bevezető
A-Z
lista
viszonylatok
forrásmunkák
Az Erzsébet hídtól a Tabánon és Krisztinavároson át a mai Moszkva térig
Ez az oldal nem jött volna létre Mr. Cyber nélkül, aki az itt látható régi képek jó részével hónapokon át a nyakamra járt, hogy járjuk be az itteni elvesztett síneket!
Bár földrajzi adottságai miatt nem annyira feltűnő meglétük és funkcionálisan is különböznek pesti társaiktól, Budán is létezik egy Kis- és egy Nagykörút. A külső, nagyobbik a Margit híd budai hídfőjétől a Petőfi hídig (Margit körút-Krisztina körút-Alkotás utca-Villányi út-Karinthy Frigyes út-Irinyi József út), a belső a Margit hídtól a Szabadság hídig (Margit körút-Krisztina körút-Attila út-Szent Gellért rakpart) tart. Ha eltekintünk attól, hogy a Várhegy és a Gellérthegy lehetetlenné teszi a valódi gyűrű megrajzolását, láthatjuk, hogy ez a Duna túlpartján levő Kis- és Nagykörút folytatásának tekinthető elrendezés (aki azt hiszi, hogy a Kiskörút véget ér a Deák térnél, annak elmondom, hogy ez nem így van, mert a Bajcsy-Zsilinszky úton és a Szent István körúton át az is a Margit hídnál végződik - ez régen az elnevezésekben is tükröződött, amikor előbbit még Váci körútnak hívták). A történelem furcsasága, hogy bár a belső gyűrű az 1800-as évek végére kialakult, egységes tömegközlekedési használatát a hatvanas években megszüntették, míg az 1930-as évek végére kiépített külső gyűrűt igazából sosem használták (bár a nyolcvanas évek végén megszüntetett körforgalmú 12-es busz budai útvonala (Margit körút-Krisztina körút-Alkotás utca-Villányi út-Karolina út-Bocskai út-Október 23. utca-Irinyi József út) tulajdonképpen megfeleltethető ennek).
A két gyűrű közül ezeken az oldalakon a belsővel szeretnék foglalkozni, annak is az Erzsébet híd budai hídfője és a Moszkva tér közé eső részével.
A belső villamoskörút kialakulása
Ez
a tömegközlekedési útvonal 1898. júniusában került üzembe, amikor a BKVT
villamosvonala a Fővám tértől a Szabadság hídon át átjutott Budára, és
ott északra (is) fordult. Az Erzsébet híd ekkor még nem létezett, a vágányok
a Tabánba futottak be, áthaladtak a Krisztinavároson (részben egy vágányon),
egészen a Déli pályaudvarig, akkori nevén
a Déli Vasútig. Néhány hónappal később a vonalat az egyik utolsó lóvasútként
kiépült szakaszon át összekötötték a Széna
térrel. 1902-ben a Déli pályaudvarnál kiágazva indították meg a farkasréti
villamosvonalat, 1904-re pedig az addig egyvágányú Mikó utca-Maros utca
szakasz is kétvágányú lett. 1907-ben újabb szárnyvonal nyílt: a Lánchíd
rakparti, mely az Aranyszarvas
vendéglőnél ágazott le a Duna felé.
Az Erzsébet hídi villamosvonal 1914-es átadásával (a híd jóval hamarabb készen volt, de a két villamosvasúti vállalat, a BKVT és a BVVV idáig marakodott az átkelési jogon) a környék elnyerte klasszikusnak mondható formáját, mely alapjaiban még a Tabán harmincas években való elbontása után is megmaradt: a villamosok áthaladtak a hídfőn, az Attila úton folytatták útjukat a Szent János tér felé, ott áttértek a Krisztina körútra, és a mai 18-as vonalán mentek a Déli pályaudvarig. A következő változás az új Erzsébet híd építésének idején következett be: a villamosokat ekkor a még csak épülő híd alá terelték, az Attila úti szakaszt pedig áthelyezték a Krisztina körút módosított vonalvezetésű tabáni részére. A hídon átmenő villamos 1972-es megszüntetése után pedig tulajdonképpen alig változott valami is itt...
Mivel a Szabadság és az Erzsébet híd közti szakaszon nagyon sok változás nem történt (ami mégis, arról a Szent Gellért térnél már írtam), virtuális sétánkat kezdjük rögtön utóbbinál! Talán egy kis történelmi kitekintés nem árt: a terület neve törökből alakult át többszörös rövidüléssel. A rác (szerb) telepesek - többnyire szőlőtermesztők - a török uralom után költöztek ide, emiatt aztán a XVII. századtól kezdve Rácvárosként emlegették a környéket. Sorsa nem volt eseménytelen: hol tűz pusztította el, hol árvíz, hol pedig szőlőbetegség tette földönfutóvá a helyi lakosokat. Kisvendéglőkhöz, kocsmákhoz köthető bohém híre máig fennmaradt, jórészt Krúdy Gyulának (ki másnak) köszönhetően...
Hangulat-fokozónak két kép a Tabánról: az egyik a még klasszikus időszakot mutatja, talán az 1920-as években készült, a másik az 1964-72 közti időszakot. Szép, nem? De mielőtt elérzékenyülnénk, gyorsan haladjunk tovább - villamosilag!
Előzmények: Az Erzsébet hídi villamosforgalom története
Mint azt már írtam, a villamosok régen nem a felső rakparton mentek, hanem felhajtottak az Erzsébet híd hídfőjére, a Rudas fürdő és a Gellérthegy sziklái közt. A fenti képen ezt láthatjuk.
A bekövezett vágányok a fürdő török időkből származó csarnoka előtt.
A régi kép az ötvenes évek végén készült a Rudas mögül, a Vár felé nézve. A villamosvágányok még mindig itt haladnak, bár természetesen a második világháborúban felrobbantott Erzsébet hídra nem kanyarodnak rá.
Egy kép a Döbrentei térről, valószínűleg még a hídon átmenő villamosforgalom megindulása előttről.
Ismét az ötvenes évek, háttérben a romos Várral.
A Tabánnak csak a Döbrentei tér körüli része nézett ki olyan városiasan, mint a fentebbi képről gondolnánk, mögötte megmaradt düledező földszintes vályogházakkal és girbe-gurba utcácskákkal teli rác falunak, mely a Gellérthegy oldalára is felkúszott. Bár lehet, hogy köztisztaságilag és városépítészetileg indokolt volt a negyed elbontása 1932-33-ban, azért én úgy gondolom, hogy érdekesebb lehetett, mint az, ami most van helyette (és mindenképpen érdekesebb, mint az a szálloda, amit 2003-ban akarnak odaépíteni). Egyébként eredetleg nem mindenki akarta parknak meghagyni ezt a környéket a tereprendezés után sem: a negyvenes években modern városrészt szerettek volna ideépíteni, olaszos stílusban, hatalmas betonépületekkel és átriumokkal.
Bármilyen furcsának is tűnik a mai látványhoz képest, a baloldali kép a Döbrentei téren készült, nagyjából ott, ahol ma a felüljáró lehajtója csatlakozik az Attila úthoz (a háttérben látható tabáni plébániatemplom ma is áll). Így nézett hát ki az Alsó-Tabán a század elején! A kép baloldalán a sínek Krisztinaváros felé haladnak tovább egyenesen, de az is látható, ahogy két vágány lekanyarodik balra.
Ezen a képen ugyanez a környék látható a harmincas évek elején, sejthető, hogy hova is kanyarodtak azok a vágányok: a Hadnagy utcába, azaz a Rácfürdő elé. Hogy miért pont oda? 1914-ben a BKVT mellett a BVVV is megkapta az engedélyt arra, hogy villamosai használják az Erzsébet hidat (peage rendszerben, azaz megosztva a híd vágányait). Ez nagy öröm volt, de a cégnek nem volt budai hálózata, így a villamosok nem mehettek messzire: Budára átérve már be is kanyarodtak a fürdőhöz. Tervezték ugyan, hogy a tabáni hegyoldalon felkígyózva villamosvonalat építenek az Alkotás utcáig, de ez sajnos nem valósult meg.
A végállomás jelentősége a villamosvállalatok egyesítésével csökkent, de megmaradt egy ideig még a BSzKRt idejében is: a középső képen a Tabán már el van bontva, de a villamos még ott áll a Hadnagy utcában. Manapság nehéz lenne ugyanezt a képkivágást produkálni, egyrészt a térbeli "fogódzók" hiánya, másrészt pedig a parkoló autók miatt - a jobboldali fotó inkább csak jelképesen van itt, demonstrálva azt, hogy mekkorát változott a környék.
Folytatás: tovább az Attila úton
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
