|
Az Üllői úti villamosközlekedés
A kezdetek: a lóvasút
Az
Üllői út villamosközlekedése a lóvasút egyenes ági folyománya volt, tehát
a történet nem lenne teljes az előzmények említése nélkül. Mint arról
már volt szó ezeken az oldalakon, a BKVT (illetve az elején még PKVT (Pesti
Közúti Vaspálya Társaság)), és egyben a város első közúti vasúti viszonylata
Újpest és a Kálvin (akkor még Széna) tér közt húzódott. Később ebből alakult
ki a kiskörúti, Bajcsy-Zsilinszky úti és Váci
út vonal. Szintén ugyanez a törzsvonal jelentette az alapját a Rákóczi
úti lóvasútnak, illetve később a Dél-Budára vezető villamosvonalaknak.
A cégnek ekkor még csak mérsékelt konkurrenciája volt az omnibuszok és
a bérkocsisok képében, ezért igyekezett olyan útvonalakat megszerezni,
melyek jól jövedelmeztek. 1867-ben ilyen reményekkel kérvényezte a Kálvin
tér és az Üllői vámhatár (nagyjából a mai Nagyvárad tér), illetve a Pest-Losonci
Vasút pályaudvara (a mai Józsefvárosi pályaudvar, Orczy
tér) közötti vasút kiépítésére az engedélyt. Ezt meg is kapta, 1869.
január 30-án meg is indult a forgalom a kész vonalon, melynek kiszolgálására
kocsiszín épült a mai Üllői út 115. szám alatti telken, illetve vágánykapcsolat
létesült az Orczy téren a Kőbányai úti vonallal is. Néhány évvel később
az Üllői úti szakaszon végig kiépült a második vágány is. (Egy megjegyzés:
Figyelemre méltó jele Budapest forgalmi struktúrájának mozdulatlanságának,
hogy a város metróinak útvonala javarészt egybeesik a XIX. század utolsó
előtti évtizedére már kiépült BKVT vasutakéival: M2: Rákóczi
út (lóvasút)-Kerepesi út (cinkotai HÉV),
M3:Váci út-Üllői út (lóvasút)!)
A BLVV megjelenése
Közben
a világ sokat fejlődött: a lóvasút, bár korszerűbb volt a lóvontatású
omnibuszoknál, de nem volt korszerűbb a gőzvontatásnál és a villamosnál.
Az Üllői út külső szakaszán először a gőzvontatás jelent meg: a Budapest-Szent-Lőrinci
Helyi Érdekű Vasút Rt. (BLVV) 1885-ben kért és kapott engedélyt egy 760
mm-es nyomtávú vonal építésére a Nagyvárad tér és a Lőrinci Téglagyár
között. Az első vonat 1887. április 10-én haladt végig a síneken. A belső
végállomás a Nagyvárad tértől kicsit kijjebb volt, de nemsokára beljebb
hozták, a Ludovika előtti térhez. Ez azzal járt, hogy az egyenes vágányok
keresztezték a BKVT Orczy tér felé haladó lóvasúti vágányát, ezért elég
komoly biztonsági intézkedéseket léptettek életbe (vonat előtt haladó
zászlós vagy lámpás jelzőőr). A fejlődés pedig még mindig nem állt meg:
Budapesten ekkor már üzemelt a BVV (Budapesti Városi Vasút) villamosvonala,
nagy sikerrel; a BLVV tulajdonosai szintén a villamosítás mellett rakták
le voksukat. Ez persze engedélyhez volt kötve, az engedély pedig ahhoz,
hogy át kell térniük normál (1435 mm) nyomtávra. Ez meg is történt, 1900.
augusztus 1-én a BLVV (ekkor már Budapest-Szent-Lőrinczi Helyi Érdekű
Villamos Vasút) kétvágányú vonalán már a Szarvas Csárdáig közlekedtek
a vonatok. A fővonal mellett egy szárnyvonal is épült, a mai Ady Endre
úton (bár ez még nem úgy tért le az Üllői útról, mint később, hanem egy
ma már nem létező utcán át - a mai Határ úti metrómegálló környéke ekkor
még másképp nézett ki). A villamosítás idején a BLVV részvényeinek többségét
a BVVV (Budapesti Városi Villamos Vasút, a BVV utódja) vette meg, ez azt
jelentette, hogy az Üllői út ettől kezdve a Nagyvárad tértől kifelé a
BKVT konkurrenciájához tartozott közúti vasút szempontjából - ez, mint
a későbbiekben látni fogjuk, megakadályozta a tömegközlekedés egységesítését
az útvonalon.
A verseny
De
még mielőtt rátérnénk a konkurrenciaharc tombolásának részletezésére,
ennek előzményeit is meg kell ismernünk: a BVVV 1889-ben indította meg
a Baross utcában az első normál nyomtávú
villamosvasutat. Ez tulajdonképpen az Üllői út BKVT lóvasút versenyvonala
volt: nemcsak korszerűbb volt, hanem rövidebb úton is érte el az Orczy
teret. A gazdasági alapú szembenállásból állóháború lett: a BKVT a város
fő útvonalait már lefoglalta lóvasútjával, így a BVVV ott nem indíthatott
járatot, viszont "övé lett" a Nagykörút, és a mellékutcákban is igen komoly
versenyhálózatot hozott létre. A BKVT ekkor kénytelen volt előre menekülni:
sorban elkezdte lóvasúti vonalait villamosítani, hogy lépést tudjon tartani
a BVVV-vel. Az Üllői úti vonalnál ez 1897. októberére történt meg, ráadásul
komoly hálózatfejlesztésekkel megtámogatva: a belső, Kálvin téri végpontnál
nem csak a Deák tér felé épült kapcsolat a Kiskörúton, hanem villamosítva
lett a Közvágóhídhoz vezető Lónyay utcai lóvasúti szakasz is, illetve
a kiskörúti villamos meg lett hosszabbítva a Fővám térig. A keleti részen
szintén villamosított szárnyvonal épült a Népligethez az Elnök
utcán át. Ezek persze versenykényszerből épültek, hiszen a BVVV is
ott volt ezeken a helyeken: a Népligetet például a Vajda
Péter utcán és a Könyves Kálmán körúton át közelítette meg a másik
cég.
A XX. század
A
harc csak fokozódott ezután: 1906-tól, bár formális önállósága megmaradt,
a BLVV közösen szervezte a forgalmat a BVVV-vel. Ez fájó pont volt a BKVT-nek,
eddig ugyanis a Kispest felől érkező vonatok utasokat hoztak nekik, mostantól
kezdve azonban a két másik cég mindent megtett azért, hogy a BLVV utasainak
ne kelljen átszállnia a konkurrencia járataira. Ennek az utaselcsábításnak
a része volt az, hogy a lőrinci vasútról kanyarodó vágányok épültek a
Könyves Kálmán körút felé (így a vonatok bejuthattak a Rókus
kórházig, azaz a Nagykörútig - ezek voltak az 50-es, 52-es viszonylatok),
illetve a Nagyvárad térnél összeköttetés épült a Mester utcai vonalhoz,
a Vágóhíd utcán át. Ez utóbbi
nem volt egy hosszú életű szakasz, 1908-tól az első világháborúig üzemelt.
Időközben az Ady Endre (akkor még Lőrinczi) úti BLVV szárnyvonal is kétvágányú
lett.
Persze a BKVT se adta fel, folytatta saját összeköttetéseinek
kiépítését: 1904-ben megépült a Haller utca villamosvonal, mely a Nagyvárad
tértől a Soroksári útig tartott, azaz a Közvágóhíd
felé teremtett összeköttetést. Ennek hálózat szinten vették hasznát, például
a Ludovikát érintette Óbuda és az Állatkert
között közlekedő viszonylatuk, míg egy másik a Városligetből kiindulva
ugyanoda ért vissza, bejárva az egész várost, többek közt a Haller utca-Orczy
út útvonalon érintve a Nagyvárad teret is. Közben az Üllői út is átalakult:
a Nagyvárad tér környéki köz- és járványkórházak egyre terjeszkedtek,
a régi marhavásártelep helyén gyermekmenhely létesült (ma a SOTE elméleti
tömbje, illetve a Heim Pál Gyermekkórház van itt), a Molnár Ferenc "Pál
utcai fiúk" című könyvéből ismert Füvészkert telkén pedig új klinikák
emelkedtek (Klinikák metrómegálló). De nem csak Pest "egészségügyi városrésze"
alakult itt ki, hanem a polgáriasodás is megindult: bérházak emelkedtek
az üres telkeken, és bár a Haller utca mentén még sokáig nyomortelep volt,
Ferenc- és Józsefváros igazi nagyvárosi képet kezdett ölteni.
Az Üllői
út forgalmának összefogása
A
BSzKRt megalakulása után természetesen itt is rendet kellett tenni. Ennek
leghatározottabb lépése az volt, hogy a Nagyvárad téren 1927-ben összekötő
vágányok épültek a külső és belső Üllői úti szakaszok közt. A BLVV még
egy jó ideig külön cégként működött, de a Szarvas csárdától induló 42-es,
és az Ady Endre út felől érkező 43-as viszonylatok már a Mária Terézia
laktanyáig, azaz az Üllői út-Nagykörút sarkáig jártak be. Mivel itt nem
volt hurokvágány a visszafordulásra, ezért kezdték az akkori kocsikat
ikrekké átépíteni. Ugyancsak a BLVV-vel kapcsolatos történés, hogy 1929-ben
a vonalat a vecsési határig meghosszabbították.
Az Üllői utat egyébként még egy eddig nem említett vágány
is keresztezte, az Ecseri út vonalában: a Kőbányai Iparvasúté. Ezen ugyan
személyszállítás nem folyt, de mégis, a Cséry-féle szemétszállító vasúttal
együtt ez lett az alapja a Pestszentimre felé vezető
vonalnak, melyből később az 51-es villamos lett. A második világháború
után egyébként a 13-as villamos is megjelent itt, ez a viszonylat szintén
a Kőbányai Iparvasút hálózatára lett alapozva.
Az utolsó nagy korszak
A
harmincas évek után a fejlődés már visszafogottabb lett. Az egyik jelentős
lépés az Üllői út belső szakaszán a sínek út széléről az út közepére való
helyezése volt, erre 1953-ban került sor. A "belső szakasz" a Kálvin tér
és a Nagyvárad tér közti részt jelenti, ettől kijebb a vágányok egészen
a metróépítésig kétoldalt haladtak. Az Üllői út nagy viszonylatai ekkor
a 42-es, a 43-as és az 50-es voltak, ezek a Nagyvárad térig illetve a
Kilián György laktanyáig, azaz a Nagykörútig haladtak, a Szarvas csárdától,
a Tóth Árpád utcától illetve a Béke tértől (az 50-es külső végállomása
ma is itt van). Ezen felül felbukkant az 52-es (Villanytelep-Nagykörút)
illetve 53-as (Nagyvárad tér-Nyugati
pályaudvar) betétjárat is, illetve az Ecseri út és Nagyvárad tér közti
szakaszon az 51-es és 54-es villamos is. A belső
végpontok persze időnként variálódtak, Az ötvenes évek közepén például
átépítették a laktanya előtti végállomást, ekkor az 52-es a Madách térre
járt. Az 1956-os harcok során a végállomás aztán teljesen megsemmisült
(a város legsúlyosabb harcai itt folytak), ekkor egy ideig minden a Nagyvárad
térig járt, majd az 52-es ismét a Madách térre, az 53-as pedig a Nyugatihoz.
Ezekben az években bukkant fel a 41-es viszonylatszám is errefelé, ez
a Tóth Árpád utca és az Üllői út között ingázott a Hofherr
utcában. 42-es ekkor nem volt.
Az ötvenes évek végén aztán ismét felbukkant a 42-es:
a Tóth Árpád utca és a Móricz Zsigmond
körtér között járt (a Szabadság híd érintésével), 1963-ban pedig a
43-as szám is átvándorolt Budafokra: ettől kezdve a tétényi
HÉV útvonalán járó villamost hívták így (a Hofherr utcában felbukkant
41-es pedig a törökbálinti HÉV Budaörsig
visszavágott verziója lett; bár ez a szám már korábban is budai volt:
a Tétényi úti ingajárat használta).
Mindezeken felül még meg kell emlékezni a 63-as villamosról. Ebből több
is volt, 1918-19-ben például egy, az Üllői utat is érintő körjárat üzemelt
ilyen számon. Ez később megszűnt, majd más útvonalon újraindult, míg '42-től
ismét itt járt, a Nagyvárad tér és a Móricz Zsigmond (akkor Horthy Miklós)
körtér között. A második világháború után a Nagyvárad tér-Moszkva
(akkor Széll Kálmán) tér között közlekedő 63-as volt az egyik első
viszonylat az ujjáépített Szabadság hídon. A budai végállomás '48-ban
a János kórházhoz került, és ott is maradt 1972-ig, amikor áttették a
Madách térre. A viszonylat 1973. novemberében megszűnt.
Ezután
egy ideig csak kisebb változások történtek: betétjáratok jelentek és szűntek
meg, illetve '64-től az 53-as se közlekedett, a hetvenes években pedig
megkezdődött a metróépítés. Jó oka volt annak, hogy ide tervezték az újabb
földalatti gyorsvasutat, ugyanis a villamosközlekedés színvonala tűrhetetlenné
vált: a viszonylatok lassan haladtak, csúcsforgalomban egymás sarkába
értek (a kevés meglevő közlekedési lámpánál tilost kapott kocsik utasai
emiatt rendszeresen megpróbáltak az előttük állóra kapaszkodni, ez se
kevéssé volt balesetveszélyes!). Az építkezés nagy felhajtással járt:
1976 nyarán az észak felé közlekedő viszonylatok csak a Kálvin térig jártak
az aluljáró építése miatt (az érdekesség kedvéért: a Madách tér és a Nyugati
közt járt ekkor egy 52B jelzésű viszonylat, miközben a "rendes" járat
csak a Kálvinig jutott). Az Üllői út ekkor eléggé fel lett forgatva, de
az akkori szokásoknak megfelelően a villamosforgalom fenn volt tartva,
legfeljebb a síneket helyezték át ideiglenesen. 1977 első napján aztán
megindult az észak-déli (hármas, "kék") metró első szakaszán (Deák tér-Nagyvárad
tér) a forgalom, ezzel összhangban az összes Üllői úti villamos végállomása
a Szent István kórház elé került. Az építkezések ezután még tovább folytak,
a Népligetnél és a Határ útnál is új csomópont kialakításába kezdtek,
de a villamosok ettől még jártak (ez akkor még természetesnek számított,
míg ma egy jóval kisebb beruházás kapcsán is pótlóbuszok keszekuszaságával
nehezítik az utazni vágyók életét).
A "vég"...
1980. március 29-től végleg megüresedtek a vágányok a
felszínen: megnyílt a metró újabb szakasza a Kőbánya-Kispest végállomásig,
és ez azt jelentette, hogy az összes Üllői úti villamos a Határ útnál
kialakított csomópontig járt csak. Az 42-es és 50-es villamosok a tér
két szélén álltak meg, és megindult egy 52-es jelzésű új járat is, mely
Pesterzsébetre szállította az utasokat.
Egy évvel később egy 52A jelzésű járat is felbukkant (Határ út-Gubacsi
út), de ez két év után megszűnt. Innentől kezdve kialakult a jelenleg
is látható forgalmi állapot, bár egy ideig még létezett egy 50A jelzésű
betétjárat, mely a Villanytelepig, azaz a Kispesti
kocsiszínig sűrítette a főviszonylatot. Utóbbi kocsiszínt egyébként
a nyolcvanas évektől csak pályafenntartási gépek tárolására használták,
majd arra se. A BLVV egykori remizéből és áramellátási telepéből (mely
nemcsak a vasutat, hanem a környéket is ellátta) szupermarket lett. Talán
ez lehetne az Üllői úti villamostörténet záróakkordja, bár szerencsére
a külső szakaszon még közlekedik az 50-es...
Az Üllői út bejárása
I.: a Kálvin tértől a Nagyvárad térig
Az Üllői út bejárása II.: a Nagyvárad tér
Az Üllői út bejárása III.: a Nagyvárad tértől
a Határ útig
Archív felvételek és térképek: Németh Zoltán Ádám
és Mr. Cyber gyűjteménye, illetve saját gyűjtés
Valamint: Tim Boric
© Varga
Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon
található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!
Vissza
a tetejére Vissza
a kezdőoldalra |