Interszitivel közös, pár hónappal korábbi "villamosos vonatozásunkon" felbuzdulva úgy határoztunk, hogy még idén bejárunk pár német nagyvárost is együtt. Egy további útitársunk akadt NZA személyében, így hárman váltottuk ki a City Star kedvezményes jegyet, melynek már a pénztárosnő által való kitöltése is elég hosszú időbe telt. Pedig végülis csak hat napról volt szó! Aztán egy augusztusi hétfő estén ott álltunk a Keletiben, hogy egy kusettbe bekászálódva megkezdjük a nagy utazást.

Első nap: München, Augsburg, Ulm
Második nap: Stuttgart
Harmadik nap: Heilbronn, Eppingenen és Sinsheimen át Heidelbergig
Negyedik nap: Mannheim, Ludwigshafen, Kassel
Ötödik nap: Essen, illetve a környéke: Oberhausen és Mülheim
Hatodik nap: Düsseldorf, Köln

Első nap

Attól eltekintve, hogy a fülkébe bezsúfolt további "lakótársak" horkolása miatt nem bírtam elaludni, simán érkeztünk meg első megállónkhoz, Münchenbe. Itt eredetileg nem is álltunk volna meg, hanem továbbindultunk volna Augsburg felé, de mivel a következő utazáshoz szükséges vonat elég gyakran járt, nem okozott gondot az, hogy villamosozgattunk egy kicsit.

München

Ahogy megérkeztünk, leraktuk a csomagjainkat, megvettük a napijegyet, és már fel is pattantunk egy S-Bahnra, hogy a Belváros alatti "Stammstrecke" (törzsvonal - a város járatai itt néhány megálló erejéig összefonódnak) alagútján átszáguldva a város másik oldalán találjuk magunkat - ahol a villamosok épp nem jártak valami terelgetés miatt. Pár megállót így gyalogolnunk kellett, hogy meglássuk az első kék-fehér villamost, ami nem is volt baj, mert eleinte nagyon gyenge fény volt, teljesen alkalmatlan a fotózáshoz. Emiatt aztán inkább utaztunk egy sort a képen látható P-vonattal.

Egy órával később már szépen sütött a Nap, mi pedig kihasználtuk, hogy jól megvilágított képeket csinálhattunk a Karlsplatz-nál (a helyiek inkább csak Stacchus-nak hívnak).

Itt a jelenleg utasforgalomban üzemelő három villamostípus mindegyikét lehet a számtalan vágányon fotózni, hiszen minden irányból minden irányba forgolódnak!

Ez a nyolctengelyes alacsonypadlós az ADtranz GT8N, helyi megjelöléssel az R3.3-as típus. Münchennek húsz van belőle, és nagyon kellemesek, bár a faülésektől (az utastér felében ilyenek vannak) első látásra megijed az ember :) Igazából egyébként ez egy motor- és egy motoros pótkocsi, melyeket egy dupla csukló köt össze!

Rathgeber P3.16, egy négytengelyes "Kurzgelenkwagen", azaz rövid csuklós. Ezt a klasszikus típust 1966 és '68 között gyártották, érdekessége, hogy a korábbi GEAMATIC vezérlőrendszert kiépítették belőle, így kézikapcsolóval vezetik őket. És milyen rosszul! Félelmetes: indulásnál szinte azonnal teljesen előretolják a kontrollerkart, a kerekek kipörögnek, "amperszag" kezd terjengeni, a kocsi pedig nagy rángatással elindul. Fékezéskor ugyanez játszódik le inverzben. A motorkocsi után csatolt, nem hajtott pótkocsi a p3 névre hallgat. A szerelvényt így együtt eredetileg metrószerű használatra tervezték, ezért olyan szögletes: az ajtók mind párhuzamosak a peronnal.

R3.3 a Maxmonument-nél.

A P3 és az R3 közti generáció az R2.2, más megjelöléssel GT6N. Ezt a járműcsaládot a MAN és az AEG fejlesztette ki a kilencvenes évek elején, aztán (volt némi átrendeződés-felvásárolgatás az iparágban) már az ADtranz (ABB-Daimler Transportation Systems) konszern gyártotta. Az első olvasatra kissé bonyolultnak tűnő (1A)'+(1'A)'+(A1)' tengelyképletű jószág a másodlagos rugózás torziós hatását kihasználva áll az ívekbe, emiatt kívülről néha ijesztően kileng, viszont utasként a legkellemesebb futású alacsonypadlósnak tartom!

A csomagjaink visszaszerzése után felvágódtunk egy ICE1 szerelvényre, és elindultunk nyugatnak.

Link: Egy régebbi müncheni villamosos oldalam
Link: München villamosai télen
Link: München villamosai a sörfesztivál idején

Augsburg

Augsburg egy kellemes, nagy történelmi múlttal rendelkező város Svábföldön (ha ugyan így kellene fordítanom a Schwaben-t, ami ugye Bajorország (Freistaat Bayern) része, tehát a Svábország elnevezés nem lenne helyes), 250 ezer lakossal, és négy, 1000 mm-es nyomtávú villamosvonallal, melyből egy éppen nem közlekedett ottjártunkkor.

A leglátványosabb járművük a hétrészes, 42 méter hosszú és 2,30 méter széles Siemens Combino, melyet a közelmúltban vásároltak.

A Bo'2'Bo'Bo tengelyelrendezésű alacsonypadlósok meglehetősen unalmas egyenfestésük ellenére elég impozánsak a hosszuk miatt.

Egy kép a belső térről; a bal alsó sarokban NZA, középen pedig Intersziti látható. Az egyirányú kocsik kimondottan jól gyorsulnak, kényelmes az utasterük, de szűk ívekben nagyon érezhető a Combino-családra jellemző darabos ívbeállás: a kocsirészek oldalra huppannak, mennek kicsit előre, megint oldalra huppannak, megint mennek kicsit előre, stb. Tulajdonképpen örülök, hogy a Nagykörútra szánt Combino másféle ívbenvezetési megoldást használ, emiatt vélhetően a futása is kellemesebb lesz!

A város legérdekesebb kocsijai ezzel együtt természetesen nem az új kocsik, hanem a régiek: a GT4-esek. Ezt a típust a Machinenfabrik Esslingen fejlesztette ki az ötvenes évek végén Stuttgart számára: négytengelyes, valamiféle, általam még mindig érthetetlen csuklómozgatási mechanizmussal (pedig még alulról is megnéztük később őket!).

Az augsburgi GT4-eseket Stuttgartból vették használtan, a csatolt szerelvényben az első kocsin (GT4a) van csak vezetőfülke, a második motoros pótkocsi (GT4b), bár a vezetőállás helye megvan.

A vezetőfülke: a baloldali kar a kontroller, a jobboldali a légfék.

Az egyik pótkocsi belső tere; elől, a szükségvezetőfülke ajtajának hűlt helyénél NZA ácsorog.

A felsővezeték is megér egy pillantást: a városban sok helyütt hosszláncos elrendezést használnak, ami kereszteződésekben ilyen "pókhálók" kialakulásához vezet...

Az ADtranz GT6M a város első alacsonypadlós típusa, a müncheni R2 méteres nyomtávú testvére. Eredetileg ilyeneket kezdtek venni, aztán 11 darab után visszamondták az opciót, és inkább Combinókat vásároltak. Ezen felül vannak még MAN építésű DÜWAG M8C-k is itt, de ezekből egyet sem láttunk, egyrészt a nyári menetrend, másrészt a 2-es vonal szüneteltetése miatt.

Utunkat egy ICE3 fedélzetén folytattuk.

Ulm

Ulm egy 115 ezer lakosú város kicsit még nyugatabbra, egyetlen villamosvonallal.

Itt is már Combino-k járnak a méteres nyomtávú vágányokon néhány hete. Ezek "csak" 31 méter hosszúak, ötrészesek, és 2,40 méter szélesek. Mivel ez aznap már a második Combino volt (hiába, a világon legnagyobb számban eladott alacsonypadlós villamos...), szinte már hozzá voltunk szokva az utazási komfortjához :)

A Donaustadion megállónál levő hurokban néhány régebben használt GT4-es állt leállítva, elég szomorú látványt nyújtva...

Az egyetlen villamosvonalon való utazás nem túl sok ideig tartó élmény, sajnos a város nem bővelkedik látnivalókban.

Van viszont valami, ami mindenképpen figyelemreméltó: a világ legmagasabb templomtornya! A dómot díszítő torony 162 méter magas, ebből 143 méternyit lehet megmászni, 768 lépcsőfokon. Mivel én kimondottan templomtorony-mániás vagyok, egyszerűen meg _kellett_ másznunk, bár ezt félúton kicsit megbántunk: sose akart elfogyni a csigalépcső!

Mikor leértünk, már csak valami táplálékot akartunk magunkhoz venni, és pihenni, pihenni, pihenni. Amikor ez megvolt, továbbindultunk Baden-Württemberg szövetségi tartomány fővárosába, Stuttgartba.

Folytatás: Stuttgart és az ő szó szerint meredek villamoshálózata