Potsdam, 2005: a villamosüzem 125. születésnapja
2005. május 22.
[Click here for the english version] [Click here for the german version]

Az ötlet, miszerint ki kellene ugrani Potsdamba a város villamosközlekedésének százhuszonötödik szülinapját megnézni, Ícétől jött. Először egy újabb vonatos Tour de Tramsra gondoltunk, aztán egy célirányos oda-vissza utazásra, de lepattantunk a vasútról, a jegypénztárban ugyanis azt mondták, hogy a weben kinézett kedvezményt nem tudjuk használni, mert "a németek nem engedik a magyaroknak" (bármit is jelentsen ez). A rendelkezésre álló második legnagyobb kedvezményt felhasználó vonatjegy viszont marha drága lett volna egy oda-vissza útért kusettben. Szóval mit tesz az ember, ha nincs elég pénze vonatozni? Repülővel megy. És ez nem egy abszurd novella! Éljenek a fapados légitársaságok, a vasutak pedig ássák el magukat jó mélyre, de legalábbis gondolkodjanak el azon, hogy egy közel tízszer annyi ideig tartó, így kényelmetlenebb utazás miért kerül náluk másfélszer annyiba, mint a tíz éve még luxusnak számító repülőút. Na mindegy.

A potsdami kirándulást összekötöttük a német fővárosban töltendő pár nappal, és aztán egyszercsak ott ültünk az oda tartó berlini S-Bahnon. Esős, borult időt ígértek, ehelyett párás, tompa napsütés volt. Legalábbis eleinte, mert aztán néha kisütött a Nap. Ráadásul kicsit eltötymörögtük az időt a kimondottan utasbarát főpályaudvaron, így némi rohanás után úgy érkeztünk meg a Platz der Einheitra, hogy azt hittük, lekéstük a "villamoskorzót". A város, illetve környezetének közlekedésbarátai és hagyományőrzői ugyanis villamosfelvonulással és nyilvános különmenetekkel ünnepelték meg a szép évfordulót.

Azt, hogy mégse késtünk el, csak abból sejtettük, hogy az út két oldalán nagy tömegben jelen levő villamosfotósok nem úgy tűntek, mint akik már túl vannak a programjukon.

Az ugyan kicsit zavaró volt, hogy a program részét képező lóvasúti kocsit egy "kétéltű" (vas- és gumikerekes) járgány cipelte el a helyszínről, mintha valami baj lenne vele, de a tér körüli hurokvágányon már ott áltak a nap igazi főszereplői, a villamosok. Csak elindulni nem akartak.

Elkezdtünk hát valami jobb fotóhelyet keresni, amikor a menetrend szerint járó Combino mögött hirtelen feltűnt...

... ez a régi, nyitott peronos szerelvény. A motorkocsi még a köpenicki villamosüzemnél kezdte pályafutását, majd a város Berlinhez csatolásával lett berlini tuja. Egyébként 1903-ban gyártották Kölnben.

Ezt az 1908-ban készült pótot vontatta.

Az eggyel modernebb generációt képviselte ez a Woltersdorfból érkezett KSW motor+pót szerelvény. A "háborús egységkocsi" érdekessége, hogy ez volt a sorozat 1943-ban gyártott prototípusa!

A KSW-t egy kétpótos (motor+pót+pót) "gothai" (a VEB Waggonbau Gothanál épült villamos) szerelvény követte. Ez nem az első sorozatos T57, hanem a már javított T2-64 típus, melyet, mint neve is mutatja, 64-ben fejlesztettek ki. Ez a példány konkrétan 65-ben épült.

Ugyanez a szerelvény kicsit később a Nauener Tor alatt átbújva. A felvonuló járművek két kört tettek meg a Platz der Einheit és a Vierecksremise között, majd különböző útvonalakon lehetett velük utazni egy kéteurós különjegy váltása után.

Ez a kép már a városban fel-alá masírozás ideje alatt készült, a főpályaudvar előtt. Tárgya az 1967-es gyártású G4-65 típusú, "Bengáli-jellegű", tehát két kéttengelyes kocsirész között befüggesztett középrésszel épített csuklós villamos. Számomra érdekes, hogy ezt is, akárcsak a korábban látott hármas szerelvényt, nem "kurblis", hanem egy Wartburg-kormánykerékkel mozgatott kontrollerrel vezetik.

Kicsit mentünk ezzel a szerelvénnyel is, elég jó állapotban volt!

Jópofa volt a felvonulás alatt a hasonló formájú "gothai" villamosokat sorban állva látni!

No, ő ismét egy prototípus: a Tatra KT4D típus első kocsija, mely 1972-ben épült. Testvérével, a 002-essel együtt 1974-ben érkezett Postdamba, és a rákövetkező évtől 1989-ig volt utasforgalomban.

Alaposan megnézve számtalan különbséget láthatunk a sorozatpéldányokhoz képest: kerek helyett (szerintem) Škoda fényszórók, hullámlemezből készült oldalfal. A kedvencem a szélvédő fölötti, kétfelé kinyitható szellőző, mely egyszerre barkács-kinézetű és szellemes megoldás.

A járgány belseje is korhű állapotban volt.

Magam is meglepődtem rajta, hogy közismert Tátra-utálatomhoz képest milyen sokat fotóztam ezt a járgányt :-)

Igaz, a KT4 sorozat kimondottan rokonszenves, különösen, amióta Szegeden is van belőlük!

No, még egy kép róla, a Stadhaus előtt állva, aztán következzék egy másik prototípus...

... a 400-as kocsi, mely a DUEWAG/Siemens Combino próba- és bemutató példánya volt.

Ha jobban megnézzük, látható, hogy eltér a sorozatpéldányoktól: a(z innen nézve) hátsó modul alatt ugyanis nem két, hanem csak egy kerékpár található!

Persze ebben a városban a kétirányú kivitel is némileg szokatlan. A belső tér kicsit szintén különbözik a szériakocsiktól.

A kocsi vezetőfülkéje. Jópofa a fából (?) készült menet-fék kar, mely engem néhai dédnagypapám botjának fejére emlékeztet.

Egy újabb ritkaság: Variobahn Duisburgból. Igen, Duisburgnak van egy, azaz egy darab Variobahnja, melyet szinte sosem használnak, lévén egyedi kocsiként sok baj van a karbantartásával. A járműváz-repedések miatt lemondott Combinók pótlására beszerzendő járművekről szóló szerződés megszerzésének reményében a svájci Stadler hozatta át ide.

A típust egyébként az akkoriban egy ideig éppen az ADtranz részét képző ABB-Henschel fejlesztette ki. Amikor a konszernt megvette a kanadai Bombardier csoport, a hatóságok csak úgy járultak hozzá a bekebelezéshez, ha az eredeti cég tulajdonában levő szabadalmak eladásra kerülnek. Így kerülhetett a müncheni R-sorozatok alapját képző M.A.N. technológia a Siemenshez, és így került a Variobahn a Stadlerhez. Az persze érdekes, hogy a Stadler eddig még nem gyártott egyetlen ilyen kocsit sem, hiszen a régi megrendeléseket még a Bombardier teljesítette. Azt se tudom, mi lesz a Helsinkiben levő Variókkal, melyek olyan megbízhatatlanok, hogy a város az átmeneti pótlásukra harmincéves DÜWAG-okat vásárol Ludwigshafenből és Mannheimből.

A gothai szerelvény az első kör megtétele után a Platz der Einheit-on levő hurokvágányon.

A KSW is visszatért. Ezen a képen különösen jól látszik, hogy a peron mennyivel túllóg a tengelyen. A széles, egyszárnyú tolóajtó se semmi!

A tér túloldalán hagyományos festésű villamosok láthatók: egy elefántcsont-színű gothai, és egy bézs-piros Tátra.

A parádéval kapcsolatos képek sorát ezzel a hídon áthaladó szerelvénnyel fejezeném be. Tiszta időutazás. Budapesten miért nem tudunk összeállítani egy kétpótos nosztalgiaszerelvényt? Hiszen nálunk is több száz ehhez hasonló összeállítás közlekedett! Miért csak egy-egy pótkocsi maradt meg hivatalosan a régi típusokból?

Következő oldal: további potsdami életképek

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez