Potsdam, 2005: a villamosüzem 125. születésnapja
2005. május 22.
[Click
here for the english version]
[Click
here for the german version]
Az ötlet, miszerint ki kellene ugrani Potsdamba a város villamosközlekedésének százhuszonötödik szülinapját
megnézni, Ícétől jött. Először egy újabb vonatos Tour
de Tramsra gondoltunk, aztán egy célirányos oda-vissza utazásra, de
lepattantunk a vasútról, a jegypénztárban ugyanis azt
mondták, hogy a weben kinézett kedvezményt nem tudjuk használni,
mert "a németek nem engedik a magyaroknak" (bármit is jelentsen ez). A
rendelkezésre álló második legnagyobb kedvezményt felhasználó vonatjegy viszont marha drága lett
volna egy oda-vissza útért kusettben. Szóval mit tesz az ember, ha nincs elég
pénze vonatozni? Repülővel megy. És ez nem egy abszurd novella! Éljenek
a fapados légitársaságok, a vasutak pedig ássák el magukat jó mélyre,
de legalábbis gondolkodjanak el azon, hogy egy közel tízszer annyi ideig tartó, így kényelmetlenebb utazás miért kerül náluk másfélszer annyiba, mint a tíz éve még luxusnak
számító repülőút.
A potsdami kirándulást összekötöttük a
német fővárosban töltendő pár nappal, és aztán egyszercsak ott ültünk az oda tartó berlini
S-Bahnon. Esős, borult időt ígértek, ehelyett párás, tompa napsütés volt.
Legalábbis eleinte, mert aztán néha kisütött a Nap. Ráadásul kicsit eltötymörögtük
az időt a kimondottan utasbarát főpályaudvaron, így némi rohanás után úgy
érkeztünk meg a Platz der Einheitra, hogy azt hittük, lekéstük
a "villamoskorzót". A város, illetve környezetének közlekedésbarátai és
hagyományőrzői ugyanis villamosfelvonulással és nyilvános különmenetekkel
ünnepelték meg a szép évfordulót.
Azt, hogy mégse késtünk el, csak abból
sejtettük, hogy az út két oldalán nagy tömegben jelen levő villamosfotósok
nem úgy tűntek, mint akik már túl vannak a programjukon.
Az ugyan kicsit zavaró volt, hogy a program
részét képező lóvasúti kocsit egy "kétéltű" (vas- és gumikerekes) járgány
cipelte el a helyszínről, mintha valami baj lenne vele, de a tér körüli
hurokvágányon már ott áltak a nap igazi főszereplői, a villamosok. Csak
elindulni nem akartak.
Elkezdtünk hát valami jobb fotóhelyet keresni,
amikor a menetrend szerint járó Combino mögött hirtelen feltűnt...
... ez a régi, nyitott peronos szerelvény.
A motorkocsi még a köpenicki villamosüzemnél kezdte pályafutását, majd a város Berlinhez
csatolásával lett berlini tuja. Egyébként 1903-ban gyártották Kölnben.
Ezt az 1908-ban készült
pótot vontatta.
Az eggyel modernebb generációt képviselte
ez a Woltersdorfból érkezett
KSW motor+pót szerelvény. A "háborús
egységkocsi" érdekessége, hogy ez volt a sorozat 1943-ban gyártott prototípusa!
A KSW-t egy kétpótos (motor+pót+pót) "gothai"
(a VEB Waggonbau Gothanál épült villamos) szerelvény követte. Ez nem az első
sorozatos T57, hanem a már javított
T2-64 típus, melyet, mint neve is mutatja, 64-ben fejlesztettek ki. Ez
a példány konkrétan 65-ben épült.
Ugyanez a szerelvény kicsit később a Nauener
Tor alatt átbújva. A felvonuló járművek két kört tettek meg a Platz
der Einheit és a Vierecksremise között, majd különböző útvonalakon
lehetett velük utazni egy kéteurós különjegy váltása után.
Ez a kép már a városban fel-alá masírozás
ideje alatt készült, a főpályaudvar előtt. Tárgya az 1967-es gyártású G4-65 típusú,
"Bengáli-jellegű", tehát két
kéttengelyes kocsirész között befüggesztett középrésszel épített csuklós
villamos. Számomra érdekes, hogy ezt is, akárcsak a korábban
látott hármas szerelvényt, nem "kurblis",
hanem egy Wartburg-kormánykerékkel mozgatott kontrollerrel vezetik.
Kicsit mentünk ezzel a szerelvénnyel is,
elég jó állapotban volt!
Jópofa volt a felvonulás alatt a hasonló
formájú "gothai" villamosokat sorban állva látni!
No, ő ismét egy prototípus: a Tatra KT4D típus első kocsija, mely 1972-ben épült. Testvérével, a 002-essel együtt
1974-ben érkezett Postdamba, és a rákövetkező évtől 1989-ig volt utasforgalomban.
Alaposan megnézve számtalan különbséget
láthatunk a sorozatpéldányokhoz
képest: kerek helyett (szerintem) Škoda fényszórók, hullámlemezből készült
oldalfal. A kedvencem a szélvédő fölötti, kétfelé kinyitható szellőző,
mely egyszerre barkács-kinézetű és szellemes megoldás. A járgány belseje is korhű állapotban volt.
Magam is meglepődtem rajta, hogy közismert
Tátra-utálatomhoz képest milyen sokat fotóztam ezt a járgányt :-)
Igaz, a KT4 sorozat kimondottan rokonszenves,
különösen, amióta Szegeden
is van belőlük!
No, még egy kép róla, a Stadhaus
előtt állva, aztán következzék egy másik prototípus...
... a 400-as kocsi, mely a DUEWAG/Siemens
Combino próba- és bemutató példánya volt.
Ha jobban megnézzük, látható, hogy eltér
a sorozatpéldányoktól: a(z
innen nézve) hátsó modul alatt ugyanis nem két, hanem csak egy kerékpár
található!
Persze ebben a városban a kétirányú kivitel
is némileg szokatlan. A belső tér kicsit szintén különbözik a szériakocsiktól.
A kocsi vezetőfülkéje. Jópofa a fából (?)
készült menet-fék kar, mely engem néhai dédnagypapám botjának fejére emlékeztet.
Egy újabb ritkaság: Variobahn
Duisburgból. Igen, Duisburgnak van egy, azaz egy darab Variobahnja, melyet
szinte sosem használnak, lévén egyedi kocsiként sok baj van a karbantartásával.
A járműváz-repedések miatt lemondott Combinók pótlására beszerzendő járművekről
szóló szerződés megszerzésének reményében a svájci Stadler hozatta át ide.
A típust egyébként az akkoriban egy ideig
éppen az ADtranz részét képző ABB-Henschel fejlesztette ki. Amikor a konszernt
megvette a kanadai Bombardier csoport, a hatóságok csak úgy járultak hozzá
a bekebelezéshez, ha az eredeti cég tulajdonában levő szabadalmak eladásra
kerülnek. Így kerülhetett a müncheni
R-sorozatok alapját képző M.A.N. technológia a Siemenshez, és így került
a Variobahn a Stadlerhez. Az persze érdekes, hogy a Stadler eddig még nem
gyártott egyetlen ilyen kocsit sem, hiszen a régi megrendeléseket még a
Bombardier teljesítette. Azt se tudom, mi lesz a Helsinkiben levő Variókkal,
melyek olyan megbízhatatlanok, hogy a város az átmeneti pótlásukra harmincéves
DÜWAG-okat
vásárol Ludwigshafenből és Mannheimből.
A gothai szerelvény az első kör megtétele
után a Platz der Einheit-on levő hurokvágányon.
A KSW is visszatért.
Ezen a képen különösen jól látszik, hogy a peron mennyivel túllóg a tengelyen.
A széles, egyszárnyú tolóajtó se semmi!
A tér túloldalán hagyományos festésű villamosok
láthatók: egy elefántcsont-színű gothai, és egy bézs-piros Tátra.
A parádéval kapcsolatos képek sorát ezzel
a hídon áthaladó szerelvénnyel fejezeném be. Tiszta időutazás. Budapesten
miért nem tudunk összeállítani egy kétpótos nosztalgiaszerelvényt? Hiszen
nálunk is több száz ehhez hasonló összeállítás közlekedett! Miért csak egy-egy pótkocsi
maradt meg hivatalosan a régi típusokból?
Következő
oldal: további potsdami életképek