Városi és nemvárosi közlekedés
2002 októbere
[Click here for the english version]
Ha az ember szeptember végén Münchenbe megy, nem ússza meg anélkül, hogy fel ne tegyék neki a kérdést a kollégái: "ugye a sörfesztiválra mész?". Az ember pedig szépen rábólint, még akkor is, ha igazából kirándulni (Kölnbe, Antwerpenbe) és villamosozni indul :)
Kezdjük valami olyasmivel, ami Pesten valószínűleg nem lesz egyhamar, a megfelelő hozzáállás hiánya miatt: városnéző villamos. Elindul a Sendlinger tortól (kb. a helyi Kálvin tér), és ezután ötven percen keresztül rója a város síneit. Közben idegenvezetés németül és angolul, aláfestő zenével. Mindez öt euróért, ezen a szép P3.16-oson, mely egy kifutó széria (ez a típus a hatvanas évek második felében gyárott négytengelyes "rövidcsuklós").
A körtúra nem lenne megvalósítható, ha a villamosvonalak (mára már csak tíz van belőlük a metróhálózat kiépülése miatt) találkozási pontjaiban nem lennének meg a megfelelő vágánykapcsolatok, mint például a képen látható 2x4-es kapcsolódás (négy irányból jön 2-2 vágány). De vannak terek, melyek közepén jellemzően egy-egy emlékmű van, körülötte pedig hurokvágány. A sok kereszteződés elektronikusan távvezérelt (nincs váltóvasazás), az átszelések felfutósak, azaz nem csattognak rajtuk a villamosok, és nem is kell a nálunk oly divatos csigatempót alkalmazniuk...
De vissza a városnézőhöz: ez a belseje. Elég tágas jármű, az ajtók pedig szélesek.
Az ülések Durofolból - valamiféle hajlított préslemezből - készültek, de cseppet sem kényelmetlenek - igaz, kinézetre az iskolai székeinkre emlékeztetnek...
A "P-Wagen" (ez a típus beceneve, a másik pedig "Dicker", azaz "Dagi") vezetőfülkéje. Az utastájékoztató- és kommunikációs rendszer kezelőpultja nem fért rá a képre.
És ez már a jövőbe hajló jelen: az R3.3-as típusú négyrészes alacsonypadlós. Ebből az ADTranz gyártmányból (a céget azóta megvette a Bombardier) húszat vett a város 1999 óta.
Jelenleg ebből a típusból van a legtöbb: az R2.2 szintén ADTranz gyártmány.
Ez egy háromrészes csuklós, melynek a futórészek (nem írok forgóvázat, mivel igazából nem arról van szó) elhelyezkedése (nem a csuklóknál vannak) miatt érdekes, kígyózó futása van bukkanón és ívekben.
R2.2 az Isartorral a háttérben.
Ez a csomópont is jól demonstrálja az itteni hálózatfejlesztési elveket: nem csak símán becsatlakozik az az irány, amerre menetrendszerinti forgalom van, hanem delta vágánykapcsolat van.
Ilyen az R2.2 belseje. Nem túl tágas (mint az az alacsonypadlósoknál megszokott), de azért egy ICS-vel bármikor versenyezhetne!
Talán a kevés ajtó (csak az egyik oldalon van, négy darab) az, ami miatt nem kimondottan lenne alkalmas a mi nagykörúti forgalmunkra.
Eiffnerplatz végállomás. A megállókból való továbbindulási időhöz hasonlóan itt is digitális kijelző mutatta, hogy mennyi idő múlva lódulnak neki a tuják..
Egy másik hurok, ezúttal a zöldben: Amalienburg. A kocsik egyirányúak, de azért nagyon úgy néznek ki, mintha ugyanezt a kasztnit akár kétirányúként is el tudná adni a gyártó :)
És egy P3-as a 20/21-es viszonylaton. Ilyen táblát se minden nap látni: a 21-es a 20-asnak a betétjárata. Ezen a képen is látható, ...
... hogy a "P-motorkocsikhoz" "p-pótkocsik" (teljes nevén p3.17-es típus) tartoznak (ők is csuklósak). Együtt "P/p-vonatot" alkotnak - ilyen szerelvényből már csak hét üzemel. A leállítás oka egyrészt az R3.3-asok érkezése, másrészt az a tény, hogy az üzemi feszültséget 2001 novemberében felemelték 650V-ról 750V-ra, és nem akarták az összes kocsit átalakítani ennek megfelelően (a múzeumi kocsik egy része is közlekedésre alkalmatlan jelenleg emiatt). Érdekes kérdés egyébként, hogy ezeken a pótkocsikon miért van hátrafele is fényszóró.
Egy újabb R3.3-as, ezúttal a 20-ason, ...
... egy másik pedig a 21-esen.
A jármű érdekes példája az egyterűségnek: pesti szemmel kicsit furcsa így végignézni a szerelvényen.
A másik érdekesség, hogy a kocsi elején kárpitozott, a második felében pedig furnérlemez ülések vannak. Állítólag a járművek megrendelése előtt közvéleménykutatást tartottak az utasok körében, hogy a párnázott vagy a fapados üléseket szeretik jobban, de ennek eredménye 50-50 százalék lett, úgyhogy... :)
Eredetileg ezekre a kocsikra is csak négy ajtó került volna, de végülis hat lett belőle, emiatt az utasáramlás sokkal kedvezőbb. Mellesleg szerintem ez az egyik legvisszafogottabb formatervezésű villamos mostanában, az annyira divatos modernkedés és feleslegesen extrém megoldások nélkül! A színe viszont felháborodást váltott ki a müncheni villamosbarátok körében, ugyanis elszakadást jelentett a hagyományos kék-fehér festéstől. Mára aztán már mindenki megszokta. Lehet, hogy ha ilyenek kerülnének Pestre, én se a színükkel foglalkoznék :)