Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Berlin, Berlin... II.

Előző oldal

A villamoshálózat persze még mindig eléggé "kacska", köszönhetően annak, hogy Nyugat-Berlinben még a hatvanas években felszámolták az ottani vonalakat. Az egyesítés óta csak két (?), viszonylag rövid szakaszt építettek a nyugati városrészbe, ezért tömegközlekedésileg nem igazán nőtt össze még a két oldal. Nyugaton metróval hatékonyabb közlekedni, keleten villamossal. Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe eljutni, na az nehézkes, még akkor is, ha az S-Bahn rendszert rengeteg pénzen már egy ideje újra "összenövesztették".

Ezeken a képeken a Friedrichstrasse-i pályaudvar alatt átmenő villamosok láthatók. Ha engem megkérdeznek, mit tartok tipikus német villamosos látványnak, akkor valami ilyesmi jut eszembe, annyi helyen láttam már ilyet. Pedig állítólag csak pár éve néz így ki...

Bár a negyedik napon jobbára verőfényes napsütés volt, amikor villamost akartam volna fotózni, beborult. Ez a kép azért szerintem hatásosra sikerült :)

Egy telireklámos alacsonypadlós: szerintem kimondottan jól néztek ki. Így szabad teljes kocsiszekrényt betöltő burkolatot adni a járműveknek: a budapesti módi, ahol a kocsi eleje és vége mindig eredeti sárga, szerintem nagyságrenddel igénytelenebb megoldás.

És vissza is érkeztünk az Alexanderplatz-i vasútállomáshoz. Itt egyébként több (valódi) metróvonal is találkozik, olyan aluljárórendszert alkotva, mely kacifántosságában még a londoniakon is túltesz.

Mint már mondtam, Nyugat-Berlinben nincsenek villamosok. Itt a fő bevásárlóutcán, a Kurfürstendamm-on a föld alatt metró megy, a felszínen pedig emeletes autóbuszok szaladgálnak.

Direkt kipróbáltunk egy ilyet, de nagyon nem jött be: a felvezető lépcső kényelmetlen és veszélyes (képzelje el valaki Pesten, amint valaki bevág egy ilyen busz elé, hirtelen fékezésre kényszerítve azt - az éppen fel- vagy lemászó utasok úgy szállnának el, mint a győzelmi zászló). Ráadásul a felső szint az én százkilencven centimnek abszolút zavaró volt. Bevallom, emiatt nem is örülnék, ha nálunk valaki ilyen buszokat akarna bevezetni. A bécsiek is biztos nem ok nélkül felejtették el őket...

No, ezek a háromtengelyes M.A.N. buszok viszont nagyon tetszettek! Jól mentek, és elég nagy volt az utasterük is. A képen látható példány ráadásul a Tegel-i reptérre ment, emiatt aztán jó nagy poggyásztároló rész is volt benne.

Berlin az a hely, ahol az egyes magyar szakemberek által hangoztatott "a metró a föld alatt megy, és harmadik sínről szedi az áramot" érv teljesen értelmezhetetlenné válik. Ugye a "metró-villamost" már láttuk. A képen látható S-Bahn szerelvény viszont bár harmadik sínes, és néha a föld alatt is megy (bár többnyire inkább bevágásban, töltésen vagy hídon), mégsem metró.

A berlini S-Bahn hálózat a Stadtbahn ősi karnációja, mely a későbbi Stadtbahn rendszerekkel ellentétben nem a villamos-, hanem a "nagyvasúti" hálózatra épül. Ugyanakkor felsővezeték helyett a mi metrónkéhoz hasonló harmadik sínről szedi az áramot (bár nem felső, hanem alsó tapintású szedővel). A főbb megállói nagyvonalú pályaudvari csarnokokkal rendelkeznek, hogy a kedves utas ne legyen kitéve az időjárásnak.

Stílusilag a mi kisföldalattink rokona: sok szegecselt vas-szerkezet, a lentebbi szinteken csempézett fal, stb.

A főbb csomópontokban a vonalak keresztezik egymást, a két szint közti lépcsőn és liftekkel kényelmes átszállási lehetőséget biztosítva.

Nem ritka a sokvágányos állomás sem, bár a hálózat csonkább, mint egykor volt. Egyvágányos szakaszok is vannak, az izgalom kedvéért :-)

A magasvezetésű vonalak a bécsi Stadtbahnhoz (ma U6) hasonlóan érdekes hídszerkezeteken futnak, akárcsak a régebbi metróvonalak egyes szakaszai.

Berlinben nagy kiterjedésű hajózható csatornahálózat is található, melyen úgy három órányit hajókáztunk, elég jól átjárva a várost. Közben a metró és az S-Bahn is sok helyen átment felettünk. A képen egyébként az látható, amikor már végképp kezdett beborulni az ég. Amíg nem akartam közlekedési eszközöket fotózni, addig jó idő volt...

Az S-Bahn járművei (a képek egy 481-es) rendkívül jó benyomást tettek rám - ha tudnám, hogy a leendő pesti M5 kocsijai ilyenek lesznek, megnyugodnék :)

No, ez viszont már egy metró (U-Bahn) szerelvény. A városban kétféle (valódi - nem busz és nem villamos) metró található. Az egyik a régebbi, kisprofilú, azaz keskeny űrszelvényű hálózat (U1-U4), a másik a nagyprofilú, mely a mi metrónk kapacitásának felel meg. A közelmúlt átszervezései a jelek szerint ezeket is érintették: ami a tavaly térképen még U1-ként szerepelt, azt most U3-nak hívták.

A vonalak már meglévő városszövetbe lettek beépítve, ennek megfelelően föld alatti szakaszaik a felszíni utcák vonalait követve kanyarognak. Persze a viadukton vezetett részeken is vannak olyan kanyarok, amelyeket látva az ember nem csodálkozik, hogy miért csikorognak annyira ezek a szerelvények. A régi vonalak építészetileg nagyon érdekesek, a képen látható megálló felszíni csarnoka alatt például egy többvágányos pályaudvar rejtőzik. Hogy az milyen? Képzeljük el a kisföldalattit négy vagy hat vágánnyal - na olyan. Egyes megállók pedig olyan stílusúak, amelyről azt hittem, hogy csak a moszkvai metrón létezik: palotának, várkastélynak vannak berendezve (Hohenzollernplatz, Heidelberger Platz). Ráadásul jó részük ívben fekszik, ami a mi vonalainkhoz szokott szemnek meglehetősen furcsa.

És most egy kis kultúra: a berlini Fal egy jó hosszú darabja a Spree mentén. Ijesztő mementója a hidegháborúnak.

Ez a szakasz a második világháborúig a belváros legbelseje volt. Ezt ma már nehéz elhinni!

Foghíjtelek Fal-maradvánnyal. A háttérben látható ház a hidegháború idején valószínűleg ki volt ürítve, hiszen a határ része volt.

A Brandenburgi Kapu előtti paraván a második világháború végének állapotait mutatja. A megfelelő pontban állva a paraván képe illeszkedik a valóságos tereptárgyakhoz!

No, ez itt egy érdekes história: a Leipziger Strasse közepén frissen fektetett sínek húzódnak. Bár a tartományi hatóságok nem szavazták meg az ide tervezett villamosvonal létesítéseinek költségét, az útburkolat felújításakor a városvezetés már elhelyeztette a vágányokat az aszfaltban, hogy később ne kelljen újra szétverni az utcát, plusz ez valószínűleg egy kis pressziót is kifejt a háttérben látható Pénzügyminisztériumban dolgozókra, hogy siettessék a döntést :)

Szívesen látnám ugyanezt a megoldást a Bajcsy-Zsilinszky úton!

Potsdamer Platz. A város szektorokra osztása előtt Európa legforgalmasabb városi tere volt itt, mely a Fal idején laposra bulldózerelt "halálzónává" változott. Az újraegyesítés után az egykori határsávot elkezdték ultramodern épületekkel telezsúfolni, mely folyamat még nem teljesen fejeződött be, ezért inkább nem mondok róla véleményt. A baloldalt látható szögletes tető a föld alatt létesített leendő regionális pályaudvar egyik lejáratát rejti. A négy vágány már lent van, de még dolgoznak rajta. Mindenesetre grandiózus, sőt, eltúlzott méretű belső tereket álmodtak oda, ami pont ellentéte a tér másik sarkában levő metróállomásnak, illetve S-Bahn-megállónak.

És végül: Berlin fölött az ég...

Jól megjárta, aki abban a reményben nézegette a fentebbi képeket, hogy még következik néhány villamos ;-) Majd talán legközelebb, ha jó idő lesz! Addig is mindenkinek javasolni tudom Berlin meglátogatását; az ismert történelem visszásságai miatt nem tudom, lesz-e valaha egységes város belőle, mindenesetre így is sok néznivalót tartogat.


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra