Városi és nemvárosi közlekedés
Tour de Trams 2003 V.
Németországi villamosos-vonatos csavargás
Igazából még a negyedik napon történt, hogy Heidelbergben felszálltunk egy OEG helyiérdekű villamosra, hogy átutazzunk az onnan huszonharmincvalahány kilométerre levő Mannheimbe. A belvárosba megérkezve a szálláshoz indultunk, miközben abban a szerencsében részesültünk, hogy láttuk szembejönni az RHB, azaz a Rhein-Haardtbahn 12-tengelyes DÜWAG csuklósát, mely 1967-es gyártásától kezdve jó ideig a leghosszabb egyterű villamoskocsi volt (38,5 méter). Fotózni nem fotóztunk, mivel már eléggé szürkült, és hát a tömött villamos ablakán át nem is az igazi. Meg hát nem is számítottunk arra, hogy egyszercsak meglátjuk, a német villamosmániások ugyanis felkészítettek arra, hogy a nyári menetrend szerint nem közlekednek ezek a "szupergiliszták". Igaz, annyiban igazuk volt, hogy másnap már nem találkoztunk velük :-(
Mannheimet nem lehet önállóan bemutatni villamosos szempontból, ugyanis a város környéke egyetlen hatalmas hálózatot alkot, melybe a heidelbergi, a ludwigshafeni, és néhány helyiérdekű vonal is tartozik. Öt cég közlekedik a keskenynyomtávú rendszeren: a már bemutatott HSB (Heidelberg), a mannheimi MVV-V, a ludwigshafeni VBL, a szintén látott OEG, és az egy bekezdéssel feljebb említett RHB. Hogy érdekesebb legyen, ezek a társaságok átjárnak egymás területeire - ez persze érthető, hiszen Mannheimet és Ludwigshafent csak a Rajna választja el, egyébként teljesen összenőttek. Előbbi város közlekedési vállalata négy saját vonallal rendelkezik, utóbbié hárommal, hármat pedig együtt üzemeltetnek. Az OEG elég markánsan elkülönülő kocsiállománnyal rendelkezik, az RHB-nál viszont egyszerűen nem világos számomra, hogy hogy is működik, mert egyes kocsijaikon csak VBL feliratot láttam...
Lássunk a fotósorozat elején rögtön egy ludwigshafeni kocsit, egy '67 és 71 között gyártott DÜWAG csuklóst a Heidelberger Strasse-ban! Markáns kinézetét az egymás mellé helyezett két fényszórónak köszönheti.
És... hoppá! Ez bizony az RHB egyik hattengelyes - azaz csuklós - pótkocsija, ilyet Németországban csak itt használtak-használnak!
Rögtön fel is szálltunk rá, mert ilyen járművel nem mindennap találkozik az ember. És milyen jól tettük: nem is láttunk aznap már több ilyet!
És végre egy mannheimi illetőségű kocsi, egy Rhein-Neckar-Variobahn - ennek, a helyi igényeknek megfelelően kialakított sorozatnak a szállítását tavaly kezdték meg.
Ez az OEG nyolctengelyes ugyan ugyanúgy néz ki, mint Heidelbergben látott társai, de a valóságban újabb azoknál: '88-89-ben a cég ugyanis beszerzett pár vadonatúj építésű "régimódi" DÜWAG csuklóst, akkor, amikor ez a kinézet már rég nem volt gyártásban! Ezek az új kocsik a középrész fölé helyezett áramszedőről, a tetőn levő klímáról, és a sötétítőfóliás ablakokról ismerhetők fel.
6MGT: 2,4 méter széles DUEWAG-alacsonypadlós (70%-ban). Érdekessége, hogy a DUEWAG ilyen kinézetű alacsonypadlós sorozatától eltérően itt a középrész alatt nem magányos, hanem kettesével párosított tengelynélküli kerekek vannak. Az egyirányú kocsi hátsó modulja nagyon tetszik nekem, itt ugyanis az egymás fele fordított dupla ülések között kis asztalkák vannak, ettől az egész olyan lesz, mint egy vonat - villamosbarát társaságoknak ideális hely!
Ilyen a kocsi belseje. Az első és az utolsó részek alatt egy hagyományosnak mondható forgóváz van, ezért itt nem alacsonypadlós. A sorozat 646-os pályaszámú kocsija egyébként kísérleti jármű: energiatároló cellákkal szerelték fel, ezek a fékezéskor termelt áramot felveszik, az elspájzolt energiát pedig később felhasználják a hajtásban. A jármű állítólag képes több száz métert megtenni lehúzott áramszedővel!
Megint egy unikum: Németországban csak a mannheimiek építettek (utólag) alacsonypadlós középrészt régi, hattengelyes DÜWAG csuklósaikba.
Érdekes módon - az átlagtól eltérően - ez a "toldás" optikailag elég jól sikerült...
... és belülről se lehet panasz, tisztára úgy néz ki, mintha a hatvanas-hetvenes években gyártották volna, még a nagyobb üvegtáblájú ajtó se zavaró hatású!
A korszerűsítést azért nem vitték túlzásba: a kocsit továbbra is bütyköstárcsás kézikapcsolóval vezetik. Persze miért is ne, hiszen bevált ez a vezérlés, arra a pár évre pedig minek dobjanak ki rengeteg pénzt egy bizonytalan hatásfokú újításra?
Mannheimben működik egy kényszerpályás buszvonal ("Spurbus") is, ahol a gumikerekűek a villamos zárt pályáján haladnak, pechünkre ez pont nem üzemelt...
Vogelstang West megálló, a 4-es vonalon.
Hoppá, mi ez? Valamilyen forgalmi zavar miatt a közeli Käfertal megállónál levő remizükből OEG járműveket zavartak ki a 4-es vonal külső szakaszának "megtáplálására". Igen, papíron ez egy másik cég, mégis pótol az MVV-V vonalakon!
Az utastájékoztatás nem volt felkészítve a feladatra, erről a belső kijelző "rossz vonal" felirata árulkodott...
Ha már itt vagyunk: ilyen az OEG csuklósok vezetőfülkéje, baloldalt a Siemens mikroprocesszoros vezérlés joystickje - a dizájn maradt a hatvanas-hetvenes évekbeli.
A kocsi 2-2 székelrendezésű utastere.
A belvárosba visszatérve újabb meglepetés várt ránk: a Kaiserringen felbukkant egy heidelbergi nyolctengelyes! Talán tanulóvezető volt, talán javítás után tesztelték. A háttérben a mannheimi főpályaudvar épülete látható.
Folytatás: Ludwigshafen, és még több Mannheim...
Vissza a túra bemutatásának elejére