem a javítások kritikusak, hanem a hibák, amiket a javítások javítanak, de mindegy is :)
Megint adatvédünk egy kicsit Pár szót szeretnék ejteni arról, hogyan szoktak fertőződni a számítógépek manapság. Manapság - mert régen másképp működtek. Annak idején a "vírus" szó arra utalt, hogy a kórokozó láthatatlanul beletelepedett egy-egy programba, és onnan sokszorosodott, annak futtatása során "szaporodott". Manapság a legtöbb kórokozó önállóan él, tehát egy szabadonálló program. Régen kicsinek kellett lennie, hogy ne legyen feltűnő az, hogy a fertőzött program hirtelen megnőtt. Ma lassan DVD-n jönnek ki az új kórokozók :) Régen bonyolult eljárásokkal álcázták magukat a vírusok, változtatták a kódjukat, rejtőzködtek. Manapság már többnyire nem a gépet verik át, hanem a felhasználót. Az ugyanis egyszerűbb. Persze most is vannak kifinomult vírusok, de nem ez a jellemző. Az utat, ahogy a számítógépes kórokozók hozzánk kerülnek, szeretik vektornak nevezni a szakértők, de szerintem ez nagyzolás, annyira piti átverésekről van szó:
A legtöbb kórokozó persze igyekszik egyszerre több útvonalon is terjedni. Tehát jöhet webről letöltött programként, de az ICQ chat programon, vagy e-mailen át is. A legalapvetőbb teendő mindenképpen az, hogy nem kattintunk rá csak úgy ismeretlen linkekre, és nem indítunk el csak úgy ismeretlen programokat. Ezt az elővigyázatosságot semmilyen vírusirtó nem tudja pótolni. Egyébként a fentebbi szövegben állandóan "kórokozót" írtam, direkt. Ez többmindent (trójait, kémprogramot, stb) is jelenthet, nem csak vírust - de erről majd valamikor később írok.
Kikapcsolódásként két kép Budapest szebb pillanatairól:
... és kettő kevésbé szebbekről: Félreértés ne essék, a baloldali képnél, ami a Szigony-projekt helyszínén készült (ahol egyelőre még csak bontanak - reméljük az építés nem húzódik el "jó budapesti" módra), nem az piszkálja a csőrömet, hogy bontanak, hanem az, hogy a háttérben látható "minőségű" házak sokaságát próbálták sokan megvédeni, pusztán csak azért, mert régiek. Szép dolog a régi, de ha az élhetőséggel összeférhetetlen (nullkomfortos, leromlott), és a régiségén kívül nincs semmi más értéke, akkor inkább az életet, az újat kell választani. Pláne, hogy közben arra sem figyelnek ebben a városban, hogy sok tényleg értékes dolgot (ez jobboldalt konkrétan a Lánchíd budai hídfőjéhez tartozó korlát) értelmes állapotban tartsanak. Figyelem, nem azért írtam értékest, mert a szóban forgó korlát a villamossíneket védi, hanem azért, mert a város egyik legfőbb jelképe a Lánchíd, de már a közvetlen környezetének állapotára (is) magasról tesznek! Felemlegethettem volna a Várbazárt is (végülis a város legszebb ismérvének számító panoráma kellős közepén rohadozik, kit zavar?), vagy az egykori Honvédelmi Minisztérium/Parancsnokság csonkját a Dísz téren (abszurdba hajló poén, hogy azt a teret ebben az állapotában is így hivhatják), de valami mást akartam keresni. Budapest attól lett ilyen vonzóan eklektikus, hogy újból és újból megváltozott, alkalmazkodott az éppen aktuális új időkhöz (nem mindig önszántából - néha például azért, mert szétlőtték, mint az osztrák Hentzi a pesti klasszicista Duna-partot annak idején). Ma örülünk a Klotild-palotáknak, de azért, hogy azok megépülhessenek, régi épületeket gyalultak el. Az Országház is csak úgy épülhetett meg, hogy valami mást eltüntettek a helyéről. Egy-egy régi barokk házacska persze jópofa lenne, de a mai "semmihez ne nyúljunk, ami régi" szemlélet egy szűk és dohos romtárhoz vezetett volna kör- és sugárutakkal büszkélkedő világváros helyett. Bár a pénzemberek ritkán veszik előbbre a város érdekeit a sajátjaiknál, azért a megoldás nem lehet a mindenfajta megújulás elgáncsolása - inkább az erősebb közösségi érdekképviselet segíthet. Kár, hogy ezt a képviseletet ma a politika nem adja meg, lásd Nagymező utca, ahová egy még több autót becsábító (hadd legyen még több autó a már most is szűkös kapacitású utakon?) mélygarázst építeni, pláne a régi fasor lerombolásával, hát az egy rettentően rövidlátó, és szerény nyomott véleményem szerint igen káros ötlet :( És valahogy ez rendszerszerűen működőnek látszik: azon a környéken nem a leromlott tutcák, házak tűnnek el, hanem azok, amelyek helyére sok jól eladható lakást lehet felhúzni. Itt nem hogy nem védi a várost a politika, hanem mintha kimondottan a befektetők irányába húzna a szívük. Átestek a ló túlsó oldalára. Méghogy lovasnemzet vagyunk: csak a két oldalát ismerjük a négylábúaknak, a középutat, a nyeregben maradást csak fényképről ismerjük. Vagy elképzelhető, hogy ez a réges-régen presztizsokokból kialakított Sugár-, a mai Andrássy út esetében is így volt? Végülis ott is bontottak, hogy létrehozzák a ma is ismert luxusútvonalat! És a Nagykörút? Azt is mesterségesen szabályozták ki, átalakítva az addigi városszövetet. Lehet, hogy akkor is sokan utálták ezeket a rombolásos építéseket? Lehet, hogy mi (de legalábbis az unokáink) is csak száz év múlva fogjuk megtudni, hogy a ló melyik oldalára sikerült átlendülnünk? Az viszont biztosnak látszik, hogy felül kell bírálnom önmagam: korábban hajlamos voltam azt mondani, hogy ez egy látszatváros, ahol csak a dolgok kinézetére ügyelnek, nem baj, ha belül szétrohad valami. Ez sajnos tévedés: itt biza a látszatra SEM ügyelnek...
Megvédjük a javainkat! A cím kicsit általános, mivel millióféle megvédendő javunk lehet. Védjük a lakásunkat (biztonsági zárral, riasztóval), védjük az autót (biztosítással, riasztóval), vagy éppen védjük az egészségünket (multivitaminok zabálásával). És bizonyos mértékig védjük az adatainkat is. Ennek ebben az országban még nincs kultúrája, ezért számos adatot túlzottan is védünk: például a közlekedési vállalatnak nem szabad tudnia, ki használta fizetés nélkül a járatait, de a diadalív méretű kiskapuknak köszönhetően hasonló védelemben részesülhetnek a közlekedési szabálysértést elkövetők is, ha azt mondják, hogy nem ők, hanem közeli rokonuk vezette a kocsit, amikor gyorshajtottak, márpedig közvetlen hozzátartozó ellen nem kötelesek vallani. Nem nagyon védjük ugyanakkor az internetre csatlakoztatott számítógépünket, pedig ahogy egyre gyakrabban használjuk az ott elénk helyezett szolgáltatásokat - például a neten át való bankolást, vásárlást -, azon is értékes adatok gyűlnek fel. De az adataink, majd azok segítségével a pénzünk meglovasítása csak egy lehetőség arra, hogy megkárosítsanak bennünket. Valami olyasmi ez, mint hogy a zsebtolvaj lehet, hogy csak a pénzt viszi el a tőlünk lenyúlt tárcából, de lehet, hogy a személyit is, hogy azzal további bűncselekményeket kövessen el. Sokak számára a számítógép csak egy doboz, amit úgy lehet kezelni, mint a tévét: bekapcsolom, ha tévézni akarok, és kikapcsolom, ha nem. Pedig a kétirányú kommunikáció csomó veszélyt rejt! Körülbelül ezek történhetnek a gépünkkel, ha nem figyelünk oda rá: 1. Valami fontos
információnkat elvesztjük. 2. Valami fontos információnk
illetéktelen kezekbe kerül. 3. Manipulálnak
bennünket. Remélem a nyakatekert(nek tűnő) példák ellenére is átjött a lényeg: hogy ezt mi mind nem akarjuk hagyni. Ez nekünk nem jó, viszont cserébe rossz. A gond az, hogy egy frissen telepített, átlagos Windowson nem feltétlenül adott minden lehetőség ahhoz, hogy megakadályozzuk a fentiek megtörténtét. De sebaj: mint ahogy manapság egyre kevesebb riasztó/immobilizer nélküli autót adnak el, és ahogy már régóta természetes, hogy a lakásajtót megerősítik, hevederzárat szerelnek rá, stb, úgy itt is megvan a lehetőségünk, hogy gondoskodjunk a biztonságunkról. Ez persze nem ingyen van: ha éppen nem pénzbe, akkor időbe kerül - de megéri. Mára ennyi elég, valamikor
majd folytatom, addig lehet parázni a leírt veszélyek kapcsán. Adaléknak
pedig el lehet ezt is olvasni: Fiatal
hackereket toboroznak a bűnözők. Szép új világ?
Picit lazítsunk, mielőtt folytatjuk a komolykodást! Nézzük meg az alábbi képet, és mondjuk el, mit látunk rajta:
Ne viccet keressünk! Semmi? Na még egyszer, közelebbről:
Jól van, elmondom: ez a kép a Keletiben készült, Perlaki Attila barátom hívta fel a figyelmemet a helyzetre. Baloldalt egy szlovák személykocsit látunk, jobboldalt egy magyart. Mindkettő pár perc múlva indul, és mindkettő másodosztályú - csak a szlovák már európai értelemben, a magyar meg körülbelül a kongói színvonalhoz mérve. A szlovák kocsi kinéz valahogy, szépen le van mosva, ki van világítva, a magyar kocsi mocskos, az ablakok kulimászosak, bár ez mindegy is, hiszen bent úgyis sötét van. Gondolom a magyart "a hideg miatt" nem lehet lemosni, a szlovákoknál viszont ilyenkor banánok nőnek a pálmafákon, tehát ez nem gond. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a magyar kocsi a saját otthonában ilyen koszos, a szlovák pedig "idegenben", távol a saját karbantartóbázisától is igyekszik tiszta lenn , akkor szerintem elég világossá válik, hogy Szlovákia még egy témában megelőzött minket. Meg az is, hogy miért szeretném, ha a MÁV-ot előbb rendberaknák, levágnák róla az elhalt részeket, kirúgdosnák azokat, akik a mai állapotokról tehetnek, és csak aztán költenék rá az adómat :-/ Most így átgondolva, ez a fentebbi téma nem biztos, hogy a legjobb lazítási forma, legalábbis engem kicsit felpaprikázott. Van viszont (megint) egy reklám, amiről nem tudom eldönteni, hogy összekarmoljam magam miatta, vagy csak szimplán röhögjek rajta. Fogalmam sincs, mit reklámoz, mert annyira nem néztem meg magamnak, de azt mondja benne egy Mikulás sok másik Mikulásnak, hogy "sokan vagyunk és sokfélék". Nézem: a Tömegtélapók szakállasak, kivéve a nők, oké; bárgyún bámulnak bele a kamerába, oké, ezt is megszoktuk (bár leginkább a tévéhiradóban). De hopp, mindegyik lámpást tart a kezében. Mi van?!? Ezt eddig még nem láttam, pedig átéltem már egy pár Mikulás-inváziót. Nézem piszkosul, honnan ismerős ez a kép, aztán beugrott. Aki ezt a reklámot csinálta, eljátszotta, átvette, stb... az keveri a Mikulást a kertitörpével??? Update: Lementem alfába, és megfejtettem, kinek-minek a reklámjáról van szó. Egy olyan telkóé, amelynek pedig jók szoktak lenni a spotjai. Itt lehet megnézni a reklámot, aminek a vége felé jól láthatóak a lámpatartó élőlények - összehasonlításul itt látható egy kertitörpe. A hasonlóság több mint gyanús. Igaz, ebből a csapatból azt is kinézem, hogy direkt azért szúrták el a Mikulás-ábrázolást, hogy bekerüljenek valami blogba, mert akkor onnantól ezért fogja mindenki a reklámkampányukat nézegetni :)
Adatvédelem, információbiztonság Kicsit megint változtattam a baloldali oszlopon, most még több információbiztonsággal kapcsolatos RSS infó található ott. Ez a legtöbb olvasónak valószínűleg kínaiul lesz, vagy legalábbis nem fogja érteni, miért gondolom, hogy mindez érdekli őt, úgyhogy írok gyorsan pár mondatot a témáról. Az adatvédelmen való rágódás eddig a hivatásosként ezzel foglalkozók, az unatkozó számítógépbuherátorok, illetve a paranoiában szenvedők "szórakozása" volt. Ennek eredménye az, hogy a lehető legprimitívebb vírusok szokták szétfertőzni a fél világot: azok, amelyeket a felhasználó kézzel, saját, szabad akaratából indít el - kvázi saját maga kéri fel a kártevőt, hogy tegye tönkre a munkáját. Ugyancsak ennek köszönhető, hogy a net forgalmának jókora részét hülyeségeket tartalmazó lánclevelek teszik ki, melyek olyan valótlanságokat akarnak lenyomni a torkunkon, amelyekről kis odafigyeléssel bárki megmondhatná, hogy nem érdemesek a továbbküldésre. Ennek pedig jó lenne véget vetni. Elmúlt a minden csodának kijáró három nap: az internet nem különlegesség többé. Nem valami olyan, amihez jogunk van nem érteni. Ellenkezőleg: ugyanúgy értenünk kell, mi történik körülöttünk, mint ahogy az autóvezetéshez jogosítványt kell szerezni, ahogy villanyszerelői képesítés nélkül is tudjuk, hogy nem egészséges a konnektorba pisilni, vagy hogy a szabadesés mélyebb fizikai összefüggéseinek megértése nélkül is észben tartjuk, hogy nem érdemes kiugrani a tizedikről az ablakon, hiába érnénk le úgy gyorsabban, mint lifttel. Sajnos se időm, se erőm nincs egy teljes site-ot a témának szentelni, de tervezem, hogy a jövőben többet szólok olyamikről, mint amiket a baloldali linkek mögött találhattok. Biztonsági javítócsomagokról, amiket érdemes feltennünk a gépünkre, ha nem akarjuk, hogy a rosszfiúk csúnya dolgokat csinálhassanak vele; vírusokról, amiket elkerülhetünk, ha nem klikkelünk rá mindenre, ami mailben érkezik. Vagy arról, hogy nem csak vírusok fenyegetik gépünket, hanem ezer más módon tudnak nekünk kárt okozni - vagy másnak, úgy, hogy úgy nézzen ki , mintha a mi gépünk okozná a kárt. És néha arról is, ami ezek mögött van, például hogy hiába van vírusirtónk, ha nem friss, és hogy hiába friss, ha a gépen nincsenek fent biztonsági javítások, amik megakadályozzák, hogy egy támadás meg tudja kerülni a vírusvédelmet. Mindez főleg Windows-ra vonatkoztatva, mert az azt használók vannak jobban rászorulva az ilyen információkra. És akkor persze majd arról is írok, mik ezek a fura szövegek baloldalt. De minderről majd később: most minden májkroszoft-felhasználónak, akinek nincs bekapcsolva az automatikus frissítés, vagy nem valaki más adminisztrálja a gépét, irány beszerezni az aktuális májkroszoft-gyógyszereket az aktuális májkroszoft-hibákra*. Nem kevés van belőlük ugyanis. Erről itt olvashattok; valamikor később meg majd azt is elmesélem, hogy attól, hogy ezeket feltelepítjük, miért nem kerültünk még teljesen biztonságba. *Persze mindenki csak saját felelősségre, hiszen még maga a Microsoft sem vállal felelősséget azért, hogy a javítások lefuttatása nem rontja el az operációs rendszert, vagy teszi lehetetlenné valamelyik programunk, vagy akár az egész gép használatát. Volt már olyan javítócsomag is, ami több gondot okozott, mint amennyit javított. Ez viccesnek hangzik, de sajnos nem az.
Mellékvágány: miért utálom a webre való dolgozást? Miközben a baloldali hír-fejléceket idebuheráltam (ez a legjobb szó, mert nehéz lett volna nyakatekertebb megoldást találni annál, amit végül alkalmaztam:), ismét (n+1-edszerre) szembesültem azzal, hogy nincs olyan, hogy _a_ web, _a_ böngésző, _a_ mindennel jól olvasható oldal. Ez most konkrétan azt jelenti, hogy míg a legtöbben valószínűleg jól látják ezt az oldalt, néhányan viszont hibaüzeneteket is kapnak mellé. Most sajnos nincs időm kifejteni, miért, de úgy döntöttem, hogy tojok erre. Ez ugyan valószínűleg sokak szerint ellentétes azzal az adatvédelmi aggódással, amit kicsit feljebb levágtam, de szerintem nem. Amint lesz időm megint ideülni, ezt is kifejtem kicsit - reklám után folytatjuk. Akit valóban érdekel a magyarázkodásom, olvasson tovább, akit viszont inkább az érdekel, hogy mit akarok kihozni ebből az adatvédelmi dologból, az kattinson ide! És tényleg folytatom :) Alapjában véve a web lényege az, hogy az oda felkerülő információkat kereshető, logikailag feltérképezhető formában lehet megjeleníteni, bárhol a világon, ahol van internet-kapcsolat. És - elvileg - ugyanolyan minőségben lehet ezt megtenni. Csakhogy a szabványokat nem mindenki tartja be. Míg nyolc éve a Netscape Navigator volt _az_ alap böngésző, és a Microsoft Explorerjét csak gyenge próbálkozásnak minősítettük, mára megfordult a helyzet. A Microsoft ugyanis nem csak rászállt a témára, de szépen a saját képére is hajlítgatta, belenyúlt, átalakította. És mivel sokan használták a programját, az általa nyújtott szolgáltatások és extra szolgáltatások elvártak lettek, miközben a többi böngésző fejlesztői inkább próbáltak ragaszkodni a szabványokhoz és saját elképzeléseikhez. Persze hamar kialakult az, hogy egyes weboldalak kifejezetten Explorerre lettek kifejlesztve, és a szolgáltatásaik nem, vagy csak részben vehetők igénybe más böngészővel. Valami ilyesmi történt most is: a Youtube-ról belinkelt (beágyazott) videó hibaüzeneteket és plusz felpattanó tab-okat eredményez, ha nem Explorerrel nézik az oldalt. Legalábbis az Opera 9 és a Mozilla Firefox ezt produkálta két különböző gépen is (az Opera 8 nem). Először azt hittem, hogy az oldalsó hír-csíkok kapcsán jönnek az üzenetek. Aztán kiderült, hogy nem (bár azokon is lehetne fésülni), de hiába vacakoltam a Youtube videólejátszójának beágyazásával, az a verzió, aminél a másik két böngésző nem hibázott, az Explorerben egyátalán nem működött. Márpedig a webszerver statisztikái szerint a látogatók több mint kétharmada ezt használja, nem Operát és nem Firefoxot. Na, itt sült el az agyam. Megadom magam, győzött a kapitalizmus üzleti racionalizmusa: nem érdekel, hogy mit csinál a másik két böngésző! Ez első hallásra biztosan sok Linux/OpenSource/anti-Microsoft rajongó számára szimpla bunkóságnak fog tűnni, de akkor is ez van: vagy információt (weboldalt, képeket, novellát) állítok elő, vagy a csomagolásával foglalkozom, a kettőre együtt nincs energiám. Nem sajnáltatom magam, csak azt kérem, hogy ezt fogadja el az is, akinek felugranak a hibaüzenetek. A többiektől, akik nem értik, miről szólt ez a bejegyzés, mert nem látnak hibákat, elnézést kérek. A következő menetben ismét velük fogok foglalkozni - remélem mostanra már feltelepítették a biztonsági javításokat, amiket az imént ajánlottam a figyelmükbe :) Akit pedig teljes egészében hidegen hagy az egész téma, az olvassa itt el, hogy - vélhetően tudományos módszerek alkalmazásával - kimutatták azt, amit bárki meg tud mondani, ha kettőnél több magyar blogot látott már életében: Nálunk az én-blog a legnépszerűbb /it.news.hu/ :)
(rejtőzködő)s-Bahn
Ezt a vonatozgatósdit novemberben kezdtem, kicsit nyögvenyelősen, de szerencsém volt, ugyanis pár héttel később (a múlt hét végétől) értelmesebb menetrendet vezettek be. Eredetileg ugyanis a menetrend cseppet sem tartotta szem előtt, hogy kiszámítható legyen, ráadásul pont akkor, amikor hazamentem volna, este 6 és 8 között óránként többnyire csak egyetlen olyan vonat volt, ami megállt Zuglóban, és elvitt volna a Nyugatiba. Elment három vonat öt és hat között (17:03, 17:14, 17:41), majd hat és hét között egy (18:44), hét és nyolc között kettő (19:49 és 19:52 - szép kis eloszlás, mi?), majd nyolc és kilenc között megint egy (20:41), aztán semmi egészen 21:57-ig, ami ugye már majdnem este tíz óra. Ez az össze-vissza, és arcpirítóan ritka járás persze annak köszönhető, hogy a menetrend készítésekor nem volt szempont a városon belüli rendszeresség: ezek a vonatok a Nyugati és egy-egy távolabbi város (Monor, Szolnok, Cegléd, ilyesmi) között ingáztak, és akkor értek ide, amikor épp ideértek. Mostanában viszont bevezettek egyfajta ütemes menetrendet, ami ugyan még nem ugyanaz, mint a svájciaknál, de azért kicsit kiszámíthatóbb, ezáltal használhatóbb. Például az indulási idők ismétlődnek: meg tudom jegyezni, hogy minden óra 19. és 54. percében biztos jön valami. Néha közte is. Ez ugyan még mindig elég ritka, de azért alakul. A vasút, mint városi közlekedési eszköz Annak idején Münchenben szerettem meg a városi vasutazást, ahol anyutól a húszpercenként járó wolfratshauseni S-Bahnnal be tudtam menni egészen a belvárosig - akár a főpályaudvarig, akár a városházáig (ez a két pont nagyjából minden német várost elég jól definiál:). Ha el is hagyjuk azt a húzást, hogy az ottani S-Bahn vonalak nem csupán az elővárosoktól valamilyen pályaudvarig futnak, hanem a legeslegesleg-belvárosabb belváros alatt is megállnak, a kiszámíthatóság, és a viszonylag kevés megálló miatt relatív nagy sebesség mindenképpen vonzóvá tette ezt a fajta közlekedést. Pedig Münchenben is vannak buszok, villamosok, és nagyszámú metró is. Helyi példával élve: képzeljük el, hogy Budafokon vagy Albertfalván felszállok a vonatra, három perc múlva a Kelenföldi pályaudvarnál vagyok, öt perc múlva a Móriczon. Hét perccel a felszállásom után ugyanaz a vonat már a Kálvin téren van, onnan két perc a Keleti, és onnan akár Gödöllőig vagy Hatvanig is továbbutazhatok. Vagy éppen a gödöllői vagy hatvani utas hagyhatja ki a koldusokban és alkalmi árusokban gazdag Baross téri átszállást, hogy a hetes busznál jóval gyorsabban beérjen a Belvárosba. Egyébként mélyen tisztelt városvezetésünk perpillanat éppen ezt a lehetőséget dobja ki az ablakon, amikor még megvizsgálni se hajlandó, hogy abból a temérdek pénzből, amibe a négyes metró kerül, nem lehetne-e inkább egy ilyen értéknövelt rendszert csinálni. A plusz lehetőségeket adó presztizsmetró helyett építhető "M4plusz"-szal megspórolt pénzből pedig építhetne egy (a zavaros szakaszokon akár a kéreg alá bukó) gyorsvillamost a Rákóczi úton Közép-Buda és Újpalota (ahová a négyes metró valószínűleg sohasem fog eljutni, mint ahogy a hármas metró se jutott el soha Káposztásmegyerre) közé. Az emészthetetlen közgazdasági elemzéseket, kapacitásmátrixokat és egyéb mágiákat átugorva úgy is mondhatnánk, hogy kevesebbért kapnánk többet, vagy ugyanannyiért valami olyan _rendszert_, ami több embernek hoz pozitív változást. Az S-Bahn névre hallgató "városi nagyvasút" megléte a fejlett világ sok részén alapvető. Néha saját vágányain jár, néha más, "rendes" vasútvonalakon megy. Néha összefolyik a metróval (hisz (részben) föld alatt visz sok utast, gyorsan), néha pedig nem is érdemes megkülönböztetni a mi fogalmaink szerinti metrótól (RER Párizsban, berlini Stadtbahn). Kisebb városokban néha inkább a villamossal folyik össze. Vagy éppen önmagában nyújt összeköttetést a nagyvasúti csomópontok köré szervezve. Míg nálunk a vasút általában távolsági (esetleg helyközi, bár ezt a fogalmat is szívesen elfelejteném) közlekedési eszköz, jobb helyeken alkalmazkodni próbálnak a kisebb utazási távolságokhoz, erre alkalmas járművekkel - és a megállóhelyek megfelelő kialakításával. Ugyanis az ilyen vasútnak közel kell lennie az emberekhez és a többi közlekedési eszközhöz. Az a gyaloglás, amire a kettes metró Baross téri megállója, és a Keleti pályaudvar hatszázhatvanhatos vágánya között kényszerülünk, nem éppen tömegközlekedésre csábító! És ezt a ma regnáló politikusok (és udvari közlekedéstervezőik) a jelek szerint nem értik. Ők még mindig naaaagy átszállóhelyekben gondolkodnak, ahol üzleteket raknak az átszállási pontok közé (referencia: Kőbánya-Kispest metróvégállomás), holott sokkal jobb, ha az átszállási távolság kicsi (és még jobb, ha nincs is). Itt egy példa: egy bécsi S-Bahn megálló. A szerelvény, amit látunk, ugyanolyan típusú, mint amit a MÁV idén (stikában - mivel a hivatalos motorvonat-tenderen a svájci FLIRT nyert) vett: tíz darabot, amik még nem álltak forgalomba különféle hibák miatt. Mi több, a szóban forgó kocsik eredetileg az osztrákoknak készültek, csak a végén nálunk kötöttek ki :-/ Na mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a sínektől jobbra az U6 "könnyűmetró" megállója van, alatta pedig egy másik S-Bahn vonal végállomása. Akárhányszor jártam ott, egy darab "húszforintértasportszeletet-hármasávalolcsóbbazokni-tartóselemettessék"-árust sem láttam, és kocsmát vagy kocsmaként üzemelő éjjelnappalit se. Viszont át tudtam szállni egyik járatról a másikra, és kicsit barátságosabb körülmények közt várakozhattam a járatomra, mint Budafok-Belváros megállóhelyen. Vagy itt van két példa Zürichből. Baloldalt azt látjuk, hogy bejön az S-Bahn a vasútállomásra, az ember leszáll, és öt méterrel arrébb, a peron másik oldalán felszáll az ott végállomásozó villamosra, amivel tovább tud menni a belvárosba. Jobbra pedig egy olyan S-Bahnt látunk (egy S-Bahn-rendszerbe felvett helyiérdekűt), mely a városi villamoshálózat vágányain bejön a belvárosba. Mielőtt valaki valami olyasmit morogna, hogy "na de hát a svájciak gazdagok, mi meg nem": a négyes metró is drága. Konkrétan ugyan nem tudni mennyire, mert a tervezői sem tudják megmondani, de az biztos, hogy háromszázmilliárd forintnál többe fog kerülni. És nekünk ennyi pénzünk sincsen: ezt is vagy az EU-tól akarjuk kisírni, minden más közlekedési fejlesztés rovására, és/vagy mellé még hiteleket is felvenni. Nyilván nem szabad egy az egyben lemásolni semmit, mert minden város másmilyen, és egy kötöttpályás üzem létesítése fokozottan függ a topológiai és népsűrűségi adottságoktól, de remélem azt azért sikerült bemutatnom, hogy micsoda khm... lódítás az a lózung, mely szerint egy nagyvárosban csak metróval lehet sok embert hatékonyan mozgatni. Hatékony szervezéssel, és jól megválasztott építkezésekkel (új összeköttetések a pályaudvarok közt, és jobban elhelyezett megállóhelyek, például a Közvágóhídnál vagy a Népligetnél a Ferencvárosi pu. helyett, a Hungária körút/Kacsóh Pongrác útnál Rákosrendező helyett) többet lehetne Budapesten segíteni, mint egy fél tucat "hagyományos" metróval! Persze ez nem vagy-vagy kérdés, hiszen van, ahova metró a jobb, van, ahova a vasút, van ahova a villamos, és van, ahova a busz. De ezek közül nem szabad politikai jelszavak alapján egyet kiválasztani, és azt mindenhatónak kikiáltani. És a végére egy gyors megjegyzés: ez az írás nem MÁV-védő okfejtés akart lenni. Nekem, mint utasnak, teljesen mindegy, ki üzemelteti a jobb városi vasúti rendszert. Lehet a MÁV, de lehet a BKV, az osztrák államvasutak, vagy akár egy erre gründolt káefté is. A lényeg, hogy ugyanazzal a jeggyel és bérlettel tudjam igénybe venni, mint a buszt vagy villamost, és hogy a szolgáltatás megbízható legyen.
Világosság a szürkeségben - a világító torony (tudom, igazából kémény):
Ma egy vészfékezés során elszálltam egy Combinón. Ezeken az új villamosokon valami olyan gyors és biztos működésű (nem csúszik, meg nem tart el egy ideig, mire létrejön a fékkapcsolás) vészfék van, amilyet én vasúti járművön még nem láttam - ami klassz dolog egy normális országban, de nem itt, ahol minden idióta be mer nyomulni a közeledő villamos elé a sínen keresztben. A szabálytalan autós utólag büszkén mormoghat maga elé, hogy "látod mama, megmondtam, hogy átférünk, mit izgultál", aki meg megszívta, az ismét a tömegközlekedő utas volt :( További autós alakítások ma: a Szent István körúton a 91-es busz ablakából nézem, hogy az egyik Combino miért olyan messze állt meg a tilos jelzés előtt a lámpától. Nos, mert rögtön két autó is állt előtte a forgalomtól elvileg elzárt síneken! Ott várakoztak, mintha akár csak a legkisebb joguk is lett volna ott autókázni. Sőt, miután szabadot kaptak, csak az egyik kapott észbe, és takarodott vissza a helyére, a másik úgy ment tovább a vágányon, mintha ki lett volna írva, hogy "villamos és bunkósáv". Elnézést a kifakadásért, de ez már a vég kezdete közlekedésileg! Pár hónap, és elérjük a teljes anarchiát az utakon. És ismét a tömegközlekedést nem védi senki és semmi - holott még mindig nagyobb az azt használók aránya, mint az egyéni közlekedőké. De a villamos és a busz senkinek és semminek nem rokona, nem biznisze, úgyhogy nem változik semmi. Ja, elfelejtettem írni: ugyanezt a villamost a következő kereszteződésben egy piros lámpánál keresztben bennragadt kisteherautó fogta meg. És ha valaki azt hiszi, hogy csak Budapesten nem stimmel valami: Néhány óra leforgása alatt három halálos gázolás Debrecenben. Valami globálisan nem stimmel ebben az országban. Egyrészt az oktatással, másrészt az emberek önuralmával és önkontrolljával :( Egyébiránt pedig gondolkoztam egy sort az amúgy is haldokló Rákóczi út kapcsán: ha jól sejtem, a lóversenypálya (Ügető?) helyére épülő pláza akár végleg is betehet az eme főútvonal mentén levő boltoknak. Az ilyen nagy üzletközpontok lehetetlenítették el az itteni üzletek nagy részét, és ha a közvetlen közelben lesz még egy, az a maradéknak is beteheti a kiskaput. Az előbb bezárt, később beplakátozott, alkalmasint pedig feltört üres üzletek látványa viszont már most is elijesztővé teszi a környéket, úgyhogy gondoskodni kellene arról, hogy ne legyenek ilyenek. Annyi társadalmi szervezet, egyesület, vagy non-profit, esetleg kis profitlehetőségű kezdeményezés van, nem kaphatnák meg ők - akár csak jelképes áron - bérletbe ezeket a helyiségeket? Vagy megint a magyar módi fog menni, ti. vagy teljes ár, vagy álljon inkább kiadatlanul? Mert akkor szép kis szellemüzletsorral fogjuk várni a turistákat - saját magunkról nem is beszélve :( Persze ettől még egy zajos, poros, sétálásra abszolút nem csábító hely fog maradni (amíg a város- és országvezetés rá nem jön, hogy a jelenlegi tranzitforgalmat valahogyan el kell innen vezetni, mert nem való oda), de azért nem hiszem el, hogy ne lenne olyan kezdeményezés, amelyik ne fogadna el itt egy-egy üzlethelyiséget! Itt jegyzem meg, a múltkor említett, sehogysem épülő Blaha Lujza téri "Sajtógödör Szálló" esete is azt mutatja, hogy haldoklik a Rákóczi út: ha Pest főutcája jól működne, egy befektető se kockáztatná meg, hogy akár csak két perccel később kezdjen el neki profitot termelni egy telke, és inkább építene, mint a güzü.
Híreket mondunk: Mint ahogy az várható volt, a kicsit lentebb említett adathalászok ismét próbálkoztak, ezúttal magyarul, a Budapest Bank hivatalos levelének és webszájtjának álcázva magukat. Újabb kritikus hiba a Microsoft Office-ban. Ja, ez nem hír (ahhoz túl gyakran van ilyen;). Majdnem másfél órán át nem járt a 15-ös busz, mert valaki beparkolta az útját. Sajnos ez se hír: ha szabályosan parkolsz, ellophatják az autót, de ha szabálytalanul, akkor senki nem fog hozzányúlni, még az sem, akinek joga lenne hozzá. Programajánlat: Pénteken előzetes bejelentkezéssel (cím a cikkben) látogatható lesz a Kelenföldi Hőerőmű azzal a steam-punk scifi-re hajazó szecessziós (?) vezérlőterem-tetőablakkal. Amúgy pedig: Hogyan lehet minél életveszélyesebben közlekedni? (a videót kell nézni) Ez utóbbihoz fűznék pár szót: tegnap hazafelé a villamosról láttam, hogy a körúton egy mercédeszes ráfut egy vizes útszakaszra. Kacsázott egyet jobbra, kacsázott egyet balra, és már azt hittem, felfut a járdára, vagy beperdül a tuja elé, de végül a vezető visszanyerte az uralmat a kocsi felett. És utána mit csinált? Lassított? Óvatosabban ment? Á, dehogy, olyat csak a lúzerek csinálnak: még jobban rálépett a gázra... :(
A sok komoly dolog után kikapcsolódásképp egy kis villamosozás - minivideók 2002-ből: Hurkok
a körtéri "Gomba" körül
Phising - tessékh vigyáznee az érthékekhre! Elért bennünket is a külföldön már évek óta tomboló cyber-divat, azaz a "phising" néven emlegetett adatlopás. Az angol szó a "fishing"-re, azaz halászatra utal, az "f" helyett használt "ph" körülbelül annyira jópofi, mintha a magyar verziót "adathlopás"-nak vagy "adathalászath"-nak írnám. Ezt a fajta, "elitkedőnek" (eredetileg "3l33t-kedőnek") nevezett írásmódot unatkozó számítógépes fajankók találták ki a nyolcvanas években, és én már rég hozzászoktam, de annak nem örülök, hogy lassan átszivárog a hivatalos nyelvbe is. Bár ez mostanában a magyarban is divat: minden nyamvadék médiaszereplőnket Sylvie-nek, Claudiának meg hasonlóknak hívják, holott Szilviként és Klaudiaként lettek anyakönyvezve :) Namármost... mit is akartam mondani, mielőtt nyelvészkedésbe kezdtem. Ja igen: a phising körülbelül azt jelenti, hogy valami ügyeskedéssel megpróbálnak értékes információkat lopni tőlünk. Egyrészt számítógépes eszközökkel, másrészt hülyítéssel. A hülyítés például azt jelentheti, hogy írnak nekünk egy levelet egy bank nevében, hogy "valami elromlott náluk, kérik menjünk el erre és erre a webhelyre, és ott írjunk be a kártyaszámunkat és a PIN-kódunkat vagy aláírási jelszavunkat". A megadott webhely persze a valóságban nem a banké, és ha beírjuk a kért adatokat, azzal a rossz bácsik már meg is szerezték azokat. És eme példa esetében már szívják is le a pénzt a számlánkról. A fentebb leírthoz hasonló szélhámosság az elmúlt héten két vagy három hazai bank nevében is el lett követve, úgyhogy ajánlatos lesz a jövőben triplán is odafigyelni a mailjeinkre. Például úgy, hogy mielőtt rákattintunk egy linkre, megnézzük hova is mutat. Mert az, hogy a szövegben helyesnek tűnő címet látunk, nem jelenti azt, hogy ha odakattintunk, a helyesnek tűnő címre jutunk. Jobb levelezőprogramokban a nyilat a link fölé vive (de nem kattintva!) alul, a státuszsorban látjuk, hova vezet az valójában. Még jobb levelezőprogramok figyelmeztetnek is arra, hogy az adott mail bűzlik. A mégesmég jobbaknál pedig esélyünk nincs, hogy ilyen huncut linkre rákattinthassunk :) Iránymutatást csak egyet tudok adni: legyél paranoiás! Mivel az internet arctalan és (legalábbis az átlag felhasználó számára) követhetetlen, ráadásul emberek és szervezetek nevében nagyon könnyen lehet hitelesnek tűnő mailt küldeni, nem ez a hét lesz az utolsó, amikor ilyen levelek özönével találkozhatunk. És nem csak bank lehet az állítólagos feladó: lehet az internet-szolgáltatónk, a sóhivatal, a szomszédunk, bárki és bármi... Tehát az alapszabály ezentúl: ne kattintsunk rá automatikusan mindenre, ami alá van húzva! Kivétel a baloldali, csúnya, gyászos fekete szövegdoboz, ahol mindenféle biztonsági dolgokat lehet olvasni. Persze elsősorban azért tettem oda, hogy ne kelljen keresgélni ezeket, mindig csak felnyitom a saját blogomat, és ott vannak ;)
A héten le akartam írni, hogy át vagyunk verve (megint): annak idején gyorsan lebontották a Blaha Lujza téri Sajtópalotát, és mit kaptunk cserébe? Egyelőre csak egy baromi nagy gödröt és nyomasztó tűzfalakat. Budapest egyik tere tehát úgy néz ki, mint ahol a közelmúltban bombatámadás volt. Ha valaki filmet akar mondjuk Szarajevóról forgatni, jöhet ide (az eredeti lassan kevésbé lesz romos, mint Pest - na jó, ez lehet, hogy túlzás). Mintha nem lenne elég borzasztó tér a városban, ezt is sikerült még nyomasztóbbá tenni (pedig ez nagy kihívás, hiszen eredetileg se volt egy rigófütty). Szóval jó, hogy ma nem kezdtem neki, hogy (még többet) írjak erről, mert más megtette: Árva gödör a sajtóház helyén /NOL/ A tragikus persze az, hogy ez már egy tipikus jelenség: a Vörösmarty téren is ugyanez történt. Meg az Osvát utca-Rákóczi út sarkon az Atheneum épületének helye is egy jókora gödör évek óta (bár ott mostanában kezdtek újra mozgolódni - mélyítik a gödröt!). Igaz, ha hozzáveszem, hogy miket szoktak nálunk foghíjtelkekre építeni, lásd Kálvin tér, akkor kifejezetten azon kezdtek el gondolkodni, hogy vajon hozzá szabad-e nyúlnunk a régi romokhoz, amíg ki nem fejlődik az építészeti érzékünk? Mindenesetre legközelebb csak akkor engedjenek holmi befektetőket szétverni belvárosi tereket, ha azok valahogy garantálják, hogy nem csak akkor kezdik majd beépíteni a foghíjat, ha nekik megéri. Mert nekünk az ilyen befektetés biztos nem éri meg, és jó lenne, ha az itt élők érdeke is valahol figyelembe lenne véve. Amúgy is van már jelenleg is üres telek elég, pl. egy a Rákóczi mentén, egy másik, hatalmas a Baross téren. Azokat én személy szerint ingyen is odaadnám akárkinek, aki beépíti őket, csak ne kelljen minden nap nézegetnem őket...
Az imént találtam ki egy helyzettragikumos (szeretnék helyzetkomikumot írni, de nem tudok) szösszenetet, két szereplővel. Ha valaki azt mondja, hogy ez kicsit hasonlít egy híres pilóta-író zseniális nemgyerek-könyvének jelenteire, nem fogok meglepődni :) Persze ez nem az a két szereplő, és a helyszín se valami furcsa bolygó, hanem egy még azoknál is abszurdabb hely: Budapest. -Fúj, mi ez a bűz? Ammónia talán?-fintorgott a
Kis Ufó, ahogy egy nyüzsgő főutcán sétáltak.
Nem mondom, hogy ma kimondottan bunkókra vadásztam,
de azért láttam egy párat. Igaz, nem kell keresni őket, mert sok van
belőlük. Például az a mikrobuszos szállító, aki a 19-es villamos Clark
Ádám téri megállójában állt meg. Igaz, még hálásak lehetünk neki,
hisz a villamos elfért, nem volt forgalmi akadált, de azért leszállni
már viccessebb volt, lévén pont ott állt, ahova le kellett volna szállni.
A szélvédőjétől kemény másfél méteres távolságban volt a villamosmegálló
táblája, biztosan nem vette észre :-/ Egy fiatalember közben a villamoson
fogyasztotta a reggelijét. Egyik kezében valami pogácsa, másikban
egy pohár kávé, vagy valami hasonló. Mivel a villamos mozog, ráadásul
összevissza (volt pár vészfékezés is, a kedves szabálytalankodó autósok
miatt - az ő bunkóságuk szinte természetes), úgy imitálta a kapaszkodást,
hogy a pohárral teli kezét áttette a felső kapaszkodón. Egy vészfékezésnél
valószínűleg elejtette volna az italt, ami érthető módon aggasztotta
a kapaszkodó alatti ülésen ülő hölgyet, aki eme aggodalmának gyorsan
hangot is adott. Aztán vérvételen is voltam (tehát én se ettem semmit még aznap, mégse morzsáztam más ölébe, mint az előbbi srác), ami úgy 40-50 perces sorbanállással jár, és ez nem a tűig vezető út, hanem csak az, ameddig megmondják, melyik ajtó előtt várakozzak. Na, ez tényleg elég furán van megszervezve, mert a sor mindig kilóg a teremből, ahol három ablakban veszik fel a beutaltakat. A sor beér a terembe, és ott három kisebb sorra válik szét. Én rendesen beállítam a sorba kint, a végén, mint az emberek 99 százaléka. Persze egyszercsak előkerült egy öregúr, aki kijelentette, hogy nem kell sorbaállni, mert az csak az első ablakhoz vezet, de ő úgyis a harmadikhoz akart beállni, szóval őrá csak senki ne akarjon rászólni, mert ő tudja, hogy ez így működik. Mikor vagy öten mondták neki, hogy de nem így működik, és ha nem húz ki a sor végére, akkor odahívják a rendészt, hangos "hát én még ilyenről nem is hallottam!"-morgolódással távozott. Alig 5-6 perccel később megjött a következő "kiváltságos": szintén berobog, és beáll az egyik belső sorba a három körül. Rászólnak, de ő büszkén ellenkezik, hogy de igenis, neki szabad oda állnia, mert ő tudja, hogy ez hogyan működik. Egy fiatalabb srác rászólt, miszerint "na persze, mindenki rosszul tudja, csak maga jól", erre a középkorú úr jól ráförmedt, hogy "majd pont neked fogok magyarázkodni". Tehát még neki állt feljebb. Azért a többség méltatlankodásának hatására ő is kivonult, és beállt a sor végére. Szóval ez a magyar rögvalóság perpillanat: valaki megpróbál kummantani, és ha rászólnak, nem meghunyászkodik, nem elnézést kér, hanem azonnal támad, morog, hátha azzal célt ér. Örülök, hogy az iménti esetek nagy részében ennek ellenére nem értek célt...
A mai Népszabi On-Line jó kis cikkekkel kedveskedett nekünk a négyes metró körüli bajokról. Figyelem, ez tényleg nem egy ellenzéki röplap, hanem "a" Népszabi! Elfúrtuk Metro4:
a végtelen történet És ami még szebb: Összefoglalom: nem tudjuk, mit építünk, és nem tudjuk, miből. Könnyen megeshet, hogy pár év múlva azt vesszük észre, hogy lesz egy napról-napra drágábban épülő metrónk, miközben az egész országra kitehetik a "Tirana-Felső" táblát :(
Az utóbbi hónapokban Dél-Buda kötöttpályás tömegközlekedését gyakorlatilag padlóra küldték: a négyes metróval kapcsolatos munkálatok miatt ugyanis a Fehérvári úton a Körtér és a Kanizsai utca között elvágták a 18-as, a 41-es és a 47-es villamost. Ez azt jelenti, hogy Albertfalváról, Budafokról már nem lehet közvetlenül bejutni a belvárosba, mint azelőtt - de még a körúti négyes villamoshoz sem! És bár 20-30-40 éve még meg tudták oldani, hogy nagy gödrök ásásakor a villamos ne álljon le, ma már nem tudják. Illetve tudnák, de a jelek szerint ez nem szempont: a tömegközlekedő csak szálljon át szépen a pótlóbuszra, majd a pótlóbuszról megint valamire, ami továbbviszi. Van, aki ezt megteszi, mert nincs más lehetősége, mások viszont nem: egyes hírek szerint a 47-es villamos az utasainak a felét már elvesztette. Jó kérdés, hogy megéri-e a tömegközlekedés állítólagos javításának apropóján tömegeket rászoktatni az autóra - mert aki megteheti, valószínűleg autóval kerüli el az "ásatásokat" kerülgető buszokat (hacsak nincs helikopterje). És erősen kérdéses, hogy aki így tesz, valaha vissza fog-e szokni a tömegközlekedésre, ugyanis Albertfalván és Budafokon az építkezések befejezése után sem fog segíteni a négyes metró. Szerintem ez egy közlekedéstervezési-városszervezési rémálom :( Nagyjából ilyesmik jártak a fejemben, miközben kiválogattam pár képet egy új villamosos oldalhoz. Eredetileg csak a terelt/elvágott/stb villamosokat akartam megmutatni, de a végén hozzáírtam a véleményemet is az egész témáról:
Szokásosan nézem a Kultúrházat a tévében, és állandóan előkerül benne ez az idóta szöveg, hogy "multi-kulti". Nem érzik az abszurditást, hogy lazaságból állandóan egy olyan szót ismételgetnek, ami jellegét tekintve egyrészt a vulgárnépies körömpöri/koviubi, másrészről pedig a konzummajom "rádcsörizek a mobilon, mert olyan depis vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek" c. agymentes stílus vonalába tartozik? Ez így mennyivel különb a "csácsumicsá, ez itt a hangörien toptventi"-zenecsatornáknál?
Asszem a mostani rossz hangulatomhoz az is hozzájárul, hogy olyan feleslegesnek érzem egyik, kiskorom óta igen fontos hobbimat, ti. hogy kisregényeket, novellákat írok. Jobbára (régebben meg-megjelent egy-egy írásom itt-ott) a fiókomnak, meg néhány barátnak, de ez eddig nem zavart. Még pár éve is mindig bennem volt hétről-hétre, hogy valamit írnom kell - gyakorolnom a fogalmazást, járatni a fantáziámat. Most meg semmi. Nem azért, mert nincsenek ötleteim, mert a noteszom televan jegyzetekkel, sebtiben lejegyzett ötletcsírákkal; inkább azért, mert unalmas, hogy én egy csomót dolgozom velük, aztán senki más nem láthatja őket. Minek alkossak egy fekete lyukba? Persze időről-időre úgy tűnt, hogy valamilyen formában megjelenhetnek, aztán valahogy elhaltak a próbálkozások. És amikor újra van valami a láthatáron, akkor olyan lassan derül ki, hogy mi is van vele... Tudom, nekem kellene utánamennem, kiadók ajtajain dörömbölnöm, de ez nem az én stílusom. Van, akinek megy ez; sőt, van, aki nem is alkot, csak nyomul, és állandóan vele van tele a média (ha jobban meggondolom, az országban perpillanat ilyenből több van, mint valódi művészből - na nem mintha én művésznek érezném magam). Nekem valami csodamenedzser kéne. Vagy két nagy pofon, hogy ne siránkozzak itt :) Az a nagy kár, hogy az internetes, online publikálásban
semmi üzlet sincs ebben az országban, ezen a nyelven. Illetve... nyilván
nem lehetne a regénykéimből megélni, még ha baromi jók is lennének
(kivéve, ha minden héten benne lennék a Blikkben meg a pániktévékben,
na de az meg végképp nem hiányzik), de speciel az interneten duplán
is érvényes az, hogy az hangos, akinek mélyen hallgatnia kellene -
a számítógépet csak a napi fikázás-adagért bekapcsoló figuráknak meg
irogasson valaki más (mondjuk egy népszerű portál ún. kritikusai).
Ingyen kitenni sincs értelme, mert azt ellopják - ezért nem az igazán
kedves írásaim vannak kint a honlapomon. Meg különben is, bár körülbelül
kilenc éves korom óta használok számítógépeket, és bár már tizenkét
éve internetezem, azért azt gondolom, a könyv az az igazi. Amit kézbe
lehet fogni, amit a buszon-vonaton-vécén lehet olvasni, amit kölcsön
lehet adni, amivel le lehet csapni a szobában szállongó szúnyogokat...
Szóval én olyat akarok magamnak. Ki is találtam a reklámszöveget hozzá:
Na mindegy, igazából csak azt szerettem volna leírni, hogy tök jó lenne, ha egyszer újra úgy ülnék le a gép elé, mint régen, hogy ihletem van, hogy írnom kell, és nem bírom abbahagyni! És végre nem csak villamosokról, amit mindenki elvár tőlem (ha van két hét, amíg nem frissítek, rögtön jönnek a mailek, hogy miért nincs új oldal), hanem valami másról...
A késő esti 19-es vadászatok egyikén lettünk figyelmesek arra, hogy valami irgalmatlan rikoltozás jön a Duna felől. A síneket a rakparttól elválasztó két méteres távolságot legyűrve azt láttuk, hogy rengeteg sirály ül a rakparton és egy kikötőmólón, és rikoltozik. Nem ölték egymást, mint azt a hangokból gondolhattuk volna, viszont bazi sokan voltak. És tényleg egyátalán nem láttuk okát annak, hogy így hangoskodjanak. Talán így akartak tiltakozni a város zajai ellen, emiatt gyűltek össze? :)
A videócskáról: először rá kell kattintani a megjelenő kis lejátszófelületre, majd még egyszer, a PLAY-re, hogy elinduljon a lejátszása. Mivel a tárhellyel való spórolás miatt egy külső helyre tettem fel, elképzelhető, hogy egy időbe telik, mire megjelenik, és mire elindul. Ha akadozik elsőre, miután végig letöltötte, le lehet játszani újra, és akkor rendben kell lennie. Talán ornitológus is van a blog olvasói közt, aki majd megírja, hogy ez így természetes, csak én járok ritkán arra, de _ennyi_ sirályt még nem láttam a Dunán egyszerre, és este ilyen hangosnak se hallottam őket még...
Igyekszem nem túlreagálni a dolgot, de számomra szomorú változás, hogy 2006. november 13-tól a jó öreg UV-k helyett Ganz "ipari csuklósok" közlekednek a 19-es villamosvonalon. Az életnek már csak az a rendje, hogy az öreg járgányok helyét átveszik azok... nos, amelyek előttük ott közlekedtek. Az UV típus ugyanis csak '78-ban vette át a helyet az akkor a Nagykörútra kerülő csuklósoktól! Mindazonáltal én nem emlékszem utóbbiak előző szereplésére, úgyhogy a 19-es számomra mindig UV-vonal volt. Az öreg döcögény nagyon jól néz ki a Várkert rakpart fái, vagy a Bem rakpart bérházai előtt, és a pótkocsik csikorogása is hozzákapcsolódott az emlékeimben a Lánchíd alatti alagúthoz. Erről a típusváltozásról készítettem most egy (két) oldalt, sok képpel, és jónéhány videóval is:
A múltkor elmélkedtem vala a konzummajmokról, hát, lehet, hogy tényleg ez a jó szó rájuk. Nézem a tévét, megy valami idióta reklám, valakik valami háztetőről ugrálnak le, erre kiírják: "Ez csak egy reklám, ne utánozd!". Elég baj, ha ezt oda kell írni nekik. Egyébként meg miért, legalább mi, többiek is szórakozhatnánk kicsit ;) A reklámok emlegetése egyébként megint felszabadított bennem egy csomó gondolatot. Annyi hülye reklám van, hogy ha mindegyikről, amiről eszembe jut valami, írnék itt, akkor ez lenne a "Reklámokádók Éjszakáka"... Most épp azt a számítógépes focijátékot (lásd még citromízű banán) hirdető spotot nem értem: a fickó átmászik a kerítésen, bemegy a pályára, lerakja a labdát, és... és nem elrúgja, hanem elkezd valami embertelenül hülye pofát vágni. Ezek szerint most már hivatalosan is a torz fejjel üvöltözésről szól a foci, nem a bőrbogyóról? Vagy ott van az Idióta Sajtevő Család újabb kalandja, ahol a családfő magától nem tudja a kedvenc sajtját kiválasztani a hűtőpultról, csak ha anyu integet neki a pénztárcával. Akkor hirtelen megtalálja, és elkezdi rázni. Már hogy a sajtot. Nyilván van ennek valami elmegyógyászati magyarázata, de nem értem, miért ilyen arcokkal kell kaját hirdetni... Na jó, van azért egy reklám, ami nem idegesít. Valami szempillaspirált hirdet, de nem ez a lényeg, hanem hogy Salma Hayek van benne. Ő legalább jól néz ki. Itt jegyzem meg, kicsit tovább is mutogathatnák ;)
No, az albérlet továbbra is szivat bennünket: hajnalban (ugyanis este nem bírtam elaludni a folyamatos köhögési ingertől) melegíteni akartam magamnak egy teát, erre a mikrohullámú sütő átment "se kép, se hang" üzemmódba. Nézem, az elektromos vízmelegítő is. Hát nem megint megszűnt egy konnektor működni a lakásban? Pedig múlt hétvégén szegény villanyszerelő fél napot dolgozott azon, hogy többé-kevésbé legyen elektromos hálózat a lakásban - pár nappal korábban ugyanis egyszercsak elment minden villany, hogy aztán pár óra múlva hirtelen megint legyen; mindeközben a többi lakásban nem volt áramszünet, és a biztosítékok se jeleztek semmi zárlatot. Eléggé ki volt akadva, állítása szerint ennyi rossz minőségű, eltört (!) alumínium vezetéket még nem látott egy rakáson, pláne nem ilyen spagettiba összekeverve. A nap végére lett is minden konnektorban áram, plusz két új lámpa is fényt hozott az életünkbe. Erre most meg az romlik el, ami korábban jó volt. Persze mit akarok, egyelőre a számítógépet még tudom használni. Ha majd azt látjátok, hogy néhány napja nem frissülök, akkor már ez se lesz igaz :-/ Itt a folytatás a múltkori ausztrál kitekintéshez:
Na tessék, most rám mászott átt az a baci, vagy vírus, vagy mi, ami a múltkoriban Riannát kötötte ágyhoz: köhögök - nem sokat, de azért eleget ahhoz, hogy izomláz-szerűen fájjon -, és a torkom is a fájdalom küszöbe alatt egy kicsivel van, mintha állandóan ki lenne száradva. Ja, meg az izületeim is sajognak. Önző gondolat, tudom, de most már tényleg úgy vagyok, hogy ez a Szivatás nevű őserő foglalkozhatna mással is, nem csak velünk.
A múltkor szó volt gyerekkorom legnagyobb értékű bankjegyeiről, most nézzük a kisebbeket. Tudom, a tízfilléresről is volt már szó, de most egy másik aspektusáról lesz szó. Annyira talán nem érdekfeszítő, mint némelyik eddigi numizélős szösszenetem (ha ugyan azok azok voltak:), de ez is mókás:
A szokásos kérdés: egyformák a fentebbi érme-párok? Naná, hogy nem! Az egyiknek ugyanis recés az oldala (kerülete), a másiknak meg nem. A poén kedvéért ráadásul felváltva voltak ilyenek vagy olyanok: a tízfilléres 1950 és '66 között volt recés, majd '67 és '96 között sima lett. Vele ellentétben a húszfilléres eredetileg sima oldalú volt, aztán '67-ben valahogy berecésedett. Ne kérdezzétek, mi értelme volt ezeknek a változtatásoknak. Tulajdonképpen pont azért hoztam fel a témát, hátha valaki szakértő olvassa, és elmagyarázza nekem :)
Ma végképp rá kellett döbbennem, hogy két Magyarország van. Nem, nem a divatos politikai megosztottságtól van szó, hanem arról, hogy vannak az országban konzumlények, és vannak a többiek. Esetleg fordítva. Én mindenesetre nem vagyok konzumlény, bár ezt eddig is sejtettem, amikor a tévéreklámokat néztem. Ma viszont, a Moszkva téri Főzelékfalóban ülve (azért írom le a nevét, mert megérdemli - végre egy csomóponti hely, ahol nem csak amerikai recept alapján készült citromízű banánt lehet kapni életérzés-szósszal nyakonöntve), alkalmam volt a Viva nevű tévécsatorna adását nézni. Nos, kiderült, hogy nem csak Amerikában, hanem nálunk is vannak hivatásos extrémsportolók. Például motorral ugrándozók, de akár jojó-bajnokok is. Félreértés ne essék, nekem nincs azzal bajom, hogy valaki mást csinál, mint az emberek többségse, sőt. Az viszont érdekes információ volt, hogy "ezek szponzorált sportolók, akik napi nyolc órában ezzel foglalkoznak". Szóval vannak emberek, akik abba feccölnek pénzt, hogy mások szupermenezhessenek a motorjukkal, vagy éppen ördöngős ügyességgel dobálhassák a jojót. Ezek a hivatásos extrémsportolók (némelyikük akár 16 éves is megvan) egyébként trendi ruhákban járnak, és olyan jojófelszerelésük van, amelynek az árából egy fél hónapig szerintem el lehetne éldegélni. És végre arra is rájöttem, hogy ők azok, akiknek azok a szánalmas (trendi) hajzselé-reklámok szólnak, amiben a kistiniknek olyan (trendi) hajat csinálnak, mintha a fejükre ült volna egy (roppant trendi módon) felrobbant tarajos sül. Szóval így is élnek emberek. És speciel sokan lehetnek, ha a kozmetikai multiknak megéri főműsoridőben az agyunkba nyomni a termékeik reklámját. Elég döbbenetes felismerés, hogy mekkora lúzer vagyok :)
Persze ha a P. Boxról van szó, akkor nekem az eredeti együttes két, már eltávozott tagján (Bencsik "Samu" és Cserháti "Pityi") kívül eszembe jut az az ember is, akinek - közvetetten - köszönhetően először hallottam-olvastam ennek az együttesnek a nevét: a nagybátyám, Varga Mihály, aki idén nyáron halt meg. Fura, de én csak a halála után tudtam meg, hogy honnan is van apuéknak egy minden tag által dedikált "Kő kövön" LP-jük, és hogy miért szilvesztereztek egyszer együtt velük: Misi volt a Dési Huber Művházban az együttes akkori klubjának (illetve tulajdonképpen magának az együttesnek) a házigazdája. Fura volt minderről egy Vikidál Gyuláról (ő volt a legklasszikusabb énekese a P. Boxnak) szóló könyvben olvasni. Az mindenesetre elég ijesztő gondolat, hogy aki Magyarországon rockzenével foglalkozik, annak földi tartózkodása jó eséllyel nem lesz hosszú :( Amúgy elég vacak, hogy a neten nem tudom megmutatni az együttes legnagyobb számát, az "A zöld, a bíbor és a fekete" címűt eredetiben, csak egy feldolgozását. Igaz, nem éppen rossz énekesgárdával, de a zene sajnos nem üt úgy, mint az eredetiben...
Urizáltunk egy sort: koncerten voltunk az Almássy téri művházban. Na jó, nem ez volt benne a "hámból kirúgás", hanem az, hogy amikor odaértünk, és kiderült, hogy még nincs pénztár, a közeli New York Kávéházba ültünk be meginni egy forró csokit. Ezt persze nem így kellene mondani, hanem úgy, hogy a New York Cafe-ban drinkeltünk egy hot chocolate-et - a helyet ugyanis nem kávéháznak írták a számlán, hanem kafénak. Ez így biztosan jobb hangzású, mint az ország legpatinásabb nevű ilyen létesítményének történelmi neve :-/ A hely amúgy látványos, több vendéget is láttunk, aki az italára-ételére várva elment körbejárni az egészet. Mert van mit nézni, és várni is lehet: a forró csokik negyed óra alatt érkeztek meg az asztalunkra. Később aztán megint negyed óra volt fizetőpincért hívni. Ez valami olyan dolog lehet, amit Magyarországon valószínűleg így tanítanak a vendéglátóipari iskolákban: a pincér sosem keresi a szemkontaktust a vendégekkel, sosem nézi meg, nincs-e valami dolga, hanem lesütött szemmel azonnal sarkon fordulva távozik az éppen kiszolgált asztaltól, nehogy kiderüljön, hogy valaki más is szeretné, hogy foglalkozzon vele. Vagy csak én utálok a terem másik végéből, nyújtózkodva-hangoskodva számlát kérni, és ezért látom így? Bizonyos országokban teljesen diszkréten, de hatékonyan csinálják: a pincérek járkálnak, a munkájuk végzése közben folyamatosan nézik, a szomszédos asztaloknál befejezték-e a vendégek, próbálnak-e jelentkezni, stb. Na, de ugorgyunk! A koncerten az előzenekar Almár Ákos barátom bandája, a Médium volt. Szerintem tök jók voltak, Ákos viszont szerénykedik, meg mérgelődik, amiért egy basszgitár-húrszakadás megakasztotta a műsorukat. A fő attrakció persze a P. Box (Pandora's Box) búcsúkoncertje volt, ugyanis a jelenlegi tagok, akik közül senki sem volt tagja a klasszikus felállásoknak, a jelek szerint kicsit kiábrándultak az egészből. Elvesztették Cserháti Istvánt, az eredeti billentyűst, az alapítót, és valószínűleg elvesztették a hitüket abban, hogy érdemes zenét csinálni ebben a takaréklángon kultúrországban. Ugyanis a magyar zeneipar és -piac csak egyfajta embert vet ki magából: aki olyan zenét csinál, ami természetesen jön belőle. Vagy egyátalán zenének nevezhető. Tehetségtelen, süket, zenei analfabéta, hang nélküli, de még akár csúnya és előadni képtelen ember is lehet ún. sztár, csak vagy legyen trendi, amit csinál, vagy legyen eléggé elszállva saját magától. Az viszont, hogy van itt öt fiatal ember, akik tudnak zenélni, és bár nem divatos - a hetvenes évek hard rockjára épülő, és a nyolcvanas évekbeli csillogást is magában hordozó - dallamos metálszerűséget csinálnak, elég keveseket fog meg. Ezzel nem lehet extraprofitot termelni, tehát senki nem foglalkozik velük. Csak azt nem értem, hogy nálunk miért ment ki a divatból a rockzene. Körülöttünk szerintem minden országban van például rock-rádió, nálunk nincs. A tévében meg szerintem kevesebbet lehet ilyet látni, mint a Slágerbizottság idejében. Oké, ez a jelek szerint nem egy hatalmas üzleti potenciált magában hordozó műfaj, de ennél azért több van benne. Lehet, hogy a néhány évente menetrend szerint "újból" összeálló nagy öregek mindent learatnak? Mert Karthago koncert az mindig van. Az Omega is mindig újra feltalálja magát. Most meg Piramis is lesz. Nincsenek új nevek, csak a régiek: Presser stabilan rajta ül a finomabb rockzene igényesebb, Zorán pedig a nosztalgikusabb közönségén. Kései gyerekkorom kedvenc együttesei (Ossian, Pokolgép, Omen, Akela) is mind léteznek valamilyen formában. Aztán vannak a megfáradt profik, akik a kisebb ellenállás útján mennek. Ez valakiknél azt jelenti, hogy elmennek slágerzenekart (Hooligans) csinálni, másoknál meg azt, hogy ilyen vagy olyan módon feldolgozásokkal hívják fel magukra a figyelmet (Cool Head Clan, Zorall), amik ugyan poénosak, de vélhetően anno nem ilyenek csinálása végett kezdtek el zenélni. Aztán persze van a Tankcsapda, ami tök jó (ráadásul Lukács Laci akkora szövegíró, amekkora kevés születik száz évben), de azért más is "fogja a gitárt" ebben a belterjes országban :) Lehet, hogy mindenki, aki már elért valamit, úgy ragaszkodik a pozíciójához, hogy nem marad tér új együtteseknek kedvenccé válnia? Hiszen egy magyar zenerajongó nem vehet meg túl sok lemezt egy évben, és újakat keresni se nagyon van lehetősége, hiszen ezt nem nyomják az ember orra alá lépten-nyomon, mint az összes olyan divatos balesetet, akinek sikerült az éppen divatos londoni hangszíneket letöltenie a szintetizátorjába... Na mindegy, a P. Box jó volt; a srácok egyátalán nem úgy zenélnek, mint akik egy huszonsok évvel ezelőtt nagy együttes nevéből akarnak megélni, és ez baromi rokonszenves volt. Szerintem akár más néven is folytathatnák, ha az könnyebb érzést adna nekik, csak azt ne tegyék, amit pletykaként hallottam, hogy totál abbahagyják. Nem nekik kellene :(
Nem tudom, mi van velünk vagy az időjárással, de Rianna is, meg én is felvettük újabban mindennapi táplálékunk közé a Quarellint, ami ugye egy fejfájás elleni bogyó. Cseppet se örülök ennek; már arra is gondoltam, hogy a gáz-üzemű vízmelegítő/cirkó ereget valami fejfájdító égésanyagokat, de még nincs másfél hónapja, hogy itt járt a kéményseprő, és méricskélt rajta, semmi hibát nem találva. Bár, ha meggondolom, melóhelyen is megfájdul az a fej, szóval nem helyhez kötött. Sőt, az is lehet, hogy csak szolidárisak vagyunk egymáshoz Riannával, és ha egyikünknek fáj, akkor gyorsan a másikunknak is elkezd :)
Meglepő, de elszoktam az elvesztett sínezéstől. Pedig imádok ezzel foglalkozni! Sebaj, ezen a héten elkezdtem visszaszoktatni magam rá: szerdán Óbudára mentünk felfedezőútra, ma pedig NZA-val néztünk meg pár apróbb dolgot. Ja, és most x+1 órai munkával frissítettem - és reményeim szerint pontosítottam is - az óbudai 5-ös villamosról szóló oldalamat:
Elég régen "pénzeztem", úgyhogy most ismét papírdarabok jönnek, az értékesebb (?) fajtából. A téma legyen mondjuk... az ország kedvenc költője 1969 és 1983 között: Ady Endre. Természetesen most nem költészeti szempontok alapján való megítélésre gondolok, hanem arra, hogy ebben az időben az ő képét szerették az emberek gyűjteni:
A fentebb említett időszakban ugyanis az ő képe díszítette az akkori legnagyobb címletet, az ötszáz forintost. Persze engem akkoriban nem igazán az értéke érdekelt, hanem a színe, ez a furcsa lila, illetve a hátoldalon kedvenc hidam, az Erzsébet híd. Természetesen 1990-ben az előlapon a címer a koronásra változott, majd viszonylag későn, '98-ban adta át a helyét a jelenleg is használatos ötszázasnak, melyen a korábban az ötvenesen látható Rákóczi fejedelem vette át a költő helyét. Tulajdonképpen nem is értem, Ady miért esett ki a pikszisből - ugyanis ő nem került át más mai címletre. Szintén vesztesnek tekinthető Bartók Béla, aki 1983-ban került rá a forint értéktelenedése miatt szükségessé vált ezerforintosra:
A pénz rajzolata ránézésre nekem mindig tetszett, kézbe véve viszont valahogy mégis játékpénznek tűnt. A hátoldalán levő szobor (Medgyessy Ferenc: Anya gyermekével) képe viszont egészen fényképszerű volt, és nagyon tetszett - még akkor is, ha tőle jobbra és balra a két díszes rozetta mindig a "Gazdálkodj okosan" c. játék pénzeit juttatta eszembe :) A pénzjegy a '93-as újracímerezés után '98-ben adta át a helyét a mostani ezresnek. Mivel azon Bartók helyett Mátyás király jelent meg, elmondhatjuk, hogy egy újabb művészt váltott le egy uralkodó...
A napokban valaki megkérdezte, mit csinálnék szívesen foglalkozásilag, ha nem azt, amit csinálok. Számomra is meglepő módon azonnal tudtam válaszolni: útikönyveket írnék a sajátos kis stílusomban. Na nem villamosos szempontból, hanem mindazt beleírnám, ami a közlekedéses kirándulásaimmal foglalkozó oldalaimról többnyire kimarad: benyomások az emberekről (szépek-e a csajok:), megjegyzések a helyik kajákról, emészthető stílusú történeti visszatekintések egy-egy műemlék kapcsán - de nem csak történelmi távlatokban, hanem akár pár évesben is. Szóval nem a "kötelező körök" stílusában. De klassz is lenne, beutazni a világot, miközben más fizetné ;) Bár egyelőre megelégednék Európával, ott is annyi minden van, amiről nem tudunk semmit. Eh, bilibe lóg a kezem :) Bár a könnyű utazgatás lehetőségeinek valószínűleg most lesz vége: épp arról beszélnek a rádióban, hogy nem lehet kis üdítőket, gyógyszereket, meg ezt meg azt meg amazt felvinni a kézipoggyászban. Pár év múlva már csak testüreg-motozás után, meztelenül lehet majd felmenni? Azt is mondják, hogy utasok menjenek ki két órával az indulás előtt a becheck-oláshoz, az eddigi egy-másfél óra helyett. Ahogy minap édesanyám a témába vágó beszélgetésünk közben megjegyezte, lassan annyival hamarabb ki kell menni a reptérre indulás előtt, hogy azzal együtt más nem is lesz gyorsabb bizonyos távolságokban az autónál. Eddig Bécs volt az a hely, ahova kocsival ugyanannyi idő alatt ki lehetett érni, mint a város-Ferihegy-repülés-Schwechat-város viszonylatban, most már Münchenre is igaz lesz ez...
Baloldalt a "napsütéssel simogatós" ősz, kék éggel, és a lombok sárgába hajló kavargásával, illetve a lehullott levelek szőnyegével. Érdekes módon ez az idilli kép a Józsefvárosban, a Teleki téren készült, melyről egyébként nem feltétlenül ilyen természeti képek jutnak eszembe :) Jobboldalt a hideg, szürke és nyirkos ősz egy pillanata látható, az elbontás alatt álló egykori óbudai villamosremiz csonka hátsó fertályával. Duplán is "brrr" :( Egyébként ma Almár Ákossal elmentünk elvesztett sínezni, bár a természet mindent megtett, hogy megnehezítse a dolgunkat. Igazságtalanság, hogy miközben az időjárás hétközben órákon át ragyogó napsütéssel cukkolt bennünket, irodában kuksolókat, most, amikor lehetőség lett volna akár kirándulni is, csak hideg esővel "kedveskedett" nekünk. Az időjárás monnyon le! Egy ilyen villamostörténeti bejárás mindig egyfajta várostörténeti-szociológiai túra is egyben. Most például megint az foglalkoztatott, hogy miért maradt félbe Altofen-Neusiedl (mi Óbuda-Újlakként ismerjük ezt a helyet, de amióta egy német térképben láttam így, német nevén leírva, szívesen használom így - annyira ufó hangzású:) rehabilitációja a kilencvenes években. Ugye ez egy elég lelakott rész volt az utóbbi ötven évben - a képeken érdekesnek látszó földszintes házak borzasztó nyomorgós állapotokat rejtettek, nulla komforttal és dohszaggal. Ezt elkezdték eldózerolni, és a helyére a régi formákat követő épületeket felhúzni. De csak félútig jutottak el: néhány házat lebontottak, néhányat átépítettek, néhány újat is felhúztak, de néhány életveszélyes rom megmaradt, néhány kiürített telken azóta is csak a gaz tenyészik, és néhány újonnan elkezdett/szanált ház is félbemaradt. A Bokor utcánál térré szélesedő Bécsi út útburkolata, és az ott levő villamosvágányok nagyon vacak állapotban vannak: jellemző, hogy az utoljára a hetvenes években használt Bokor utca-Nagyszombat utca villamos hurokvégállomás vágányainak nyoma még mindig ott van a kockakőben (lásd bal oldali kép). A jobboldali fotóhoz pedig szerintem nem kell kommentár: ha én valahol újonnan építenék valamit, vagy új éttermet nyitnék valahol, marhára zavarna, ha két percnél tovább ilyet kellene nézegetnem az utca túloldalán. Itt pedig ez normálisnak mondható... Szóval nem értem, hogy az utca egyik fele hogyan újulhatott meg, és a másik miért maradt úgy. És azt se értem, hogy a jobboldali képen látható emléktáblán miféle fáról van szó. Ott ugyanis a környéken sehol nem látok fát. Lehet, hogy az már elpusztult? Akkor viszont furcsa, hogy a tábla milyen jó állapotban van. Úgy tűnik ez a környék már csak ilyen felemás... Ha a Combinóval kapcsolatos különvéleményemet keresed, azt ezen a linken fogod megtalálni. Sajnos ez egy fapados ("lókoszt") blog, így nincsenek permanens linkek, amik egyből odarepítsenek. Előzmények: 2006 szeptember-október
|
||
 |
||
 |
|
|
