bevezető
A-Z lista
viszonylatok
forrásmunkák

a készítőről
levél írása

blog

Előzmény: az Üllői úti villamosközlekedés története

A Kálvin tér

Az Üllői út bejárását a Kálvin (eredetileg Széna, majd Calvin) téren kell kezdeni. Ez a hely annak idején az első (Újpestre menő) lóvasút belső végállomása volt, később a BVV első villamosjárata (Egyetem tér-Orczy tér) is itt haladt át. Ettől kezdve az 1950-es évekig többféle irányban áthaladó, vagy éppen itt végállomásozó viszonylatok lepték el a tér közepét, mely inkább pályaudvarra emlékeztetett, mint városi térségre. A baloldali fotón az előtérben levő (számozás helyett még színes tárcsákat viselő) BKVT kocsik mögött egy, a Baross utcai vonalon haladó BVVV villamos is látható, a jobboldali képen pedig egy (szintén a Baross utcai vonalon közlekedő) 24-es, illetve egy, az Üllői útról a Deák tér felé forduló 52-es is látható.

A tér más nézőpontokból. Ha így látjuk, valószínűleg könnyű rájönni, hogy a korabeli népnyelv miért hívta "Sín tér"-nek a Kálvint :)

A fentebbi képen és térképen különösen jól látható a "rendezőpályaudvar" jelleg. Akkor még megvolt a Lónyay utcai és a Baross-Kecskeméti utcai vonal is, tehát öt irányból érkeztek a villamosok ide. Az épületeket is érdemes megnézni: szerintem ez volt  a térség virágkora - a második világégést követően a Baross és Kecskeméti utca sarkain levő épületek eltűntek...

Fentebb a már némileg letisztult állapotot láthatjuk (a térkép fejjel lefele van a képhez képest), amikor a Baross utcai irány nem létezett, de a Lónyay utcai még igen. Jól látható az Üllői út torkolata a jobb oldalon a ma is meglevő díszes épület és az alacsony téglatest-szerű képződmény közt: a Madách tér és a Fővám tér irányából is vezetnek ide vágányok.

Baloldalt: a tér (talán) a hetvenes évek elején: még megvan a 74-es troli, mely 1953 és 73 között az Erzsébet híd pesti hídfőjének környéke és az Orczy tér között járt. Jobboldalt: a metró, és az ahhoz kapcsolódó aluljáró-építkezés '76-ban. A kiskörúti villamost és közúti forgalmat a mai Korona szálló helyén tátongó foghíjtelkekre terelték, hogy a tér közepén kiáshassák a nagy lyukat.

Amikor a metróépítés miatt a Kálvin térig vissza lettek vágva az Üllői úti villamosok, a tér és a Névtelen utca között épült nekik egy fejvégállomás (a fentebbi képen kétvágányosnak tűnik, de a jobboldali sínpár nem használható). Az útnak egyébként ez a legkeskenyebb szakasza, bár azt érdemes megjegyezni, hogy a külső részeken se volt régen meg a 2x3 vagy 2x4 sáv, ami ma az autósok rendelkezésére áll!

Az egyvágányú végállomás bejárata 1976-ban, az ekkor kreálódott Névtelen utcával (mely helyén eredetileg nem is volt utca).

A Névtelen utcán túlról a Kálvin tér felé visszanézve. A távolban látszik a Kecskeméti utca torkolatánál állott foghíj (melynek falán egy jópofa festett hirdetés volt, amit nagyjából minden kisgyerek szeretett nézegetni - egyébként a teret a második világháború után Tűzfal térnek is hívta a népnyelv, jogosan), illetve a helyére épült szálloda.

A mai napig felsővezetéktartó kampók garmadája találhatók a házak falán, akárcsak márványtáblák: ezek közül meg kell említeni a Kosztolányi Dezső nevét őrzőt, hiszen a híres iró-költőhöz fűződik az "Üllői úti fák" emlékezete!

A baloldali kép a Mária utcai klinika tömbjét mutatja, jól látható, hogy a sínek az út szélén haladnak. Itt rögtön azt is meg kell jegyeznünk, hogy a "budapesti minta" szerint a villamosvágányok nem közvetlenül a járda melett haladtak, hanem ki volt hagyva egy egy kocsi szélességű rész mellettük a ház felé, itt állhattak meg a boltokba árut szállítók, a költöztetők, stb. Szintén meg kell emlékeznünk arról, hogy a Molnár Ferenc népszerű regényében szereplő "Pál utcai grund" a Mária utcán kicsit befele haladva lenne megtalálható. Jobboldalt: további kampók.

Ezen a hatvanas években készült képen a klinika tömbjének régi, díszes lekerekítését már elvitte az idő, a helyére ez a jellegzetes, de építészetileg talán kevésbé értékes lezárás került.

42-es villamos a Mária utca kereszteződésében. A Kinizsi mozi neonja az ezredforduló táján még megvolt, pedig maga a mozi addigra már rég nem.

Az Iparművészeti Múzeum régi és újabb villamosokkal.

A Ferenc körút kereszteződésénél járunk: a képeken látható, hogy a mai Lottóház előtti üres térségen is házak álltak egykor, bár a múzeum szecessziós stílusú tömbje már akkor is uralta a látképet.

Korszakok: a múlt század fordulója, és 2006. Játékból még egy villamost is megvártam, hogy körülbelül ugyanott legyen, ahol százegynéhány évvel korábban a régi. Érdekes, hogy a jobboldali ház sarokhomlokzata ma is réginek tűnik, mégis más, mint eredetileg volt. Hogy vajon 1956-ban lőtték szét (amikor itt a laktanya miatt elég komoly harcok voltak), vagy korábban építették át, azt sajnos nem tudom.

A kereszteződés a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején: aluljárónak még nyoma sincsen, a jobboldali képen is csak be van rajzolva a folyosók helye. A város fele vezető irány megállója a Határ út fele eső oldalon van, ezen felül még egy érdekes dolog figyelhető meg: a Ferenc körútra kanyarodó vágányok. Annak idején a nagykörúti viszonylatok itt (is) haladtak el a kocsiszínek felé. Ezen felül említésre méltóak a neonlámpás kandeláberek, az ORWO hirdetés a ház falán, de persze az UV-k jelenléte a 4/6-oson se elhanyagolható mai szemmel. A közúti forgalom már itt is számottevő, érdemes megnézni a kintről a Petőfi híd felé kanyarodásra várok hosszú sorát! Az aluljáró a hetvenes évek elején épült, ekkor a villamosmegállók a Kálvin tér fele eső oldalra kerültek - a metró ugyan csak évekkel később jutott el ide, de a lejáró helyét már kihagyták neki a másik oldalon. A Nagykörút-Üllői út összekötővágány is megszűnt az átépítéskor.

A villamosmegálló 52-es villamosokkal Tim Boric '76-os képein.

A 42-es villamos éppen keresztezi a Körutat. Ez a kép közvetlenül a belső Üllői úti villamosközlekedés megszüntetése előtt készülhetett, ugyanis már kint van a metró táblája a lámpaoszlopon, ott, ahol ma is látható. Az aluljáróból a megálló járdaszigetére vezető lépcsők helye (akárcsak az Astoriánál, vagy a Blaha Lujza téren) itt is látható: a metrófeljáróval szemben egy újságárus van, de mellette mindkét oldalon folytatódik az aluljáró. Természetesen ezek a folyosók nem vezetnek messze, véget érnek egy közös részen - régen itt kezdődtek a lépcsők (azaz egy kicsit még távolabb, de lényegében itt).

Az előbbi képen látható sarokkal szemközt állt, és áll ma is egy kaszárnyaépület. Egykor ez volt a Mária Terézia kaszárnya, melyből aztán Kilián György, majd Maléter Pál laktanya lett. Még a BSzKRt időkben is előtte volt a BLVV viszonylatok fejvégállomása - egy csonkavágány a laktanya előtt, melyről sajnos nem sikerült képet találnom. Illetve egyet már láttam, de azon inkább a harci események nyomai látszottak... A falban természetesen itt is megmaradtak a kampók.

Ezen az 1937-es térképrészleten kivehető a két egyenes vágány mellett a laktanya fala mellé kanyarodó végállomási vágány, mely több helyen is csatlakozik a fővágányokhoz.

Itt is egy 42-es villamost látunk, amint a Nagyvárad tér felől a Kálvin tér felé tart.

További kampók; figyelemre méltó a baloldali képen látható: a keresztsodrony szigetelő porceláneleme még ma is ott lóg az elvágott dróton. Eléggé sebtiben szedhették le itt a felsővezetéket!

És már a mai Klinikák metrómegállónál járunk, az állomás felszíni épülete már áll, a bódérengeteg helyén viszont még egy régi ház látható. Az Üllői út belvárosias része itt ért véget régen, és itt ér véget ma is.

Villamosmegálló a klinikák előtt, és a széles aszfalt manapság.

A baloldali képen a BKVT régi, lóvasúti kocsiszínje látható az Telepi és a Sobieski János utca között, ennek érdekessége, hogy a bérház mögötti telken helyezkedett el, és a ház aljába vágott nyíláson keresztül lehetett bejutni oda (ez elég jól látható is a bal szélen felbukkanó villamos mögött).

Kíváncsi vagyok, a mai lakókat emlékezteti-e valami erre a szokatlannak tűnő megoldásra...

Folytatás: a Nagyvárad tér