Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Búcsú az UV-któl a 47-esen: 2007. augusztus 20.
Avagy a végső(?) búcsú, ismét nem kifejezetten csak a tényekre koncentrálva

Előző fejezet: UV-búcsú a 41-esen

És eljött az a nap is, amire azt mondták, hogy az utolsó forgalmi nap lesz az utolsó UV-k életében. Persze a selejtezés természetes folyamat - az öreg tuják már így is tovább húzták, mint azt eredetileg tervezték -, de azért szerintem sokan megilletődtek a gondolattól, hogy az a látvány, ami eddigi életükben természetes volt, másnaptól már különlegesnek fog számítani. Én legalábbis így voltam ezzel.

Az utóbbi hónapok persze dokumentáltan azzal teltek, hogy szivacsként próbáltam minél többet magamba szívni az UV hangulatából, illatából, zajaiból, meg mindenből ami képzavart csak el lehet képzelni egy szivaccsal kapcsolatban :) Szürkület, napsütés, reggel, este, kívül-belül-alul-felül fotóztam őket, legszívesebben vécére is velük mentem volna, ha szabad így fogalmaznom (és miért ne szabadna, hiszen ez az én weboldalam).

Persze sokan mások is hasonlóan tettek a típus barátai közül, olyannyira, hogy az utolsó napokban a járókelők és utasok még egy röpke bolondnak nézésre se méltattak, amikor mondjuk a pótkocsi ívben csikorgását rögzítettem videóra - pedig egyébként általában elég furán méregetik az embert, amikor az előkapja a fényképezőgépet az utca közepén. Valószínűleg eddigre már hozzászoktak az öreg kocsik körül kamerákkal rohangászó emberek látványához.

Az persze rossz volt, hogy ezekhez az utolsó-előtti-előtti-előtti megtapasztalásokhoz át kellett utaznom a fél városon - néhány éve a melóhelytől még gyaloglási távolságon belül is volt rá alkalmam, most viszont már Albertfalvára és Budafokra kellett lejönnöm, ha rámjött az UV-zhatnék. De nem baj, így legalább fel tudtam készülni a típus eltűnésére, nem volt az a furcsa "hát ezek meg hova tűntek?"-érzésem utólag, mint annak idején, amikor a kéttengelyes tujákat kivonták a forgalomból.

Augusztus huszadika amúgy is tiszta bolondokháza Budapesten; most az immár szokásosnak mondható légicirkuszt a 47-es villamos mentén hemzsegő közlekedésbarátok hada tette színesebbé. Legalábbis számomra elég szórakoztató volt, hogy hol arra próbáltam figyelni, hogy senkinek a képébe ne álljak bele, és az én képembe se álljon bele más, hol pedig felfelé bámultam, hogy éppen ki kőröz 3-400 km/h-val a fejünk felett. Végül aztán hagytam a repülőket, és csak a tujákra koncentráltam.

Az UV-k utolsó napjára egyébként Németországból és Ausztriából is érkeztek közlekedésbarátok. Ez persze a fentebbi két képen nem látszik, de valamit ide kellett írnom :)

A BKV az utolsó szolgálati nap tiszteletére felbokrétázott egy szerelvényt, történetesen azt, amit az oldal legelső képén is láthattunk. Ez a villamos volt az utolsó, amelyik a Szabadság híd felújítása előtt még átment a Kiskörútra. Mivel nem lehetett pontosan tudni, hogy a tüzijátékra készülve mikor zárják le a hidat, már viszonylag korán kiálltak vele az SZTK Rendezőpályaudvarra, így az eredetileg a 41-esnek szánt vágányon alaposan körbe lehetett fotózni. Illetve csak lehetett volna, ha nem lettek volna rosszak a fényviszonyok (teljesen beborított mindent a környező házak árnyéka).

Mondjuk szerintem valahol vicces volt, hogy sokan fél órán keresztül fotózták ugyanazt az egy szerelvényt, míg a többi arrajáró UV-t meg nem; de hát kinek a pap, kinek a paplan...

Szép emlék-oldaltáblát kapott az emlékvillamos; a villamosüzem dolgozói készültek erre a szomorúan jeles napra. Aztán egyszercsak elindultunk, el a metróépítés gödre mellett a Körtéren, ...

... végig a Lónyay utcai ideiglenes végállomásig. Nekem közben emlékek tucatjai törtek fel, hiszen anno nagyival, aki itt lakott a Bartók Béla út 8-ban, sokat járkáltunk a fentebbi videócskán látható környéken: Patyolat, Keravill, Háztartási bolt, Ezermester barkácsbolt az egyik sarkon, Közért a másikon, kicsit előrébb Zöldért zöldség-gyümölcs... és persze nagyiék házának kapualja. Anno itt szerettem meg az UV-kat, így örültem, hogy itt is búcsúzkodhattam el tőlük.

A hidon ekkor már nem engedták át a forgalmat, a rendőrök úgy nyitották fel a korlátot a feldíszített villamos előtt. Ahogy az látható, itt se kevesen fotóztak.

Még villogós felvezetőautó is volt! Ahogy a tuja visszaindult, felszálltunk rá, és elmentünk vele Budafokra. Itt aztán a nyakunkba kaptunk egy jókora zuhét.

Sőt, ez több is volt, mint egyszerű zuhé: az eső olyan hevesen esett, hogy a csak részben letekerten maradt ablakokon is bevert. Mivel az ablakmozgató tekerentyűt valakik tönkretették, gyakorlatilag a pótkocsin belül is esett az eső. A szintén itt tartózkodó osztrák villamosbarátok jót vigyorogtak a szitun :)

Kisvártatva még mindig annyira esett, hogy inkább nem szálltunk le, hanem fordultunk egyet a villamossal, ami ekkor már csak a Gellért térig ment el. (Elnézést, hogy ferde a kép, de természetesen nem dugtam ki a  fejem, hogy nézzem, mit filmezek, hanem csak odatámasztottam az üvegre a gépet.)

A tüzijáték idejére az eső elállt, így azt már nem a természeti elemek, hanem a szervezők tették élvezhetetlenné számomra. Sebaj, így legalább tudtam kicsit villamosokat fotózni a durrogások közben! (Megjegyzés: A videóban, amit feltöltöttem, volt hang, amit viszont a YouTube lejátszik, nekem legalábbis néma. Másnak is?)

A tüzijáték vége után valamiért még mindig nem bontották el a Bartók Béla út torkolatában a kordont, így a nagy forgalom elmaradt. Örülni nem kell, a villamosok fotózásának megzavarásához azért így is elegendő autós bírt beértetlenkedni a képbe.

Még pár UV-kép a visszafogás helyéül szolgáló "bútorváltó" környékéről, amely amúgy az út túloldalán levő (egykor jóval jelentősebb) bútorbolt miatt kapta ez a nevet.

Azért Budafokot se hanyagoljuk: UV a kihúzóban, UV a felszállóhelyen, ...

... és UV a kihúzóból a felszállóhelyre való beállás közben. Sajnos volt némi pitty-putty (például egy kisebb siklás Albertfalva kitérőnél), ami miatt az előre kitalált program borult, így egy csomót vártunk egyhelyben, ...

... ami miatt viszont mindenféle pletykák kezdtek terjedni, hogy a feldíszített villamos mégse megy egy utolsó utáni kört Budafok és a Gellért tér között. Pont ezért minden egyes UV-t az utolsóként örökítettünk meg, "hátha...".

Végül az utolsó forgalmi szerelvény a 3885+6036+3888 lett. A 3816+5940+3836 összeállítású bokrétás szekér is fordult egyet...

... majd szépen visszatért Budafok kocsiszínbe. Sajnos eközben minket otthagyott Budafok Városház téren, így a végső remizbe beállást nem tudtuk lefotózni, de eddigre már úgyis épp elég fáradt voltam, úgyhogy nem akartam mást, csak minél hamarabb hazajutni.

Néhány órával később már egy számomra másféle budapesti villamosüzem vette fel a munkát. Sokaknak vélhetően egy kicsit komfortosabb, modernebb, nekem egy kicsit kevésbé szeretnivaló. Éppen ezért remélem, hogy minél hamarabb újból látni fogunk UV-kat, immár különmenetként.


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra