| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | ||
|
 |
|
|
| Folytatás: 2007 márciusától
"Tüzértehetség" (... már úgy értve, hogy Bombardier Talent) Ez a fura szóösszetétel egy új motorvonat fantázianeve/típusjelzése magyarra fordítva. Jobban mondva csak a "Talent" a fantázianév, a Bombardier pedig a világ egyik legnagyobb nehézvas-gyártója (mozdonyoktól a villamoson át a repülőkig). Pedig eleinte csak motoros szánokat készítettek - kicsit kinőtték magukat azóta, na.
De nem is ez a lényeg: a MÁV pár éve kiírt egy tendert villanymotorvonatok beszerzésére, amin a svájci Stadler nyert. Ez a döntés meg lett támadva, majd védve, majd megint támadva, majd megint védve. Közben viszont beesett egy ajánlat Ausztriából, hogy nem kéne-e a MÁV-nak tíz ilyen motorvonat, amit nekik gyártottak volna, kétáramneműen, azaz hogy náluk is, nálunk is járhasson (mert hogy a K.u.K.-nak a vasúti áramellátásra már nem volt ráhatása, úgyhogy másféle delej van a felsővezetékben). Kellett, pedig tíz darab az kis sorozat, önmagában nem sokra elég. Eredetileg arról volt szó, hogy Hatvan felé járjanak, majd bedobták a Ferihegy I-hez vezetendő különvonatnál, majd ismét Hatvanról volt szó. Aztán tegnap olvasom az interneten, hogy másnaptól - több hónapos csúszással - végre közlekedni fognak. Oroszlány felé. Na mindegy, ha arra, hát arra; viszont mivel épp szabadságon voltam, gondoltam megnézem az első utasos menetet. A Déliben esett az eső, úgyhogy nem erőlködtem rettentően a fotózással, inkább felszálltam (előtte persze jegyet is vettem). Az utastérben menetrendeket osztogattak, én pedig zenét hallgattam, miközben az indulást vártam. A Limahl-féle "Neverending story" utolsó taktusai épp lementek, mikor a három motorvonat-egységből (azaz 12 kocsiból) álló szerelvény nekilódult :)
A jelek szerint a Budapest-Oroszlány közötti bevetés a jármű gazdáit is meglepetésként érhette, mert a digitális kijelzők nem mutattak semmi használható információt hollétünkről, és a bemondás is "manuális" (vokális) volt. Látható volt még A4-es papír is az ajtóra ragasztva iránytáblaként, ami háááát... szerény nyomott véleményem szerint nem méltó egy modern járgány bemutatkozásához. Utasként már ismertem amúgy a járgányt, Bécsben utaztam a tesóikkal, és most sem volt rosszabb. Sőt, mintha odakint hangosabb lett volna a villamosberendezés. A fűtés mellett a klíma is ezerrel működött, így baráti légkör uralkodott a nem kimondottan tömött utastérben (fú, de rossz poén volt, elmehetnék vele valami kertévé bulvárműsorába).
Viszont működött a vonat, bár nem volt éppen feszes a menetrendje - a maximálisan engedélyezett 140 km/h-t szerintem nem értük el sehol, inkább csak nyugisan haladtunk. Utasok híján a fentiekhez hasonló látványt fotózgathattam: baloldalt a jelen, összegraffitizett személykocsikkal, jobboldalt pedig a vidéki valóság esőben. Az igazán érdekes talán, az két néni reakciója volt: ők felszállás után csak néztek, hogy "micsoda flancos egy vonat", és kicsit bizonytalanok voltak, hogy egyátalán fel szabad-e szállniuk rá. De azért nem hiányolták az "öreg" vonatokat. Kár, hogy tíz motorvonattal még talán egy ilyen rövid viszonylatot se lehet üzemeltetni - érdeklődve várom, hogy a jövőben hol fognak felbukkanni.
Az elmúlt hetek megfeszített munkáját (nem röhögni, ez kivételesen komoly:) kipihenendő (van ilyen szó? most már van!) Riannával elvonultunk a Mátrába, távol a bitek és bájtok világától. Vasárnap délután vonultunk le. Illetve fel, mivel az ország egyik legmagasabb pontjáról van szó :) Útközben megebédeltünk Mátrafüreden, ott, ahol kiskoromban is gyakran ebédeltünk. Az éttermet még most is ugyanúgy hívják, és a Jókai-bablevesük ugyanolyan finom volt. Ez a változatlanság ebben az országban nem kis dolog! Az időjárással ellenben nem volt szerencsénk. Ugyan néha pár percre ki-kisütött a nap, ez mindig csak átmeneti volt. Konkrétan az idő nagy részében köd volt. Még konkrétabban belelógtunk a felhőkbe. Persze hangulatos képeket lehetett így csinálni, kedvencem például a jobboldali beállítás, amelyen az a kilátótorony látható, mely már kiskoromban is alig látszott ki a környező fák közül. '98-ban, amikor legutóbb itt jártam, már kicsit sem látszott ki, ezért most fel se másztunk. Minek menjen fel az ember, ha csak lombokat láthat?
Mivel sétálásra nem volt különösebben alkalmas az időjárás, inkább dőzsöltünk egy sort: infraszauna, masszázs, naaagy reggelizések, még nagyobb vacsizások (félpanzióban voltunk). Sajnos nem sikerült igazán tiszta éjszakát kifogni, így elmaradt az a csillagvarázslat, amit az említett, '98-as kiránduláskor láttam. Akkor bármerre néztem, még a fák között is csillagok látszottak, ami hatalmas élmény volt. Ha már a "közelben" voltunk, felmentünk Aggtelekre. Ismét megállapítottam, hogy a környék gyönyörű, a Baradla-cseppkőbarlang egyike a világ csodáinak, de az odajutás... nos, az nem az igazi. A hetvenes évek óta nem nagyon nyúlhattak az itteni utakhoz, maximum kátyúzás szintjén, ami azt jelenti, hogy helyenként csak kátyú-tömítésekből állt az egész.
Persze kit érdekel ez, ha egyszer ilyen látványban van része az embernek odalent?
Csak az egyórás (rövid) túra indult, viszont igazán meghitt hangulatban: rajtunk kívül volt még egy pár, plusz a túravezető, és kész. Vezetőnk egyébként szerelmese volt a környéknek, és igazán magával ragadóan mesélt a barlang egyes termeiről, később az egész nemzeti parkról.
Mondjuk szerintem érzéketlen kőtömb, akit nem nyűgöz le ez a sok kő-szépség ;) Hazaindultunk, de előtte még betértünk kisgyerekkorom egyik kedves helyszínére, Mátraszentistvánra. Annak idején néhány hetet töltöttünk itt anyuékkal pár nyáron, és valahogy azóta is szeretek (évtizedenként legalább egyszer) benézni ide.
Ezek a képek persze valószínűleg csak a családomnak jelentenek bármit is, de azért ideteszem őket. Baloldalt a "három falu temploma" látható. Nem tudom, tényleg három falué volt-e, mert csak kettőt ismerek a környéken (Mátraszentlászló és -istván), de kiskoromban így hívtuk. Jobboldalt a zsákfalu Mátraszentistván végében található "palacsintasütő" látható. Nem, nem palacsintát árultak abban a bódéban, hanem a buszforduló hurok alakú úttestjét hasonlítottuk gyerekként a palacsintasütő serpenyőhöz. Akkor a fehér építmény helyén egy fakunyhó állt, mögötte továbbindulva sokat sétáltunk, ott ismertem meg a szedret, szamócát, meg egy csomó növényt "élőben". Hát, mindez nem tegnap történt... Kár, hogy haza kellett jönni, ránkfért volna még pár nap henyélés és kényeztetés, de hát eddig tudtunk nyújtózkodni.
Az elmúlt napokban nem nagyon jutott időm oldalakat csinálni (még a mailjeimre se nagyon volt erőm). Most viszont végre ráértem egy újabb vonatozós oldalt összeállítani:
A múltkori, Mátra-környéki portya után nem sokkal Interszitivel megint nekivágtunk némi megszüntetendő személyforgalmú vonalak bejárásának. Ezúttal nyugatnak indultunk, hogy a Bakony "feletti", Pápáig vivő 13-as, és az onnan a "GYeSEV-birodalmig", Csornáig vezető 14-es mellékvonalat megnézzük. Hát, itt se sok utassal találkoztunk, visszafele viszont mindenféle mozdonnyal és egyéb furcsasággal összefutottunk, úgyhogy a túrát kimondottan jól sikerültnek könyveltem el.
A Budapest Szívinfarktusa Program Ma végre külső mosást kaptak a koszos vasúti kocsik:
esett az eső. Ez persze azt is jelentette, hogy a közúti forgalom
teljesen beállt az esti csúcsban helyenként. A 91-es busz konkrétan
12 perc alatt tette meg a Nyugati téri végállomásról való elindulástól
a Szent István körútra kanyarodásig tartó szakaszt, ami nem lehet
több 300 méternél. És miközben csoszogva próbáltuk elérni a némi menedéket
jelentő buszsávot, a(z elvileg) zárt villamospályán egy fekete Mercedes
kupé száguldott el mindenki mellett. Mi meg szívtuk a fogunkat - és
a kipufogófüstöt. Mindeközben az állítólag a város élhetővé tevését
többek közt a tömegközlekedés elősegítésével elérni szándékozó "Budapest
Szíve" programot az alábbi formában fogadták el: Ja, és mivel a minap olvashattuk, hogy a kiskörúti villamospálya felújítását kivették a négyes metró beruházási keretéből, ezzel együtt egyre kevésbé tűnik paranoiás víziónak, hogy tényleg egyszerűen beáldozzák a kiskörúti villamost. Hiszen ezen lehet spórolni! Az, hogy ez inkább a hatvanas-hetvenes (angol nyelvterületeken negyvenes-ötvenes) évek stílusa, miközben most már a XXI. század van, az nem számít. Nekünk most lett lehetőségünk elkövetni azokat a hibákat, melyeket a fejlett "nyugat" akkoriban elkövetett - és melyeket azóta többnyire megbánt, és szeretne visszacsinálni - és ragaszkodunk ahhoz, hogy mi is elkövessük őket. Nem ám tanulnánk a hibáikból és kihagynánk egy sor rossz lépést, neeem. :( Pluszban pedig belengettek valami megint nemolcsót: És mindegy, mit, csak ásni kelljen. Például az (autó és tüdőbetegségek nélkül) élhető Budapest sírját :-/ Más(?) A négyes metró
építőinek - amúgy
engedély nélkül épített - díszkútja
miatt (forgalmi és funkcionális oka ugyanis nincs annak, hogy a réginél
jóval élesebben kell befordulni a Bartók Béla útra, és az átadás után
ugye az is kiderült, hogy a kút senkinek nem kell, senki nem akarta
üzemeltetni) épített Gellért téri "díszkanyar" ismét balesethez
vezetett. Korábban is belerongyoltak már a pont az esetleges gyorshajtás/megcsúszás
miatti kisodródás vonalában (külső íven) fekvő megállóba, de nem ilyen
látványosan:
The neverending story (azaz megint a négyes metró) Egy külföldi weboldalon olvastam valamikor két évvel
ezelőtt (sajnos nem bookmarkoltam, szóval nem tudom, pontosan hol),
hogy a pestiek állítólag azt mondják a négyes metróra, hogy "majd
akkor készül el, amikor megnyitják a Köztisztviselők Szegénymenhelyét
a Becsületes Politikusok terén". Én ugyan soha, senkitől
nem hallottam ezt a szöveget, de azért nem rossz. És lehet, hogy igaz
is. Az Index megint nyakonöntött egy adag valósággal bennünket: Ha jobban meggondolom, elképzelhető, hogy ez lesz a világ első olyan metróvonala, ami nem segíteni fogja egy város fejlődését, hanem akadályozni :( Más Olyan régen adatvédtem már, hogy ideje ismét ezt tennem: egy rakat biztonsági javítás jön ki Microsoft termékekhez. Ilyen gyakran van (konkrétan minden hónap második keddjén), de van köztük egy, ami olyan abszurd névre hallgat, hogy dalt kellene írni róla: "Vulnerability in Microsoft Malware Protection Engine Could Allow Remote Code Execution". Ez emberi fogyasztásra alkalmas formában azt jelenti, hogy a cég rosszindulatú programok elleni szoftvere eme javítás nélkül alkalmas arra, hogy rosszindulatú programot lehessen futtatni a gépünkön. Sajnos megtörténik az ilyesmi, de én akkor is valami eszeveszett montipájtonságot érzek a helyzetben :) Még jó, hogy ez a normál felhasználók közül nem túl sokakat érint. A többi javítást viszont érdemes végignyálazni.
Le akartam írni, hogy azért a minap a szlovák vasútnál is találkoztunk kívül piszkos, belül kopott kocsival, de aztán a minap az egyik ütemes menetrend szerinti munkábavivőm nem a szokásos, modernizált kocsikból álló ingavonat volt, hanem egy olyan igazi szutykos vacak, amihez képest azért a kopottabb szlovák kocsik is jók voltak. Kezdetnek sötét volt a kocsiban, hogy vakuznom kellett (pesti utasnak nem jár felkapcsolt világítás), pluszban büdös is. Sebaj, cserébe' jó volt a kilátás :))
Zárójelben azért hozzátenném, hogy a szlovák személyvonatban, még ha kopott is volt, de le lehetett húzni a vécét, volt víz a mosdó csapjában (sőt, ki is jött belőle:), illetve szappan és törölköző is volt. Ennek a kocsinak a vécéjébe nem mertem bemenni, mert már három méter távolságból is túl büdös volt számomra...
Mert ott azért volt hó - a jelek szerint csak Magyarországon maradt el a tél. Mégis kevés turistát láttunk, annak ellenére, hogy az infrastruktúrát helyreállították, és szerintem a síelők nem sokat érezhetnek ma már a vihar rombolásából. Maga a hegység így is pompás volt, de szerintem a mi életünkben már nem lesz olyan, mint amire korábbról emlékszem.
Nakérem, a Nyugati pályaudvar szerény meglátásom szerint az egyik legszebb pályaudvari épület a világon. Ha nem a legszebb. És van még egy "leg"-je: a sínektől a pénztárcsarnokba vezető folyosó valószínűleg a világ legigénytelenebbje a műfajban. Igazából olyan, mintha egy Stradivari hegedűt famintás tapétával borítanának ott, ahol a leginkább elkopott, lásd a baloldali fotót:
A baloldalt és a küszöbnél látható turhát másnapra elvitték, aztán csak maradt a kopárság, ami leginkább egy Berlin alatt látott légoltalmi bunkerre emlékeztetett, amit pár éve láttam. Nem mondom, a jobb oldali képen látható pénztárcsarnok is erősen kopottas, ha közelebbről megnézzük, azonban még így is túl nagy a kontraszt.
Azt hittem először, hogy ez csak valami vicc (előre
leszögezem, nem politizálunk, nem azon csámcsogunk, hogy ki mondta!): De biztosan jó üzenet az, hogy ha van egy szabály, amit nem tartanak be (szépen megfogalmazták: "ma Magyarországon nem elég fejlett a közlekedési kultúra ahhoz, hogy "jobbkéz-szabályt alkalmazzuk"), akkor egyszerűen megszüntetjük azt? A valóban nem elég fejlett (éljenek az eufemizmusok) közlekedési kultúra nem fog ettől még jobban visszafejlődni? Felmerülő kérdések: A kérdések egyébként költőiek, nem kell rájuk válaszolni :)
Ma ismét vasutas
témával szerettem volna foglalkozni, de inkább hagyom, mert nem érezném
illőnek: Nyugodjék békében a mozdonyvezető, részvétem a családjának (bár a vonat és a mozdony osztrák, a mozdonyvezető magyar területen magyar)!
Ma megint megállapítottam, hogy nem vagyok százas. Mentem volna a 19-es villamossal, vártam rá egy csomót, végre elindult a Batthyányról, erre az első megállónál leugrottam, mert a Dunán megláttam a Tatabánya nevű vontatóhajót, amint nevéhez illően éppen a munkáját végezte. Én meg meg akartam örökíteni:
Kiskoromban még teljesen természetes volt az ilyesmi, de már egy hosszú ideje inkább a tolóhajóké és önjáró uszályoké a világ (vagy legalábbis a Duna). Nekem viszont úgy tetszik, amikor egy hajó ilyen "régiesen", kötelekkel vonszolja a vontatmányát! Persze ez most nem kedvenc Sopron motorosom volt, de akkor is tetszett. És a slusszpoén: ezért képes voltam megszakítani utamat, de egy megállóval később már nem szálltam le, hogy lefotózzam azt, ahogy a Lánchídnál a villamos a "rossz oldalon", azaz a szembejövő irány vágányára rakja le az utasait, mert a közeli építkezés miatt valakik sikeresen egy trafót (vagy mit) telepítettek a villamosmegállóba. Pedig az villamosos téma, az én világom! Hogy mik vannak! :)
Január elején Interszitivel elmentünk megnézni az egyik olyan vasúti mellékvonalat, ahol meg akarják szüntetni a személyforgalmat. Körülbelül ezt találtuk:
Nem szeretnék senkit megsérteni, de ez a vonal nem most fog meghalni, ez már most is gépről van lélegeztetve :(
Egy-egy pályaudvar elég jó lenyomatot ad az országról, ahol található. A bázeliban (tök jól esik így írni:) például minden "felhasználó" után újra és újra kitakarított vécét találtunk, Bécsben évek óta a kedvenc ebédelőhelyem a Westbahnhof restije, a genfi Gare Cornavin kicsit kaotikus volt, de érdekes ízeket felvonultató étkezdével, a londoni Victoria Station-ön pedig tök jó Terry Prattchett és Douglas Adams könyveket tudtam venni a peronzártól nem messze levő könyvesboltban. A Nyugatiban ezzel ellentétben autó elől kellett félreállnom a peronon gyalogolva (biztos volt rá engedélye, na de akkor is, biztos nem lehet másképp megoldani azt, amit meg kellett oldania?), Szegeden pedig a vécé üzemeltetőjének is szembe kell néznie a "bliccelőkkel":
Kicsit megmártóztam a közúti valóságban. A villamosról, buszról csak közvetve látom-érzem, micsoda alakok ülnek a géperejű járművek kormányai mögött, de most egy kicsit mitfárerkedtem Rianna mellett. Hát, mit mondjak... Ötből, de inkább négyből egy autós alapvető szabályokkal nincs tisztában és/vagy büszkén megszegi azokat. Ez egy ilyen ország: buszsávban lehet előzni, lehet osztott pályát szétválasztó szigetet balról megkerülni, és még a bicikliseknek is csak szökőévben kell a piros lámpánál megállni. Persze valami lehetett a levegőben, mert még Rianna, aki nap mint nap vezet, is annyira kiakadt a tapasztaltakon, hogy beleírta a blogjába :-/ Tudom, állandóan visszatérek ehhez a témához, ez az én gumicicám, de ez így rövid időn belül fenntarthatatlanul életveszélyes lesz, emiatt mégse akar senki sztrájkolni vagy az utcára menni. Se a zebrások "kommandója", se a biciklis Critical Mass nem erről szól ugyanis, azok viszonylag szűk körű érdekképviseleti rendezvények (és ez rendben is van). A rendről, hogy autós, teherautós, biciklis és gyalogos EGYFORMÁN tartsa be a szabályokat, és hogy mindenki EGYFORMÁN megkapja a neki járó előnyöket, ad absurdum ne kelljen félnie a délutáni csúcsban, ha elromlik egy közlekedési lámpa, azért senki nem emel szót. A minap egyébként nem mentem át egy piros lámpán a zebrán. Közel-távol nem volt autó, ezért mindenki más (biztonságosan - de akkor mire jó a lámpa?!) átment, és közben úgy nézett rám, mint aki valami torzszülöttet lát. Na igen, szükségem volt már erre az érzésre, hogy már megint ufónak érezhessem magam :-/
Rájöttem (ismét), hogy pályát tévesztettem. Sztárépítésznek
kellett volna mennem. Akkor úgy viselkedhetnék, mint egy kurrens filmsztár,
nem kellene semmire és senkire tekintettel lennem, amikor valahová
terveznem kell valamit: ha megvalósul, egyel több emlékmű őrzi majd
a nevemet, ha nem, akkor megsértődhetek. Ja, és a jelek szerint ezt
jól meg is fizetik. Aki nem tudná, arról a gázról, izé, házról (freudi
elírás volt, nem direkt!) van szó, amit a Szervita térre akarnak rittyenteni,
a környező házak, köztük a klasszikusan nyugodt tömegű Városháza,
egy templom, és a tér nyugati határán álló, elhanyagolt, de kimondotan
érdekes homlokzatú házak fölé magasodva: Egyébként értem én: van egy csoport, amely új építészeti jelképet akar Budapestnek. Azt állítják, attól új életre kelne a város. Sőt, hogy kifejezetten ezért is jönnének emberek ide. Meg hogy a turisták direkt ezt a pontot is megnéznék. Igaz, jórészt most is ezt teszik, mert a Deák téri metróállomástól a Vígadó felé tartva átgyalogolnak a tér szélén :) Azon a téren amúgy is többet segítene a volt postai irodaépület elbontása, meg ha eltűntetnék a parkolótér jelleget, és mondjuk park lenne a közepén. Ehhez nem kell üvegcsiga. Bozon barátom ráadásul egy értékes gondolatot hozzátett ehhez az "új jelkép" gondolathoz: hogy ilyen "jelkép-épület" talán csak egyetlen van: az Eiffel-torony. Ami az amúgy jelképekkel és kultúr-szakrális helyekkel teli Párizsban tényleg _a_ turistalátványosság, ami először eszünkbe jut. De nem sok hasonló várost tudnánk mondani, ahol van egy eleve látványosságnak szánt építmény, ami önmagában definiálja az átlagember/turista számára a helyet. Londonban is van például Tower Bridge, mégis a piros emeletes buszok és a szőrkucsmás király őrök, vagy a taxik mellett csak egy kis részét adja a londoni összképnek. New York-ban is megoszlanak a kultikus szerepek a Szabadság-szobor és az Empire State Building, plusz a hidak közt (legalábbis ha engem kérdeztek). A gondolat befejezése pedig az, hogy ez az üvegcsiga nem lesz Budapest jelképe. Nem fogunk felvirágozni tőle. Feltűnő lehet, biztos sokaknak tetszeni is fog, de nem fog csodát tenni. Úgyhogy kár úgy körbejelentőségteljeskedni, mintha ezen, meg a felhőkarcolókon múlna városunk jövője. A kaotikus utcaképek, a kutyakaki, a reménytelenül kígyózó autósorok, a kormos, omladozó homlokzatok, az összedőlő Várbazár, a plázák miatt halott üzletek mellett egy ilyen presztizsépület csak olyan lenne, mint egy strassz-csillag egy koldus foltos-mocskos hálózsákján... Más. A hétvégén esett 1-2 centi hó. Aztán szél lett, majd minden elolvadt. Azt mondják, hidegfront jött, pedig napközben 5-6 fok van, pluszban. Könyörgöm, januárban a plusz 5-6 fokot ne hívják hidegfrontnak! Hívják tréfarépa-ciklonnak, hamszteridegesítőnek, vagy bárminek, de ne mondják rá, hogy "hideg"! Egyébként remek ez az időjárásváltozás: akkora szél van, hogy megfelelő szélirány esetén bárki eljátszhatja a pantomimesek helybenjárós trükkjét, amikor meg valami felhő is erre jár, akkor hideg permet esik az ember arcába. Most komolyan, ennél nem lenne jobb, 5-10 centi hó, ami ropog az ember talpa alatt, és betakarja a földeket meg az aszfaltot borító szemetet? Na, egyelőre ilyen nem lesz nálunk, ha hihetünk a meteorológusoknak. Nagy élmény volt ma trolizni: a kiindulási állomás utáni első megálló után két utas a nyolcból átváltozott ellenőrré. És lám: kapásból találtak három embert, akinek nem volt jegye vagy bérlete. Az egyik egy felsőoktatási intézménybe járó fiatal volt, aki kimondottan meg volt sértve, hogy az nem ér, ha csak akkor lyukaszt jegyet, ha az ellenőr már ott áll előtte. "Ő nem jár békávéval, elfelejtette, meg egyetemista, nincs keresete, nem telik rá, meg különbenis, micsoda méltánytalanság ez". Pedig a végállomáson öt percet ült a buszon, utána másfél megálló eltelt, mire az ellenőr odament hozzá, addig nem jutott eszébe, de akkor hirtelen mégis a kezébe ugrott az addig lyukasztani elfelejtett jegy. Nyilván egy megállóval tovább ellenőr nélkül is felállt volna, és elrohant volna kezelni a bilétát :-/ Félreértés ne essék, én is felejtettem már lyukasztani, új bérletszelvényt venni, vagy épp kitölteni, de legalább nem próbáltam mindenféle fura mesét előadni, meg az ellenőrt hibáztatni azért, ha én rontottam el valamit. Tudom, született balek vagyok. Igaz, végülis ő is rendesen viselkedett, megmutatta a diákját-személyijét, leadta az adatait, sőt, a vele levő barátja ki is fizette a helyszíni bírságot, csak közben morgott. Az ellenőr is profin viselkedett, nem szenyózott, nyugtatgatta, mondta, hogy még amiben igaza van, arról se ő vagy a BKV tehet...
Ismét vasutas napot tartottunk. Az útvonal: Déli pu. - Hajmáskér - Lepsény - Székesfehérvár - Sárbogárd - Rétszilas - Dunaújváros - Pusztaszabolcs - Déli pu. Számomra a legkülönlegesebb élmény az egészben az volt, hogy az útvonalat én találtam ki és állítottam össze életem első MÁV-os menetrendkönyvének segítségével. És működött, végig, gond nélkül. Ügyes vagyok, valaki adjon egy kockacukrot nekem :) Vicces, de én se hittem volna, hogy nem rontom el a menetrendünket, ugyanis gyárilag vagyok immunis a menetrendekre. A konkrét tapasztalatokról majd megint szeretnék egy oldalt csinálni (végülis vagy három oldal megcsinálására nem volt eddig időm, most lett egy negyedik), de élveztem a robogást is, meg a társaságot is, ezúton is üdvözlöm őket :) A Hajmáskér-Lepsény vonal egyébként az egyik olyan, amelyen a személyforgalmat megszüntetni tervezik (vegy legalábbis egy részén?), és hát mi tagadás, volt pár megállóköz, ahol csak mi ültünk a vonaton. Tehát, ha nem jár arra vasútmániás, a vonat üresen jár. Sajnos ez egy újabb arra mutató jel, hogy nem minden ok nélkül akarják a vasúthálózatot kurtítani. Tudom, ez még mindig nem reprezentatv utasszámlálás, de egy másik mellékvonalon, Rétszilas és Dunaújváros között például eléggé teltház volt - és az nincs is benne a mostani kurtítási listában...
Ma Almár Ákossal zenéltünk egy jót. A vége az lett, hogy valami, leginkább a Voga-Turnovszky páros hallhatatlan Kürtöskalács-sorozatához hasonlító improvizatív sessiont csináltunk: Ákos nyomott valami blues alapot, elkezdett valami blues sztenderd/klasszikus számot hozzáénekelni (nem feltétlenül olyat, ami illett a zenei alaphoz), menet közben átírta a szöveget, én meg folytattam, belekötöttem, kommentáltam. Huszonöt percet fel is vettem belőle egy kézi mikrofonnal, de asszem nem fogom egészben feltenni ide, mert hiteltelenné válna tőle az a sok komoly szöveg, amit a városról, közlekedésről, az életről, a világmindenségről írtam eddig ;) Azért részletek lesznek, mert a "Jim Morrison ha élne / Mick Jaggerrel zenélne / de az is lehet, hogy inkább / nőkkel (köhhköhh) " (én kérek elnézést!) és a "Bengáli húsgyalúúú blúúúz" (címötlet (C) Perlaki Attila) szerintem méltó arra, hogy ne maradjatok le róla. Persze kérdés, hogy sikerül-e hallhatóra mixelnem valahogy azt a katyvaszt.
Az előbb egy német dialektusos
beszélgetés mellékvágányán ilyen szövegre bukkantam egy weboldalon: Persze sejtésem szerint csak egyetlen egy (esetleg kettő) konkrét személy van, aki érti is ezt (pedig mit dolgoztam rajta, mire összedialektizáltam - lehet, hogy nem tökéletes, de azért szerintem megjárja), de nem baj. A felfedezés, hogy van kölsch (kölni) nyelven is Wikipedia, már önmagában is tök klassz! Amúgy pedig a fenti ufó mondatok alapjában véve németül vannak, csak nem éppen hóhdojcsul. Kis (=sok) türelemmel és odafigyeléssel ezt is lehet dekódolni, mint ahogy a hollandot is :)
Érdekes közlekedési csemegéket lehet olvasni mostanában. Pölö: Kettévágás helyett "repülővágányon" terelt 2-es villamos "Csaknem két évig ideiglenes, az alsó rakpartra épített repülősínen közlekedhet a 2-es villamos, ha elkezdődik a 4-es metró Fővám téri állomásának az építése, amelynek során lezárják és átépítik a Szabadság híd pesti hídfője alatti aluljárót." / NOL / Ez nagyon jó hír, remélem nem fog valamelyik hivatal akadályt gördíteni ez elé. Pontosan ezt a megoldást hiányoltuk a Fehérvári úti túrás-fúrásnál! Ugyan azt, hogy ott nem éltek ezzel a lehetőséggel, és így tízezrek életét keserítették meg, nem teszik jóvá, de örvendetes, hogy - talán pont a Fehérvári út elbaltázása okozta negatív visszhang miatt - itt már megpróbálják nem átszállásra kényszeríteni a 2-es villamos utasait, hanem fenntartják a forgalmat. Ne felejtsük el, hogy van, aki 22 hónapos építkezésről beszél itt, ennyi időre tényleg nem szabad elvágni egy viszonylatot. Magától a "repülősín" fogalomtól nem kell megijedni, ez csak annyit jelent, hogy állandó sínpálya helyett ideiglenesen helyeznek a talajra sínmezőt. Mint az az előbb belinkelt oldalamon látható, ez a korábbi metró/aluljáróépítések során működött annak idején az Astoriánál, a Blahán, a Kálvin téren, a Nyugatinál, az Üllői úton, Újpest városközpontban, úgyhogy nem látom okát, miért ne működhetne most is. Már csak azt kellene elérni, hogy a Szabadság híd lezárása miatt elvágódó kiskörúti villamosra is kanyarítsanak egy ilyen repülősínt, hogy (a Boráros térről) a Közraktár utcán és mondjuk a Sóház utcán át a Vámház körútra jutva, majd a Kálvin téri gödröt egy újabb repülővágányon kikerülve a metróépítés idejére se maradjon kötöttpályás közlekedés nélkül a belváros. Csak mert az Erzsébet hídra terelt villamospótló buszok nem nyújthanak mindenre megoldást!
De van egy másik
érdekes cikk is: Ez olyannyira meseszerűen hangzik, hogy félek, hamvukba fognak halni eme ötletek, pedig nem feltétlenül zöldségekről van szó!
A városi közlekedésbe integrált Fogaskerekű A svábhegyi Fogaskerekű egyik legnagyobb hátránya, hogy az alsó végállomása kiesik a fő sodorból. Ez rossz a hegyen lakóknak (így inkább a 21-es busszal járnak, ami a Moszkváról indul, de még a Délinél is van metrókapcsolata). A másik hátrány, hogy az igazi turisztikai célpontig, a Normafáig nem megy el. Ha ezeken az adottságokon változtatni tudnának, a Fogaskerekű nem csak egy ráérőseknek szóló turisztikai szolgáltatás lenne, hanem ugyanolyan tömegközlekedési eszköz, mint a világ számos fogaskerekű vasútja. Technikailag lehetséges olyan járművet konstruálni, ami elmegy a villamosvágányokon a Moszkva térig, a hegyoldalon pedig fogaskerékkel kapaszkodik fel. Svájc tele van így működő vasutakkal, villamosban is biztosan építenének nekünk ilyet (ebben a témában egyszerűen ők a legjobbak). A pályához, fogasléc-rendszerhez, áramellátáshoz persze hozzá kell nyúlni, a jelenlegi járműveket pedig selejtezni, de aki gyakran használja a Fogast, az valószínűleg sejti, hogy erre lassan amúgy is szükség lenne. Nekem csak afelől vannak kétségeim, hogy valóban erre az átalakításra kellene-e elkölteni a pénzt, amiből nem nagyon van. Persze ha találnak hozzá EU-alapot, akkor hajrá!
A 61-es vonalán körbemenő nagykörúti villamos régi vitatéma "közlekedész" barátaim között. Pro és kontra érvek is el szoktak hangzani. Mindkét körúti viszonylatot, tehát a 4-est és 6-ost is ráengedni oda értelmetlen, túl nagy kapacitás kerülne oda, plusz egymás útját állnák el a Magyar jakobinusok terénél a tuják. Viszont gondoljunk bele, ha mondjuk a BAH-tól átszállás nélkül el tudnánk jutni a Király utcához, vagy a Karolina úttól a Mester utcáig, nos, az kényelmes lenne. Szinte biztos vagyok benne, hogy egy ügyes menetrenddel megoldható lenne kiszámítani, hogy minden hanyadik nagykörúti villamos menjen körbe. Persze néhányakban biztosan felmerül az emlék, hogy annak idején a hasonló, teljes kört bejáró 12-es busznál milyen rossz volt, hogy a Villányi úthoz érkezve a busz megállt, és egy másikra kellett átszállni, ha folytatni akartuk az útunkat. Nos, erre nem lenne szükség: a villamosnak teljesen mindegy, hány vezető viszi körbe az útvonalán. A Móriczon nyugodtan kiszállhat az addigi vezető, helyette beszáll egy másik (kipihent), és már viszi is tovább a járgányt. Van ilyen viszonylat a világban, ha jól tévedek, talán Helsinkiben.
Nagykörúti villamost legalább a Déli pályaudvarig! Persze a legfőbb félelmem a témával kapcsolatban az, hogy nem szakmai érvek miatt nem fogják megvalósítani. Pedig valamelyik nagykörúti villamosvonalat mindenképpen el kellene vinni legalább a Déli pályaudvarig! Nagyon klassz kis végállomást lehetne rittyenteni neki ott, ahol a villamosról egy iparvágány bemegy oda, ahol régen a postavagonok álltak. Ott nem tartaná fel az 59-est, 61-es, tudna pihenni, és aki vonattal akar utazni, az rögtön ott van a pályaudvaron. Szerény nyomott véleményem szerint csak a Moszkva téri "alagútból" az Attila utat keresztező lámpát kellene ügyesebben átprogramozni, és a tér és a Déli közt átszállási kényszer megszüntetésével ezrek életét lehetne kényelmesebbé tenni. Nem tagadom, köztük az enyémét is: a 139-esről nem kellene egy megállót valamire átszállni, hogy aztán végre felszállhassak a körúti villamosra, vagy az 56-osra! Tudom, itt megint bejön egy tipikus magyar zavar: ti. hogy a Déli pályaudvar sorsa bizonytalan. Van, aki a helyén akar irodát építeni, van, aki csak a sínek fölé, és van, aki a négyes metró felett érzett örömében ("az majd mindent megold, még a kihullott hajunk is visszanő tőle") teljesen meg akarja szüntetni. Pedig regionális pályaudvarként hatalmas adottság ám egy ennyire a belterületen fekvő pályaudvar! A Mészáros utcánál levő tárolórészeket el lehet hagyni, de a dunántúli elővárosi vonatok számára ennél nyerőbb végállomást nem tudok elképzelni, ha rögtön a körúti villamosra és a metróra is át lehet szállni róluk. Ennél már tényleg csak egy Déli és Nyugati közti alagút lenne jobb, de az szerintem sci-fi, míg a fentebb felvázolt verziót semmi idő alatt meg lehetne valósítani.
Mik ezek az adatvédelmi izék itt baloldalt? Elég bizonytalan voltam afelől, hogy érdemes-e adatvédelmi tanácsokat betennem a blogba, hiszen így is annyiféle témával foglalkozom, hogy nem nagyon tudok olyan embert elképzelni, akit minden érdekel, amiről itt írok :) Aztán megkérdeztem azokat a szakikat, akik nap mint nap vírusokkal szétfertőzött gépekkel, hálózatokkal molyolnak, és ők azt mondták, amit én is gondoltam az elején: felvilágosításból sosem elég, hajrá! Viszont még korábban megígértem, hogy elmondom, mik ezek a kis, angol nyelvű, de leginkább hieroglif jellegű szövegeket tartalmazó szövegdobozok, és most pontosan ezt fogom tenni. A technikai részt, hogy hogyan kerülnek ide ezek a szövegek (RSS) hanyagoljuk, a lényeg, hogy (közel) valós idejű, azaz (elvileg) mindig friss adatvédelmi információkat válogattam a bal szélre. A legfelső csoportban a Kaspersky.com legfrissebb vírusriasztásainak listája látható, azaz hogy a cég megfigyelőrendszerük szerint éppen milyen vírusok kezdenek terjedni, veszélyt jelentve az interneten levő gépekre. Gyanítom, hogy aki ezt magától értelmezni tudja, az úgyis nézegeti az ilyen szájtokat, de aki tud angolul, időnként kattintson oda, és nézegesse, mik a "divatos" kórokozók a világban - talán egyet-kettőt el tud kerülni a leírások alapján! A következő szövegcsoportban a SANS.org Internet Storm Center nevű szájtjának friss hírei láthatók. Az Internet Storm Center kicsit olyan, mint egy folyamatosan működő EKG+EEG+vérnyomásmérő+röntgen+vérelemző készülék az internet nevű "élőlényen". Figyeli, keresi a furcsa, szokatlan dolgokat, megpróbál veszélyeket előre jelezni, és közben hasznos tippeket is adni. A tőlük "ideteleportált" pár sor csak az adott időpont legérdekesebb híreire mutató linkeket tartalmazza, jellemzően az alkalmazásokban, programokban, rendszerekben talált biztonsági lyukakat. A linkek túlnyomórészt külső biztonsági szájtokra mutatnak, ez tehát egyfajta internetbiztonsági lapszemle: egy pillantással láthatjuk, hogy milyen javítási munka vár ránk aznap :) A harmadik csoportban a TrendMicro - elsősorban vírusirtással foglalkozó - cég hírei láthatók, de nem a vírusokról (hiszen azokról az első szövegdobozban már olvashattunk), hanem a rosszindulatú programokról: spyware, adware, greyware, malware, trójai, nevezzük bárhogyan is. Mindezt ráadásul laza szöveges, blog formátumban. Persze - mivel ezek a dolgok szétválaszthatatlanok - szó esik hibás szoftverekről, biztonsági lyukakról, vírusokról is, így ha időnként rápillantunk az itt megjelenő dolgokra, akkor nagyjából tudhatjuk, mitől kell féltenünk a gépünket, milyen javítócsomagot kell feltennünk, milyen levelet nem szabad megnyitnunk. Ezt a három szövegcsoportot azért tettem ide, hogy megpróbáljam az olvasóban tudatosítani, hogy az adatvédelem/információbiztonság világában mindig történik valami. Nincs pihenés: mindig új biztonsági lyukakat találnak, mindig új vírusok jelennek meg, a rosszfiúk mindig új módszerekkel próbálkoznak ellopni az adatainkat. Persze lehet, hogy senki nem szokott ezekre a linkekre kattintani, de nekem irtózatos kényelmes, hogy amikor felrakok egy frissítést a blogba, és utána leellenőrzöm, hogy jól látszik-e, rögtön azt is látom, mi újság van a nagyvilágban adatvédelmileg :)
Ma megint vasutaztunk, Interszitivel. Útvonal: Déli pu. - Tatbányán át Környe - onnan az egyik márciusban (utasszállítást tekintve) megszűnő vonalon át Pápára, majd onnan egy másik utastalanná váló vonalon Csornára. Onnan Hegyeshalom, onnan Komárom, majd Almásfüzítőn át Esztergom-kertvárosig, majd onnan vissza Pestre. Nagyon élveztem, és nem csak az utazást, hanem az állomásokon a mozdonyok fotózását is. Maguk az "utastalanításra" ítélt vonalak szomorú látványt alkottak: volt olyan szakasz, ahol több megálló hosszon csak mi, három vasútbarát voltunk a személyzeten kívül a vonaton. Ez azt jelenti, hogy ha mi nem vagyunk ott, a vonat üresen megy! Amúgy pedig húsz kilométeres sebességek, rommá omlott-lopott megállóépületek - sajnos azt kell mondjam, ehelyett nem lesz kár buszt alkalmazni. Hegyeshalom környékén viszont szerencsére hatalmas élet volt, és ez jó így. Egyébként a vonatszemélyzetek nagyon kedvesek voltak, remélem lesz más munkájuk ezen vonalak helyett. Bár azt mondják, a kalauz hiányszakma, és máshová fogják helyezni őket. Később erről is szeretnék képeket feltenni, de egyszerűen nulla időm van mostanában. Illetve még annyi se nagyon, most is az alvás rovására írom ezt :(
Megint telepszemetelték hülyeségekkel a netet a cybergonoszok. Levelekkel arról, hogy fél Európát elmosta a vihar, hogy Szaddam Husszein él, hogy valahol gonosz terroristák vért isznak, mielőtt ölni mennek, hogy egy amerikai tengeralattjáró tévedésből nukleáris rakétát lőtt ki, a kinaiak lelöttek egy amerikai gépet, stb. Ezek már eleve óriási szamárságok, de sokan megnyitották őket, és a hozzájuk tartozó fájlokat, melyekből állítólag többet meg lehet tudni a témáról, de melyek persze valami egészen mást csinálnak. Konkrétan elkezdenek más kártevőket és huncutságokat letölteni a gépre. Valami még egy videót is feltett a YouTube-ra, ami azt mutatja, hogy egy világtérképen hogyan bukkannak fel újabb fertőzött területek. Elég látványos demonstrációja a fejlettnek nevezett világ lakóinak hiszékenységének. Mert hát ez nem technikai kártevő, hanem szociális-pszichikai: arra apellál, hogy minél több vért, szenvedést, rossz hírt akarnak látni az emberek. És ha meglebegtetsz előttük egy csalit, amire rá van írva, hogy "ide klikkelj, ha halál-halál-halált akarsz látni", akkor azonnak odaklikkelnek, mert ilyesmit akarnak látni :((
Ma egy jót "belterületi vonatoztunk" Almár Ákos barátommal: Zugló-Nyugati-Rákosrendező-Újpest/Rákospalota-Istvántelek-Nyugati. Láttunk ám érdekességeket: A baloldali, "Hernyó" becenevű vonat azon kocsijában, ahová felszálltunk, például nem voltak ablakok a peronok és az utastéri szakaszok közt. Se az egyik, se a másik oldalon, se a szomszéd kocsihoz vezető peronnál. Nem ki voltak törve, nem hiányzott közülük egy-kettő, hanem egyszerűen gumikeretestől nem volt a helyén egy sem! Még jó, hogy a külső ablakokkal nem spóroltak... A jobboldali kép egy váci vonat vezérlőkocsijának utasrészét mutatja. Azért kellett vakuzni, mert olyan sötét volt benne világítás nélkül, hogy semmit sem lehetett látni. A nyitott ajtó mögött a poggyász-szakasz (bicikliszállító) látható, ahol két üres sörösdobozon túl egy nyitott ajtó volt látható a szabadba (vészkijárat?). Legnagyobb pozitívuma az volt a kocsinak, hogy legalább hányás nem volt benne - tanuljunk meg örülni az apró dolgoknak! :-/
Jobboldalt Istvántelek megállóhelyet láthatjuk. Itt a vasútnak egy hatalmas műhelye és járműtelepe (fűtőháza) van, a "hatalmast" értsük szó szerint, a "műhelyt" pedig úgy, hogy "Jurassic Park" (<- érdemes ezt a linket megklikkel, gmarc varázslatosan szépen örökítette meg azt a pusztulást, ami ott zajlik). Annak idején ez olyan fontos létesítmény volt, hogy villamosvonal járt ki hozzá. Azóta a villamos már rééég eltűnt, de a csarnok, ami a gőzösök karbantartására, nagyjavítására szolgál, még mindig működik! Mivel gondolom nálunk olcsóbb a munkaerő, meg minden, fel nem foghatom, hogy az összes nyugati nosztalgiavasút miért nem itt javíttatja a mozdonyait - szerintem ekkora kapacitás ilyesmire sehol másutt nincs a kontinensen! A megállóhely viszont elég lehangoló, a két, ingékony gyalogosfelüljáróval. Szép viszont a háttérben a víztorony, hasonlóból több is van ott. Kimondhatatlanul ocsmány viszont a vonat, ami az előtérben áll. Tulajdonképpen rejtély, hogy a hozzánk hasonló vasútbolondon kívül ki az, aki egy ilyenre még fel mer szállni. És mégis, sokan megteszik, vélhetően kényszerből. Könyörgöm, miért nincsenek ezek a kocsik lemosva? Nehogy a télre hivatkozzanak, mert a 10-15 fokos január, ami most van, biztos nem akadályozta meg a tisztítást! Olyan mentalitással, ami ilyen kinézetű kocsikat gond nélkül forgalomba ad, nem lesz itt soha európai vasút. És az elővárosi vasúti közlekedés sem csak az új motorkocsikon múlik, mert régi járművekkel is el lehet kezdeni ilyet üzemeltetni (Essen és Köln környékén épp eleget utaztam mozdony vontatta, "hagyományos" vonat jellegű S-Bahn-nal), illetve a szép új motorvonat se marad örökre szép, ha úgy vigyáznak rájuk, mint ezekre a szekerekre! Még egy gondolat: a vasútmániások (ez egy pozitív jelentésű szó nálam, hisz én meg villamosmániás vagyok) a vonatfotóikat igyekeznek szépre, romantikusra megcsinálni. Ha egy jobb vasútfotós oldalt megnézünk, az az érzésünk, hogy csupa piros meg kék ékszerdoboz robog régi állomásépületek és burjánzó erdők között. Közben a valóság meg inkább az, amit a fentebbi képeken láthatunk. Ezeket kellene az illetékeseknek és főminisztereknek mutogatni, nem a frissen beszerzett, vadonatúj motorvonatokat, meg a frissen renovált állomásokat, és akkor talán nem hinnék, hogy a legkisebb okuk is van a sajtófotósok előtti mosolygásra és a jövővel kapcsolatos optimista kijelentésekre!
A bevásárlómetró? (gondolatkísérlet) A négyesmetró (írjuk egybe, ez már ilyen egyszavas jelenség, nem akármilyen határozós szerkezet) kapcsán Tóta "Worluk" Árpád (aki nem ismeri: Index-es publikátor, van egy Pulitzer-emlékdíja, pár fura hobbija, és valószínűleg sok ellensége - attól félek, hogy ha ezt leírom, nekem is lesz pár) a saját kis kéretlen stílusában megírta a véleményét a témáról: Kérek mindenkit, hogy a csúnya beszédtől vonatkoztasson el (ez amúgy is időszerű lenne, mert már évek óta bülbülszavú emberek hazudják ki a pénzt a zsebünkből, szóval talán mégse a stílus maga az ember)! Nem is tudom, mi a nagyobb felismerés: hogy nem szabad a politikusoktól a megoldást várni, mert ők el vannak magukkal foglalva, vagy az, hogy több civil kezdeményezés kellene. Nem utcáramenős-kiabálós, hanem tanulmányírós-lobbizós kezdeményezés. Persze utóbbit nehezen veszik észre, de azt is elmondhatjuk, hogy utcáramenéssel se sokat értek el az emberek az elmúlt évtizedekben ebben az országban. Bevallom, mivel a VEKE dolgait a kezdetektől figyelem, és tudom, hogy már évekkel ezelőtt is a DBR M4 _jelen formában_ való megépítésének alternatíváját keresték, magam is meglepődtem, hogy ennyi év után végre köztéma lesz, hogy mit is ásnak nekünk a pénzünkből. Ugyanakkor a lassan egyre hangosabb vitával azonos időben jelennek meg ilyen cikkek is, melyek számomra azt jelzik, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig: "A
Ferenciek terénél levő közúti aluljáró megszüntetése, helyén egy,
a Kossuth Lajos utca alatt az Astoriáig húzódó autós alagút építése,
a 47-es-49-es villamos vonalának meghosszabbítása és ezzel kapcsolatban
a Nyugati téri közúti felüljáró elbontása, számos belvárosi utca forgalomcsillapítása.
A fő elemei annak a programnak, amit a jövő héten tárgyal a fővárosi
közgyűlés, és aminek az InfoRádió birtokába jutott. [...] A program
négy szakaszból áll. A Kálvin tér és környéke a 4-es metró építésével
párhuzamosan 2009-2010 között változna meg." / Index.hu
/ Aztán még: Tehát az újpalotai lakos busszal fog bemenni a Bosnyák térre, hogy ott metróra szállhasson, közben költheti a pénzét. Az albertfalvai, budafoki lakos villamossal vagy busszal fog bemenni a Bocskai útig, hogy ott metróra szállhasson, és átszállás közben ő is költheti a pénzét. Namármost én igazoltan paranoiásan szorongós típus vagyok, aki a semmiből képes összefüggéseket gyártani, de most itt egy modern, világvárosi tömegközlekedési eszköz épül, vagy egy plázákat összekötő kisvasút? Mert szerintem Gazdagrét vagy a Kosztolányi Dezső tér sokkal fontosabb célpont lehetne. Igaz, metróállomást oda érdemes rakni, ahol nagy forgalom várható, de az előbb említett helyek előbbikén egy többtízezres(?) lakótelep, utóbbi környékén pedig a XI. kerület közigazgatási központja (polgármesteri hivatal, rendőrség, és egy szép közpark+tó) található, ami szintén nem smafu. Mindegy, mindez csak szerény nyomott véleményem egy
vadhajtása, egy fantazmagória: ülök, magánemberi mivoltomban reszelgetem
a körmöm, és demokratikus jogaimmal élve hülyeségeket beszélek. Mindeazonáltal
én sokkal jobban örülnék, ha inkább ezzel foglalkoznának az illetékesek: A tegnap hosszúra nyúlt ideológiai továbbképzés :) után kikapcsolódásként nézzük meg Morvaország fővárosát, főleg síndöcögény-szempontból:
Figyelem: ez hosszú, és nem egyszerű olvasnivaló lesz. Ugyanakkor annak számára, akit érdekel körülbelül 400 milliárd forint sorsa, és az, hogy milyen emberek foglalkoznak ennek az irdatlan összegnek az elköltésével, az próbálja magát átrágni rajta! Folytatódik a metróhistória. A metróépítés nem - mert az igazából el sem kezdődött -, csak a szennyes víz vet újabb hullámokat. A Dél-Buda-Rákospalota Metróiroda - tudjátok, amelyik azt a négyes számú metrót építené, amelyik se Dél-Budára, se Rákospalotára nem hajlandó elmenni, mert álláspontjuk szerint nekik a belvárost kell ellátniuk, nem a külvárost, pláne nem az agglomerációt -, szóval a DBR Iroda válaszolt a VEKE és az Index korábbi tanulmányaira, miszerint a terveik elavultak, kidolgozatlanok, és ahhoz képest, hogy az építkezés mennyibe kerül, keveset ad cserébe. A válasz... hááát... olyan "mindenkinek téveszméi vannak, csak én vagyok helikopter" jellegű. A cikk a téma szakmai jellegének megfelelően sok nehezen emészthető részt tartalmaz, ezért félek, hogy sokan meg se próbálják majd megérteni. Nekik metró kell, és nem értik az összefüggést, hogy egyrészt eme metró építése miatt marad nekik kevesebb pénzük a jövőben, másrészt ennél a játékmetrónál sokkal többet tudó városi közlekedési rendszer is épülhetne ennyi pénzből. Le is írom gyorsan: nem arról van szó, hogy villamosb*zik csörömpölő, lassú és tömött csotrogányokat akarnak a föld alatt gyorsan suhanó, légkondis metró helyett, hanem arról, hogy több elemből (buszokból, vasútból, gyorsvasútból, metróból és igen, villamosból is) álló rendszert szeretnének a több évtizedes, alapjaiban elavult tervek alapján készült, egyetlen metróvonal helyett! Vérforralónak ideteszem a kedvenc részleteimet az Indexes cikk megjegyzései közül: "Az első magvas
állítása a DBR-nek, hogy a VEKE számításai hamis adatokon és becsléseken
alapulnak. Pedig a civilek tanulmánya már az elején leszögezi,
hogy ők csupán újraszámolták a DBR 1996-os megvalósíthatósági tanulmányának
adatait, ahol más adatokat használtak, azt is olyan "hivatalos
helyekről" szerezték, mint a Főmterv vagy a Központi Statisztikai
Hivatal, amelyek adatait ritkán szoktak kétségbe vonni. Ha tehát
hamis adatokról beszél a DBR, a saját adataival kell szembenéznie."
"A
DBR szerint ugyanis a metró anélkül is működik, ha a felszíni beruházások
(térrendezés, aluljáró-építés, forgalmi csomópontok átépítése stb.)
nem épülnek meg. " "Amellett, hogy a
metró menetidejét szándékosan alulbecslik, a vele versenyző 7-es buszok
és villamosok menetidejét felfelé torzítják: a gyors 7-es busz a Kelenföldről
a Ferenciek terére csak azért ér el ma 16 perc alatt (a DBR táblázatában
valamiért 18 perc szerepel, itt
viszont nem), mert a metróépítés miatt az útvonalon építkezések
lassítják az útját. A 2004-es menetrendek szerint ezt a távot 13
perc alatt teljesítette, míg a Keletibe 23 perc helyett 19 perc
alatt ért." "Cikkünkben
nemcsak a VEKE tanulmánya alapján állítottuk azt, hogy a 4-es metró
jelenlegi elképzelése ráfizetéses lesz a város számára, hanem idéztünk
egy - a főváros megbízásából, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem (BME) által készített - 2001-es tanulmányt, amelynek feladata
az volt, hogy megtérülésük alapján (hány forintba kerül egy percnyi
időnyereség) tegye sorrendbe a budapesti közlekedési projekteket.
A lista szerint a 4-es metró a sor végén kullogott, ellenben az
agglomerációt a vasúton elérő 4-es metró variánsok sokkal jobb megtérülést
mutatnak. A DBR akkor is, most is letagadja, hogy ismerte volna
ezt a tanulmányt, ezért vitatkozni sem kíván vele. Nehéz elképzelni,
hogy fővárosi tulajdonú cég ne ismerne egy a főváros megbízásából
készült tanulmányt, amelyről ráadásul a BKV által kiadott Városi Közlekedés
c. szaklap is beszámolt, és közlekedésszakmai konferencián is bemutatták
- ehhez túl kicsi Budapest" "A
DBR szerint azért is lehetetlen a 4-es metró vasútra való kivezetése,
mert képtelenség pl. az Etele téri (Kelenföldi pályaudvari) végállomásnál
a vonatsínekre merőlegesen futó metrót a túl szűk szükséges ív miatt
a sínekre rávezetni. Talán nem így kellett volna megtervezni a metró
vonaltervét, ezt épp a DBR lehetetlenítette el." "A
villamos elleni érvrendszere a DBR-nek abban merül ki, hogy a villamos
az autók elől foglalná el a helyet az Erzsébet hídon, és nem lenne
gyorsabb, mint a busz. Hát nem éppen az a - a DBR által is hangoztatott
- cél, hogy kevesebb legyen a környezetszennyezés és az autó a városban?
" A VEKE a saját válaszában persze keményebben fogalmaz. A felszíni kérdésről például ezt írják: "[...]
bármennyire is cáfolja ezt a DBR iroda anyaga - leginkább maga
a projektiroda kezeli úgy ezeket a kapcsolódó felszíni beruházásokat,
mint amelyek szervesen kapcsolódnak a metróépítéshez, sőt, előkészítik
azt. Elég e tekintetben a kapcsolódó PR-munkára, illetve arra utalni,
hogy sok esetben ezen felszíni munkák során már megkezdődött annak
a csökkentett funkcionalitású felszíni hálózatnak a kialakítása -
példa erre a Szent Gellért tér villamosforgalom szempontjából igen
előnytelen átépítése -, mely a metró megépülte után az utasok ráterelését
hivatott szolgálni. Mindezeken túl van a felszíni beruházásoknak egy
olyan tekintélyes köre is mely valóban szükséges a metróállomások
megépítéséhez. Ilyen például a kettes villamos Fővám téri új pályája
(aminek az esetében éppen a metróiroda igyekezett a lehető legdrágább,
ám legkevésbé hasznos variánst megvalósítani)." De nem gyenge az sem, ahogy az agglomerációból jövő utasokat és a beljebb élőket szembeállítják, mintha ez valami vidék-város ellentét lenne, ti. hogy ami jó az érdieknek, budaörsieknek, az feltétlenül rossz a lágymányosiaknak: "[...] téves és alkalmasint
felesleges indulatokat gerjesztő az a megállapítás, hogy egy agglomerációt
is kiszolgáló metró a kisebb résznek kedvez a nagyobbal szemben, hiszen
a színvonalasan megépített metró a városi utazóknak is jó, továbbá
a város embernek is kiemelt érdeke, hogy a jelenleg túlnyomórészt
autót használó agglomerációs és külvárosi utasok átüljenek a tömegközlekedés
járműveire. Ez jelenti azt a zsúfoltságcsökkentést, melyet a négyes
metró tervezői máig a felszíni hálózat irtásában vélnek megtalálni
- ami leginkább a budapesti, de az agglomerációs utasoknak is árt."
A jelenlegi "mi csak a piros szaggatott vonalig szolgáltatunk" szemlélet az, ami miatt a kiköltözők nem is nagyon tudnak mást csinálni, mint autóba ülni, és reggelente dugókban állni a Budakeszi, a Szentendrei, a 10-es vagy 11-es úton, az M3 bevezető szakaszán, az Árpád hídon! És ezeknek a dugóknak a zaját mi halljuk egész nap, a motorok kipufogógázait mi, a városban élők szívjuk be, és persze a mi házaink előtti utak mennek hamarabb tönkre a plusz forgalom miatt - azaz a jelenség nekünk árt a legtöbbet. Kapjunk már a fejünkhöz: ha csak a belvárosi autósokat csábítjuk át metróra, akkor a megüresedő utakra (amikre azért nagyon nem számítanék) még több ingázó fog kintrol bejönni, a zaj, a bűz, és a zsúfoltság tehát megmarad! A rövidebb verziót jelentő web-cikkükben is vannak érdekességek. Ez például egy elég lényeges rész: "A [DBR] szöveg elhallgatja a metró megépülése
után többletátszállásra kényszerülo XI., XV. és XXII. kerületi lakosok
tízezreinek menetido veszteségét, ez pedig nem kis tétel. Egy-egy
kiragadott példán keresztül próbálják megmutatni, hogy van olyan csoport,
akiknek a metrótól jobb lesz a közlekedése, mint ma. Ez 400 milliárd
forint elköltése után finoman szólva is elvárható. Nekünk azzal
van a problémánk, hogy lehetne sokkal több embernek is jobb és sokkal
kevesebbnek rosszabb, ugyanis a mai 4-es metró tízezreknek hoz majd
a mainál rosszabb utazási feltételeket, többletátszállásokat.
Ez
pedig technikai K.O.: És egy nüansz: a DBR tanulmányának végéről hiányoznak a nevek, míg a VEKE-ének a végén olvasható a készítők kiléte, akárcsak az Index cikkének elején. Az arctalan gépezet harca a civilek ellen? Vagy csak a stílus hiánya? Ja, közben a Népszabi is arról ír, hogy a metró, ami annyira elő van készítve, hogy már nem lehet hozzányúlni a tervekhez kis módosítások érdekében sem, komoly kihívásokkal áll szemben a Fővám téren (is), mert a Főváros nem olyannak akarja megépíteni, mint ahogy IX. kerület szeretné, csak hogy olcsóbb legyen: Metróépítés: a kerület visszavág / NOL / Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig szép képek és vicces beszólások nélkül lovagoltam kedvenc témámon, de szerettem volna mindenkinek megmutatni, mennyire nem stimmel itt valami. Nem tisztem megmondani, hogy hol és mi, de egy ilyen hatalmas összeget és apparátust megmozgató, ennyi ember életére hatással levő projekt esetén esélyének sem szabadna lennie annak, hogy ennyi ponton beleköthessenek. Ezen túl azt is szerettem volna elmondani, hogy aki a "DBR M4" ellen van, az nem feltétlenül metróellenes, azaz nem a modern technikát utasítja al a felszíni közlekedés romantikája miatt. És nem is Budapest, vagy a jelenleg regnáló főpolgármester ellensége az, aki azt szeretné, hogy ezek a tervek _így_ ne valósuljanak meg. Százmilliárdos összegekről beszélünk, és olyan változtatásokról, melyek az unokáinkra is hatással lesznek majd. Felelősen kellene bánni végre a témával, és nem csak politikai csoportosulások zászlajait keresni az ellenvélemények mögött!
Foglalkozzunk most a numizmatikának egy olyan delikát ágával, amellyel szívesen foglalkoznék gyakrabban is. Úgy is mondhatni, zabálnivalóak ezek az érmék:
Ha már a hagyományos euro-régióhoz nem tudunk csatlakozni, nem lehetne, hogy legalább ebbe belépjünk? :) A két csokiérmét amúgy Rianna kapta egy kollégájától. Mai ajánlott
olvasmányunk pedig arról szól, hogy honnan is érkezik az a sok kéretlen
reklámlevél, amiben V*agrát, péniszhosszabbítást, meg hasonlókat akarnak
eladni nekünk:
Adatvédjünk kicsinykét megint! Először is: a Microsoft a héten megint kiadott egy csomó biztonsági javítást a programjaihoz. Elég szomorú ugyanakkor, hogy van olyan Word hiba, ami már vagy két hónapja javítatlan, azaz továbbra sem igazán vagyunk biztonságban. Másik téma, és ez csak kicsit adatvédelem: gyerekek, könyörgöm, fájlnevekben ne használjunk ékezeteket, főleg ne hosszú magyar ékezeteket (ő,ű, í), illetve szóközt! Ugyan elvileg a legtöbb rendszer valamilyen szinten együtt tud ezekkel élni, de néha (például e-mailek név- vagy címsorában, vagy web címekben) zavaros krix-krax lesz belőlük, és van program, ami nem is nyitja meg őket emiatt. A minap éppen egy olyan esettel találkoztam, hogy az Internet Exploder megnyitott egy ékezetes nevű fájlra mutató linket, a Mozilla Firefox meg nem. Vicces volt. Vagy inkább mégse. Fogadjuk el, hogy az internetet nem a mi ábécénkhez csinálták. Ugyan már nincs akkora kavar a dolog körül, mint 10-15 éve, de továbbra sem otimális a helyzet (a 10-15 évvel ezelőtti ékezetes szövegeimet pl. továbbra is csak középszintű mágia alkalmazásával tudom olvashatóvá tenni:). A szövegtörzsbe már lehet ékezeteket írni (bár ha olyanvalaki ékezetes levelére válaszolunk, aki másféle kódolással írta a levelét, akkor ebből is hieroglifák lesznek), de máshol azért takarékoskodjunk velük. És azoknak az embereknek se higgyünk, akik szerint a legfontosabb dolog, ami hiányzik az életünkből, az az ékezetes domain-név :)
Ejnye, no, a baloldali (már hogy a bal oldalon látható - nem politizálunk, kéremszépen:) információbiztonsági szövegdobozok közül a legalsó nem működik. Majd keresek másikat helyette, vagy legalábbis megnézem, mi a répa van vele... Egyébként a mai napon a Városi Tömegközlekedés-Történeti Egyesület által szervezett különvillamosozáson vettünk részt. Kelenföldről elindulva átmentünk a Moszkva térre, onnan a Nagykörúton át a Móriczra, onnan a Mester utcán lekanyarodva Pesterzsébetre, onnan a 3-ason át Bosnyák tér, kis rákanyarodás a megszűnt 44-es villamos vágányainak maradványaira, majd vissza az Éles sarokhoz. Kicsi 37-esezés, majd az 1-esen át Budára, ott pedig le délre a 17-esen. A ritkán használt Török utcai összekötővágányon áthaladva ismét a (Margit) körúton voltunk, következő megállóhely Moszkva tér, aztán irány Hűvösvölgy. Mindig is fel akartam UV-val menni Hűvösvölgybe, hát most sikerült. Eddigre már jó sötét lett, úgyhogy húztunk is vissza Kelenföldre. Majd' hét órát villamosoztunk, és még csak a közelében sem voltunk annak, hogy az összes villamosvonalat bejárjuk - ilyenkor jövök rá, hogy milyen nagy is Budapest :) Remélem egyszer majd természetes lesz, hogy a villamosmániások (vagy bárki) bármikor csinálhatnak ilyen utakat, akár mindenféle régi járművekkel is.
Érdekes könyvet olvastam a minap. Kicsit félek is, hogy hogyan írjak róla, hiszen egyrészt egy mű(-igaz, elsősorban zene és film-)kritikus művéről van szó, másrészt olyanvalakiről, akit nagyra becsülök, mert olyan életstílusa, életlátása és humora van, amiből ha több lenne a világban, akkor szebb jövő elé néznénk. És ráadásul ő Riannám papája is :) A kisregény címe: "Csendélet halottal". Értelemszerűen krimi, és érzésem szerint a hetvenes években íródott, bár a könyvben található dátumok a nyolcvanas évekre utalnak. Van valami nyugodt, nem erőltetetten nosztalgikus retró benne. Nem akar visszavinni minket oda, egyszerűen csak akkor játszódik. Mindenesetre azt éreztem, hogy akkor még a bűnözés sem sietett sehova annyira, mint manapság. Ez persze lehet, hogy csak a könyv illúziója, de kellemes easy reading (ez nálam egyátalán nem pejoratív jelző!) volt. A bonyoldalom (szép újmagyar (=angol) szóval: plot) szerencsétlen módon ismerős volt: állítólag István annao megírta ezt a könyvet, de nem adta ki. Aztán egyszercsak megjelent egy krimi, vagy film, amiben hasonló volt a "fikcsi", úgyhogy azután már azért nem akarta kiadni, nehogy valaki azt mondja, hogy onnan szedte az ötletet. Most mégis kiadta, Erdélyben, úgyhogy nálunk nem is terjesztik. Akit esetleg mégis érdekelne, Rianna oldalán találja meg a tudnivalókat. A borítótól senki ne ijedjen el, ez egy kvázi háztáji kiadás. Ha gazdag meccénás lennék, új borítóval bereklámoznám, sőt, filmet csinálnék belőle, úgyis divatban vannak a retró dolgok. Ez persze nem Ötvös Csöpi, hanem valami teljesen más, de pont ez a bája. Amerikában mindenesetre Tom Hanks játszaná a főszereplőt, vagy Kevin Spacey. Szóval valaki, akiről el szoktuk hinni, hogy épp olyan átlagember, mint mi, mégis megbírkózik egy olyan helyzettel, amibe mi nem szeretnénk kerülni: Csík István: Csendélet halottal
A HVG leközölt egy nagyon jó cikket a négyes metróról (mi több, címlapra tette a témát). Végre nem csak a hivatalos hozsannázást lehet hallani, hanem a kétségekről is! Így indítanak például: "Várhatóan nem telik bele egy hónap, és Demszky Gábor főpolgármester ismét ünnepélyesen elsüti majd a startpisztolyt a mintegy harminc éve csak a tervekben létező Dél-Buda-Rákospalota metróvonal Etele téri végállomásán. Január végén érkezik meg ugyanis Németországból Budapestre a második, elektromos vakond néven elhíresült alagútfúró gépezet. Márpedig Demszky - aki gyakorlatilag azóta kampányol a 4-es metróval, amióta 17 évvel ezelőtt főpolgármester lett - eddig minden, a metróépítéssel kapcsolatos mozzanatot óriási csinnadrattával jelentett be. Az előző választási ciklusban mintegy féltucatszor vonult ki a különböző kijelölt állomások színhelyére - a Keleti pályaudvarnál például kétszer is a 4-es metró építésének titulálta a 2-es metró új kijáratát. Ilyenkor ünnepélyesen rendre átvágott valamilyen szalagot. No meg a fővárosiakat, merthogy a föld alatt mindeddig egyetlen centiméter nem készült el a 4-es metró összesen 10,5 kilométeréből." / HVG.hu / És ezután csak súlyosabb lesz a kritika. A fentebbi szöveg ugyan jópofizásnak tűnhet (pedig sajnos igazat ír a PR-lelkesedés és az ehhez képest khm...visszafogott valóság kapcsolatáról), de aztán a cikk nekimegy a valós problémáknak is. Főleg annak, hogy egy ennyi év alatt - elvileg és állítólag - előkészített, ráadásul ekkora volumenű beruházás kapcsán még mindig milyen sok a bizonytalanság és a tisztázatlan kérdés. És sajnos ennek az árát mi fizetjük. Sőt: még a gyerekeink és unokáink is... Update: Tóta "Worluk" Árpád is hozzátette a saját keresetlen véleményét a témához. Ő az USA-ban az 1950-es évekig lezajlott, a gumikerekű/kőolajterméküzemű lobbi által véghezvitt villamos-irtáshoz hasonlítja azt, hogy egy nem is igazán épülő metró kedvéért tették gyakorlatilag használhatatlanná a 18-ast, 41-est, 47-es, és nem hosszabbították meg az 1-est (mert elvileg annak is az Etelére kellene járnia, akkor viszont csökenne a metróra prognosztizált utassszám). A Thököly út katasztrofális állapotban tartása szerintem ehhez képest "csak" hab a tortán: "majd ha meglesz a metró, majd ha meglesz a metró, akkor rendbe rakjuk". Így a villamosról Budapesten sok embernek a lassú haladás, az útból kiálló, gumiabroncs-gyilkos sínek, és a felesleges átszállások jutnak eszébe - ilyen előítéletek mellett könnyű mézes-mázos meséket zengeni, hogy milyen jó lesz a négyes metró (ami egyébként nem megy el se Gazdagrétre, se Albertfalvára, se Budafokra, se Újpalotára, ahol hatalmas lakótelepeken sok lehetséges utas lakik).
A könyékünkön egyirányúsítottak egy utcát. A sarok előtt kötelező haladási irány tábla, mely NEM mutat a mostantól ebből az irányból nem járható utcába, magának az egyirányúnak ezen a végén pedig behajtani tilos tábla. Ennek ellenére minden nap látok autókat, amint fékezés nélkül, a korábban megszokott stílusban hajtanak be a tilos irányból. Ebből látszik, hogy az emberek mennyire nem figyelnek a táblákra, és mennyire csak a vélt vagy valós rutin alapján nyomják a gázt. Igaz, egyik nap várakozott a sarkon egy (nem rendőrségi vagy ilyesmi) autó, amelynek vezetője mindenkire rádudált, aki a rossz irányból be akart menni, tehát igenis vannak embertársaink, akik nem adják fel a reményt, hogy meg lehet nevelni a figyelmetleneket is.
A múltkor írtam, hogy a Móriczon megátkozott bennünket egy koldus, mert nem rohantunk azonnal hozzá, hogy pénzt adjunk neki. Nos, egy rendszeres olvasóm, Roland megírta, hogy az illető néni őket is szapulta már, például mert csokit (vagy valami ételt) akartak adni neki pénz helyett (fiatal gyerekről van szó, aki nem dúskál a pénzben - de amúgy is az adni akarás a lényeg, nem?). Más: a forrófejű diákok szerencsére lefújták a korábban beígért vészfékezési kampányt. Biztosan rájöttek, hogy legfőképpen magukkal szúrtak volna ki - elég lassan mennek ebben az országban a dolgok amúgy is, nem kéne még tovább lassítani...
Elég tömött hétvége volt: szombaton a haverokkal alapított együttes-szerűségünkkel próbáltunk. Azaz csak próbáltunk próbálni, mert nem nagyon sikerült egyetlen számot se rendesen végigjátszani (a kettőből, ami van). Igaz, a másik hármat részleteiben elég jól nyomtuk, csak hiányzik egy énekes, aki segítene észrevetetni, hogy mikor van vége a verzének, és mikor kezdődik a refrén :) Vasárnap meg Interszitivel elmentünk bezárásra ítélt vasútvonalat beutazni, közelebbről a Kisterenye és Kál-Kápolna köztit. Jópofa volt, de sajnos elég halott a vonal. Nem tudom, a helybeliek mivel utaznak inkább, busszal vagy autóval, de az út elején velünk együtt összesen volt négy utas, és csak az utolsó 2-3 megállóra telt meg a szóló motorkocsi annyira, hogy már csak alig volt szabad ülőhely. Ami még szomorú volt: sok olyan patakpartot láttunk, falvakban, amit elborított a szemét. :( Az útról reményeim szerint majd csinálok egy külön oldalt, bár a borús időben elég nehéz volt a vonat szutykos ablakán keresztül a tájat fotózni...
Hát ez kész... A diákok úgy akarnak tiltakozni az utazási kedvezményeik csökkentése (nem megszüntetése, csak csökkentése!) ellen, hogy rendszeresen meg akarják huzigálni a vészfékeket a vonatokon: Hát ez igen remek. Legalább annyira jó, mint amikor úgy akarnak bosszút állni a politikusokon, hogy engem lassítanak félpályás útlezárással: a politikusok nem jérnak arra, így őket nem érinti, minden más viszont később ér haza, és több benzint pöfög el. Önző kisstílű disznó vagyok, de más micsodájával csapdossák a csalánt inkább! Például a sajátjukkal! A suli és a lakóhely közti kezdvezménnyel egyetértek, de hogy bárhova menve csak a jegy harmadát kelljen kifizetniük, azt nem értem - mert ugye erről van szó? A különbözetet én fizetem, és úgy érzem, nem mindig úgy, hogy annak van értelme. És az 50%-os kedvezmény se olyan kevés. Az általános iskolások kedvezményei meg maradnak, csak az egyetemistákét csökkentenék. De ez mind csak részletkérdés, közgazdászok tárgyaljanak róla, viszont ha mások munkába/családhoz/bárhova eljutását akadályozzák a fékezésekkel, azzal szerintem kiírják magukat a kultúremberek köréből. Milyen világ az, ahol már a felsőoktatásban részt vevő diákok is mások rovására könyökölnek ki maguknak privilégiumokat? :( A Hallgatói Önkormányzatok állítólag elhatárolódtak ettől az egésztől, szóval remélem nem lesz semmi forgalombénítás.
Hát, ez remek. Langyos telünk van, sok széllel és nedvességgel, ami a melegágya a fertőzéseknek, valamint naponta 2-3 időjárási front is átmegy a fejünk felett, fej- és ízületi fájásokat okozva, erre mit olvasok? "Kétszáznyolcvan gyógyszert lehet majd benzinkutaknál, bevásárlóközpontokban is venni. A népgyógyszernek számító Algopyrint, Quarelint, Demalgont azonban nem engedik ki a gyógyszertárakból, sőt január végétől ezeket csak receptre adják ki." / Index.hu / Gondolom bizonyos olvasatban jó ez a változtatás, hiszen túl sok gyógyszert zabálunk. Ennek egyik oka viszont az, hogy orvoshoz elmenni sok idő, betegállományba menni kellemetlen hatással van az ember munkahelyi megítéltségére, stb. Emiatt sokan ha vacakul vannak, bekapnak valami bogyót, és mennek vissza dolgozni. Februártól viszont, ha valakinek fáj a feje, a foga, vagy lázas, akkor vagy elmegy a körzeti dokihoz, várakozik egy csomót egy rakás beteg ember közt, akiktől kétszer annyi bacit elkaphat, mint bárhol máshol - vagy megveszi a tévében reklámozott "üzleti" gyógyszereket. Azok biztos nem veszélyesek :-/ Mivel frontérzékeny vagyok, a monitor előtt is túl sokat ülök, meg a megfázás is hamarabb megy, mint hogy észrevenném, hogy fel kéne valamit vennem a hideg ellen, ezt én komoly kiszúrásként élem meg. Ugyanis egy szuper "tévégyógyszer" sem mulasztja el olyan jól a fejfájást, mint a Quarelin, és a lázra is az Algopyrin szokott a legjobbnak bizonyulni. Miért kényszerítenek orvoshoz még akkor is, ha magamtól is meg tudnám oldani a helyzetet? Jobban mondva: kinek lesz jó ez így? Nekem nem, az amúgy is borzalmasan túlterhelt körzeti dokimnak szintén nem. Állítólag persze ezek a receptessé váló gyógyszerek veszélyesek. Eddig nem voltak azok? Vagy eddig nyugodtan lehetett veszélyeztetni minket? Vagy a "tévégyógyszer" nem veszélyes, ha többet veszünk be belőle, mint amennyit kellene? Vagy egyszerűen csak a gyógyszertárosok elérték, hogy nekik is maradjon forgalmuk, miközben sokminden mást a benzinkútnál is meg lehet kapni? Ami már csak azért is gáz, mert a gyógyszertár így télen még az orvosi rendelőnél is károsabb bír lenni az egészségre: bemegyek a hidegből, kabátban, mire kigombolkozom, hogy ne süljek meg a 25 fokra felfűtött üzletben, már le is izzadtam. Aztán állhatok sorba beteg emberek közt, és ha valami csoda folytán nem kapok el valamit tőlük ott, akkor majd biztos megfázom, amikor leizzadtan kimegyek a kinti hidegbe. Persze sejtem, a kitérő jellegű b/ megoldás az lesz, hogy az orvosok vizsgálat nélkül fogják írni a bejelentkező betegeknek a gyógyszereket, január végéig meg sokan be is fognak spájzolni ezekből. Ergo marad a masszív gyógyszerzabálás. Bárhogy is lesz, nem bírok ama paranoid téveszmémtől szabadulni, hogy ez is csak a gyógyszertáraknak jó. A beteg meg bekaphatja. Már hogy azt a tablettát, amit épp sikerül szereznie...
És a komolykodás folytatódik: Az adatokat előre érdemes menteni, mert utólag már nehéz... Az egyik legidegesítőbb dolog, ami az emberrel megtörténhet, az az, hogy valami, amin egy csomót dolgozott, elveszik. Kezdheti előről - jó esetben. Ez a valami lehet a haverok e-mail címeinek jegyzéke, telefonlista, de eltűnhetnek ugyanígy fontos iratok, dokumentumok is. Vagy éppen a nyaralás képei. Ezek fent pihennek a gép merevlemezén, ami egyszercsak bedöglik (mert ezek a merevlemezek már csak ilyenek), és mi utána csak a falba verhetjük a fejünket. Hogy erre ne kerüljön sor (mert drága dolog ám újrafesteni a falat:), érdemes a fontos dolgokat valamilyen külső adathordozóra kimenteni. Ez lehet floppy, USB-kulcstartó, CD vagy DVD, a lényeg, hogy lehetőleg fizikailag elkülönüljön a géptől. Ha két vincseszter (merevlemez) van a gépben, persze megoldás lehet, hogy az egyiken található értékes részeket átmásoljuk a másikra (mi több, erre automatikus megoldások is léteznek), de a Rendszergazdák Nagy Álmoskönyve szerint minél nagyobb a fizikai távolság az eredeti és a biztonsági másolat közt, annál nyugodtabban hajthatjuk nyugovóra fejünket este. Mert hát például ha a gépünk tápegysége zárlatos lesz (mert azok meg olyanok), akkor hiába van két vincseszteren is ott a fontos adat, ha mindkettő egyszerre tönkremegy. Ne sajnáljuk az időt a biztonsági mentések készítésére! És az eszközöket se: egy CD/DVD-író ma már elég potom pénzért beszerezhető (igaz, a CD/DVD lemezek időtállóságáról nincs túl jó véleményem). Persze ne szúrjunk ki magunkkal: nem érdemes mindent (a teljes merevlemezt) mentegetni, elég csak azt, ami tényleg fontos/személyes/gyakran változik. A Symantec eme weboldalán ehhez adnak tanácsokat.
Kicsit folytatni szeretném az adatvédős sorozatomat... Adatvédelem: jelszavak, azonosítók, PIN-kódok Legtöbbünk 10-15 évvel ezelőttig csak kémfilmekben találkozott olyannal, hogy egy szolgáltatás igénybevételéhez valamilyen azonosítót - szám és/vagy betűsorozatot - kell használni. Az első ilyesmit alkalmazó, viszonylag elterjedt eszközök talán az üzenetrögzítős telefonok voltak: hogy távolról (egy másik telefonról) le tudjuk hallgatni a beérkezett üzeneteket, be kellett nyomkodni egy kódot a telefonon, vagy egy erre szolgáló csipogó kütyün. Aztán jöttek a mobiltelefonok és a bankkártyák. Az elvileg azonosításra ("mi vagyunk azok, akiknek joga van igénybe venni ezt a szolgáltatást") szolgáló jelszókérés itt igazából nem minket azonosít, hanem bárkit, aki tudja a kódot, ami komoly gond. Ráadásul az emberek ezeket többnyire ugyanúgy banális stílusban ("eh, nem fogok én ezzel vacakolni") kezelték, mint az aktatáska vagy a bicikli-biztonsági lánc számkombinációját (hisz előbbit el lehetett vinni és pajszerral feltépni, utóbbit pedig hidegvágóval elnyiszálni). Nem akartak foglalkozni a rendes, tudatos használatával. Az eredmény? Ha lehetett, megváltoztatták valami könnyen megjegyezhetőre (születési évszám, 1234, ilyesmik), vagy felírták egy cetlire, amit mindig a kezük ügyében tartottak. Ez persze a kód értelmét teljesen kinullázta, de a legtöbben mégis megúszták probléma nélkül. Ami persze oda vezetett, hogy a későbbi, elvileg már bonyolultabb azonosító kódokat, jelszavakat sem vették komolyan. Ez pedig az interneten elég nagy hiba. Ha ugyanis egy rosszindulatú valaki megszerzi (sőt: kitalálja, mert túl egyszerű!) a jelszavunkat, onnantól kezdve elvette tőlünk a kilétünket. Azt csinál, amit akar, és mindenki azt fogja hinni, hogy mi csináltuk azt. Ugye, hogy senki nem akarja ezt magának? Éppen ezért azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy sürgősen felejtse el a monitor szélére ragasztott POST-IT cetlit, mint a jelszavak tárolási helyét. Természetesen az ilyen cetlik illetéktelen elolvasásán túl ezer és egy lehetőség van, hogy lenyúlják a titkainkat, a technikai jellegűektől (billentyűleütések figyelése egy, a gépre előre feltelepített kémprogrammal) kezdve egészen odáig, hogy valaki mögöttünk vagy mellettünk állva egyszerűen megfigyeli, mit gépeltünk be, de valahol egyszer el kell kezdeni a biztonságra való törekedést :) Ezen felül segít az, ha nem ugyanazt a jelszót/PIN kódot használjuk mindenhol. Így ha el is lopják mondjuk egy internetes fórumhoz tartozó belépési jelszavunkat, azzal nem fogják tudni elolvasni a leveleinket. Ez utóbbi lépés persze oda vezet, hogy lesz két tucatnyi jelszavunk, amiket mindig össze fogunk keverni, és ha éppen nem használjuk valamelyiket, akkor azt egyszerűen elfelejtjük. Ez egy természetes jelenség, nem szégyen, velem is állandóan megtörténik ;) Ennek elkerülésére lehet használni például a PasswordSafe című programot, mely kódolva eltárolja a különböző jelszavainkat, és ha szükségünk van rá, akkor bemásolhatjuk őket a megfelelő helyre. Mindehhez csak egyetlen jelszó megjegyzésére van szükség, ami ennek a programnak az adatait védi. Ha erre az egy jelszóra vigyázunk, a többit nem kell memorizálni. Persze van egy rakás buktató az ötletben, de eddigi tapasztalataim alapján elég jól meg van csinálva. Persze arra az egy jelszóra vigyázni kell, mert ha elfelejtjük, vagy elszáll a gép háttértárolójával együtt, akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad... Kár, hogy ennek a programnak nincs magyar weboldala, magyar verziója, mert sok embernek segíthetne! A Microsoft ezen oldalán egy másik megközelítés olvasható arról, hogy hogyan használjuk számítógépes jelszavainkat.
Az első munkanap is megvolt. Kicsit fura volt egyből a lecsóba csapni, miközben a fél cég még szabin van. Ráadásul egyik kollégám pár nap múlva három hetes nyaralásra megy (szó szerint melegebb éghajlatra, ezért írtam nyaralást), miközben én február közepéig nem tudok elmenni még egy hosszú hétvégére se, mert extra hajtás lesz, szóval őszintétlen lennék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem némi irigyedés, ami pedig nem szép dolog :) Mivel sokkal több minden nem jut eszembe, beváltom egy korábbi ígéretemet, miszerint megmutatom az 1956-os emlékpénzeket azoknak, akik még nem találkoztak vele. Mivelhogy ezek sima forgalmi darabok, akár a közértben is összefuthatunk velük:
Ezek persze csak a hátlapok, "szemből" nem nagyon látszik a különbség.
Megvolt a szilveszterezés: beszélgettünk, fárasztottuk egymást, szidtuk a tévéműsort (volt is mit!), aztán éjfél után felmentünk a Józsefhegyi kilátóhoz, hogy onnan körbenézzünk... a nagy fehér tejködben. Mivel abszolút semmit se lehetett látni. Igaz, ezt előre sejettük, de azért kimentünk leellenőrizni, hogy tényleg semmit sem lehet-e látni :) Mégegyszer BUÉK mindenkinek, egészséggel-szerencsével, és mindennel, amire a szívetek vágyik!
Előzmények: 2006 november-december
|
||
 |
||
 |
|
|
