bevezető
A-Z
lista
viszonylatok
forrásmunkák
Baloldalt a 7078-as síncsiszoló, jobboldalt pedig egy hármas
UV szerelvény az Angyal utcában
A nagykörúti villamosokkal arrafelé járva a Tompa utcánál mindig nagyon figyeltem kiskoromban: a kis ferencvárosi utcába ugyanis rögtön két vágány is kanyarodott a 4/6-os vonaláról. Persze azt már akkor is tudtam, hogy nem forgalmi, hanem üzemi vágányokról van szó, de pont ezért voltak érdekesek: drukkoltam, hogy lássak egy éppen a kocsiszínből érkezve forgalomba menő, vagy onnan kiálló szerelvényt! A sínek egyébként nem haladtak sokat a Tompa utcán, hanem jobbra kanyarodtak, az Angyal utcába, majd onnan a Mester utcába. Az itt levő sínek eredetileg a nagykörúti villamosvonalak végállomásaként üzemeltek a második világháború után, amikor a Petőfi hidat nem lehetett használni. Később a hurkot bezáró Angyal és Tompa utcai vágányokat felhagyták, de a Mester utca vágánykapcsolata megmaradt, igaz, a második világháború előttihez képest ellenkező irányban, az Üllői út felé bekötve. Ezen az útvonalon közlekedett 51-52-ben a 4-es, melynek déli végállomását ezidőre a Közvágóhídhoz tették.
Baloldalt egy 1961-es vágányrajz: már - és még - nincs
Tompa utca, illetve a Mester utcai vágányok az Üllői út felé vannak bekötve.
Jobboldalt az 1972-es állapot: a körúti kapcsolat az Angyal és a Tompa
utcán át zajlik, a Mester utcai vágányok csonkán érnek véget.
A Tompa utcán át zajló kocsiszíni menetek az Üllői útról a Nagykörútra kanyarodó sínek (csak a kanyar - az Üllői út még egy ideig használatban maradt!) megszüntetése után alakultak ki. Az ide beálló szerelvények - ellentétben a ma ugyanerre a célra használt Népszínház és Mester utcával ellentétben - nem zavarták a normális forgalmat vagy a környéken levő végállomásokat.
A kapcsolatot a kilencvenes években már nem használták, a sínek ott rozsdásodtak a kockakőben, míg 2001-ben fel nem újították az útburkolatot. A Mester utcánál még ezzel együtt lehet sejteni, hogy merre volt a vágányív, mint az a fentebbi képeken is látható.
Az általam ismert két leghangulatosabb kép a 30-as villamos
Mester utca és Ferenc körút sarkán levő végállomásáról (Fotó: Tim Boric
és Olaf Guettler)
Ha már ezen a környéken járunk, meg kell említeni, hogy a Mester utcai villamosvégállomás se mindig úgy nézett ki, mint most: eredetileg a vágányok a Boráros tér felé voltak bekötve, majd az Üllői út felé. Budapest ostroma után egy ideig egy hurok része volt a Ferenc körúttal, az Angyal utcával és a Tompa utcával együtt, majd ez megszűnt, maradt az Üllői út felé bekötött vágánykapcsolat. A hetvenes években aztán el lettek vágva a vágányok a Nagykörúttól, a kocsiszíni menetek a Tompa és az Angyal utcán át zajlottak. Ugyancsak a hetvenes években háromvágányosra bővült a végállomás, hogy aztán a kilencvenes években ismét visszafogyjon. Ugyanekkor, a Nagykörút teljes felújítása során megszűnt a kocsiszíni kijárat is, helyette a Petőfi hídról lejövő vágány lett bekötve az utcába.
Balra: a háromvágányos villamosvégállomás (Fotó: Lakos
Rudolf). Jobbra: a Csufi
a 23-as villamos utolsó üzemnapján.
A hiányzó harmadik vágány ezután még néha hiányzott, amikor egy-egy lerobbant nagykörúti szerelvényt raktak a két vágány egyikére, aztán "elegánsan megoldották" a problémát a 23-as villamos megszüntetésével. Meg kell persze említeni, hogy a 23-as csak a Lágymányosi híd építésének kezdetétől, azaz 93-tól járt ide. Korábban a Golgota térre, a MÁVAG-hoz járó 20-as tartózkodott még itt sokat a Mester utcai őslakosnak számító 30-as mellett (mely azonban az 50-es években sokáig másfelé járt, például a Népligethez, de még a Blaha Lujza térhez is!). A 20-as 77-ben szűnt meg, a 23-as 2000-ben, jelenleg csak a szánalmas mértékig kiritkított 30-as, és a szintén nem gyakoriságáról híres 30A betétjárat használja a végállomást.
A mindkét oldalról vágányokkal szegélyezett Mester utca
(Fotó: Tim Boric)
Még mindig a Mester utca: a Könyves Kálmán körút felé tartva nem csak a villamosok sínei voltak láthatóak az út mellett, hanem a Ferencváros Nyugati rendezőpályaudvarra menő iparvágányok is, melyek a Ferencváros-Kelenföld közötti vasútvonal, és az azzal párhuzamos Markussovszky lejtőn haladó villamosok alatti aluljárón jutottak a rendezőbe. A fenti baloldali képen egyértelműek a vasútvágányok, de a jobboldali képen is látszik a felhúzott sorompó árnyéka...
52-es villamos az Iparművészeti Múzeum előtt
Az Üllői út egy újabb olyan téma, mely külön oldalra kívánkozik: 1869-től egészen az 1970-es évek végéig húzódtak vágányok e mindig is kiemelkedő fontossággal bíró útvonal mentén. A külső (kispesti és lőrinci) részeken ma is jár az 50-es villamos, én most csak a belső részről írnék, ahol a felszíni közlekedést a nyolcvanas évek elejétől metróval váltották ki. Ennek a kiváltásnak statisztikai alapon persze megvolt az oka, hiszen a metró jóval gyorsabb előrehaladást jelentett, mint amit az egymás sarkában döcögő villamosok nyújtani tudtak, másrészt viszont elsorvadt a felszín: ma 2x3, 2x4 sávban özönlenek az autók, nincs felszíni tömegközlekedés, a Nagyvárad tér és a Kálvin tér közti szakaszon elsorvadtak az üzletek, nem maradt más, csak zaj és kipufogófüst. Ma már a városépítészek is érzik ezt a hatást (ugyanez történt a Bajcsy Zsilinszky úttal, illetve a Rákóczi úti lakosok is valami hasonlót tapasztalhattak (bár ott a járókelő-forgalom még mindig jelentős maradt, így az üzletek is életben maradtak)), de ettől függetlenül valószínűleg már soha többé nem fog villamos közlekedni az Üllői út belső szakaszán. Emlékezzünk meg hát róla!
Bővebben: Az Üllői úti villamosok története
Az Üllői út bejárása:
a Kálvin tértől a Nagyvárad térig
A Nagyvárad tér
A Nagyvárad tértől a Határ útig
A Vágóhíd utcai villamosvonal a BKVT és a BVVV konkurrenciaharcának idején épült, amikor utóbbi cég kapcsolatot akart létesíteni a tulajdonában levő BLVV pestszentlőrinci, és a saját, Mester utcai vonala közt. A szakaszt 1908-ban létesítették, és aztán az I. világháború után már nem is tartották üzemben. Egy ideig a Boráros tér és a Szent István kórház (Nagyvárad tér) között közlekedő viszonylat használta.
Közvágóhíd, Máriássy utca, Markusovszky utca és lejtő
Ki hinné, hogy itt még pár éve villamos közlekedett, illetve
kocsiszín és műhely működött? (Baloldali kép: Rob McCaffery)
A Közvágóhídnál az 1990-es évekig a 31-es és 23-as, régebben pedig a 24-es villamosok végállomása volt, de előtte áthaladó forgalom is, például a Boráros térről induló 31-es és 32-es. Ezen felül régebben itt volt az UV főműhely is, ahol a budapesti villamosközlekedés egyik nagy klasszikusává avanzsált típust nagyjavították. A 24-es villamos és a ráckevei HÉV végállomása természetesen most is itt van, csak a Soroksári út túloldalán. Elvarázsolt környék ez nekem, hiszen sose tömegközlekedtem itt, csak pillanatokra láttam a sárga járműveket - az autóból. Emlékszem, hogy a csepeli strandra, illetve ritkábban Soroksárra vagy Ráckevére menet mindig figyeltem, hogy látom-e a villamost, ami úgy tűnt, mintha természetellenesen be lenne szorítva a vasúti töltés mellé. Már a Lágymányosi híd megnyitása után erre járva jöttem rá, hogy véglegesen elpackáztam a lehetőséget, hogy utazzak velük, hiszen a vágányok addigra már elárvultak, semmi sem közlekedett rajtuk. Aztán 2000-ben mindent elbontottak, hogy helyet csináljanak a Gubacsi út tervezett összeköttetésének a Könyves Kálmán körúttal.
Folytatás: bővebben a Közvágóhíd környéki vágányokról
Nem nevezném éppenséggel kiemelt fontosságúnak a Közvágóhíd és a volt Élelmiszer-nagyvásártelep közti villamosvonalat (vagy még inkább villamosvonalacskát), de azért talán érdemes megemlíteni, hogy régen itt is járt villamos: 1932-től a 88-as, illetve az 1-es, utána a 33-as, 1950 és '70 közt pedig a 22-es.
A 22-es villamos nyomában 2002-ben
Ez a vonalrész se hosszú történelemre nem tekinthet vissza, se emlékei nem maradtak fenn: 1906-ban a BKVT összekapcsolta villamosvonalát a BHÉV vonalával a Közvágóhídnál. Ez nem ütközött különösebb technikai nehézségbe, mivel az utóbbi cég az előbbinek leányvállalata volt. A csatlakozás azért jött létre, hogy a közvágóhídi villamost meghosszabbíthassák a Sertésvágóhídig, mely alig fél kilométerrel volt délebbre, illetve Pesterzsébetig (a pacsirtatelepi villamoshurok az erzsébeti HÉV hurok maradványa). A közös szakaszokon 500V-os áramellátás volt. A sertésvágóhidi új járat fejvégállomása a Hentes utcába került; eleinte Óbudáról járt ide egy viszonylat, aztán a Belvárosból, majd csupán a Közvágóhídtól. Nem működött sokáig, az I. világháború után forgalmon kívül helyezték, bár a fentebbi, 1933-as vágányrajzon még szerepel, igaz, mindentől elvágva.
Archív felvételek és térképek: Németh Zoltán Ádám és
Mr. Cyber gyűjteménye, az "A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada"
című monográfia, illetve saját gyűjtés
Valamint: Tim Boric, Olaf Guettler, Rob McCaffery, Lakos Rudolf
Jelenkori képek: Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
