Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Berlin, Berlin... I.

Berlinbe már évek óta el akartam menni, és erre jó apropónak tűnt a potsdami kötöttpályás közlekedés 125. születésnapja. Természetesen nem csak a síndöcögények érdekeltek, de azért igyekeztem úgy szervezni a programot, hogy ők is beleférjenek. Ez persze olyan "jól" sikerült, hogy a megérkezésünk napja teljesen elment egy repülőnappal, de sebaj :-)
 

Schöneiche

A második nap Potsdamé volt, a harmadikon viszont már a helyi döcögényeknek is szerettünk volna némi esélyt adni, hogy fényképezőgépeink lencséi elé kerüljenek. Mivel tavaly sort kerítettünk a 87-es, woltersdorfi vonalra, idén szintén egy egyvonalas külvárosi villamosüzemmel kezdtük: a Friedrichshagen-Schöneiche-Rüdersdorf viszonylattal.

Ez a vonal a woltersdorfitól egy megállóval arrébb levő S-Bahn állomásánál indul. Uszkve 14 kilométeres útvonalán méteres nyomtávú tuják szállítják a környező települések utasait a gyorsvasúthoz.

A menetrend szerinti forgalom egy részét Cottbusból vásárolt KT4-esek bonyolítják le, melyek igen szokatlan módon airbrush festményekkel vannak díszítve.

Az előbbi képen látható Tatra belseje.

A vonal helyenként két-, de többnyire inkább egyvágányú. Néha erdőben megy, néha a települések utcáin, néha pedig zárt pályán. A kimondottan ramaty idő ellenére is kellemes látvány volt némely szakasza!

Ennek a Tátrának az "orrfestménye" a kocsiszínt ábrázolja.

Az egyirányú, kitérős forgalmat automata biztosítóberendezés irányítja. Az egyik ilyen kitérőnél még látható volt az egykori rudersdorfi remiz csarnoka, mely abból az időből származik, amikor a schöneichei és kalkbergei villamosüzem két külön cég volt. Az éppen húsz percenként járó villamosok következő indulásáig hátralevő időt (mindkét irányba) kijelzők mutatták, érdekes kontrasztként hatva a romos depó előtt...

A forgalmat a Tatrakon kívül Heidelbergből vásárolt hattengelyes DÜWAG-ok bonyolítják le. A képen látható, Torellplatz megállónál kezdődő szakaszra való behajtást egyébként érdekes módon hagyományos módon, váltóbot segítségével biztosították.

Mind ezek az öreg DÜWAG-ok, mind a KT4-esek kimondottan gyorsan közlekedtek, a kétvágányú szakaszokon érzésem szerint megközelítve az 50-60 km/h-t. Így aztán érthető is, hogy miért maradt meg a villamos, miért nem vette át a helyét a busz.
 

Berlin

A schöneichei villamos belső végállomásánál az S-Bahn alatt átbújva már meg is találtuk a berlini villamoshálózat egyik viszonylag messze kinyúló ágát. Mielőtt valaki megkérdezi, hogy a schöneichei vonal miért nincsen ezzel összekötve, felhívnám a figyelmet, hogy a berlini villamosok az előbbivel ellentétben normál nyomtávúak.

Az előbbi képen látható csatolt T6A2-M (az "M" a modernizálásra utal, melyet Mittelwalde-ban végeztek - ugye ismerős ez a helységnév?) szerelvénnyel Köpenick-ig mentünk. Érdekesnek találtam, hogy Berlin évekkel ezelőtt leállította a T6-os motorkocsikhoz tartozó B6-os pótkocsijait, és azóta inkább vagy szólóban, vagy két motorkocsit összecsatolva közlekedteti a típust.

Természetesen utaztunk egyet az eredetileg a M.A.N. által kifejlesztett alacsonypadlós megoldásra alapuló ADtranz GT6N-ekkel is, melyek a müncheni R2-esek rokonai. Sőt, valószínűleg a mi leendő nagykörúti villamosaink is hasznosítani fogják az eme sorozat gyártása közben szerzett tapasztalatokat.

Ezek a kocsik gyorsak, és szerintem meglehetősen nyugodtan futnak. És a szekunder rugózás torziós hatását felhasználó forgóváz-megoldás ellenére sem volt feltűnő a kilengésük kanyarban.

Van kétirányú verzió (GT6N-ZR) is belőle.

Csatolt KT4Dt-M szerelvény. Az "M" természetesen itt is a modernizálást jelenti. És mi tagadás, belülről szerintem jobban néznek ki, mint az imént látott alacsonypadlósok!

No, még egy kép ugyanerről a kereszteződésről (Allee der Kosmanauten/Rhinstrasse). Figyelemreméltó, hogy két vonal találkozásakor majdnem minden irány össze van kötve a többivel. Tulajdonképpen "a négy ágból egy híján grand union"-ról van szó. És a legtöbb kereszteződés ilyen volt!

Néhány hónapja átstrukturálták a villamos (és busz) hálózatot: vonalak összevonásával, átszervezésével "metró" vonalakat hoztak létre. Ezek lényege a stabil követés és a gyors, közvetlen kapcsolatok teremtése. És a gyorsat tessék szó szerint érteni: a jó minőségű pályáknak köszönhetően nagyon dinamikusan mennek a járművek. Az állandó 50-60 km/h körüli sebesség, és a jó lámpaprogramok miatt kifejezetten elkezdtem szégyellni a budapesti villamosok haladási "sebességét", melynek során lassújel lassújelet, megállást pedig lassítás követ.

A "metró-villamos" koncepciót persze a szükség szülte: a két Németország (és a "két Berlin") egyesítésekor úgy képzelték, hogy a villamos hamar eltűnik, és minden tele lesz földalatti metróvonalakkal, de hamar rájöttek, hogy nem lesz ennyi pénzük. Ezért aztán nekiálltak rendbehozni az addigra már csak Kelet-Berlinben megtalálható villamosvonalakat. A fentebbi képről sejthető, hogy ezen a pályán nem viharos tengeren bukdácsoló hajóhoz hasonlóan haladnak a Tátrák - mondjuk a budapesti 1-es villamossal ellentétben. Karbantartott zárt pálya, hosszláncos feszített felsővezeték, lámpabefolyásolás...

A filozófia a következő: ha gyorsabban haladnak a villamosok, kevesebb kocsira van szükség ugyanannak a vonalnak a kiszolgálásához. Ráadásul ha gyorsan halad, többen is választják, tehát nőnek a jegybevételek is. Még akkor is, ha az átszervezls bizonyos részletei visszatetszést keltettek a helyiekben.

Kedves magyar szakemberek, tetszenek figyelni? Bár a "metróvonalak" bevezetésekor eléggé paprikás volt a lakosság hangulata, azért én úgy tapasztaltam, bizony elég hatékony jármű a berlini villamos. Pedig ez is sárga, és ez is csak sínen megy.

Egy KT4-es belseje. Ehhez a típushoz kapcsolódik az az élmény, amikor a "mi" csatolt szerelvényünk mögött három méterrel jött a következő csatolt szerelvény, felvéve a tempónkat. Lenyűgöző látvány volt, pláne, ha eszembe jut a Moszkva tér kijárata, ahol egy zöld lámpán mindig csak egy villamos mehet át egyszerre - a következőnek meg kell várnia a következő szabad jelzést...

Bizonyos vonalakon az alacsonypadlósok is csatolva járnak.

Egy ilyen szerelvény hátulról. Amúgy szívesen látnék ilyen pályát és ilyen megállót Budapesten!

Folytatás: további képek, morfondírozással a múltról és jövőről


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra