bevezető
A-Z
lista
viszonylatok
forrásmunkák
Aki a Népstadiontól kifelé halad a Kerepesi úton, talán észreveszi, hogy valami hiányzik az út bal szélén: a házak előtt gyanúsan üres minden, az autók az indokoltnál talán kicsit távolabb özönlenek tőlük. A vasúti hídon túl aztán egyszercsak egy vágány keresztezi az utat, majd - még mindig baloldalt - további sínek csillannak a fűben. Aki 1970 előtt járt erre, az persze tudja, hogy ez mind a gödöllői HÉV maradványa. A gödöllői (és csömöri) HÉV természetesen még mindig létezik, bár régen egészen a Keleti pályaudvarig bejárt. Milyen kényelmes is lenne manapság ugyanez, nem kellene egy plusz átszállást beiktatnia annak, aki a Körvasútról kivülről jön, és a Hungária körúthoz megy!
Bővebben: a gödöllői HÉV útja a Keleti pályaudvartól az Örs vezér teréig
Benda György felvétele
A legtöbben a 29-es villamost hiányolták ezekről az oldalakról, talán azért, mert ennek a járatnak az üzemeltetéséhez tulajdonképpen minden megvan ma is, az akaraton kívül - beleértve az igényt is. De menjünk vissza kicsit az időben: a BSzKRt 1925-ben építette ki a Lóversenypályánál az új villamosvégállomást, ahová a Rókus kórháztól jártak a szerelvények. Nem is kevés, érdemes megnézni az alábbi képet: egy villamospályaudvarról van szó, a lökésszerűen jelentkező utasáradatot csak sok kocsival lehetett elszállítani!
Ez a hatalmas végállomás túlnyúlt a jelenleg itt levő Hungexpo előtti hurokvágányon, belógott a vásárváros mai területére, ahol egyébként akkor még állatvásár volt. A 29-es jelzés stabil volt: egészen az 1990-es évekig közlekedett ide ez a viszonylat, igaz, az ötvenes évektől már csak a Népszínház utcától (Blaha Lujza tér). Tulajdonképpen a 37-es időszakosan (igény szerint) közlekedő betétjárata volt, mely a Pongrác úti felüljáró után nem az Őrház, azaz Kőbánya központja felé fordult, hanem a lóversenypályához, keresztezve a MÁV "Királyvágányt".
A Királyvágány egy másik érdekes történet: eredetileg azért építették a gödöllői és a bécsi vasútvonalak közé, hogy a királyi szerelvény a Nyugati pályaudvarról közvetlenül eljuthasson a gödöllői kastélyhoz.
A Királyvágány keresztezése, ahol 25 kV váltó- és 600V
egyenáram keresztezte egymást - amíg el nem lopták a villamos felsővezetékét.
Technikailag érdekes volt a nagyvasúti és a villamos felsővezeték kereszteződése, mely egy mindkét üzem felől kiszigetelt szakasz volt. Azt, hogy az átszelés fölött éppen huszonötezer volt váltóáram, vagy hatszáz volt egyenáram volt, a MÁV pályaudvari irányító kapcsolták.
A kereszteződés régen és most.
A Királyvágány ma (2008) is üzemel, míg a villamospályából hajléktalanszálló lett. Végülis az tényleg jobban illik egy "nemzetközi" kiállítási helyszínhez, mint a kötöttpályás megközelítési lehetőség :-/
Balra: a hurok bejárata, a keresztsodronyon a rossz minőségű felsővezetékre figyelmeztető apró táblácskával. Középen: "cikkcakk-csíkos" oszlop, jobbra: ez a korlát egykor a lóversenypályáról kiözönlő utasokat terelte a felszállóhelyre.
Az ideiglenes mivolt miatt általában elég vegyes volt a kocsiállomány, esetlegesen szedték össze a szabad járműveket: volt itt UV, ICS - mikor mi volt.
Két másik járatszámot is érdemes megemlíteni a BNV főbejárata előtti, egykor árnyas fákkal övezett, ma elhagyottan rozsdásodó-gazosodó hurokvágány kapcsán: az egyik a 29Y, ami - ahogy neve is jelzi - a 29-es egy alternatív irányból jövő verziója volt, mely a Keleti pályaudvartól indult. A másik a 100-as, mely egy kivételes számjelzés volt, hiszen a budapesti villamosok közt korábban nem volt ilyen: a fővárosi iparvásárok százéves történetének tiszteletére nevezték át a 29-est így, 1996-ban.
A 37-es villamosok minden útjukon átcammognak a 29-es felhegesztett kitérőjén. Még az egykori váltókezelő-bódé betonalapja is megvan (jobbszélen).
Elegendő utas az egy megállónyi külön szakasz üzemeltetéséhez a lóverseny perifériára szorulása után már csak a nagyobb vásárokkor volt, illetve - állítólag - akkor se, ezért aztán a kilencvenes években a BKV úgy döntött, hogy ha valakinek szüksége van erre a járatra, akkor majd pénzért megrendeli. 1997-ben ez nem történt meg, és később se. A hurok és a felüljáróhoz vezető szakasz fölötti felsővezetéket 2000-ben ellopták, visszaszerelése elmaradt. A Hungexpón rendezett vásárok, találkozók résztvevői pedig vagy állhatnak autójukkal, esetleg az EXPOBUSZ-szal a dugóban, vagy kigyalogolhatnak a metró Pillangó utcai megállójához, jó nagy kerülővel. Igazi európai megoldás...
Kőbánya központjában, a Liget téren nehezen nem észrevehető, hogy a 3-as, 62-es és 28-as villamosok útvonalán kívül két másik vágány is továbbindul innen. Ez a 36-os villamos Kápolna téri egykori végállomásáig vezet az azonos nevű utcán, két megállónyi távolságot.
A Liget téri kiágazás
A 36-os villamos 1994. szeptember 1-ig a Keleti pályaudvartól a Kőbánya-Óhegynél levő, kellemes környezetben fekvő végállomásig járt, legalábbis 1958-tól, előtte ugyanis a Rókus kórháztól indult. Még régebben, a II. világháború előtt nem a Kőbányai úton át közelítette meg a Kápolna utcát, hanem a mai 37-es villamos útvonalán és Korponai utcán át.
Balra: a 3750-es kísérleti kocsi a 36-os villamos utolsó
éveiben jellemző látvány volt a Kápolna utcában (Benda György felvétele).
Jobbra: vágányzár miatt a Kápolna térre terelt 28-as villamos a Liget
térnél, 2001. október 2-án
1994 ősze óta a járat közlekedtetése "szünetel", pedig valószínűtlennek tartom, hogy a kőbányaiak ne örülnének egy átszállás nélküli kapcsolatnak a Keleti pályaudvarral - de hát a BKV-nak ez nem szempont. A vágányok még megvannak, és a Liget téri kiágazás is egészen 2003-ig üzemelt. A Kőbányán áthaladó viszonylatok üzemzavarok és vágányzárak alkalmával fordultak itt vissza, egészen addig, ameddig egy hideg februári napon egyszercsak ki nem bontották a kitérőt. A vasúthatósági engedély nélkül történt elbontást nem követte helyreállítás: később az átszelési részt is eltávolították, a csonkokat pedig leaszfaltozták. A hivatalos verzió szerint a 36-osra nincs igény, üzemzavarokkor pedig vissza lehet fordulni a 62-es villamos Mázsa téri végállomásán, többszörös visszafogással.
A mai Kőrösi Csoma sétány vége a Liget térnél a 1930-as
években.
Ma a Kőrösi Csoma Sándor úton jár a 28-as villamos, ez az útvonal azonban csak a hetvenes években lett kialakítva: eredetileg egyenesen haladt a Liget tér és a Szent László tér között, a mai Kőrösi Csoma Sándor sétányon át, melyet akkor még útnak hívtak, a mai Kőrösi Csoma Sándor út helyén pedig akkor üres területek voltak. Ez a vonalvezetés még a lóvasút idejére vezethető vissza; a BKVT Kőbányára járó viszonylata akkoriban még csak a Harmat utca előtt levő kőbányai kocsiszínig ment. A vonalat 1897-ben villamosították, majd 1928-ban meghosszabbították az Éles sarokig, ahol a vágány csatlakozott az Új Köztemető felé tartó villamoséhoz - ezzel megszületett a mai 28-as villamos útvonala. Az érdekesség kedvéért fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a baloldali képen csak egy vágány látható a kockakőben! Ez is a lóvasúti korszak maradványa volt: a villamosok a Mázsa tértől a MÁV vasútvonalának keresztezésén át a mai Kőrösi Csoma sétány elejéig haladtak egy sínpáron, és így keresztezték a kicsivel lentebb bemutatásra kerülő, a Korponai utcából a Kápolna utcába haladó vágányokat is, melyekkel nem voltak összekötve, hiszen a lóvasút a BKVT tulajdonában volt, míg a Korponai utcai vonalat a BVV építette.
Az 1940-es években aztán megépült a töltésre emelt vasútvonal felüljárója,
mely egyben megállóhelyként is funkcionál a vonatok számára. A villamosok
innentől kezdve sorompónál való várakozás nélkül át tudtak menni a vasút
alatt, immáron két vágányon.
Az előbbi két fotón, és a fentebbi térképen a hatvanas évekbeli állapotok látszanak. A Mázsa tér felé haladó sínek a 13-as villamoshoz tartoztak, mely 1955-ben indult, először csak a Mázsa tér és az Üllői út között, egy vágányon, két kitérővel - és a Kőbányai úton az Orczy tér felé bekötve. A járatot 1959-ben hosszabbították meg, egyrészt a másik végén Pesterzsébet felé, másrészt a Kőbányai oldalon a Sörgyár felé - a rajz ezt az állapotot mutatja (a Bihari utat 1960-ra kétvágányúsították - a ma is meglevő rövid egyvágányú szakasz kivételével).
Ahogy az látható, a hetvenes évek végén, amikor kialakították a villamosok mai útvonalát a Kápolna utcai szakaszból, elég nagy tereprendezésre került sor: az utca, azaz a mai sétány és a Liget tér már nem esik egy szintbe, emiatt teljesen ugyanazt a beállítást már nem is lehet lefotózni.
A szűknek ható sétányon egyébként ma is vannak látható emlékei a villamosközlekedésnek: a felsővezetéktartó keresztsodronyok kampói a falakon.
A kőbányai közúti gőzvasút az Új Köztemetői vasút szárnyvonala volt: azzal egy időben épült, 1891-ben nyitották meg. Útvonala az Őrház megállóhelyig megegyezett az utóbbiéval, azaz a mai 37-esével. Ahogy az a fenti, baloldali képen látható, a megállónál, a mai azonos nevű áramátalakító helyén ekkor még tényleg egy őrház állt; a vágányok itt egyrészt a Kolozsvári utcában haladtak tovább a Köztemető felé, másrészt a Korponai utcában a mai Liget térig. Mivel a 37-es villamos ma is az Új Köztemetőhöz jár (illetve kicsit tovább), most a Korponai utcai szakasszal foglalkoznék.
Mint említettem, a vasút eredetileg gőzvontatással üzemelt, de 1893-ban villamosították, ez volt az első felsővezetékkel ellátott villamosvonal (a Köztemetőhöz vezető szakasz villamosításával egy évvel később végeztek). Forgalmát a második világháború után szüntették meg, amikor a Liget téri vasúti felüljáró átadásával végre két vágányon, sorompónál való ácsorgás nélkül tudtak haladni a Kőbányai úti villamosok. A vágányokat hamarosan el is bontották, de a mai napig lehet villamosvasúti jellegű oszlopokat (középen) látni itt, a szegecselt típusból, mely akár a felsővezetéket is tarthatta egykor. A Liget téren ezen felül egy olyan oszlop is látható, melyen a tápvezeték porcelán szigetelőcsigája is megvan (jobbra), ez valószínűleg később került ide (az Őrház áramátalakító által adott áramot itt vezették át a Kőrösi Csoma útra).
Az Új Köztemetői vonalak a mai napig több helyen végállomásoznak: a 28A és a 37 a Kozma utcánál, a 28-as pedig az Izraelita temetőnél, ami a valóságban csak pár száz méterrel van hátrébb. A fenti baloldali képen a régi, faszerkezetű végállomási utasváró maradványai szomorkodnak, amit a 2000-es évek közepén bontottak el. A sínpárok közt kicsit távolabb egy kitérő nyoma látszik (balról a második kép), a talpfák elhelyezkedése utal arra, hogy egykor itt volt a kapcsolat a vágányok közt. Még tovább haladva az egyik vágány félig megszűnik, a 28-as villamos itt a temető kerítése felőli oldalon halad (jobboldali két kép). A három vágány megléte arra utal, hogy egykor komoly forgalomra tervezték ezt a végállomást!
A Meténg utca előtt aztán egy hurok nyomai látszanak. A 28-as végállomásánál már csak egy vágány él, és az is le van zárva, pedig 2006-ban még elment az egykori hurokig, ahol egy földkúpban végződött.
Utóbbiig a felsővezeték is megvolt, a tanulójáratok néha elgurultak idáig, de utasforgalom már nem volt. A földkúp után csak talpfák látszanak a gazban, majd a bokrok közé érve az egyik sínszál újra felbukkan. Tovább nem merészkedtem befelé, mert hirtelen felbukkant és megkergetett pár kóbor kutya, de azért a hurok másik végét még lekaptam (jobb alsó kép). Itt az oszlopok is feltűnően jelzik az elvesztett sínek nyomát...
Ezt az elveszett vágányt a 37-es villamoson utazva láttam meg a Sibrik Miklós utca előtt. Az Új Köztemetői villamosok annak idején itt még nem teljesen zárt pályán mentek, hanem az út két oldalán: az egyik sín, a kifele tartó el volt zárva a Maglódi út forgalmától, a másik irányon (a város felé) azonban autók is haladtak.
Az eltérő színű aszfaltcsík a kanyarodóvágány ívét rajzolja
ki.
Az Éles sarok felbukkanása bizonyára sokak számára meglepő. Bár a kereszteződést/elágazást átépítették az évek során, az utasforgalomban résztvevő vágányok nem fogyatkoztak meg. Inkább egy hirtelen megjelent, majd ugyanilyen hirtelen eltűnt vágányról van szó, melyet 1983-ban arra a célra építettek, hogy a felújítása során fél szélességben lezárt Asztalos Sándor utcai híd helyett a Hungária kocsiszín csatolt Ganzai a 37-esen és rajta keresztül jussanak ki a Nagykörútra (1983 áprilisától). Ugyanezen év októberétől következő év májusának végéig a vonalra kiállás is itt történt, a nagykörúti szerelvények a 28-as megállóiban megálltak. Bár ez a (jókora) kerülő nem volt túl sok ideig használatban, a nyoma még 2005-ben is látszik.
A kiágazás hűlt helye az Ady Endre, illetve a Határ útról
nézve - a felsővezeték még fent van!
A 42-es vonal és a Határ út közötti nagy ívsugarú kanyarodó vágány a nyolcvanas években több helyütt megépített (Bécsi út, Moszkva tér) dozátorvágányok egyike volt, melyet arra a célra létesítettek, hogy a nagyvasúti jellegű pályaépítő- és karbantartó gépsorok, illetve járművek (pl. a magasvágányok alatti zúzottkő helyszínre szállításához, illetve leterítéséhez használt dozátorkocsik) is tudjanak a villamoshálózaton közlekedni. Ezek a járművek ugyanis nem szeretik a szűk íveket. Nem tudom, ezt a vágányt mikor használták utoljára, de régen lehetett. A vágányok felülaszfaltozására 2004 során került sor.
Nagykőrösi út, Bivalyrét, Pestszentimre
Csontváry-Kosztka szépen meg tudta volna festeni ezt a
hangulatot...
Az 51-es villamos is igazi "klasszikus" az eltűnt budapesti viszonylatok közt: a nyolcvanas évek elejéig robogott a tuja a Nagykőrösi út mentén, melynek pályája aztán elvált az úttól, és zöldterületen át vezetett, például a Bivalyréten, mely nevéhez illően valóban egy régi legelő volt, az ehhez szükséges gémeskúttal! De keresztezte az útját vasútvonal is... Mindenképpen érdemes megismerkedni vele!
Itt olvashatsz a Pestimrei villamosokról (51, 54) bővebben
A volt kispesti villamos kocsiszín - ma szupermarket
A külső Üllői út mentén található kispesti remizt már a nyolcvanas évek óta nem használták forgalmi célokra, csak a pályakarbantartó gépsorokat tárolták itt. A kilencvenes években természetesen ebből a területből is pénzt kellett csinálni, ekkor lett a remízből szupermarket. Pedig történelmi hely ez: eredetileg a Budapest-Szentlőrinci Helyi Érdekű Vasútnak (BLVV) volt a forgalmi, és a villamosítás után áramfejlesztő telepe, mely nem csak a vonalat, hanem Pestlőrinc egy részét is ellátta elektromossággal. Innen ered az itteni villamosmegálló ma is használt neve, a Villanytelep.
Szerencsére innen nem tűnt el teljesen a villamosközlekedés, hiszen az 50-es villamos a mai napig elmegy mellette (ha nem is megy már be a Nagyvárad térig vagy a Rókus kórházig, mint azt korábban tette). Az 50A villamos végállomási kitérője azonban így is kihasználatlanul rozsdásodik, az arról kikanyarodó vágányok pedig a semmibe vezetnek...
A 42-es villamos Tóth Árpád utcai hurokvégállomása már önmagában is érdekes a végállomási tartózkodó körül húzódó deltavágánnyal, de talán még érdekesebb, ahogy az egyik vágány elindul a Hofherr Albert utcába, ahol a képen látható módon, érdekes iránytörésekkel tarkítva halad az Üllői útig, hogy ott az 50-es villamos vágányaiba torkolljon. Ezt a rövidke szakaszt jobbára csak a tanulójáratok használják, illetve vágányzárak esetén az 50-es villamosok is néha így állnak ki a vonalra/kocsiszínbe, bár korábban egy 41-es jelzésű ingajárat is közlekedett itt pár évig.
A 2003 évi villamosvezető-verseny a Hofherr Albert utcában
A Pestszentlőrinc-Pestszentimre villamosvonal (40-es)
1947-ben a BSzKRt egy új villamosvonalat nyitott meg, mely a lőrinci villamosvégállomástól, azaz a Béke tértől indult el Pestimre felé. Útvonala a Királyhágó és a Nemes utcán vezetett, egészen a Stefánia utcáig, egyetlen vágányon, kitérőkkel. A vonalat 1955-ben meghosszabbították a Vasút utcáig, azaz Pestimre vasútállomásig, ahol az 51-es villamos végállomása is volt. A vágányépítés társadalmi munkában zajlott, a környékbeliek végezték, közülük sokan tudnának erről mesélni, hiszen ez még nem is volt olyan nagyon régen! A vágányokat aztán 1960-ban a végállomásnál össze is kötötték az 51-eséivel (az 51-es bekanyarodott ide, de nem ment tovább a saroknál, csak ha a kispesti kocsiszínbe tartott hazafelé), de kapcsolódó forgalom nem volt.
A vég 1975. augusztus 5-én jött el, amikor az itt közlekedő 40-es villamost a kis kihasználtságra hivatkozva megszüntették. A vágányokat nem bontották el, üzemi összeköttetésként szolgáltak az 51-es külső szakasza számára. Mára persze már eltűntek a sínek, bár az egykori felsővezetéktartó oszlopok egy része még megvan.
"Egykor-most" összehasonlítás Szegától és NZA-tól
A fentebbi rajz Pesterzsébet vágányhálózatát ábrázolja 1972-ben, közvetlenül
a Baross utcai szakasz megszüntetése előtt. Jól látható, hogy két külön
hurokról van szó, ahol a nagyobbikon belül van egy kisebb is (a rajz nem
jelzi a csepeli HÉV hurokvégállomását a Gubacsi
útnál). A jelenlegi állapot a két óriáshurok összefércelgetésével született,
és mint ilyen, nem igazán hatékony. De nézzük csak, mi is maradt a régi
állapotból:
Pesterzsébet elvesztett vágányai
Csepel az ötvenes évek végén igazi "HÉV-nagyhatalom" volt: egyrészt akkor már működött a csepeli gyorsvasút, ahogy ma is ismerjük, de még megvolt a pesterzsébet-csepeli HÉV is. Ráadásul volt még egy vonal ezeken felül: a csillagtelepi, melyet 1959-ben építettek ki a csepeli HÉV végállomás és a Hárosi iskola között. Nem volt igazán komoly vonal: egyvágányos volt, egy kitérővel, ráadásul nem is villamosították, hanem az alábbi képeken látható dízelmotorkocsik közlekedtek rajta. Az északi végállomás a "nagy" HÉV végállomásának magasságában a II. Rákóczi Ferenc út túloldalán volt, a vágányok végig ezen az oldalon haladtak dél felé.
Nem tudni pontosan, hogy miért múlt el ilyen hirtelen az a nagy lelkesedés, amivel ezt a vonalat létrehozták, de alig pár évvel később, 1965-ben már be is szüntették a forgalmat. A 2000-es évek elejéig voltak nyomok a vonal után: fel nem újított útátjárókban ottmaradt sínek, és maga a vágány nyomvonala is szabadon maradt.
Archív felvételek és térképek: Horváth János, Németh
Zoltán Ádám és Mr. Cyber gyűjteménye, az "A főváros tömegközlekedésének
másfél évszázada" című monográfia, illetve saját gyűjtés
Valamint: Benda György, Tim Boric, Friedrich Haselberger, Heinz Heider,
Kisl József, Lakos Rudolf, Michael J. Russell, Szigeti Dániel, Tildy Tibor
Jelenkori képek: Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
