bevezető
A-Z
lista
viszonylatok
forrásmunkák
Baross kocsiszín a hetvenes
évek közepén (Tim Boric felvétele), és 2002-ben.
Az Orczy tér bemutatásánál nem szabad megfeledkezni a Baross kocsiszínről sem, mely alapvetően határozta meg a környék kinézetét, és természetesen a vágányhálózatot is. A Baross utca remiz előtti részén levő vágányrengeteg is az itt folyó munkával kapcsolatban lett kiépítve, mi több, ahogy mindjárt látni is fogjuk, emiatt van még mindig vagy kétszáz méter meg az egykori villamosvonalból!
A Baross kocsiszín a Ganz
csuklósok fénykorában
A telep természetesen a Baross utcai vonal kapcsán épült ki 1889-90-ben, és ez a legrégebbi, még ma is üzemelő villamos kocsiszínünk. Manapság az 1-es és 28-as vonalak Tátráit adják ki innen, régebben jóval vegyesebb volt a kép.
Nem mindennapi látvány: Haarmann
kitérő 2002-ben!
A Baross utcai villamosforgalmat 1953-ban szüntették meg, ekkor már csak két járat közlekedett itt: a 16-os (Kálvin tér-Népliget) és a 26-os (Kálvin tér-Kőbányai kocsiszín). Az utca a troliké lett, de a sínek nem tűntek el teljesen: 2002-ben a kocsiszíntől még majdnem a Kálvária térig megvolt mindkét vágány, bár már csak az egyiket használták, azt is csak pár száz méter hosszan, a remiz üzemi mozgatásai kapcsán (a képeken látszik, hogy a nyomvályú tiszta, nincs eltömődve).
A felirat tanulsága szerint
a kitérőt 1924-ben készítették Diósgyőrben!
A baloldali képen látszik, hogy a Haarmann-féle ikersínes pálya elemei 1924-ből származnak. Körülbelül ugyanebben a korban készült hasonló vágányokat találhatunk még más kocsiszínek környékén, de itt számomra valahogy még meghatóbb volt ilyesmivel találkozni. Jobboldalt: a Kálvária tértől az Orczy térig tartó szakasz nagy része autóparkolóként üzemel.
Balra: vágányok a még igencsak
fejlődőben levő Józsefvárosban. Jobbra: a vonal József körúti kereszteződése.
Sajnos a vonal belső részeiről nem áll rendelkezésre túl sok fénykép, pláne nem olyan, amely a járda magasságából ábrázolja az utcát, így a "régen-most" képpárok készítése némi nehézségbe ütkozne.
Vágányépítés némi tereprendezéssel
egybekötve, a Mária utca magasságában.
Az egykori Wenckheim-palota,
melyben ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár üzemel, egykor és most. És
ezzel el is érkeztünk a Kálvin térhez.
Kálvin
tér
(Némi városkép-védelmi felhangokkal)
A Kálvin teret leginkább az 1866-ban innen indult első (újpesti) lóvasúti vonal kapcsán lehetne említeni, vagy esetleg az Üllői útnál. Mindkettő BKVT érdekeltség volt, a BVV villamosvasútja 1889-ben csak csendben átszelte a nagyvárosi jellegét akkoriban elnyert közterületet, melyen egy évtizede még burkolat se volt.
A Baross utca és Üllői út torkolata
régen és most
Az Ybl Miklós épületei és a szintén általa tervezett Danubius-kútnak köszönhetően világvárosi flair-t kapott tér mára "szép" példájává vált annak, hogy hogyan lehet a második világháború által félig leradírozott látványvilágot több évtizedes elhanyagolás után némi magamutogató építészeti villongások (a Kecskeméti utca fölött átívelő Korona szálló, illetve a második képen baloldalt és középen látható "üveggyári capriccio") segítségével egy jellegtelen közúti csomóponttá zülleszteni. Igaz, ehhez az is kellett, hogy forgalmi elosztóponttá váljon a tér - na nem úgy, mint régen, amikor a tömegközlekedés viszonylatai indultak hat különböző irányba (Múzeum körút, Baross utca, Üllői út, Lónyay utca, Vámház körút, Kecskeméti utca), hanem az által, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út-Kiskörút tranzitfolyosóvá lett téve, illetve ugyancsak forgalmat tereltek a Kecskeméti utcába is, holott az egy zsák jellegű útvonal. Na és persze a monoton felületek által határolt épületek (melyekről egyszerűen lecsúszik az ember szeme, pláne, hogy az egyik még direkt ferde is) mellett az is sokat "segít" a borzasztó összképen, hogy sikeresen minimalizálták a fák számát. És a Móricz Zsigmond körtér "ahova nem aszfaltozunk, vagy forgalmi sávokat teszünk, oda kőlapokat rakunk le, az árnyékba pedig, ahol senki nem látja, pár fácskát, jól körbekerítve" jeligére készült felújítását elnézve nincs kétségem afelől, hogy a Kálvin tér a jövőben se válik hivogató séta-célponttá...
A Baross utca betorkollása
a Kálvin térre egykor és most.
Persze, ha a fentebbi képre gondolok, belátom, hogy ez csak egy tendencia folytatása. Úgy látszik, a Baross utca és Üllői út közti sarokra mindenképpen valami csúnya épületet kellett építeni, legyen az a második világháborúban megsemmisült régi épület helyére épített kockaház, vagy a már említett "Kálvin téri ferdetorony". A református templom melletti régi házak ilyen környezetben nem bírnak ellenpontot képezni a modernséghez képest, hisz fel se tűnnek - vagy lehet, hogy direkt megpróbálnak elbújni szégyenükben?
A Kecskeméti utca torkolata
a Kálvin térnél egykor és ma.
Haladjunk gyorsan tovább,
hogy túlessünk a tér másik nagy attrakcióján, a Kecskeméti utca két oldalán
pöffeszkedő hotelen! A nyolcvanas évek "olcsó osztrák szállodaépítészet"
névvel illethető irányzatának egyik illusztris képviselője az unalmas
homlokzaton túl még egy híddal is megajándékozta a városképet, ami azért
"jó", mert így legalább nem lehet belátni az utcába, és nem lehet észrevenni,
hogy milyen kellemes, jó értelemben vett belvárosi útvonal is indul innen
valójában. A villamosok egykor pont ezen az útvonalon érték el az első
végállomásukat.
Dédnagymamám az Egyetemi templommal szemben lakott, pici korom sétáinak így rendszeres részét képezte az itt való bóklászás. Mit mondjak, nem sejtettem, hogy itt volt a város első belterületi villamosvégállomása, a mára kicsit átépült Károlyi-palota sarkánál, az ELTE jogi karának épülete előtt.
Balra: a vonal vége, háttérben
a Károlyi-palotával. Jobbra: a végállomás vágányai az egyetem mai épületének
felhúzása előtt.
Itt, az egykori várfalon már belül ért véget két csonkavágányban a vonal eredetileg. A kanyargós utcán továbbvinni valószínűleg értelmetlen lett volna, hiszen a mai Ferenciek terének környéke akkoriban még néhány nagyságrenddel rendezetlenebb volt akkor.
Egy másik kép az egyetem épületéről, egy "kiskocsival" az előtérben. Egyéb emlékét a vonalnak nem találhatjuk, mint néhány felsővezeték-tartó kampót a házfalakon...
Folytatás: a Papnövelde utcától a Dunapartig, illetve a Ferenciek teréig
Archív felvételek
és térképek: Németh Zoltán Ádám és Mr. Cyber gyűjteménye, az "A főváros
tömegközlekedésének másfél évszázada" című monográfia, illetve saját gyűjtés
Valamint: Tim Boric
Jelenkori képek: Varga Ákos
Endre
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
