Városi és nemvárosi közlekedés
Berlin 2005 májusában (2)
A villamoshálózat még mindig elég csonka, köszönhetően annak, hogy Nyugat-Berlinben még a hatvanas években felszámolták az ottani vonalakat. Az egyesítés óta csak egy viszonylag rövid szakaszt vezettek át a nyugati városrészbe, ezért tömegközlekedésileg nem igazán nőtt össze a két oldal. Nyugaton metróval hatékonyabb közlekedni, keleten villamossal. Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe eljutni még mindig kicsit nehézkes, még akkor is, ha az S-Bahn rendszert nagyon gyorsan "összenövesztették" a berlini Fal leomlása után.
Ezeken a képeken a Friedrichstrasse vasútállomás alatt átmenő villamosok láthatók. Ha megkérdeznének, mit tartok tipikus német villamosos látványnak, akkor valami ilyesmi jutna eszembe, annyi helyen láttam már ilyet. Pedig csak pár éve néz így ki, mert az NDK időkben a szomszéd utcában futottak a sínek!
Bár a negyedik napon jobbára verőfényes napsütés volt, amikor villamost akartam volna fotózni, beborult. Ez a kép azért szerintem hatásosra sikerült.
Egy telireklámos alacsonypadlós - szerintem kimondottan jól nézett ki. Így kell teljes kocsiszekrényt betöltő burkolatot adni a járműveknek: a budapesti módi, ahol a kocsi eleje és vége mindig sárga, szerintem sokkal igénytelenebbül néz ki.
És vissza is érkeztünk az Alexanderplatzi vasútállomáshoz. Itt több valódi metróvonal is találkozik, olyan aluljárórendszert alkotva, mely kacifántosságában még a londoniakon is túltesz. De komolyan, ebben eltévedni nem szégyen :)
Mint már írtam, Nyugat-Berlinben nincsenek villamosok. Itt a fő bevásárlóutcán, a Kurfürstendammon a föld alatt metró megy, a felszínen pedig emeletes autóbuszok szaladgálnak.
Direkt kipróbáltunk egy ilyen emeletest, de nagyon nem jött be: a felvezető lépcső kényelmetlen és szerintem veszélyes. Képzeljük el Pesten, amikor valaki bevág egy ilyen busz elé, hirtelen fékezésre kényszerítve azt - az éppen fel- vagy lemászó utasok úgy szállnának el, mint a győzelmi zászló. Ráadásul a felső szint az én százkilencven centimnek abszolút zavaró volt. Nem örülnék, ha nálunk valaki ilyen buszokat akarna bevezetni - a bécsiek is biztos nem ok nélkül felejtették el őket...
Ezek a háromtengelyes MAN buszok viszont nagyon tetszettek. Jól mentek, és elég nagy volt az utasterük is. A képen látható példány ráadásul a tegeli reptérre ment, emiatt jó nagy poggyásztároló rész volt benne.
Berlin az a hely, ahol az egyes magyar szakemberek által hangoztatott "a metró a föld alatt megy és harmadik sínről szedi az áramot" érv teljesen értelmezhetetlenné válik. A képen látható S-Bahn bár harmadik sínes, és néha a föld alatt is megy (bár többnyire inkább bevágásban, töltésen vagy hídon), mégse metró, hanem a német vasút (Deutsche Bahn) saját gyorsvasúti hálózata. A forgalma teljesen el van különítve a rendes vasúttól, de nem meglepő módon sokszor találkozik azzal, mint ezen a képen is.
A berlini S-Bahn a Stadtbahn koncepció ős-karnációja, mely a későbbi Stadtbahn rendszerekkel ellentétben nem a villamos-, hanem a nagyvasúti hálózatra épül. A főbb megállói nagyvonalú pályaudvari csarnokokkal rendelkeznek, hogy a kedves utas ne legyen kitéve az időjárásnak.
Ez itt egy NDK eredetű szerelvény eredeti festésében. A magasállomások stílusilag a mi kisföldalattink rokonai: sok szegecselt vas, a lentebbi szinteken csempézett fal, stb.
A főbb csomópontokban a vonalak keresztezik egymást, a két szint közt lépcsőn és liftekkel kényelmes átszállási lehetőséget biztosítva.
Nem ritka a sokvágányos állomás sem, bár a hálózat csonkább, mint egykor volt. Mutatóba' egyvágányos szakaszok is vannak, csak az izgalom kedvéért :)
A magasvezetésű vonalak a bécsi Stadtbahnhoz (ma U6) hasonlóan hídszerkezeteken futnak, akárcsak a régebbi metróvonalak egyes szakaszai, mint ez itt a képen. Eme helyszín érdekessége, hogy az S-Bahn itt valahol alattunk, a hajócsatorna alatti alagútban fut.
Berlinben nagy kiterjedésű hajózható csatornahálózat található, melyen kb. három órányit hajókáztunk, elég alaposan átjárva a várost. Már hogy a belvárost. Eközben a metró és az S-Bahn is sok helyen átment felettünk. A képen az látható, amikor már végképp kezdett beborulni az ég. Amíg nem akartam közlekedési eszközöket fotózni, addig jó idő volt. Érdekesebb viszont, hogy a szerelvény jobb oldali része más festésű, mint a bal oldali. Ez egy kísérleti festésminta volt, néhány szerelvény kapott ilyet, aztán inkább elfelejtették.
Az S-Bahn járművei - a képen egy 481-es sorozatú szerelvény eleje - egyébként rendkívül jó benyomást tettek rám. Ha tudnám, hogy a leendő pesti M5-ös vonal kocsijai ilyenek lesznek, megnyugodnék. Pláne, ha tudnám, hogy valaha is megépül az M5-ös :)
No, ez viszont már metró (U-Bahn). A városban kétféle (már hogy valódi, tehát nem busz és nem villamos) metró is üzemel. Az egyik a régebbi, kisprofilú, azaz keskeny űrszelvényű hálózat (U1-U4), a másik a nagyprofilú, mely a mi metrónk kapacitásának felel meg. A közelmúlt átszervezései ezeket is érintették: ami a tavalyi térképen még U1-ként szerepelt, az most U3-as volt.
A vonalak már létező városszövetbe lettek beépítve, ennek megfelelően föld alatti szakaszaik legtöbbször a felszíni utcák vonalait követve kanyarognak. A régi vonalak építészetileg nagyon érdekesek, a képen látható megálló (Wittenbergplatz) felszíni csarnoka alatt például egy többvágányos pályaudvar rejtőzik. Hogy az milyen? Képzeljük el a kisföldalattit négy vagy hat vágánnyal - na olyan. Egyes megállók (Hohenzollernplatz, Heidelberger Platz) pedig olyan stílusúak, melyről azt hittem, hogy csak a moszkvai metrón létezik: palotának, várkastélynak vannak berendezve.
És most egy kis kultúra: a berlini Fal egy jó hosszú darabja a Spree folyó mentén. Ijesztő mementója a hidegháborúnak!
Ez a szakasz a második világháborúig a belváros legbelseje volt. Ezt ma már nehéz elhinni!
Foghíjtelek Fal-maradvánnyal. (Frissítés: azóta beépítették)
Ez a Brandenburgi-kapu előtt felállított paraván a második világháború végének állapotát mutatta. A megfelelő helyen állva a paraván képe beleolvadt a valóságba!
No, ez itt egy érdekes história: a Leipziger Strasse közepén frissen fektetett sínek húzódnak. Bár a tartományi hatóságok nem szavazták meg az ide tervezett villamosvonal létesítéseinek költségét, az útburkolat felújításakor a városvezetés mégis lerakatta a vágányokat, hogy később ne kelljen újra szétverni az utcát. Plusz ez valószínűleg egy kis pressziót is kifejt a háttérben látható Pénzügyminisztériumban dolgozókra, hogy siettessék a döntést :) (Frissítés: nem fejtett ki, ma se jár itt villamos...)
Potsdamer Platz. A város szektorokra osztása előtt Európa legforgalmasabb városi tere volt itt, mely a Fal idején laposra bulldózerolt halálzónává változott. Az újraegyesítés után az egykori határsávot elkezdték ultramodern épületekkel beépíteni, mely folyamat még nem teljesen fejeződött be, ezért inkább nem mondok róla véleményt. A baloldalt látható szögletes tető a föld alatt létesített leendő regionális pályaudvar egyik lejáratát rejti. A négy vágány már lent van, de még dolgoznak rajta. Grandiózus, sőt, szerintem eltúlzott méretű belső tereket álmodtak oda, ami pont ellentéte a tér másik sarkában levő metróállomásnak, illetve S-Bahn-megállónak.
És végül amit nem lehet kihagyni: Berlin fölött az ég :)
Mindenkinek javasolni tudom Berlin meglátogatását; az ismert történelem visszásságai miatt nem tudom, lesz-e valaha igazán egységes város belőle, mindenesetre így is sok néznivalót tartogat.