Tour de Trams 2003 I.
Németországi villamosos-vonatos csavargás

Interszitivel közös, pár hónappal korábbi "villamosos vonatozásunkon" felbuzdulva úgy határoztunk, hogy még idén bejárunk pár német nagyvárost is együtt. Egy további útitársunk akadt NZA személyében, így hárman váltottuk ki a City Star kedvezményes jegyet, melynek már a pénztárosnő által való kitöltése is elég hosszú időbe telt. Pedig csak hat napról volt szó, kontinensen belül! Aztán egy augusztusi hétfő estén ott álltunk a Keletiben, hogy egy kusettbe bekászálódva megkezdjük a nagy utazást.

Első nap: München, Augsburg, Ulm
Második nap: Stuttgart
Harmadik nap: Heilbronn, Eppingenen és Sinsheimen át Heidelbergig
Negyedik nap: Mannheim, Ludwigshafen, Kassel
Ötödik nap: Essen, illetve a környéke: Oberhausen és Mülheim
Hatodik nap: Düsseldorf, Köln

Első nap

Attól eltekintve, hogy a fülkébe bezsúfolt további "lakótársak" horkolása miatt nem bírtam elaludni, simán érkeztünk meg első megállónkhoz, Münchenbe. Itt eredetileg nem is álltunk volna meg, hanem továbbindultunk volna Augsburg felé, de mivel a következő utazáshoz szükséges vonat elég gyakran járt, nem okozott gondot az, hogy villamosozgattunk egy kicsit.

München

Ahogy megérkeztünk, leraktuk a csomagjainkat, megvettük a napijegyet, és már fel is pattantunk egy S-Bahnra, hogy a Belváros alatti "Stammstrecke" (törzsvonal - a város járatai itt néhány megálló erejéig összefonódnak) alagútján átszáguldva a város másik oldalán találjuk magunkat - ahol a villamosok épp nem jártak valami terelgetés miatt. Pár megállót így gyalogolnunk kellett, hogy meglássuk az első kék-fehér villamost, ami nem is volt baj, mert eleinte nagyon gyenge fény volt, teljesen alkalmatlan a fotózáshoz. Emiatt aztán inkább utaztunk egy sort a képen látható "P-szerelvénnyel".

Egy órával később már szépen sütött a Nap, mi pedig kihasználtuk, hogy jól megvilágított képeket csinálhattunk a Karlsplatznál (a helyiek inkább csak Stacchus-nak hívnak).

Itt a jelenleg utasforgalomban üzemelő három villamostípus mindegyikét lehet a számtalan vágányon fotózni, hiszen minden irányból minden irányba forgolódnak!

Ez a nyolctengelyes alacsonypadlós az ADtranz GT8N, helyi megjelöléssel az R3.3-as típus. Münchennek húsz van belőle, és nagyon kellemesek, bár a faülésektől (az utastér felében ilyenek vannak) első látásra megijed az ember :) Igazából egyébként ez egy motor- és egy motoros pótkocsi, melyeket egy dupla csukló köt össze!

Rathgeber P3.16, egy négytengelyes "Kurzgelenkwagen", azaz rövid csuklós. Ezt a klasszikus típust 1966 és '68 között gyártották, érdekessége, hogy a korábbi GEAMATIC vezérlőrendszert kiépítették belőle, így kézikapcsolóval vezetik őket. És milyen rosszul! Félelmetes: indulásnál szinte azonnal teljesen előretolják a kontrollerkart, a kerekek kipörögnek, "amperszag" kezd terjengeni, a kocsi pedig nagy rángatással elindul. Fékezéskor ugyanez játszódik le inverzben. A motorkocsi után csatolt, nem hajtott pótkocsi a p3 névre hallgat. A szerelvényt így együtt eredetileg metrószerű használatra tervezték, ezért olyan szögletes: az ajtók mind párhuzamosak a peronnal.

R3.3 a Maxmonumentnél.

A P3 és az R3 közti generáció az R2.2, más megjelöléssel GT6N. Ezt a járműcsaládot a MAN GHH és az AEG fejlesztette ki a kilencvenes évek elején, aztán (volt némi átrendeződés-felvásárolgatás az iparágban) már az ADtranz (ABB-Daimler Transportation Systems) konszern gyártotta. Az első olvasatra kissé bonyolultnak tűnő (1A)'+(1'A)'+(A1)' tengelyképletű jószág a másodlagos rugózás torziós hatását kihasználva áll az ívekbe, emiatt kívülről néha furcsán kileng, viszont utasként a legkellemesebb futású alacsonypadlósnak tartom!

A csomagjaink visszaszerzése után felvágódtunk egy ICE 1 szerelvényre, és elindultunk nyugatnak.

Link: Egy régebbi müncheni villamosos oldalam
Link: München villamosai télen
Link: München villamosai a sörfesztivál idején

Augsburg

Augsburg egy kellemes, nagy történelmi múlttal rendelkező város Svábföldön (ami ugye Bajorország (Freistaat Bayern) része), 250 ezer lakossal, és négy, 1000 mm-es nyomtávú villamosvonallal, melyből egy éppen nem közlekedett ottjártunkkor.

A leglátványosabb járművük a hétrészes, 42 méter hosszú és 2,30 méter széles Siemens Combino, melyet a közelmúltban vásároltak.

A Bo'2'Bo'Bo tengelyelrendezésű alacsonypadlósok meglehetősen unalmas egyenfestésük ellenére elég impozánsak a hosszuk miatt.

Egy kép a belső térről. Az egyirányú kocsik kimondottan jól gyorsulnak, kényelmes az utasterük, de szűk ívekben nagyon érezhető a Combino-családra jellemző darabos ívbeállás: a kocsirészek oldalra huppannak, mennek kicsit előre, megint oldalra huppannak, megint mennek kicsit előre, stb. Tulajdonképpen örülök, hogy a Nagykörútra szánt Combino másféle ívben vezetési megoldást használ majd, emiatt vélhetően a futása is kellemesebb lesz!

A város legérdekesebb kocsijai ezzel együtt természetesen nem az új kocsik, hanem a régiek: a GT4-esek. Ezt a típust a Machinenfabrik Esslingen fejlesztette ki az ötvenes évek végén Stuttgart számára.

Az augsburgi GT4-eseket Stuttgartból vették használtan, a csatolt szerelvényben az első kocsin (GT4a) van csak vezetőfülke, a második motoros pótkocsi (GT4b), bár a vezetőállás helye megvan.

A vezetőfülke: a bal oldali kar a kontroller, a jobb oldali a légfék.

Az egyik pótkocsi belső tere; elől, a szükség-vezetőfülke ajtajának hűlt helyénél NZA ácsorog.

A felsővezeték is megér egy pillantást: a városban sok helyütt hosszláncos elrendezést használnak, ami kereszteződésekben ilyen "pókhálók" kialakulásához vezet...

Az ADtranz GT6M a város első alacsonypadlós típusa, a müncheni R2 méteres nyomtávú testvére. Eredetileg ilyeneket kezdtek venni, aztán 11 darab után visszamondták az opciót, és inkább Combinókat vásároltak. Ezen felül vannak még MAN építésű DÜWAG M8C-k is itt, de ezekből egyet sem láttunk, egyrészt a nyári menetrend, másrészt a 2-es vonal szüneteltetése miatt.

Utunkat egy ICE 3 (ebben 17 évvel később nem vagyok teljesen biztos - Hamster) fedélzetén folytattuk.

Ulm

Ulm egy 115 ezer lakosú város kicsit még nyugatabbra, egyetlen villamosvonallal.

Itt is már csak Combinok jártak a méteres nyomtávú vágányokon néhány hete. Ezek "csak" 31 méter hosszúak, ötrészesek, és 2,40 méter szélesek. Mivel ez aznap már a második Combino volt (hiába, a világon legnagyobb számban eladott alacsonypadlós villamos), szinte már hozzá voltunk szokva az utazási komfortjához :)

A Donaustadion megállónál levő hurokban néhány régebben használt GT4-es állt leállítva, elég szomorú látványt nyújtva...

Az egyetlen villamosvonalon való utazás nem túl sok ideig tartó élmény, sajnos a város nem bővelkedik látnivalókban.

Van viszont valami, ami mindenképpen figyelemreméltó: a világ legmagasabb templomtornya! A dómot díszítő torony 162 méter magas, ebből 143 méternyit lehet megmászni, 768 lépcsőfokon. Mivel én kimondottan templomtorony-mániás vagyok, egyszerűen meg _kellett_ másznunk, bár ezt félúton kicsit megbántunk: sose akart elfogyni a csigalépcső - ellentétben a levegőmmel! Mikor leértünk, már csak valami táplálékot akartunk magunkhoz venni, és pihenni, pihenni, pihenni. Amikor ez megvolt, továbbindultunk Baden-Württemberg szövetségi tartomány fővárosába, Stuttgartba.

Folytatás: Stuttgart és az ő szó szerint meredek villamoshálózata


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez