életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
Earl Ewers felvételei
Folytassuk a minisorozatot a világ egyik legnagyobb villamosüzemével, hogy még nagyobb legyen a kontraszt a korábbiakban bemutatott törpe üzemekhez képest!
Victoria állam fővárosa 3,7 millió embernek nyújt otthont. Ez a város, mely az aranyláz idejében lett nagy és gazdag, az 1920-as évek végéig Ausztrália fővárosa is volt. Manapság ipari és kereskedőváros. A tömegközlekedést 2003-ban egy Metlink nevű cég irányítása alá fogták össze, ő koordinálja a tulajdonképpeni vasút-, villamos és busz üzemeltetőket. A '99-es privatizálás után a villamosok közlekedtetése az M-Tram és a Yarra Trams cégek dolga lett, de előbbi néhány éve tönkrement, feladatait pedig az utóbbi vette át.
Ami az elektromos tömegközlekedést illeti, Melbourne-ben 1906 óta járnak villamosok, de előtte is próbálkoztak hasonó eszközökkel, például kábel vontatta vasúttal (cable car), és volt egy rövidéletű városi villamosvasútjuk is. Bár a második világháború utáni anti-villamos hangulat ide is begyűrüzött, a város ragaszkodott a síndöcögényeihez, így a hálózat mára elérte a 245 kilométeres hosszat. Meglepő, hogy ehhez képest a modal split 10 százalék körül van, ami azt jelenti, hogy tíz lakosból csak egy használja a tömegközlekedést (Budapesten 60 százalék fölötti ez a mutató!). Ehhez képest a villamos, és különösen a W kocsik jelképnek számítanak: bejegyzett turisztikai védjegyek, melyek szinte mindenhol felbukkannak a publikációkban. A város nevezetessége a Circle Line is, melyet belvárosi körtúraként ingyenesen lehet igénybe venni. És van egy három kocsiból álló étterem-villamos flottájuk is!
Egy ekkora városnak természetesen sok arca van, de mégis ez...
... és ez az, ami a leginkább hasonlít arra, amit elképzeltem Melbourne-ről. Új és régi keveredése, talán ez lehetne a jelszó. Bár fontos tudni, hogy a képeken látható sok régi villamos nem az itt látható arányban keveredik az újakkal - de értelemszerűen egy villamosbarát a régit többet fényképezi, mint a modernet :)
Pedig van modern, sőt, a hálózat is bővülőben van: a közelmúltban nyílt meg a Docklands városrészbe vezető új vonal. Elgondolkoztató, hogy itt is a parlagon heverő iparterületek, régi kikötők irányába terjeszkedik a város, akárcsak Londonban, vagy Amszterdamban. Csak tudnám, hogy Budapesten miért pont szennyvíztisztítót akarnak építeni a Csepel-sziget északi csücskén! :-/
De beszéljünk kicsit a járművekről, hiszen sok olvasót biztos ez érdekel elsősorban. Ez itt egy "A" típusú kocsi, amit a Comeng nevű cég gyártott 1984 és '87 között, Düwag forgóvázakkal és szintén német (Siemens/AEG) villamosberendezéssel. A képről talán az is sejthető, hogy nem egy vékonyka darab. És valóban: 2,67 méter széles - nálunk igen kevés helyen tudna közlekedni.
Az előző kép egyébként a Docklands-i vonal végállomását mutatta, itt van egy további fotó róla, a másik irányból. Errefelé - úgy tűnik - szeretik az egyszerű megoldásokat, és egyvágányos kihúzójú végpontokat építenek a vonalakhoz.
Ez is egy ilyen szimpla végállomás, egy B típusú villamossal, ami érzésem szerint az A csuklós verziója lehet.
Ebben a városban sem riadnak vissza...
... a teljes járműfelületet betöltő reklámoktól!
A B típus után értelemszerűen a C jönne, ami az Alstom Citadis típusa, de Earl ezekről sajnos nem küldött képett, így hát most a D "osztály" jön, ami a Siemens Combino. Két verziót is használnak: a háromrészes "Bambínót"...
... és az ötrészes "Bigbínót". Amin meglepődtem: egy ausztrál villamosbarát azt írta, hogy arrafelé az emberek jobban szeretk a Combinót, mint a Citadist, mert simábban fut. Normál Combinókkal szerzett tapasztalataim (gyorsan leírom, hogy a mi budapesti Combinóink nem olyanok, sőt, tulajdonképpen nem is Combinók, hanem egy új típus a régi homlokfalával) alapján ez elég meglepő.
Persze kit érdekelnek a mai villamosok, ha egyszer vannak régiek is? :) Ez itt egy SW6-os kocsi, ami a W villamos-család egyik kései verziója volt. Elég sokat megőriztek belőlük, ennek a képen ráadásul rúdáramszedője van...
... ezzel a félpantográfossal (Einholm) szemben.
Chapel Street-i...
... pillanatok...
... hagyományos festéssel.
Ez az SW6-os ellenben karácsony örömére különleges festést visel.
Az akkori közlekedési vállalat, az MMTB saját műhelyében annak idején 120 darabot épített ezekből...
... 1939 és '51 között, úgyhogy volt miből maradnia!
Ez itt viszont egy régebbi kocsi: egy W2-es, amit valamikor 1927 és '31 között gyártottak. Őszintén megvallom, én ránézésre nem nagyon tudok orbitális különbségeket észrevenni a W típusok közt.
Itt van például ez a W7-es. Tudom róla, hogy ez volt a legutolsó W sorozat, "55/56-ból - de csak azért, mert utánanéztem egy könyvben :)
Igaz, hogy ezeket a Z sorozatú tujákat is...
.... maximum csak a keskenyebb orr-rész miatt tudom megkülönböztetni az A-tól. A képeken a Z család Z1-es alsorozatába tartozó kocsikat látunk, melyeket a hetvenes évek második felében épített a Comeng, szintén német alkatrészek felhasználásával.
Vessünk még egy pillantást az utcára...
... aztán vessük be magunkat az egykori Hawthorn kocsiszínben működú villamosmúzeumba. Igaz, a "villamosmúzeum" nem pontos meghatározás, hiszen kábelkocsik is vannak itt, például ez...
... és ez. Mögöttük az a narancsszínű valami egy milánói Peter Witt kocsi. Olyan ugyan nem közlekedett itt, de azért a múzeumba befért...
... akárcsak az eme Birney "Safety Car" kocsi mögé az a kelet-berlini ReKo villamos.
Az 1040-es pályaszámú W7-es volt az utolsónak legyártott W villamos. Ezt a sorozatot a Melbourne-i olimpia okozta plusz forgalom lebonyolításához építtették
És egy utolsó utcai képpel be is fejezem ezt az oldalt. Remélhetőleg egyszer majd lesz lehetőségem saját készítésű képeket is bemutatnom innen :)
Az oldal végén hatalmas köszönetet szeretnék mondani Eearl Ewersnek, amiért elküdlte nekem a képeit, és lehetővé tette, hogy feltegyem őket ide!
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
