Azok a régi szép mozdonyok!

A sínen futó járművek szeretete a mozdonyokkal kezdődött, a Közlekedési Múzeumban; kicsit később jöttem rá, hogy ezeket a böhöm jószágokat a valós életben is lehet kedvelni. De ez már a megmagyarázható része az egésznek, mert előtte is voltak jelei, hogy érdekel a téma: hároméves koromban, amikor nagymamámmal Balatonföldváron nyaraltunk, mindig el kellett mennünk a vasúti átjáróhoz, mert szerettem nézni, amikor pirosan "kacsintgat" a lámpa, és utána átszáguld a vonat. Itt még inkább csak a közeg tetszett, az első vasúti jármű, amire konkrétan emlékszem, az...


A MÁV egyes számú Nohab-ja a Vasúttörténeti Park megnyitóján

M61 "Nohab"

volt. Talán nem kell bemutatnom ezt az aranyos svéd mozdonyt, a "kutyafejűt" vagy "turcsiorrút", ahogy szintén emlegetik. Szintén balatoni élmény a megismerése: akkoriban arrafelé lehetett leggyakrabban találkozni velük (most már csak nosztalgiajáratokon és pályaépítéseknél, kvázi tehermozdonyként). Ahhoz képest, hogy ezeket a mozdonyokat a hatvanas évek első felében gyártották, igencsak megbízhatónak bizonyultak, pedig 1987 körül már eltemették őket a MÁV főnökségén.

Én valamikor '79-80 környékén figyeltem fel rájuk, Balatonszemesen, régi festéssel, nem a manapság látható narancsszínűvel (bár mostanában a nosztalgiafestésűeket látni sokat). Esténként mindig kirángattam szüleimet a sorompóhoz (ők persze azt hitték, hogy ők visznek engem), hogy megvárjuk a Nohab-ot - apu ugyanis elárulta, hogy így hívják ezt az aranyos orrú és hangú gépet.

Végülis 2000-ben kivonták őket a forgalomból, de többségük megmaradt. Egyiküket a pályafenntartás fel is újította, és rendszeresen lehet látni ilyen vagy olyan szerepben.



M62 001, azaz az első Szergej

M62 "Szergej"

A második mozdony, "akivel" név szerint megismerkedtem, a szovjet M62-es sorozat, a Szergej volt (sokan SzerJoe-nak írják, ez az olasz Sergio amerikanizált változata lehet). Nagy (120 tonna környékén), hangos, zabálja az olajat, füstöl, de megkapó látvány, amikor elindul egy 3000 tonnás vonattal (mielőtt valaki túlzásal vádol: valós élményről, rendezőpályaudvari tolatásról van szó)! Ha valaki személyvonat elején látja füstölögni, jó, ha tudja, hogy a hatvanas évek első felében tehervonati mozdonynak vették.

Egyszer volt alkalmam utazni vele, kocsik nélkül hihetetlennek tűnt a gyorsulása, teherrel pedig irgalmatlan volt érezni, ahogy először remeg a hatalmas tehertől, de aztán megindul vele! Ami szórakoztató: a mozdony meghajtását vezérlő kontroller egy Zsiguli/Moszkvics-volán!



M41 2144

M41 "Idegen" - mások szerint Csörgő

A "Csörgő", azaz az M41 számon futó dízel-hidraulikus (az eddigiek dízel-elektromosak voltak) mozdony közkeletű beceneve, jellegzetes hangja miatt. Martonvásárban láttam először, ötéves korom környékén; dédszüleim laktak itt, és amikor náluk voltunk, rendszeresen kikísértük nagyapát a vasútállomásra. Az ott sokszor felbukkanó M41 furcsa volt a többihez képest: meglepően picinek tűnt. A Nohabot és Szergejt addigra már ismertem, de ez a jármű idegennek tűnt számomra - gyorsan el is neveztem "Idegen"-nek; mit tudtam én akkor, hogy míg a másik kettő külföldi eredetű, ezt a Ganzban gyártották :-)

Sajnos ezt a mozdonyt se teljesen arra használják, amire tervezték (eredetileg mellékvonali és könnyű vonatok vontatására készült), ezért sok baj velük. Egyébként Görögországban és Tunéziában is találkozni testvéreivel, bár egyre kisebb számban. Nálunk azonban még egy ideig megmaradnak, sőt, egy részüket modernizálják is.



A sajnos működésképtelen M63 003

M63 "Nagyidegen" - mások szerint Gyík vagy Dízelgigant

"Gyík", alias M63, de hívták "Dízelgigantnak" is. Nekem csak "Nagyidegen", mert amikor először láttam (szintén Martonvásárban), az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint egy "Idegen", ami valamiért megnőtt. Mint kiderült, ebben a gyermeki felismerésben volt is valami, a gyártó okán.

Sajnos csak néhány darab készült ebből a monstrumból, mert egyrészt gondok voltak vele (például egy baleset, ahol a motor egy része kiszakadt, és a tetőt átszakítva rázuhant a mozdony mögé csatolt személykocsira), másrészt akkoriban a villamosítás jegyében nem terveztek ekkora teljesítményű dízelmozdonyt beszerezni.


M40 "Spenót" - mások szerint Púpos


M40 113 "Sóska", az M63 003 oldaláról fényképezve

M40, az első fővonali személyszállításban használt magyar dízelmozdony, a hatvanas évek első feléből. Természetesen a Ganz-tól. A "Púpos" becenevet nem kell magyarázni, elég ránézni, bár érdekes, hogy sokan vitatják, melyik részének púpossága ihlette: a vezérállás kiemelkedése a törzsből, vagy az, hogy oldalról nézve a mozdony alakja hasonlít egy púposteve fejéhez (?). Bárhogy is van, aranyos szer(ke)zet.

Eredetileg zöld festésssel járt (régen minden típusnak megvolt a maga külön festéstervezete, nem úgy, mint most, hogy van a villanyvonati (kék), és van a dízel (piros)), ezért adtam neki a "Spenót" nevet. Később pirosra festették át őket, akkor némi tűnődés után kitaláltuk apuval, hogy ez a "Piros spenót" :-) Hosszú évek piroskodása után a már említett Vasúttörténeti Park megnyitójára festették az M40 113-as pályaszámú Púpost vissza régi festésére, ami viszont nem annyira spenót, inkább sóska - viszont még mindig nagyon látványos. Ez az mozdony azóta így közlekedik a vonalakon, gyönyörű!



V63 001 mint mászóka

V63 "Gigant"

Érdekes módon a V63-as sorozatú villanymozdonynak nem találtam ki becenevet. Igaz, sokáig csak makettként láttam, csak aztán tűnt fel, hogy ők is bőszen közlekednek a környéken. A félhivatalos "Gigant" becenevet néhány éve hallottam először, de találó: ez a mozdony tényleg egy behemót, mondjuk a mindenfelé látható V43-asokhoz képest (az USA-ban, Oroszországban azért vannak ennél jócskán nagyobb mozdonyok is).

A baloldalt látható képen az első Gigant van, a másodiknak (V63 002) eltérő, szerintem sokkal szebb festése volt; ha manapság átfestenék az összes működő V63-ast olyanra, szerintem mindenki azt hinné, hogy hatalmas fejlesztések zajlottak le, mert vadonatújnak tűnnének!

Amúgy a típus sajnos korántsem a Ganz-MÁVAG legsikerültebb gyártmánya: eredeti forgóvázai helyett hamar Krupp tervezésűt kapott, villamosberendezése pedig olyan zavarkeltő (a szó technikai értelmében), hogy Hollandiában, amikor egy, a magyarországiakhoz hasonlóan 25 kV 50 Hz-vel villamosított vasútvonalat építettek, meghívtak egyet tesztelésre, mondván, hogy ha ezt kibírja a rendszer, akkor mindent...


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez