A miskolci 72-es. Ganz gyártmány, jókora, és mivel kellően túl volt méretezve, elég sokáig bírta. Kidolgozottságilag nem a legfinomabb állapotú, de ahogy NZA megállapította: "kopott, nem tökéletesen gyártáskori (hanem későbbi) állapotú villamos nélkül nem is igazi egy múzeum, mert túl steril".
A kocsi eleje kicsit kedvenc 1074-esemre emlékeztet, nem véletlenül, hisz nagyjából egy korban születtek, ugyanott.
Érdekes, hogy az ellenállásmezők a tetőn keresztbe lettek felszerelve!
A peronlépcső a lecsapható ajtóval.
A kocsi vezetőállása nem különbözik a többiétől...
... a belseje viszont elég meglepő a két hosszanti paddal, és a nagy középső térrel.
A felfestett cégjelzéssel ellentétben nem Miskolc-Diósgyőr Villamosvasút eredetű 267, mely a Beszkártnál a 4308 pályaszámra hallgatott...
... a kettősfeljárósított háromablakos pótkocsik szép példánya.
A kettősfeljáró nem volt hülyeség, mert az utasáramlást mindenképpen gyorsította.
Na ennek a kocsinak a belseje tényleg az NZA által emlegetett "kopott, lepukkant tuja" imidzsnek megfelelő, emiatt hiteles, hiszen az utcán ilyenek jártak, nem gyönyörűen helyreállított múzeumi példányok!
Még egy kicsit időzzünk el az egyszerűsített elemeken!
Lécülés.
A 214-es MDV pótkocsi...
... és annak kettős feljárója.
Ez a kocsi nagyon hasonló az előzőhöz, csak kicsit díszesebb állapotban van.
Ezek a díszített tartóbordák hihetetlenek! A középső részben a gyártó, azaz a Schlick neve olvasható, na nem éppen egyszerűen, "éljen a szecesszió" jeligére :)
Folytatás: a BKVT 1074-es favázas villamoskocsija, és pár HÉV motorkocsi