A túra nordhauseni villamosozással folytatódott, de nem mindenkinek, mivel Ícé a célnál vette észre, hogy az egyik csomagját elhagyta, nagy valószínűséggel még Erfurtban. Nosza, irány a pályaudvari forgalmista, megkértük, szóljon át Erfurtba, hogy nem látnak-e valahol a pályaudvaron egy magányos hátizsákot, Ícé pedig vett egy jegyet, és elindult visszafelé. Jó oka volt rá: az összes hivatalos papírja és a mobiltelefonja is a hiányzó pakkban volt. Itt jegyzem meg - és csak azért, hogy jelezzem, milyen penge gyerek vagyok -, én ott helyben megmondtam, hogy hol hagyta el a táskát, és igazam is lett, pedig csak logikusan gondolkozva megtippeltem ;-)
Tehát ott maradtunk czzf50-nel ketten a szomorkásan szemerkélő esőben. Nordhausen egy nem túl nagy, de kellemes város...
... melynek különlegessége, hogy - valószínűleg az újgenerációs típusok közül elsőként - hibrid (dízel-villamos és villamos) hajtású Combinókat vásárolt. Azért nem azt írtam, hogy "a világon először", mert az nagyon nem lett volna igaz: korábban többfelé voltak hasonló "hibrid villamosok", például Nyíregyházán is! Itt mindenesetre éppen az egyik DuoCombino közeledik, érdekes módon az egyes viszonylaton, melyen nincsen felsővezeték nélküli szakasz, lévén hagyományos városi villamosvonal.
Ez viszont egy normális, szimpla Combino (alias Bambino, mert ez a rövid, háromrészes változat).
A városban közlekednek még ex-Stuttgarti GT4-esek is, melyek valószínűleg teljesen otthon érzik magukat, lévén, hogy a hálózatnak van egy körülbelül 80-90 ezrelékes meredekségű szakasza!
Ez itt pedig a gmundeni 100-as nyári kocsi, mely egy kertészeti kiállítás apropóján közlekedett. Aki olvasta korábbi oldalaimat, emlékezhet rá, hogy tavaly Gmundenben járt az egyik nordhauseni Combino, ezért cserébe most ez a gmundeni kocsi tette tiszteletét itt.
A pályaudvar előtti megálló érdekes: két vágánya van; a villamoshálózatról mindkettő elérhető, de a jobboldali vágány össze van kapcsolva a harzi keskeny nyomközű vasúttal (Harzer Schmalspurbahnen) is. Korábban a kisvasút dízelmotorkocsijai jártak be a villamosok mellé a peronhoz, most viszont a villamosok (konkrétan a 10-es viszonylat) jár ki a kisvasút vonalára. És már itt is van, a távolban: jól látszik, hogy a közeledő Combino fölött nincsen felsővezeték!
Persze ki is próbáltuk, hogy milyen érzés
egy dízelaggregát által árammal ellátott (légkondicionált, stb) villamossal
a Harz-hegység dombjai és mezői között csattogni, és azt kell mondjam,
érdekes volt. A képen a villamos-vonat külső végállomása, Ilfeld-Neanderklinik
látható. Maga a kisvasút folytatódik tovább is, de a villamos csak idáig
jár ki. A hajtáshoz, segédüzemekhez, klímához, satöbbihez áramot szolgáltató
aggregátot egyébként egy BMW motor hatja meg, mely nem túl hangos, bár
a fordulatszám-szabályzását én biztos nem így oldanám meg (SZVSZ kicsit
sokat állt le és pörgött fel újra). Viszont működik, és így szerintem ez
mindenképpen egy sikeres kísérlet, melyet érdemes folytatni!
Magdeburgban elvileg csak átszálltunk volna, de mire odaértünk, Ícé felhívott minket Erfurtból, hogy megvan a táskája (bizony, vagy három órával később még mindig ugyanott volt!), és várjuk már be, amíg Jénán át ideérkezik. Ezért picit mérges voltam rá, mert Jénába én is el akartam volna menni, az ott szigetüzemben üzemeltetett gothai típusú kéttengelyesek miatt, és pont Ícé mondta, hogy nem fér bele az utitervbe, erre most meg ő ment el oda... Na mindegy, végül kárpótolva lettem, de erről később!
Magdeburgon sokkal inkább látszottak a szocialista idők nyomai, mint Erfurton, ráadásul a részben alacsonypadlós villamosaik szerintem kifejezetten otrombák. Ez az ABB-DWA Bautzen gyártmány talán pont ezért nem is terjedt el; csak Darmstadtban vannak hasonlók.
Egy darabig sétálgattunk, találtunk némi elvesztett síneket, meg ezt a kanyargós szakaszt, ahol a villamos legalább háromszor átment az Elba különféle fő-, mellék- és holtágai felett. Ezután körbevillamosoztuk a várost, látva némi építkezéseket, amelyek pár héttel később a villamoshálózat apróbb átstrukturálását hozták magukkal. Egy valamit nem láttunk: Tátra villamost, pedig van még nekik.
Egy kicsit még fényképezgettünk, de ezeket
a fura járgányokat nem találtuk elég fotogénnek, így inkább elmentünk vacsorázni,
ami olyan jól sikerült, hogy a meglepően ritkán járó villamosok miatt lekéstük
a vonatunkat. Sebaj, Ícé azért meglett, és pár megállót legalább
ő is tujázhatott Magdeburgban :)
Késő este érkeztünk meg Berlinbe, ahol elvileg csak éjszakázni álltunk meg. Én viszont másnap - ha már a világ egyik kultúrális központjában voltunk - kitaláltam, hogy kicsit szálljunk le az S- és U-Bahnról, és nézzük meg a villamosokat.
Alacsonypadlós ADtranz GT6N tuja. Néha csatolva járnak, és van kétirányú verziójuk is belőle a berlinieknek. Amúgy a MAN által kifejlesztett torziós rugózású/ívbeállású család tagja, mint amilyeneket - többek közt - Münchenben és Ausburgban láthatunk.
A helyszín az Alexanderplatz, amit az elmúlt rendszerben számos képeslapon láthattunk, mint "a modern szocialista város központi térségének mintapéldánya". Lefotóztam a tévétornyot, a "Világórát", de azért alapjában véve még mindig a villamosok voltak a legérdekesebbek, például ez a csatolt, modernizált KT4D szerelvény. A háttérben baloldalt - igazán ideillő módon - a "Trabi" bevenevű ex-NDK villanymozdony egyik példánya látható.
No, és íme egy csatolt GT6N szerelvény.
De nem időztünk itt sokáig, hiszen...
... a lelkiismeret-furdalástól gyötört (;-)) Ícé beleegyezett, hogy - a Potsdam-i programot hátrébb csúsztatva - megnézzük a woltersdorfi villamost. Irány tehát az S-Bahn, melyről Rahnsdorf-nál szálltunk le.
Ez a vonal igazi különlegesség, legalábbis a mi szemünkkel nézve: a közeli Woltersdorf városkát köti össze a berlini S-Bahn állomásával, egyvágányú, kitérős pályán, felújított régi kocsikkal, mint például ez a gothai T57-es. A "gothai" ez esetben nem azt jelenti, hogy korábban Gothában közlekedett, hanem azt, hogy a gothai járműgyárban építették.
A kéttengelyű szóló villamoshoz szükség esetén pótkocsit is csatolnak. Ahogy az látható, a viszonylatszám 87-es, azaz a viszonylat része a berlini tarifaközösségnek.
A vonal első szakasza egy erdőn át vezet...
... majd eljutunk a városba. Itt éppen a Thaelmannplatz-on vagyunk, a kitérőnél, ahonnan mellesleg a remizbe vezető vágány is kiágazik.
Woltersdorf Schleuse, végállomás.
Idáig az utca szélén haladva, dombra fel, dombra le, néha meglepően éles kanyarokat térve jut el a járat, úgyhogy visszafelé egy darabig inkább gyalogoltunk, hogy minél több helyen tudjuk ezeket a döcögényeket lefotózni. Jól el is ment az idő ezzel!
Egy csoda ez az üzem, kár, hogy nálunk nincs hasonló "ráhordó villamos". Errefelé van még: például rögtön a szomszéd S-Bahn állomástól indul a Schöneiche-i villamos, melyre sajnos nem volt időnk...
Folytatás: Potsdam, Dortmund, Krefeld
Vissza a nyitóoldalra
HamPage
Vendégkönyv