Jártamban-keltemben fotók
(Továbbra se nagyon komolyan véve a dolgot)

Van, akinek életforma a vasút, és annak megörökítése. Nekem csak közlekedési eszköz, illetve valami, amihez ha éppen közel vagyok, akkor még közelebb kúszok, kicsit megnézni. Mert klassz, mert szociológiailag érdekes, mert éppen van fél óra szabadidőm, vagy mert csak. Namármost emiatt a vasútról készített fotóim is olyanok, amilyenek :) Legtöbbször például a peronon állva kattogtatok, részben lustaságból, részben mert szerintem ez a tipikus - az emberek 99%-a csak így látja a vasutat. Nagyon klassz dolog egy dombtetőn álló kápolna torányából vagy egy lámpaoszlopról fotózni a virágzó pitypangok hátterében haladó vonatot, de az egy idealizált, túlesztétizált, és kicsit életszerűtlen állapot. Mondhatni már-már művészet, és ehhez én kevés vagyok. Mi több, nem is vagyok hajlandó olyan fényképezőgépet venni, ami ehhez kellene, sem ennyi időt rászánni a témára. Ez persze nem mentség arra, ha egy fotóm szimplán rossz, de ezek csak amolyan "dokument jeszty" képek.

Naszóval a vasút - szerintem - természetes állapotában mindig kicsit szürke, akármilyen sok csillogó fémet is pakolnak rá. Néha meg barna - ez az érintett vasúton használt fékbetétek anyagától is függ :) És kicsit lehangoló, hiszen amit használnak, az mindig használtan fog kinézni - a sajtótájékoztatókat és az olyan kivételes helyeket, mint Svájc kivéve. A fentebbi képeken látható Budapest-Kelenföld igen jó példa erre a "krómozott rozsda" hangulatra.

De mondjuk Berlinben sem néz ez másként ki: baloldalt egy 481/482 sorozatú Stadtbahn-vonat (nem metró, annak ellenére, hogy harmadik sínről szedi a 750 V egyenáramot, és néha föld alatt is megy) várakozik a peron mellett, jobboldalt pedig egy "Trabi", azaz egy 143-as sorozatú mozdony, emeletes személykocsikkal.

És még egy Trabi, ezúttal kicsit nyugatabbra, Stuttgartban. Az NDK-s tervezésű mozdonyból 6-700 darab készült, mely meglehetősen egyenletesen lett elosztva az egyesített Németország területén - gyakorlatileg mindenütt látni belőle. Jobboldalt egy hasonló célú, csak kicsinykét korszerűbb mozdony látható: egy 146-os, típusjelzése szerint Adtranz/Bombardier TRAXX P 160 AC2. Ha minden igaz, valami ilyesmit fog vásárolni a MÁV a közeljövőben (persze másik altípust, vélhetően más felszereltséggel, de van rá esély, hogy ezzel a buta egyenkasztnival).

Nem gondolom, hogy a magyar vasút legfőbb tennivalója új mozdonyok vásárlása lenne (szerintem előbb kicsit takarítani kéne, megtanulni szolgáltatni, meg ilyenek), de az is tény, hogy a "Szilik", azaz a V43-as mozdonyok kezdenek öregecskék lenni (1963 és 82 közt készültek). A baloldali képen egy reggeli sztrájk (több is volt ilyenből 2007 végén) alkalmából pihenő Sziliket láthatunk. Jobboldalt a legelső V43-as, az 1001-es pályaszámú látható, a Nyugatiban. Érdemes megfigyelni, hogy a jelenlegi festési terv szerinti pályaszám is rajta van, és a régi szerinti zománcozott fémtábla is. Ez annak köszönhető, hogy ezt a kocsit elkezdték visszaalakítani eredeti (optikai) állapotába, aztán valaki úgy döntött, hogy mégse ez legyen a múzeumi mozdony. Merthogy ezt még Németországban, a Krupp Műveknél rakták össze (lévén a típus német-francia-svájci-belga-mittudoménmilyen kooperáció eredménye; hivatalosan: "Arbeitsgemeinschaft für Planung und Durchführung für 50 Hz Bahnelektrifizierung", azaz ACEC, AEG, Alsthom, Brown-Boveri, Jeumont, Oerlikon, Schneider-Westinghouse, Siemens-Schuckert Werke, Krupp, Krauss-Maffei, La Brugeoise et Nivelles, SFAG). Az új múzeumi gép az első már a Ganzban összerakott Szili, az 1008-as lesz. Ez szerintem csak azért vicces, mert tudtommal a 1008-as is túlnyomórészt külföldi darabokból lett összerakva, mivelhogy a hazai ipar csak hosszabb ráfutással tudott ráállni a licenszben való gyártásra.

Továbbra is az ork-vadászattal egybekötött szakszervezeti majális, de már a Keleti: szerintem ezt a Gorillát (a szlovákok 350-es sorozatjelzésű, kétáramnemű (25 kV AC @50 Hz és 3 kV DC) Skoda mozdonyának ez a beceneve) a német kocsikkal normál esetben nem tudtam volna napfénynél fotózni itt, mert már rég el kellett volna mennie. Most viszont itt vesztegelt. Jobboldalt: mivel alig volt élet a csarnokban, volt időm a tetőszerkezetben gyönyörködni.

Amikor anno dacumal megnéztük az azóta már megszüntetett Linz Lokalbahnhof-ot, nekem egyből feltűnt ez a narancsszínű "krokodil". "De jó, az egyik Ganz mozdony!"-örültem, de Intersziti szerint ez nem az volt. Aztán kiderült, hogy de: a 22 005-ös pályaszámú mozdonyt tényleg a Ganz építette 1915 körül, a wöllersdorfi hadianyag-gyár számára. A járgány alapjában véve megegyezik a Mecseki Szénbányák és a Pozsony-Országhatár HÉV egykori mozdonyaival. Jobboldalt szintén "lépcsős", szintén Ganz mozdonyok maradványai: két előfűtő gép a Déliben - "ők" eredetileg V41-es "Leók" voltak.

És ha már Ganz: két meglehetősen zseniális tolatómozdony. A baloldali "Bobót" (M44-est) és tesóit 1954 és 71 között gyártották, külföldre is. A jobboldali "Szöcske" (V46-os) későbbi gyártmány, és kevesebb is készült belőle, de állítólag szintén elég jól sikerült. Lehet, hogy kár volt a nagy mozdonyok építését erőltetni a Ganz-MÁVAG-nál, és inkább tolatómozdony-specialistává kellett volna válniuk?

Szép új világ: a nemrég Németországból, használtan vásárolt "halberstadti" kocsik jó része még az eredeti piros színben pompázik, de a MÁV-Start már elkezdte őket "MÁV-kékre" fényezni. Van ám itt pénz! Jobboldalt viszont az látszik, amikor nincs se pénz, se akarat: ezen a kocsin valószínűleg a graffiti tetejére festették az új cégjelzést. A firka maradt, még csak le se mosták - csak a kocsi azonosítója körül kaparták le. Igényes!

A baloldali kép idilli nyugalmat sugároz. Így, a csarnok másik feléből nem is látszik, hogy azok a nyitott ajtók a másik vágányra nyílnak, és nem a peronra. És ahogy az a jobboldali képből sejthető, ez nem egyedi eset. Hogy ott néha vonat mozog? Hát majd vigyáznak az utasok! Ilyen kétoldali támadási lehetőséget eddig csak Romániában láttam...

És ilyet is Temesváron láttam legutóbb: a beérkező vonat előtt a vágányon átcsoszogást. Igaz, hogy az illető nem bír a nem túl magas peronra se felmászni, de azért miért ne próbálkozzon vele? :(

Az perpillanat elég biztosnak látszik, hogy a Kormányzati Kilenced nem épül fel a Nyugatinál, de ez a pár vágány itt a terület szélén azért elbontásra került. Mondjuk elég ideiglenes jellegűek voltak, én leginkább csak a jobbszélen látható öreg épületet sajnálnám, ha eltűnne.

Két hangulatkép: körülbelül ilyen érzés volt esténként hazafele menet a vonatról leszállni a Nyugatiban.  Ezek a képek amúgy akkor készültek, amikor a jobb szélen levő tárolóvágányokat éppen elkezdték eltüntetni.

További hangulatképek. Asszem ide csak sötétben érdemes jönni.

No ugorgyunk! Ez itt Vác. Kimázolt épület, díszkövezett peron, és ordenáré graffitihegyek a kocsikon.

Baloldalt: munkavonat érkezik észak felől. Jók azok a szakadt öreg személykocsik! Jobboldalt: még egy munkavonat, csak pár perccel később. Aznap ezek sűrűbben jöttek, mint a személyszállító vonatok.

Egy röpke pillantás egy Bz-re, és ismét a Nyugatiban vagyunk, ahol ez a két Szili azon verseng, hogy melyikük néz ki kopottabban.

Ez viszont még tavaszi emlék: a makói nagyállomás, ahol egy rakás munkanélkülivé vált postakocsi ácsorgott. Szerintem most kellene akciót hirdetni, hogy a gazdagok vegyenek maguknak saját postakocsit, alakíttassák át luxuskocsivá, és utazzanak azzal a nagyvilágban! Hiszen Mercedese, Audija bárkinek lehet, na de a különbejáratú vasúti kocsi, az tényleg nem mindennapi :)

Baloldalt: motorvonat-találkozó (baloldalt: Flirt, középen: Samu, jobbszélen: Talent) a Déliben. Jobboldalt: Pusztaszabolcs déli vége a kedvenc elágazásom, itt gyakorlatilag egy pontból ágazik ki jobbra és balra is egy vasútvonal. Az egyenes vágány Pécsre visz, balfelé Dunaújváros van, jobbfelé pedig Székesfehérvár. A dunaújvárosi ágnak szép íve van, de azért lehet rajta haladni, emiatt Flirttel utazni szerintem élményszámba megy itt.

És ismét ugrunk: Karlsruhéból hazafelé láttuk ezt az ÖBB InterCity Expresst. Nekem már a holland verzió is meglepetés volt, de hogy az osztrákoknak is van...

Ha szerda, akkor vasutassztrájk: baloldalt az egyik Samu sütkérezik a reggeli napfényben. Jobboldalt: mozdonypihenő, szakszervezeti főnök interjúvolásával a peronon.

Sárgafejűek a szürkeségben: egy modern(izált) vezérlőkocsi és egy Taurus. Igen, tudom, csak az ÖBB mozdonya a Tarurus, a magyart a vasutasok Teknőnek hívják. De én nem vagyok vasutas, ezért ez nem érdekel :)

Sötétben fotózás állvány nélkül, korlátra támasztva, itt és ott: Csörgő a Nyugatiban és TGV Lausanne-ban.

Előbbi nekem annyira bejött (ritkán hallani mostanság dízelmorgást a Nyugatiban), hogy megpróbáltam hanggal együtt lekapni.

És ha már Svájc, akkor két fotó Montreaux-ből: baloldalt a Montreux-Oberland Bernois-Bahn GDe4/4 jelzésű, szerény nyomott véleményem szerint marha ronda mozdonya, mely a "Golden Pass Panoramic" vonattípus reklámfestését viseli. Jobboldalt az MVR/CEV (ha valaki a rövidítésekre bukik: Chemins de fer Electrique Veveysans/Transport Montreux-Vevey-Riviera:) Be 2/6 jelzésű, Stadler GTW) típusú motorkocsija. Ennek a vonatnak is van ám szépséges fantázianeve: "Chemin de fer léger de la Riviera" (mondjuk ez franciául tényleg jobban hangzik, mint magyarul).

Baloldalt egy RER, de nem a párizsi RER, hanem a Genf-környéki. Itt a betűszó a "Rhône Express Régional"-t jelenti. A francia oldalra (Bellegarde-ba) is átjáró viszonylatnak a Gare Cornavin-ön saját peronja van. Jobboldalt annak a bizonyítékát látjuk, hogy Svájcban sem minden csodálatos: a kép a genfi SNCF (francia államvasút) pályaudvaron készült, mely igazából egy pöttöm létesítmény - nekem leginkább az esztergomi vasútállomás jutott eszembe róla. A külső oldalán minden szép, tiszta, de itt bent szakadt vonatok várakoztak az indulásra. Ez az összkép kisebb kultúrsokkot jelentett számomra.

És a genfi lepukkantság után két hazai "lepukkanás". Baloldalt: pár éve barátnőmmel csináltunk egy Szombathely-Kőszeg kirándulást. Amikor megérkeztünk előbbi városban található szállásunkra, nekem már eleve gyanús volt, hogy ezek valami vasúti jellegű típusépületek körülöttünk. Reggel aztán megtaláltam néhány vágány nyomát is. Sajnos akkor nem néztem utána, milyen célt szolgáltak ezek a sínek - lehet, hogy csak iparvágányról volt szó? A jobboldali képen viszont fővonali (!) megállóhelyet (állomást?) láthatunk, ráadásul székesfővárosit: Budafok-Albertfalva környékén körülbelül hatezerszer elmentem, de arra komolyan kondicionálnom kellett magamat, hogy egyszer be is menjek a területére, és megvárjak egy vonatot. Ami tipikus: díszkőre telt, de takarításra és őrzésre már nem! Ráadásul lehetett volna annyi eszük, hogy - ha már egyszer hozzányúlnak - akkor pár száz méterrel elcsúsztatják a peront a 7-es busz végállomásához vezető aluljáróig, és akkor lehet, hogy használni is lehetne ezt a megállást. Ehelyett jelenleg az van, hogy a sötét aluljáróból feljön az ember egy gazzal benőtt területre, és onnan gyalogolhat előre a peronra - pusztán mert a vasúti épületet száz éve oda építették fel. Oké, Kelenföld nyilván jobb átszállóhely (mivel itt nem is áll meg túl sok minden), de szerintem még a környező lakótelep lakóinak többsége se tudja, hogy van a közelükben egy vasútállomás. Egyébként a vasúti épületben két vasutast azért láttam, tévéztek és beszélgettek. Nyilván így költséghatékony.

No, mára ennyi volt.


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez