Városi és nemvárosi közlekedés

Ismét a szentendrei múzeumban

Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version

Csodálkozva vettem észre, hogy a legutóbbi  weboldal, amit a szentendrei HÉV külső végállomásánál működő Városi Tömegközlekedési Múzeumról készítettem, már tíz éves. Persze jártam ott azóta többször is, csak nem készítettem beszámolókat a változásokról. Most pótlom ezt a hiányosságot, pluszban néhány régebben látott dolgot is betéve, csak mert nem tudtam megállni :)

Baloldalt: a "második generációs" Ganz metrót '83 körül kezdték tervezni, '86-ra készült el, de csak a rendszerváltás után került utasforgalomba (közben a Ganz MÁVAG és a GANZ Villamossági Művek is csődbe ment). Volt vele gond bőven - bár a körülmények közepette talán nem is lehetett volna másként. Amikor aztán befejezték a próbákat,  megállapították, hogy nincs annyi pénze se a BKV-nak, se az akkor már nem állami tulajdonban levő Ganznak (Ganz-Hunsletnek), hogy tovább játsszanak. Örülök, hogy annak idején utaztam még vele, és örülök annak is, hogy itt újra meg lehet nézni legalább egy kocsit belőle, hiszen hiába volt eddig egyben a Kőér utcai telepen mind a hat kocsi, közlekedésre alkalmasra tételük valószínűleg több tíz, talán százmilliós nagyságrendű költséget jelentett volna. Tehát nosztalgiamenetezni úgyse lehetett volna vele, viszont ott látni se lehetett.

Jobbra: az 5934-es UV pót (igazából EP típusú kéttengelyes pótkocsinak kellene hívnom) talán viszonylag jó állapota miatt került ide - már nem is emlékszem, mikor és hogyan lett kiválasztva. Mindenesetre kicsit fura érzés múzeumban látni a típust, hiszen még csak pár éve tűnt el az utcákról..

... az UV-kkal együtt (a baloldali kép közepén). Utóbbival 2006 áprilisában még a várost jártuk, most már "csak" kiállítási tárgy. Sajnos az udvaron a kocsik egymásra vannak tolva, ezért csak így lehetett lefotózni - drukkolok, hogy valamikor jusson némi forrás a múzeumnak a vágányzat rendbetételére, mert jó lenne az udvar összes vágányát kiállítási területként használni!

Jobbra: az udvaron álló járműveket időnként újra kell fényezni, a jelek szerint ez az  511-es P.XV-ös személykocsival is megtörtént valamikor. "Párja", a 251-es pályaszámú M.VIII-as motorkocsi látogatásomkor már Cinkotán tartózkodott, hogy felkészítsék az őszi szezon nosztalgiameneteire.

Két jól álcázott Muki: baloldalt egy síncsiszoló, jobbra egy HÉV-es hóseprő.

Két kép a kicsit furcsa, helyenként foghíjas, helyenként túlzsúfolt udvarról. És akkor még nem is beszéltünk a lezárt, perpillanat nem használt hátsó udvarról, ahol szét lehetne teríteni a járműveket úgy, hogy mindegyiket körbe lehessen járni (neadjisten fotózni). Mi mindent lehetne itt csinálni, ha lenne pénz!

További BHÉV mozdonyok: balra a 28-as gőzös, jobbra a 41-es és 42-es kisdízel. Utóbbiak elvileg működőképesek, régebben még nosztalgiameneteket is csináltak velük.

Amióta a 436-ost és az 1074-est is visszavitték a városba (szerencsére azért, hogy járassák őket), a budapesti favázasokat csak a BKVT 418-as (balra) és a "tízablakos" lőrinci ikerkocsi (jobbra) képviseli.

Persze igazából a miskolci pótkocsik - köztük a baloldalt legelöl (nem igazán) látható 267-es - is budapesti eredetűek és favázasok, de az mégiscsak kicsit más.

Jobbra: az 1000-es és az 1625-ös kasztnija gyakorlatilag egyforma, a két jármű eltérő magasságából azonban sejthető, hogy más alapokra épültek. A hátrébb álló 1625-ös eredetileg a Budapestvidéki Közúti Vasút favázas, forgóvázas motorkocsijaként épült 1897-ben a Schlick gépgyárban, az 1000-es pedig 1912-ben Kistarcsán, a BKVT-nek. Mindkettő túlélte a Bengálik kivonását: 1984-ben selejtezték őket.

A BKV időről-időre megpróbálta saját fejlesztéssel kiszolgálni az igényeit. Baloldalt a 3750-es pályaszámú hattengelyest, "Csufit", más néven "Szörnyellát", hivatalosan a Hungaroplan kísérleti csuklóst látjuk. Bár "ő"  '88-as születésű, már 2008-ban idekerült. Egyedisége miatt sose szerették igazán - leszámítva a villamosbarátokat :)

Jobbra: a 600-as volt az egyetlen kéttengelyes Ikarus 200-as troli a BKV-nál. A cég '74-ben vásárolt egy üres 260-as kasztnit, beletette egy ZiU-5 elektromos berendezéseit, majd '76 és '95 közt (!) mindenki megelégedésére jártak vele. A járgány egyik legviccesebb részlete az volt, hogy a műszerfalon látszott az eredetileg dízelesnek szánt busz sebességváltójának kapcsolási sémája - ezt az újjáépítéskor is megkapta. Sajnos szegénykémet elég fotózhatatlanul nyomták be a csarnokba, persze ez talán  annak köszönhető, hogy nemsokára vitték be a városba, nosztalgiamenetezni.

Édesapám mesélte, hogy régen a buszok és trolik is pótkocsit húztak, amit én nagyon izgalmasnak képzeltem. Azóta már utaztam ilyesmivel Luzernben és Lausanne-ban, de a budapesti verzióhoz csak most kerülhettem közel. Idén készült el, és sajnos nincs hozzá megfelelő vontatójármű (régen se húzhatta akármi), de így is nagyon szép! Azért persze lehet, hogy nem szívesen utaznék ilyennel minden nap.

Balra: a szombathelyi, méteres nyomtávú tuja saját vágányt kapott néhány éve (azelőtt egy pőrekocsin állt). Bár most látom csak, hogy erről írtam is annak idején.

Jobbra: ennek a tramway rendszerű gőzösnek a látványát nagyon nehéz mosolygás nélkül kibírni :)

És a végén két busz, kívülről-belüről, csak azért, hogy ne legyen túl rövid az oldal: a Rába Tr 3,5 nem számított túlságosan sikeresnek Budapesten: kicsi volt, a túlterhelés elkerülése miatt az utastér egy részét le kellett keríteni, illetve 1949 szeptemberében egy ilyen busz szenvedett 12 halálos áldozatot követelő balesetet a Budakeszi úton (eltérő dolgokat hallottam erről: van, ahol egyszerű fékhibaként aposztrofálták, másutt úgy emlékezett valaki, hogy egy, az úton szabálytalanul átkelő babakocsis anyuka miatt kapta félre a kormányt a sofőr). Mindenesetre a típus végül csak 1948 és '55 közt közlekedett Budapesten, ami elég rövid idő.

Az Ikarus 556-os (tök logikus, hogy a csuklós verziót meg 180-asnak hívták, de nem?) volt gyerekkorom régi busza, "a gömbölyű tetejű" - a Budaörsi út feletti felüljárón átkelve már messziről láttam, ha ilyen közeledett az akkor már számfölénybe került 200-asok közt. Jó, hogy ebből is félretettek egyet!

És itt a vége, fuss el véle! (Lehetőleg a múzeumba, de csak áprilistól, amikor a tél elmúltával megint kinyit:)