Előzmény: az Erzsébet hídtól a Vas utcáig
A Rákóczi úti
villamosvonal bejárása II.
Vas
utca, Rókus kápolna
A Vas utcánál is egy vonalban levő megállóperonok voltak, hiszen itt elég széles volt az út. A Rókus kápolna előtt, a Gyulai Pál utcából érkezve egyébként sínek keresztezték a villamos útját: a régi 2-es villamosvonal haladt el a Klauzál tér felé.
A baloldali képen ismét egy ezres kocsi jön felénk pótkocsival. A kápolna előtti emlékoszlop nem ugyanott van, ahol most, de ettől eltekintve lényegi változás nem történt itt se.
Egy hatvanas évekbeli fotó ugyanerről a megállóról, ahova éppen egy Bukfenc érkezik meg. Látható a jobboldali megálló járdaszigetének végén a jellegzetes "csibilámpa", mely az autósokat volt hivatott arra figyelmeztetni, hogy kikerüljék a peront. Ez egyébként mindig sarkalatos pontja volt a budapesti közlekedésnek: az autósok már kezdettől fogva hajlamosak voltak figyelmetlenségből felugratni este a járdaszigetre, az ott várakozók testi épségét veszélyeztetve. Egy időben magas oszlopokat állítottak figyelmeztetésül, de az autósok ezeket is kiütötték a helyükről, ezután találták ki a földbe leásott vasgerendákat, melyeknek teteje ki volt világítva.
Ahogy az a baloldali képen látszik, a Rákóczi
út a Rókus kórháznál jelentősen leszűkült, a járda szélesítését ezért úgy
oldották meg, hogy a házak földszintjét árkádosították: a gyalogosok ott
is tudtak haladni, ráadásul esőben nem áztak meg. Jobboldalt: a Rókus kápolna
oldalán emléktábla mutatja az 1838-as árvíz tetőzésének vízállását. Itt
rögtön az is látszik, hogy a jelenlegi járdaszint mennyivel magasabban
van, mint az akkori, amikor az épületet emelték.
A Rókus kórház előtt 1891-ben a BVVV szervezett végállomást új köztemetői gőzvasúti vonalához (a gőzüzem két év múlva megszűnt, a vonalakat villamosították - ez volt a 37-es villamos elődje). A vakon végződő vágányokat bekanyarították a kórház falához, később pedig háromvágányos rendezővágányzatot építettek, illetve 1911 után egy hurok is létrejött a Somogyi Béla utca-Stáhly utca útvonalon fektetett vágányok felhasználásával.
A kórház falában a mai napig kampók őrzik
a villamos-felsővezeték nyomát, sőt, a Stáhly utca sarkán még magam is
láttam síneket a nyolcvanas években!
A Blaha Lujza tér (melyet egyébként csak
1919 óta hívnak így a híres színésznő után) mindig jelentős közlekedési
csomópont volt, bár térszerű arculata régen csak a Rókus kórház felől
látszott a második Nemzeti (Nép) Színház miatt: a Nagykörúton a házak
ugyanolyan távolságban álltak az út két oldalán, mint másutt. Az addigra
már jelentősen leromlott állapotú épületet 1964-ben bontották le, a metró
építési munkálataira hivatkozva, a tér akkor nyerte el ma is látható felemás
állapotát: egyrészt kellemes zöldterület lehetne, ha nem parkolók és feltöredezett
aszfalt borítaná nagy részét...
... másrészt egyik oldalát nem a '40-'50-es évek komor stílusában épült Sajtópalota, és a Corvin áruház uralná. Utóbbi egyébként egy klasszikus áruházépület lenne (ez NEM látszik a baloldali képen, ahol épp fel van állványozva - a középsőn viszont igen), ha nem borítaná egy ormótlan, hihetetlenül igénytelen alumíniumburkolat, melynek eltüntetésére talán most látszik némi esély a távolban!
A tér vágányhálózata a '40-es évek elején. A régi 2-es villamos egykori hurokvágányából a Rókus kórházi viszonylatok visszafordítóhelye lett. A Rákóczi út és Nagykörút között nincs kapcsolat.
Az ötvenes években az addig a kórházig járó viszonylatokat a József körút előttig visszavágták, hogy forgalmuk ne keresztezze a Nagykörutat. A 28-as és 37-es villamosok végállomása ekkor alakult ki, bár ekkor még a 29-es és a 38-as is idáig járt. A baloldali képen az akkoriban felépült Sajtópalota előtt még látszanak sínek, illetve egy üzemi vágány is kanyarodik oda a Körútról, ez a Rákóczi útra vezetett, kiállásoknál használták. A középső képen már nincs nyoma síneknek a Nagykörúton keresztben, valamint azt is látni, hogy a Nemzeti működésének idején milyen volt a tér jellege ebből az irányból nézve. A harmadik képen villamoskavalkádot láthatunk (1500+pót, Bukfenc, UV), és természetesen még itt is megvannak a zebrák.
A hatvanas évek közepén aztán nekiálltak az aluljáró építésének. Az eredeti tervek szerint olyanra kellett volna építeni, hogy adott esetben (azaz még több pénz megléte esetén) a Nagykörút közúti forgalmát átvezethessék alatta. Gondot jelentett (akárcsak hetvenegynéhány évvel korábban a kisföldalatti építésekor) a nagykörúti gyűjtőcsatorna, melyet a baloldali képen nagyon jól lehet látni, ennek tetejét le kellett bontani, hogy elférjen fölötte az aluljáró. Mai szemmel nézve az is érdekes, hogy a tömegközlekedés fenntartása volt a legfőbb szempont akkoriban: az autókat kitiltották, elterelték innen, míg a villamosok vágányait folyamatosan úgy helyezték át, hogy a forgalom - ha lassan is, de - folyamatosan bonyolódhasson.
Ilyen lett a tér Nemzeti nélkül. A villamosmegállók a Körút Duna felé eső oldalán voltak, mindkettőhöz lépcső vezetett az aluljáróból (ma büfé működik a helyükön). A járdaszigetek szélesek és hosszúak voltak, megszüntetésük után a forgalmi sávokat beljebb helyezhették a középtengelyhez, cserébe a Nemzeti helyén levő térség nagyobb lett (régen az út az aluljáró Corvin áruház fele eső feljárója mellett vezetett, most a sávok távolabb vannak). A jobboldali képen látható funkció nélküli járdaszigetnek így nincs köze a villamosmegállóhoz, ami nem baj, csak egyetlen kérdésem lenne ezzel kapcsolatban: vajon miért nincs füvesítve? Miért kell még itt is aszfaltot nézegetni, ahol senkinek nincs rá szüksége, és ahol senkit nem zavarna a zöld?
A villamosmegálló a hetes busz megállójából nézve. A szemben látható foghíjtelek a kilencvenes évekig hasonló állapotban volt, akkor épült rajta irodaház.
És egy pillantás a Keleti felé: sejthető a Szövetség utcai megálló, melynek járdaszigetei a szűkebb hely miatt a kereszteződés átellenes oldalán helyezkedtek el. A villamospálya alapjai egyébként a mai napig megvannak az aszfalt alatt, de nem érdemes talpfákat használni, hiszen itt beton hosszaljzatra rögzítették a síneket.
A felhasznált archív képek NZA, Mr. Cyber, Stephen Morrey és mások gyűjteményéből valók.
Vissza a Rákóczi
úti villamosközlekedés történetéhez